TWO
Balhé, Átkok, Gyengélkedő
Új napra ébredt a Roxfort. Ma, az a szerencsénk, hogy szombat van. Csengével felöltöztünk, és a fiúkat bevártuk. Míg nem érkeztek meg, addig mély eszmecserét folytattunk.
-Szerinted tegnap este a fiúk hallgatóztak?-kérdezte tőlem Csenge.
-Szerintem nem. Csak van annyi tiszteletük, hogy nem hallgatóztak. Ha igen, akkor remélem nem tudják, mi mit jelent.-húztam el a számat.
-Na! Itt vagyunk! Mehetünk kajálni!-kiáltott Sirius, és elfutott a Nagy Terembe. A maradék öt, vagyis mi, pedig komótosan levonultunk. Az út a folyosókon némán teltek. A többieket valószínűleg nyomasztották a tegnapiak. De azért elkellett mondanom ezeket a dolgokat. Joguk van tudni az igazságot. Kivéve Thanos-t. Őt nem akarom felhozni.
-Mi lesz az első óránk?-kérdeztem és öntöttem magamnak töklevet.
-Még meg se kaptuk az órarendünket.-nevetett Remus, és ő is öntött magának töklevet.
-Ja, ez igaz. Prekfektus úr! Prekfektus úr!-jelentkeztem ugrálva Remus-t szólongatva.
-Igen Stark kisasszony?-kérdezte nevetve Holdsáp, és elvett egy pirítóst is.
-Mikor kapjuk meg az órarendünket?
-Most Miss Stark.-mondta McGalagony, mire én ijedtemben ugrottam egyet, és lefejeltem Remus mellkasát. Furcsán ültünk tudom. Mert ő pont akkor akart hátrafordulni.-Talán rossz a lelkiismerete?-kérdezte McGalagony, mire én fejdörzsölve válaszoltam.
-Nem, McGalagony professzor.-utána mindenkinek kiosztotta az órarendet.
-Várjunk. Lexxie. Ma szombat van. Hogy lenne óránk?-kérdezte James felvonva a szemöldökét.
-Ja, tényleg!-csaptam a homlokomra.-Neked meg mért ilyen kemény a mellkasod? Talán kondizol, mert érzem, hogy itt lesz egy púp.-mondtam Remus-nak, aki nevetve vállat vont. Ma jobban van a kelleténél.
-És mit csinálunk ma?-kérdezte Csenge, aki éppen befejezte a reggelit.
-Én ma beleakarok kezdeni az egyik mugli regényembe. Balettcipők. Kitti ajánlotta.-mondtam ezt Csengének célozva.
-Ki az a Kitti?-kérdezte Sirius.
-Az egyik mugli barátunk.-válaszolt Csenge helyettem.-És még mit terveztél?
-Hát a parkban szeretnék majd olvasni, aztán ebéd után meglátogatnám Hagrid-ot, és éjfél felé, kimennék a prekfektusi fürdőbe. Ki jön még meglátogatni Hagrid-ot?-vázoltam a mai napom.
-Én!-mondta Ágas.-Régen láttuk már a vadőr barátunkat.
-Szerintem én is megyek.-mondta Holdsáp, és még töltött magának töklevet.-Jössz Tapmancs?Sirius nem válaszolt, csak előre meredt a Hugrabugosok asztalára. Oda néztem ahova ő.
-Csak nem bejön, neked, Lina Starlight?-kérdeztem gúnyos mosollyal.
-Igen. Csinos lány.-mondta Sirius, és tovább figyelte a lányt.
-Vagyis Tapmancs kilőve.-mondta Csenge, és engem felrángatva a klubhelységbe.
-Most mért mentünk el onnan?-vontam fel a szemöldököm.-Peter és James még nem is végeztek, és megnéztem volna azt is, ahogyan Ágas próbálja el hívni Evans-t egy randira. Ami persze kudarcba fulladt volna.
-Mert nem birom nézni Sirius nyálaskodását.-vágott mérges arcot.
-Neked bejön Tapi? Ijjjj!! Annyira boldog vagyok!-tapsikoltam, mint egy ötéves kislány.-De most elmennék a könyvemért.
-Én is mehetek veled?-kérdezte Csenge reménykedő szemmel.
-Hé, Csenge, segíts! Peter rosszul lett a sok kajátol!-kiáltott Sirius, Féregfarkat támogatva.
