2. Jungkook
Jungkook szemszöge
Minden napom teljesen ugyan olyan. Unalmas az életem. Reggel felkelek, elkészülök és már megyek is a pokolba. Vagyis az iskolában. Minden reggel busszal járok, mert így legalább nem kell sétálnom. A kis ribancok mindig betalálnak a kis szoknyájukkal én pedig alig bírom lerázni magamtól őket. Helyes vagyok ezt nem tagadom, de soha nem néznek rá egy lányra sem úgy. Valahogy nem jönnek be és nincs meg az a nagy bummm.
Leszállok én is a buszról így még is érkezem a börtönbe. 3 és fél éve ide járok és már baromira unom az egészet. Nem vagyok okos, de a többiek úgy levannak maradva tőlem hogy az nem igaz. Végig unatkozom az egész napot, majd amint vége már megyek is haza.
Otthon szerencsémre nagy udvarunk van, így egy kosárpalánk is elfért, ahol is nyugodtan dobálhatok kedvemre. Szeretek sportolni, de komolyan ezt sem csinálnám. Félő hogy megunnám ezt is mint már nagyjából mindent.
- Jungkook drágám gyere vacsorázni. - szól ki anyám, én pedig már megyek is teletömni magam a finom főztjével.
Anyu állat orvos így nem sokszor van itthon, mert szinte ez a munka elveszi minden idejét. Apu pedig hát már lassan egy hónapja nem volt itthon. Ő külföldön dolgozik egy kamionos cégnél, így havonta jár haza. És ennek köszönhetően eléggé hosszú a póráz a nyakamon. Nem szólnak bele az életembe, bár jóformán nincs is.
De bevallom őszintén jól megvagyok így. Igaz néha úgyérzem hiányzik valami nagyon fontos az életemből, de legtöbbször nem foglalkozom vele. Inkább csak túlélem a napot, majd a következőt és a következőt...
Minden napom teljesen ugyan olyan. Unalmas az életem. Reggel felkelek, elkészülök és már megyek is a pokolba. Vagyis az iskolában. Minden reggel busszal járok, mert így legalább nem kell sétálnom. A kis ribancok mindig betalálnak a kis szoknyájukkal én pedig alig bírom lerázni magamtól őket. Helyes vagyok ezt nem tagadom, de soha nem néznek rá egy lányra sem úgy. Valahogy nem jönnek be és nincs meg az a nagy bummm.
Leszállok én is a buszról így még is érkezem a börtönbe. 3 és fél éve ide járok és már baromira unom az egészet. Nem vagyok okos, de a többiek úgy levannak maradva tőlem hogy az nem igaz. Végig unatkozom az egész napot, majd amint vége már megyek is haza.
Otthon szerencsémre nagy udvarunk van, így egy kosárpalánk is elfért, ahol is nyugodtan dobálhatok kedvemre. Szeretek sportolni, de komolyan ezt sem csinálnám. Félő hogy megunnám ezt is mint már nagyjából mindent.
- Jungkook drágám gyere vacsorázni. - szól ki anyám, én pedig már megyek is teletömni magam a finom főztjével.
Anyu állat orvos így nem sokszor van itthon, mert szinte ez a munka elveszi minden idejét. Apu pedig hát már lassan egy hónapja nem volt itthon. Ő külföldön dolgozik egy kamionos cégnél, így havonta jár haza. És ennek köszönhetően eléggé hosszú a póráz a nyakamon. Nem szólnak bele az életembe, bár jóformán nincs is.
De bevallom őszintén jól megvagyok így. Igaz néha úgyérzem hiányzik valami nagyon fontos az életemből, de legtöbbször nem foglalkozom vele. Inkább csak túlélem a napot, majd a következőt és a következőt...
Коментарі
Упорядкувати
- За популярністю
- Спочатку нові
- По порядку
Показати всі коментарі
(1)
2. Jungkook
Én,aki állatorvosnak tanul
Відповісти
2021-08-12 11:16:29
1