Visszaemlékezés

-Rendben Lexxie! Menni fog!-suttogta Lexxie magának.-Ez úgy is csak egy tavaszi bál! Nem történhet semmi rossz! Ugye?!
Csenge mellette állt, a telefonját nyomkodta tök nyugodtan.
-Te komolyan nem izgulsz?-kérdezte a barna hajú lány.
-Nem. Még a kisérőd sincs itt, mire ez a nagy felhajtás?-vonta kérdőre Csenge. A Stark lány csak feszengett az ajtóban barátnője mellett, és kisérőjét várta.
Két perc múlva egy izmos, barna hajú, tipikus alfahím stílusú fiú jött be az iskola ajtaján.
Mivel nyár volt, ezért késő este is eléggé fülledt levegő volt szoknyában. A fiú meghajolt Lexxie előtt.
-Hölgyem, készen áll az estére?-kérdezte a fiú.
-Igen uram, örömmel.-válaszolt vidáman a lány és kézen fogva bement a fiúval a bálterembe. Csenge kissé irigykedve nézte őket, de ő is bevonult a párjával.
Az este csodásan telt Lexxie részéről, önfeledetten szórakozott...

------------------------------

A bál óta 3 hét telt el. Azóta Lexxie és a barátja, akit mellesleg Jack-nak hívtak, nem beszéltek egy árva szót sem. És hogy miért? Mert azon az estén Jack hazaakarta vinni Lexxie-t, és leakart feküdni vele. Persze Lexxie ellenkezett, mert a részéről ez undorító lett volna, és amúgy is még csak 13 éves volt akkor, Jack pedig 16. Csenge rögtön haza is rángatta Lexxie-t, aki nem volt hajlandó mást vsinálni, csak a kanapén ülni es maga elé bámulni. Nem mondta el Tony-nak, hogy mit akart a fiú, mert akkor az apja élve szétrobbantotta volna a fiút a Vasember páncél segítségével.
Mindenki próbálta vígasztalni, még Loki is, és ez tőle nem megszokott dolog. Azóta az este óta Lexxie csak is az őszt várta, mivel akkor láthatta viszont szeretett barátait, a Tekergőket és persze a Roxfort-ot. De vissza a nyárhoz. A nyárisuliban Jack-el mindig kerülték egymást a folyosón, szóba se álltak...

---------------------------

Augusztus 17.-ét írunk, kint süt a nap, még csicseregnek a madarak, minden diák kint az udvaron.
Lexxie odasétált Jack-hez, mivel egy fontos dolgot kellett közölnie a fiúval.
-Hé, Jack! Beszélnünk kéne.-a fiú rá se hederített a lányra, csak tovább nyomkodta a telefonját.-Oké, tudod mostanában nem beszéltünk meg semmit se komunikáltunk, és rájöttem, hogy ez nem mehet ez így tovább, valamit lépni kell. És tudod valaki mást szeretek(ki találjátok ki az? Ügyeljetek arra, hogy itt Lexxie még csak 13! szerk.), csak azt még ő se tudja.
-Úgy se érdekeltél már. Csak azért voltál, mert az apád híres és gazdag.-mondta Jack legyintve. Lexxie köpni, nyelni nem tudott, csak sokkolva elment onnan. Nem kellek neki. Már nem érdeklem. Lexxie fejébdn Jack szavai hangoztak, forró lyukat égetve szívében. Felette sötét árnyak keringtek, amit átlagos ember nem is láthatott. Az egyik kiemelkedett közülök és leszált Lexxie elé.
-Mit szólnál, ha alkut kötnénk?-kérdezte az árny és Lexxie tudatlanul beleegyezett.
Lexxie hazakéredzkedett az iskolából. A Stark-toronyba érve csak ledobta táskáját a kanapéra, ami sikeresen Loki érzékeny pontjára esett, így a férfi legurult a padlóra. Lexxie mindent hátrahagyva, Csengét az iskolában, Peter-t is otthagyta, mindent. Bezárkózott a szobájába, és leroskadt az ajtó tövébe.
-Akkor az alku nem má mint!-kezdett belle az árny.-Megszállak, és mindem második napodat én irányítom. De követned kell az utasításaimat, nem ellenkedhetsz. Értve vagyok?
Lexxie még mindig maga elé meredt, és csak bólintott. Az árny pedig a szívén keresztül megszállta a lányt. Attól a naptól kezdve Lexxie minden második napja borús, sötét lett. De úgy, hogy nem is tudta mit csinál.