-Megyek egy pillanat!-kiáltott vissza.-Egyedül hagyhatlak?
-Persze én megleszek.-mondtam szomorkás mosollyal. Csenge elsietett. James valószínűleg vagy Evans-t próbálja meghívni egy randira, vagy valahol Pipogyuszt átkozza. Remus pedig tuti a szobájukban olvas. Bementem a Csengével közös hálókörletünkbe, és előkotortam egy levelet.
-Kéne írni egy levelet, amit teleportálással elküldök apáéknak.-gondolkodtam hangosan. Előkaptam egy pennát és egy tollat, és elkezdtem írni.
Drága, anya és apa! Meg persze a többiek!
Remélem jól telik eddig a napotok! Nekem eddig nagyon király, és várom, hogy elérkezzen a Haloween-i bál. Remélem ti is jól megvagytok, és senki sem lett beteg. Ha még a díjátadón vagytok, akkor remélem vagy Thor, vagy Bruce kaparintja meg ezt a levelet. Nagyon hiányzik mindenki és eddig igazából nem nagyon történt semmi. De ha egy őrült asgardi újra le akarja igázni New York-ot, akkor szóljatok, és ott termek! Loki, ez számodra célzás volt. Remélem Molly első napjai majd jól fognak telni az első osztályban, és remélem, hogy Ray már várja a gimit. Én is szívesen ott lennék, csak most, hát tudjátok, hogy itt kell lennem. Remélem majd később találkozunk!
Puszilok mindenkit!
Lexxie
Ui: Remélem Natasha elverte Clint-et, és Thor-t videójátékban! Bízok benned Nat, hogy helyettdm is megaláztad a fiúkat!!
Elővettem a zsebemből a gyűrűt, amit Strange-től kaptam, és körkörös mozdulatokkal nyitottam egy portált. Ezen átdobtam a levelet. Felkaptam az ágyamról a Balettcipőket és kiszaladtam a parkba. Lehasaltam a fűbe, és fellapoztam a könyvem.
Már éppen az utolsó lapoknál jártam, amikor valaki lehasalt mellém.
-Mit olvasol?-kérdezte egy ismerős hang.
-Balettcipők.-válaszoltam Remus-nak.
-És jó könyv?
-Aha, de ez nem a te stílusod, úgyhogy most nem fogom kölcsönadni.-mondtam vigyorogva.
-Miről szól?-kérdezte, és kikapta a kezemből a könyvet.
-Pauline híres színésznő szeretne lenni, Petrovát a repülők és az autók érdeklik, a kis Posy pedig éjjel-nappal csak balettozna. A Fossil lányok nem sokban hasonlítanak egymásra, de egy valamiben megegyeznek: ha törik, ha szakad, mindig számíthatnak egymásra.-olvastam fel hangosan a könyv tartalmat.-Nem megyünk ebédelni?-kérdeztem
-De! Menjünk! Farkas éhes vagyok!-mondta és felállt a talajról, miközben a kezét nyújtotta nekem. Én elfogadtam.
-Ne emlegesd a farkasokat, mert te magad vagy a farkas.-mondtam nevetve, mire finoman meglökött.-Na, csak vicceltem.
-Nem vagy vicces.-mondta komoly arccal.
-Eljössz velem Hagrid-hoz ebéd után?-kérdeztem és visszalöktem
-Igen megyek. De csak azért, hogy ne félj az ijesztő lényektől.-mondta nevetve, és visszalökött.
-Te sem vagy vicces.-mondtam, és újra visszalöktem. Így mentünk a Nagy Terem ajtajáig lökdösődve.
-Mi a helyzet fiatalok?-kérdezte James, aki egyedül ült a helyünkön.
-Semmi. Csenge, Sirius, és Peter?-kérdeztem, és körbe pillantottam a teremben.
-Csenge és Tapmancs a gyengélkedőn maradtak Féregfarkkal.-válaszolta, és öntött magának töklevet. Aztán Remus is öntött.
-Egyszer teszem fel a kérdést. Csak egyszer. Hogy a francba tudjátok meginni ezt a szutykot?!-kérdeztem és arébb löktem Ágas felé a kancsót.
-Reggel tudtommal még te is öntöttél.-mondta gúnyosan Holdsáp, és MÉG öntött töklevet.
-Azt véletlenül nem vetted észre, hogy ráköptem Peter-re?-kérdeztem, mire vállat vonva válaszolt.
