Jimin szemszöge
By: Virg_224_


Vacsora után beérve a szobámba nyúlok a telefonom után ugyanis hallottam, hogy jelzett a messenger amikor kimentem. Hamar megnyitottam az alkalmazást és akkor látom, hogy Jungkook írt még nekem.

Jeon Jungkook. 

Csak annyit szerettem volna még kérdezni, hogy… 
Holnap a buszon melléd ülhetek? 

Ez most mi?! Én ezt… ezt egyáltalán nem értem, miért akar ennyire velem lenni? Ez annyira abszurd és felfoghatatlan. Amíg így gondolkodtam egy kósza ötlettől vezérelve pötyöktem be a válaszom. 

Park Jimin. 

Ha téged nem zavar… akkor persze. 

Szia.
 

Elküldtem az üzenetet és visszatettem az éjjeliszekrényre a készüléket. Majd feküdtem is le aludni. 

Másnap reggel kicsit nyúzottan keltem, sajgott mindenem és a fejem is nagyon fájt. Lomhán kikászálódtam az ágyból, és vettem az irányt a fürdő felé. A tükörbe nézve elszörnyülködve látom az arcomat… A szemem alatt egy lila folt van, és a kulcscsontomnál egy hatalmas fekete folt díszeleg. Még a szemem alól el tudom tüntetni a lila foltot de onnan nem igazán. Úgy látszik ismét a garbo kerül elő nekem. Remélem nem leszek rosszul mint múltkor. Már így is kint 22 fok van. Én sem vagyok normális ilyenkor garbot viselni. Hát erre is csak én vagyok képes. Nevetek magamban szarkasztikusan. Majd nagyot sóhajtva lépek ki a fürdőből, és megyek vissza a szobámba.

Hamar felöltöztem és indultam is a buszmegálló felé. Ami pontban 7:15-re van mindig kiírva. Amint kifizette a jegyem indulok a hátsó ajtóhoz és ülök le az egyik kettes ülésre a táskámat pedig a melletem lévő helyre teszem. Ha Jungkook felszáll legalább lesz ülőhelye. Mert mire odaérünk addigra tele lesz a busz. Magamban közben számolom a megállókat, és amikor Jungkook felszálló helyéhez ér a busz alig hiszek a szememnek. Egy vörös hajú plázacica lóg a nyakában, ami nekem rohadt szarul esik.

Amikor felszáll a tekintetünk összekapcsolódik, de nem mellém ül hanem 4 ülléssel előrébb a csajjal. A csalódottság keserű méreg és most ezt érzem.

Becsapott és csak játszott velem ezek szerint. Biztos a barátnője. Szégyenemben felállok ülő helyemből és jelzek a sofőrnek, amikor egy mindig üres megállóba begurulva nyitja ki nekem az ajtót és lépek le a járműről. Inkább sétálok mint nézzem azt az enyelgést. De miért is zavar ez engem ennyire??? Soha nem lettem 2 mp alatt ilyen dühös és csalódott. Azt hiszem újra el kell magammal beszélgessek.