Viszlát örökre
Olyan szép volt rég,
Nem volt semmi problémám még.
De aztán megjött a tél,
S attól kezdve mindenki félt.
Mi lett a világból?
Hisz csak egy apró virág volt.
De megváltozott az egész világ,
S vele együtt minden élőlény.
A túlélők rájöttek,
Csak úgy maradhatnak most még meg,
Ha mindenkit eltűntetnek,
Így hát mindenkit megöltek.
A verések nem érdekeltek,
Hiszen azok majd begyógyulnak egészen,
De a szívemben a fájdalom,
Örökké figyel majd engem.
S mint kísértet,
Félelmít meg téged, s engem.
Te is csak a képzeletben vagy élő,
Csakis odabent, bennem.
Mindenki elment, hiába vártam,
Szóval felesleges éveket, s helyeket láttam.
Rájöttem, itt már csak én vagyok magamnak,
Hisz magamban nem csalódhatok ennél már nagyobbakat.
Az utolsó reményem, hogy majd láthatlak,
Egy utolsó pillantást, hogy megvonjam.
Hogy megvonjam magamtól az életet,
Az életet, melyet mindenki megkapott helyettem.
Szóval viszlát, viszlát Világ!
Remélem mások jobban járnak tán.
Nekem segíteni már nem tudott senki,
De attól még másokért lehetne még mit tenni.
Egy utolsó pillanat, melyet láthatok,
Az utolsó képem ebben a világban, melyet én elhagyok.
Másoknak talán még van esélye,
De engem már kiszorítottak régen, réges régen.
2019-08-26 17:23:28
5
2