-Nem, bocs. Épp azzal voltam elfoglalva, hogy a rám köpött töklevet vakarjam le a taláromról.-mondta Remus. James jót nevetett rajtunk. Lehet, hogy ő is kapott egy kis töklé köpetet.
-Jól van, na. Boci.-ezzel tettetett sértődöttséggel hátat fordítottam nekik.
-Te most azt m-mondtad, a-a bocsi, h-helyett, h-hogy bo-boci?-nevetett James és már az orrán jött ki a furcsa trutyi.
-Undorító vagy, James Potter. Undorító.-fintorodtam, el, és felkapva a táskám kirohantam a Nagy Teremből. Felmentem a hálószobámba, és pont jókor érkeztem. A sárga fényes kaput, pont most nyitotta meg Strange. Molly integetett át, és hirtelen átszaladt.
-Ho, ho, hó! Kislány! Mit keresel te itt?-nevettem el magam, és Molly szinte megfujtott az ölelésével. Hirtelen kinyílt az ajtó és Remus lépett be rajta. Értetlenül meredt rám, és Molly nem engedett.
-Hé hé! Molly! Mi a baj?-kérdeztem és észrevettem, hogy sír.-Mi történt?
Remus odasietett mellém, és legugolt mellénk.
-A-Apáéknak. Autóbalesetük volt.-mondta, és újra sírva fakadt. Ellöktem magamtól, és fel-alá kezdtem el járkálni a szobában.
-Mond, hogy ez nem igaz. Nem! Nem! Ez nem lehet! Mond, hogy ezt a hülye viccet Loki-val találtátok, ki, hogy megszivassatok! Mond azt!-kezdtem el rázni a kislány vállát. Remus leállította a kezem és megölelt.-Mond, azt, hogy nem lett semmi bajuk!
Válaszoltam, és hatalmas zokogásban törtem ki. Remus az ölébe húzott, és csitítgatva simogatta a hajam. Ha, most. Nem! Nem lehet! Egy aranyos kislány nevetése törte meg a csendet, aki letörölte a könnyeit. Rápillantottam Molly-ra, aki a hasát fogva nevetett. Loki lépett át a portálon, és nevetve nekitámaszkodott a szekrényemnek.
-NE! MEGÖLLEK!-kiáltottam és előrántottam egy tőrt. Loki torkának nyomtam a kés élét, aki ijedten pillantott rám.-Ó, dehogy foglak megölni. Jobbat tudok.-mire kimondtam az utolsó szót, az istenség lábai alatt megnyílt a föld, és eltűnt.
-Most hova tűnt?-kérdezte Remus sokkoltan.
-Ahova mindig is vágyott.-mondtam kisírt szemekkel.-Te meg kislányom, szépen visszamész a Stark toronyba.-mondtam, és Molly-t átlökve a portálon, elterültem az ágyon. Remus leült velem szembe.
-Na jó. Most ez így mi a franc volt?-kérdezte, és elkezdett hadonászva magyarázni.
-Csak menjünk Hagrid-hoz.-sóhajtottam egyet, és felkeltem az ágyról. A klubhelységben összefutottunk Csengével, aki gyanakodva figyelte, ahogyan kimegyünk Remus-szal, a szobánk ajtaján.
-Várj egy pillanatot.-mondtam neki, és odaszaladtam a kanapén ülő Csengéhez.
-Miről nem tudok?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Semmi fontos nem történt. Csak az elmebeteg Loki, és a húgom Molly durván megszivatott. De most Hagrid-hoz megyünk. Jössz velünk?-kérdeztem és elolvastam a könyv borítóját.-Te elvetted a könyvem?
-Igen, nagyon kíváncsi voltam rá. De most leköt a könyv, úgyhogy nem megyek, bocsi. Majd a prekfektusi fürdőben találkozunk. De ott is késni fogok, mert Tapmanccsal meglátogatjuk Féregfarkot.-válaszolt, és újra belemélyedt a könyvébe.
-Na, itt vagyok.-mondtam, és elindultunk Hagrid kunyhójához. Az út némán telt, nem szóltunk egymáshoz. Hagrid kunyhójához érve bekopogtunk.
-Gyertek be!-nyitott Hagrid ajtót, és beengedett minket.-Kértek teát?
-Igen köszönjük.-mondtam, és leültünk a kis kerek asztalhoz.-Hogy vagy Hagrid?
