Jimin szemszöge
By: Virg_224_

Ahogy sétáltam az iskola felé jó párszor jelzett a messengerem, de nem foglalkoztam vele. Gondolom Jungkook az, de nem érdekel becsapott, és nem akarok vele beszélni. Nyolc után értem be a suliba, már mindenhol óra volt, a folyosó üresen csengett csak az én lépteimet hallottam a gondolataim mellet. Nem szabad hinnem neki, mert csak játszik velem. Nem vagyok más neki csak az idióta játékszere. 

-Jimin!? - hallom meg a nevem a néma folyosón és gyors léptek hangjára leszek figyelmes ami egyre közelebb ér hozzám. - Jimin várj már! - kap a kezem után gondolataim főszereplője, és maga felé fordít. - Kérlek hadd magyarázzam meg a reggeli dolgot. - néz rám kérlelően Jungkook. 

-Minek? Elég egyértelmű volt az szitu. - vonom meg a vállam és indulnék tovább. 

-Mert azt akarom, hogy halld. - ránt vissza. - Az a csaj egy rám csimpaszkodó kis fruska. És mielőtt kimondanád nem járunk. 

-Nem állt szándékomban megkerdezni. Nekem semmi közöm hozzád szóval nem kell kis beszámolót tartanod. -tettem a kezem az övére és lesodortam magamról a mancsát. 

-Jimin higgy nekem kérlek. Nekem semmit nem jelent a csaj. Nekem… - harapta el a szó véget. 

-Neked mi??? - nézek rá értetlenül. 

-Semmi…. De lehet egy kérdésem?

-Hmm mond. - sóhajtok fel keserűen. 

-Eljönnél ma velem egyet fagyizni? - kérdezi tőlem. 

-Figyelj Jungkook. Hívd el a csajt ő jobban örülne neki. És inkább hanyagoljuk a mi "kapcsolatunkat". - tettem idézőjelet a kapcsolat szóra. 

-Nem! - emelte fel a hangját. Én meg csak csodálkozva néztem rá. És ekkor a csengő lármás hangja szakított ki minket a beszélgetésből. Ahogy ki özönlöttek a diákok a folyosóra, úgy kezdtem el hátrálni, majd végül a tömegbe gyorsan eltűntem. Még hallottam Jungkook hangját hogy utánam szólt de mit sem törődve vele húztam nyúl cipőt és siettem a következő órára. Hamar oda értem és gyorsan elfoglaltam a helyem majd kipakoltam a kövi óra tanszereit. Közben telefonom egyfolytában rezgett. Nagy nehezen kihalásztam a zsebem mélyéről,  feloldottam a billentyűzárat, és alig hittem a szememnek, Jungkook egy csomó üzit írt messengeren. Unottan megnyitottam a chat fejét és olvasni kezdtem. 

Jeon Jungkook. 

Jimin. Hol vagy? Miért szálltál le? 

Elküldve  7:55. 

Az iskola büféjénél vagyok. Ha be érsz írj. 

Elküldve 8:00.

Hallgass meg kérlek. Gyere el ma velem fagyizni és mindent elmagyarázok. 

Elküldve 8:55.

Légysziiiii

Elküldve 9:00.

Nagyot sóhajtva zártam le a telefonom és raktam vissza zsebem rejtekébe. De vajon miért zavar engem egyáltalán az a csaj. Szépen össze illenének. Bár abba is kételkedek, hogy én bejönnék bárkinek is. És ez a szerelem plátói marad mindörökre. Gondolataimból egy puffanás ránt vissza, és a tanári asztal felé nézek. És igen megjött imádott földrajz tanárunk.

És ez így ment egész nap, mire vége lett a tanításnak a fejem olyan volt mint egy szivacs. Fájt és alig fogott! Az üzenetek után már nem kaptam többet Jungkooktől. Elindultam hazafelé de telefonom eszeveszett módon kezdett csörögni. Gyorsan elő szedtem és anyám neve virított a kijelzőn. Hamar a zöld ikon felé húztam az ujjam és a fülemhez emeltem a készüléket. 

-Szia anya. - szólok bele. 

-Szia kicsim csak azért telefonálok, hogy szóljak csak jövőhét utáni héten megyek haza, mert a főnök elküldött Japánba munka ügyben. Éppen a reptéren vagyok. 

-Rendben anya. Semmi baj, megleszek ne izgulj. - nyugtatni próbálom őt. 

-Chim hagytam otthon pénzt a hűtő tetején lévő kis…. - tekintetem hirtelen Jungkookra szegeződött, és a telefont leemeltem a fülemtől. Hamar sarkon fordultam és igyekeztem visszafelé amerről jöttem. De gyors léptek zaja csapta meg a fülem és egy kéz a vállamnál fogva rántott vissza, és nyomott hirtelen a falnak. Jungkook dühös szempárjával találtam szembe magam. 

-Jimin! Hallgass meg. Most! - nyomta meg a mondat végén lévő szót. 

-Jungkook kérlek ne! Nem akarom hallani. Barátnőd van é….. - nem tudtam befejezni, mert hirtelen ajkaimra mart és hevesen falni kezdte dús ajkaimat.