Jungkook szemszöge

A buli nem volt annyira jó, de ami utánna történt az fantasztikus volt.
Én amikor kényeztettem Jimint és a gyönyörű testét és hangját láttam és hallodtam az valami hihetetlen volt. Soha nem gondoltam volna hogy én ilyet fogok csinálni. De Jiminnek örömet szerezni az olyan mintha megnyerném a lottót. Ahogy finoman csókoltam és kostolgattam a testét olyan volt mintha életem legfinomabb gyümölcsét ennem. És a jó dolgokból egyre és egyre többet akarunk.

- Segítesz nekem is Jiminie. - suttogom a melletem fekvő szőke fülébe. Az a baj hogy en is eléggé felizgultam erre a csodás teremtményre itt mellettem.

- Én?! - kapja fel a fejét és riadtan néz rá.. Most valami rosszat mondtam volna?

- Igen te. - kuncogok fel. - Hisz egy pár vagyunk. A párok szoktak egymásnak örömet okozni ahogy az előbb én is tettem neked. - mondom el amit ő is biztosan tud.

- Persze, de.. Én.. Oké.. - sóhajt egyet és le is hajtja a fejét. Most meg mi ütött belé? Nem akarja? Ennyire nem lehet önző... Én is vágyom rá...

Lassan a lábaimhoz mászott, majd ráült a sarkaira. Kicsi kezeivel nadrágom gombjához közeledett, de nem kerülte el a figyelmem a remegő keze. Félne?
Jobbanak láttam nem megszólalni, mert még a végén elfutna vagy nem tudom.

Sikeresen kevés bajlódás után sikerült kigombolnia a nadrágom amin már nagyon látszott hogy mennyire is kívánom őt. Végül sikerült lehámoznia rólam a ruhát és már csak egy boxerben feküdtem előtte. Láttam hogy nyel egy hatalmasat, ami most vagy azért volt mert vágyik rám ő is, vagy a fél.

Aprócska ujjaival a boxerem szelébe kapaszkodva kezdte el lehuzni rólam így végre én is kiszabadultam a börtönömből.

- Hmm. - sóhajtottam fel a szabadság miatt amit a farkam érzett jelen pillanatban. Jimin csak nagy szemekkel figyelt én pedig csak rámosolyogtam biztatásként, de nem kaptam vissza mosolyt csak olyan volt mintha egy kis undor futott volna át az arcán. De remélem rosszul láttam, mert ha az volt akkor én most komolyan elsírom magam.

- Szerelmem... Jól vagy? - köszörültem meg a már most mélyebb hangom.
Láttam hogy szemei össze vissza cikázik, de rám nem néz velük.

- Jimin?! - kezdtem én is pánikolni és félős hangon megszólitottam.
A hozzám eső kezéért nyúltam hogy biztassam egy kicsit és megszorithassam egy kicsit aprócska szép kezét, de olyan történt amit nem hittem volna hogy megfog.

- Ne nyúlj hozzám! - kiabált rám és a kezét is elhúzta. Sokként ért ez a megnyilvánulás, mivel mióta ismerem nem volt soha ilyen.

- Most mi a baj? - ültem fel és próbáltam elkapni a tekintetét, de nem sikerült. - Jiminie... - nyújtottam kezem felé, de ő csak elütötte a kezem és fel állt az ágyból.

- Mi a bajod Jimin? - kérdezem meg kicsit ingerültebben, mint akartam és most végre rámkapja a tekintetét. A szemeiben még is az undort látom és a dühöt.

- Hogy mi bajom? Az hogy én ezt nem fogom csinálni. Nem foglak leszopni, se mást én nem akarok meleg lenni mégsem. A szüleim mit mondanánk...? Valószínűleg mehetnek valahova máshova. Te meg már az első alkalommal a szádba vetted a farkam. Lehet hogy neked csak arra kellek...? Biztosan! - kel ki magából és ilyennek meg soha nem láttam amióta ismerjük egymást.

- Dehogy is Jimin szeretlek. Nem csak arra kellesz. Te is tudod. A szüleid meg biztosan elfogadnak...

- Hát nem érted nem akarok veled lenni... Én nem leszek fasszopó... Egy hülye kis buzi. - mond egyre csúnyább dolgokat és rá jövök hogy lehet nem is ismerem őt.

- De hisz szeretjük egymást. Te mondtad hogy szeretsz. - állok fel én is és közelebb sétálok hozzá.

- Ne gyere közelebb és takard el magad. Undorító. - köpi a szavakat nekem meg érzem hogy összetörik a szívem. Undorító.. Csak visszhangzik a fejemben. Undorító vagyok. Egy hülye fasszopó buzi aki már az első alkalommal a barátja farkán játszadozik. A kezem a nemességem elé kapom és takarni próbálom magam, de nem csak ott úgyérzem el kell tünnöm innen. Ugylátszik ez egy egy napos kapcsolat volt. Nem még annyi sem volt. Csak egy kis kaland.

- Sajnálom. - mondom és gyorsan a nadrágom után kapok és amilyen gyorsan csak tudom magamra kapom.
El kell innen mennem.
Jimin nem szólal meg csak nézi ahogy szánalmas és összetört valóm kapkodja a levegőt és a ruháit magára.
Fogalmam nincs mi történhetett vele. Játék volt az egész. Csak egy játék volt. Az érzelmeim nem számítottak.

- Akkor ez mind csak hazugság volt? Nem is érzetél irántam semmit? - kérdezem meg amikor már felöltözetm.

- Én.... - bizonytalanodik el a kemény külsőt is egy kis időre eleresztve, bennem pedig a remény villan fel.

- Szeretsz? - teszem fel az újabb kérdést.

- Jungkook én... Menj el kérlek. Most! - mondja és az ajtó felé mutat. Ez akkor most mit jelent szeret még?
Nem tudom már...

- Viszlát Jimin. - hajtom le a fejem és kiindulok a szobájából. Amint a bejárati ajtón is kilépek már nem bírom tovább és kieresztem a könnyeim. Eddig bírtam.

Hát ennyit jelentettem Jiminnek.
Vajon mi történt vele hirtelen?
Remélem kiheveri és jól lesz. Én pedig az undorító buzi talán kiheveri Jimint.

Itt is lenne a következő rész. Remélem tetszett nektek.
Virg_224_ úgy döntöttünk hogy már csak 2 rész lesz csupán úgy hamarosan elérkezünk a könyvecske végéhez.
Ne legyetek csalódottak kérlek. Szeretünk bennetek. ❤️💜