-Köszönöm jól. Épp most végeztem a járőrözéssel a Tiltott Rengetegben. Láttam egy csodás unikornist!-válaszolt az óriás.-És ti, hogy vagytok?
-Mi is jól. Hamarosan itt a Halloween-i bál, meg az RBF vizsgák.-mondta Remus, és belekortyolt a teájába.
-És már van aki el hívott téged Lexxie?-kérdezte Hagrid, és feltünően Remus-ra kacsintott. Talán az arcom még egy paradicsomnál is vörösebb lett. Mért hallom mindig azt, hogy Remus-szal kéne mennem a bálba? Bár, azt nem tagadom, hogy elég helyes.
Múlt héten:
Csenge: Ugye Remus-szal mész majd a bálba?
Lily: Remus-szal mész a bálba? Perselus, mibe fogadunk, hogy Lexxie Remus-szal megy?
Pipógyusz: Nem fogadok.
Mary: Húúú, mond azt, hogy Remus-szal mész majd a bálba!
Milyen szerencse, hogy tartom velük a kapcsolatot szünetben is. És már Hagrid is kezdi.
-Nem még nem.-tettem a kezem az arcom elé, és úgy motyogtam a szavakat.-Mennem kell. Még Lily-vel megírjuk a bájitaltan beadandót. Sziasztok.-ezzel feláltam, és kimentem az ajtón. Na jó. Igazából, hogy tudnám megírni a beadandót, hogyha még óráink se voltak? Az ajtón kívül még hallottam pár szót.
-Mi ütött belé?-hallottam Hagrid mély hangját.
-Nem tudom.-válaszolt Remus.
A kastélyba beérve összefutottam Csengével, aki mellett szinte elszaladtam.
-Héé, most hova szaladsz?-kérdezte, és felvette velem a tempót.
-Miért van ellenem az univerzum?-tártam szét karjaimat, és felszaladtam a klubhelyiségbe.
-Animágus.-mondtam ki a jelszót a Kövér Dámának.
-Várj, várj!-mondta, és legyintett a kezével.
-A-ni-má-gus.-szótagóltam.
-Várj egy picit.-ismételte, és elkezdett énekelgetni.
-Nem! Csak engedj már be könyörgöm!-kiáltottam, mire eleresztett egy mérges sóhajt.
-Someone to you!-énekelgettem, miközben elkezdtem pakolászni a hálótermünkben.
-Akkor énekeled ezt, és pakolászol, amikor ideges vagy. Ugye nem lesz atomrobbanás, mint múltkor? Ugye nem?!-kérdezte, és ő is elkezdett pakolászni.
Elkezdtem elénekelni az egész dalt:
I don't wanna die or fade away
I just wanna be someone
I just wanna be someone
Dive and disappear without a trace
I just wanna be someone
Well doesn't everyone?
And if you feel the great dividing
I wanna be the one you're guiding
'Cause I belive that you could lead the way
I just wanna be somebody to someone, oh
I wanna be somebody to someone, oh I never had nobody and no road home
I wanna be somebody to someone
And if the sun's upset and the sky goes cold
Then if the clouds get heavy and start to fall
I really need somebody to call my own
I wanna be somebody to someone
Someone to you
Someone to you
Someone to you
Someone to you
I don't even need to change the world
I'll make the moon shine just for you view
I'll make the starlight circle the room
And if you feel like night is falling
I wanna be the one you're calling
'Cause I belive that you could lead the way
I just wanna be somebody to someone, oh
I wanna be somebody to someone, oh
I never had nobody and no road home
I wanna be somebody to someone
And if the sun's upset and the sky goes cold
Then if the clouds get heavy and start to fall
I really need somebody to call my own
I wanna be somebody to someone
Someone to you
Someone to you
Someone to you
Someone to you
The kingdom come, the rise, the fall
The setting sun above it all
I just wanna be somebody to you
I just wanns be somebody to someone, oh
I wanna be somebody to someone, oh
I never had nobody and no road home
I wanna be somebody to someone
And if the sun's upset and the sky goes cold
Then if the clouds get heavy and start to fall
I really need somebody to call my own
I wanna be somebody to someone
Someone to you
Someone to you
Someone to you
Someone to you
Someone to you
(Hú, de sokáig tartott leírni. Szerk.)
-Mit csináljunk vacsoráig?-kérdezte Csenge.
