Jungkook szemszöge

A reggeli buszos jelenet óta nem tudom ki verni a fejemből azt a gyönyörű arcot. A szemei csak úgy csillogtak amikor rám nézett. A pisze orra tökéletesen díszít arcát. A kis pofija pedig olyan kipirult volt mint egy jól érett piros alma. Aztán a tekintetem lejjebb csúszott egyenesen azokra a kívánnivaló csókos vastag ajkaira. Soha nem láttam még ilyen gyönyörű ajkakat. Már itt kedvem lett volna megizleni. Gondolatok, méghozzá perverz gondolatok jártak a fejembe egész nap. Csak róla! Vajon hogy hívják? Azt sem tudom. Pedig mint kiderült egy iskolába járunk. Láttam amint befut az iskolába reggel. Biztosan zavarba hoztam a kemény izmos mellkasommal. Igen ám nem kerülte el a figyelmem hogy végig simította rajtam pici kezeivel.

Amikor már vége lett az összes órámnak az Úrnak legyen hála két legjobb barátommal haladtunk a kijárat felé észre vettem egy elég érdekes szituációt.

- Most hova mész? - kiállt utánna Namjoon. Én persze meg sem fordulok csak haladok előre a nagy csoport felé akik egy fiú bántanak.

- Hé, mi a feszes fenét csináltok? - sziszegem az összegömbölyödő fiú előtt álló faszfejet aki biztos sokat bántotta szegény szépségét. Igen ő van összegömbölyödve, felismertem.

- Semmi közöd hozzá Jeon.. - néz velem farkasszemet.

- Ha nem húztok el innen most rögtön esküszöm szét verem a fejed. - fröcsögöm neki a szavakat.
Miután látta hogy komolyan mondom a rühes bandájával el is húztak.

- Hé jól vagy? Már elmentek. - gugolok le és lágyan megsimogatom a vállát a gyönyörűségemnek.
Lassan emeli fel tekintetét. Rám néz a kisírt piros szemeivel nekem meg egyből összeszorul a szívem

- Köszönöm... - motyogja halkan.

- Gyere állj fel. - fogom meg könyökénél és próbálom enyhén felhúzni.

- Jól vagy? - kérdezem meg tőle egy enyhe mosolyt is megejtve.

- Most már igen. - hajtja le a fejét bátortalanul.

- A nevem Jungkook. Téged hogy hívnak? - kérdezem meg azt ami reggel óta nagyon foglalkoztat.

- Jimin vagyok. - néz bele mélyen a szemembe. Ezután együtt mentünk ki a suliból és el köszönve egymástól mentünk az utunkra.
Végre megtudtam a nevét. És milyen gyönyörű neve van. A legszebb a világon.