---------------------------------------------------------

-Min gondolkozol szuperhős lány?-kérdezte Lexxie Illúzió démon barátja. Axxel lekönyökölt a korlátra Lexxie mellé. Hirtelen egy rókához hasonlító, öltönyt viselő Rádió Démon jelent meg mellettünk, akin igazából nem is volt már öltöny(fenti kép szerk.).
Lexxie és Axxel odakapták a fejüket, és furcsálva pillantgattak a démon felé.
-Öhm... Alastor barátom! Szinte nincs is rajtad ruha.-mutatott Alastor-ra Axxel és eltakarta Lexxie szemét.
-Fanok...-lihegte Alastor és neki támaszkodott ő is a korlátnak.
-Most az a legfontosabb, hogy végre hogyan távolítsuk el Gina-t belőlem.-morogta Lexxie.
-Minden évben szinte ezzel jössz, három éve folyamatosan. Elhiszem, hogy Gina idegesítő, el is hoszem, mivel az unokahúgom, de azért na.-tette keresztbe kezeit Axxel.
Lexxie-nél betelt a pohár és ráordított Axxel-re.
-Nem tudod, milyen érzés az, mikor megbántod azt, aki tetszik, vagy a kishúgodat, aki még csak hat éves.-kiáltott Lexxie és az ajtó felé mutatott.
-Ma nincs is Gina-s napja...-suttogta Alastor, és lefogta a lányt, mielőtt az a másik fiúnak rontott volna.
-Álj a tükör elé.-parancsolta Axxel és odavonszolta a lányt.
Lexxie beált a tükör elé, és rögtön elfordította volna a fejét, ha Axxel meg nem fogja a vállánál és oda nem fordítja.
-Ki vagy te?-kérdezte.
-Lexxie...-suttogta a lány.
-Ki. Vagy. Te.-kérdezte még egyszer Axxel sokkal nyomatékosabban.
-Morgan Lexxie Elizabeth Hester Stark!-hadarta el nevét Lexxie sokkal bátrabban most már.
-Hány éves vagy?
-15.
-Hova jársz iskolába?
-Roxfort Boszorkány és Varázslóképző Szakiskolába.
-Kik a szüleid?
-Anthony Stark és Pepper Potts.
-Kibe vagy szerelmes?-akarta Axxel átverni a lányt.
-Mi?! Ezt nem mondom el!-kiáltott Lexxie.
-Jól van na.-duzzogott Axxel és folytatta a kérdezősködést. Közben Alastor leült az ágyra és egy csettintéssel varázsolt magának egy nyalókát.
-És hogy fogjuk kiűzni belőled Gina-t?-kérdezte Axxel.
-Gondolom kiűzzük.-vont vállat Lexxie.
-Ugye tudjátok, hogy itt vagyok?-kérdezte egy hang, majd az ágyra Alastor mellé odateleportált egy hosszú, szőkehajú lány. Alastor annyira megijedt, hogy legurult az ágyról.
-Igen, tudjuk.-sóhajtott Lexxie.-Most menjetek kérlek.
-Ugye, tudod, hogy nekem nem parancsolsz?-emelte fel a hangját Gina és már készült megüti, mikor Lexxie kikerülte.
-Három rohadt év alatt megtanultam, hogy: nem érdekelsz.-momdta Lexxie, majd maga mögött becsapva az ajtót kilépett a folyosóra.
-Jó lenne ha békén hagynád!-momdta Axxel Gina-nak.
-Három éve egyeszséget kötöttünk, nem szólhatsz bele!-nevetetz gonoszan a lány és eltűnt.
-Alastor kelj már fel a padlóról és menjünk a lány után!-mondta mérgesen Axxel, és az ajtóra nézett.
-Nem olyan könnyű felkelni úgy, hogy több mint 9000 éves vagyok.-morogta Alastor, és feltápászkodott.-Tudtommal mem te vagy a főnök.
-Lehet, de szerintem egyikük se akarja azt, hogy a lány valamilyen kárt tegyen magában.-mondta Axxel.
-Jól van na, felkelek.-Alastor fel kelt, és leporolta magát.
-Kérlek még ma!-nevetett Axxel, mire Alastor hümmögött valamit, majd a lány után indultak.