-Nem tudom. Én, valószínűleg belekezdek a Színpadi cipőkbe.-mondtam, és levettem a polcomról a könyvet. Csenge is csöndben folytatta a Balettcipőket. Már vagy egy órája olvashattunk, mikor kopogtak.
-Lányok, gyertek le enni!-kiáltott be Mary.
-Megyünk!-kiabált vissza Csenge.
-Rest In Peace dobhártya.-motyogtam mérgesen.
-Jól van, na.-nevetett fel.-Gyere, menjünk. Mary megharakszik, ha nem megyünk.-ezzel feláltam és kiléptem az ajtón.
-Jáj, Sirius! Mért vagy az ajtóban?-kérdeztem, mire megfogta a két vállam, és szó szerint arrébb rakott. Csenge kilépett az ajtónkon és belekarolt Sirius kezébe.
-Mi a....?! Ez az egész világ kezd bizarr lenni.-mondtam és utánuk siettem.-Várjatok. Ti most így összejöttetek?
-Igen.-válaszolt Csenge.-Majd beszélgetünk.
-Oké.-vontam vállat. A Nagy teremben leültem James és Peter közé, velünk szemben a kissé ideges Remus, és a két szerelmes pár, Csenge és Sirius. Na jó, talán már én sem tudnám elviselni őket. Gyorsan megettük a kaját, aztán úgy döntöttük, hogy felmegyünk a könyvtárba. Elől, Holdsáp, Ágas, Féregfark és én, hátul pedig a két jó madár nyalifalizott.
-Biztos őket is akarjuk vinni?-kérdeztem a szemüvegestől.
-Nem hinném.-húzta el a száját.-Hé! Ha akartok, akkor nem muszály velünk jönni!-kiáltott oda nekik James, és ők rögtön visszafelé kezdtek el szaladni, a klubhelyiséghez.
-Ezek fülig gázoltak a rózsaszín ködben.-mondtam nevetve, és felértünk a könyvtárhoz.
-Ki hova megy?-kérdezte Peter.
-Én a bájital részlegre. Nem akarok az RBF-en bukni.-válaszoltam.
-Én is odatartok menni.-mondta Remus és elindultunk.
-Na Peter, ketten maradtunk.-mondta James és meglátta Lily-t.-Hé, Evans!-ezzel elszaladt.
-Na, egyedül maradtam.-mondta Peter durcásan, és elindult a gyógynövényekhez.
-És mit tervezel az estére?-kérdezte Holdsáp, miközben a könyvek között kutattunk.
-Mivel Lily, Csenge és én is prekfektusok vagyunk, ezért azt gondoltuk, hogy ma elmegyünk a prekfektusi fürdőbe. És te?-kérdeztem miközben megtaláltam a könyvet, amit kerestem.
-Hát én olvasni fogok, és hallgatom a bolondok beszélgetédét.-mondta, és ő is kiszedett egy könyvet. Erre elnevettem magam.
-Ez lesz az!-mondtam és leültem egy asztalhoz.
-Bájitaltan felsőfokon. Na, azért csak nem lesz annyira nehéz.-nevetett és ő is levett még egy könyvet.
-Sziasztok.-köszönt Dorcas, és odaült mellénk.-Mi jót csináltok?
-Elkezdtünk készülni a RBF vizsgákra.-mondta Holdsáp, és fellapozta a könyvét.
-Még csak egy napja vagyunk a Roxfort-ban. Ennyire készültök?-nevetett.-Na jó. Ha már így mindenki készül,-mutatott körbe a könyvtárban-akkor már én is beszállok.
Ezzel elszaladt, és pár perc múlva visszajött vagy 10 könyvvel.
-Ezt elbírtad egyedül?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Igen. Erős vagyok.-mosolygott Dorcas, és lázasan fellapozta az egyik könyvét.
-Ez azért sok lesz.-mondta Lupin és át vett pár könyvet.-Peter? Te itt? Azt hittem, hogy Ágassal vagy.
-Jaj, Ágas elkezdte üldözni Evans-t. Szegény lány. Aztán elkezdték átkozni egymást Pipogyusszal.-mondta lazán és leült Dorcas mellé.
-Mi?!-pattant fel Holdsáp.-Hogy ezeknek mindig átkozni kell egymást.-mondta és elsietett.
-Te nem mész?-kérdezte Dorcas.
-Nem. Majd megoldják.-vontam vállat.
-Sziasztok.-köszönt Frank. Marlene és Alice mögötte sétáltak.
-Sziasztok.-köszönt egyszerre a két lány.
-Mit csináltok?-kérdezte Frank és leült Féregfark mellé.
-RBF.-válaszoltam. Hirtelen odakaptam a fejem a könyvtároshoz, aki gyorsan elszaladt egy irányba.-Aha, szóval agyon átkozzák egymást.
-Nekem is kéne már készülni. Jobb hamar kezdeni, mint későn.-mondta Marlene és leült mellém. Na, ez a mi kis csapatunk: James Potter, Sirius Black, Remus Lupin, Peter Pettigrew, Csenge Bowman, és én. Vagyis a Tekergők. Aztán: Marlene McKinnon, Frank Longbotton, Alice Fortescue, Dorcas Meadowes. Ők is a baráti körünk része. Meg ott van még Lily Evans, de ő mindig Perselus Piton-nal van. Egy nagy csattanásra lettünk figyelmesek. Mindenki felpattant, és elszaladtunk a hang irányába. Ez a látvány fogadott minket: Ágas és Holdsáp a padlón eszméletlenül, Pipogyusz pedig a másik irányban eszméletlenül. Mindenki odaszaladt James-hez és Remus-hoz. Frank felkapta James-t, Peter pedig Remus-t.
-Azonnal visszük őket a gyengélkedőre.-mondta Frank és Peter-rel már el is indultak.
-Segítsünk Lily-nek.-mondta Dorcas. Marlene, Alice és Dorcas odaszaladtak, Lily-ékhez, és segítették Piton-t felállni. Én Frank és Peter után szaladtam.
-Madam Pomfrey. Madam Pomfrey!-kiáltottam, és elkezdtem dörömbölni az ajtón.
-Mi a gond kedveském?-kérdezte mosolyogva, de miután meglátta a három ájult fiút, azonnal segítséget nyújtott. Később megérkezett McGalagony professzor is.
-Mi történt már megint?-kérdezte mérgesen.-Stark kisasszony, mi történt?
-James és Perselus elkezdtek csatázni, aztán Remus elment őket megállítani és aztán mi egy nagy csattanásra lettünk figyelmesek, odaszaladtunk, megláttuk a három ájult fiút, és elhoztuk ide őket.-vázoltam a történteket.
-Húsz pontot levonok a Mardekártól és a Griffendéltől is. Majd a felébredtek, mondják meg nekik.-mondta a tanárnő, és ezzel el sietett.
-Hú, de klasz.-mondta Marlene.-Hol van Csenge és Sirius. Ha mondjuk Sirius ott lett volna, akkor talán nem lett volna semmi gond. Legalább többen lettek volna Pipogyusz ellen.
-Ez igaz.-válaszoltam.-A francba kellett Csengének beleesnie Black-be!
-Ja. Most teljesen nincsenek eszüknél.-mondta Dorcas karbatett kézzel.
-Ma se megyünk a fürdőbe, igaz Lily?-kérdeztem mosolyogva.
-Igaz. De ugye nem baj, ha itt maradok?-kérdezte félve, és Piton-ra nézett.
-Dehogy baj. Én is itt akarok maradni velük. Holnap úgy sincs tanítás még.-válaszoltam, és leültem Remus ágyára. Dorcas és Marlene James ágyára ültek, mellém pedig odajött Alice. Peter odament Lily-hez, Frank pedig leült egy üres ágyra.-Ki marad még?-tettem fel a sorsdöntő kérdést, mire mindenki felemelte a kezét.
-Akkor mindenki itt alszik.-szólt Frank.
-Stip-stop, ez az ágy!-vetettem magam, arra az ágyra, amin Frank ült. Így Holdsáp mellé kerültem. Aztán elkezdődött a nagy ágyháború, mert senki sem tudta eldönteni, hogy ki hol fog aludni. Aztán megszületett az eredmény. A másik oldalamra került Dorcas, mellé pedig Marlene. Lily Pipogyusz mellett akart lenni, a másik oldalára, pedig ment Alice és Frank. Peter pedig Frank mellé került. Aztán pedig elkezdtünk beszélgetni. Éppen nagyban nevettünk, mikor kicsapódott az ajtó.
-Mindenki vissza a tornyába!-kiáltott McGalagony, de minket nem érdekelt, tovább beszélgettünk.-Ha nem mennek, akkor esküszöm büntető munkára küldök mindenkit egész félévben!-körbenézett.-Ajj, hagyjuk!-legyintett.-Addig maradhatnak, amíg a három fiút ki nem engedik.-mondta és hozzá tette halkan.-Micsoda jó barátok.
Újra elkezdtünk beszélgetni régi emlékekről és jövőbeli tervekről.
-Na és Lexxie, te mit fogsz csinálni, ha végeztél a Roxfort-ban?-kérdezte mosolyogva Dorcas.
-Először is, ha végeztem itt, akkor tanárnak szeretnék állni. Itt. A Roxfort-ban. De persze szeretnék egy boldog családot.-mondtam, és körbenéztem a társaságon.
-Ez remek. És milyen tanár lennél szívesen?-kérdezte Frank.
-Bűbájtan. Vagy SVK, vagy Átváltoztatástan.-mondtam.-És nektek?
Alice, gyógyító szeretne lenni, és ő is szeretne egy családot.
Marlene auror szeretne lenni, és persze egy családot.
Dorcas, Minisztériumi dolgozó lenne, és a szabad idejében körbe utazná a világot.
Frank auror lene.
Lily csak egy boldog, szép családot szeretne.
Peter pedig még nem tudja.
Újra nagyban nevettünk, miközben újra kicsapódott az ajtó. Éjfél körül járhatott. Mi már pizsamákat varázsoltunk magunkra.
-Mi történt itt?-kérdezte egy mérges Sirius. Csenge belé karolva botladozott mellette, mert a fiú olyan gyorsan haladt. Odajött hozzám és nekem szegezte a pálcáját.-Mit tettél, te sárvérű.
Képem lefagyott és nem tudtam szóhoz jutni. Frank felpattant és megfogta Tapmancs gallérját.
-Black. Légy észnél! Rátámadnál Lexxie-re ok nélkül?-kérdezte mérgesen. Azt említettem már, hogy amikor elmondtam a fiúknak a titkaimat, akkor a kis lelkizésünk után Csengével, elmondtam a csapat másik felének is. Vagyis ők is tudják.
-Miért? Miért ne támadjak neki, ha úgy is egy szörnyeteg?-kérdezte Sirius gúnyos mosollyal a képén.
-Messzire mész Black. Túl messzire.-mondta Frank, ezzel behúzott egyet Sirius-nak. Csenge rögtön odaszaladt hozzá.
-Ha nem vagy képes törődni a barátaiddal, és képes lennél bántani az egyik legjobb barátodat, akkor nincs is itt helyed!-kiáltott Dorcas, és elsírta magát. Alice megölelte. Csenge segített Sirius-nak felállni, és együtt kitámolyogtak. Én meredtem néztem az ablak felé. Lily odajött hozzám, és szorosan megölelt. Elsírtam magam.
-Sárvérűnek nevezett. Mióta érdekli őt a származás? És szörnynek nevezett. Szörny vagyok igaz?-kérdeztem és szinte össze sírtam a lány vállát.-Ne is mondj semmit. Tudom, hogy szörnyeteg vagyok. Nem is lenne itt helyem. Elvesztettem az egyik legjobb barátom, és a legjobb barátnőm.
-Dehogy vagy szörnyeteg! Hogy mondhatsz ilyet?! Attól, hogy más vagy, még ide tartozol közénk! Nem számít semmit Sirius szava.-mondta Lily és ő is elsírta magát.-Ha mások sírnak, akkor én is sírok.-nevetett.
-Én is!-mondta Alice, majd elpityeredett.
-Ahogy én is!-mondta Marlene, majd zokogásban tört ki. Ezen nevetnem kellett.
-Igazi jó barátok vagytok!-mondtam nevetve, és letöröltem a megállás nélkül folyó könnyeim.
-Mi történt?-kérdezte valaki. Mindenki Remus ágyára pillantott.-Miért sírnak a lányok? Miről maradtam le?
Lily elmesélte a balhét, miközben mindenki át ült Holdsáp ágyára. Alig fértünk el. Miután Lily végzett a mondandójával, Remus hosszasan és szorosan megölelt engem.
-Megfujtasz!-nevettem, mire elengedett.
-Mi ütött Sirius-ba?-kérdezte, és elkezdte az állát dörzsölgetni.
-Talán fülig szerelmes, és nem lát a rózsaszín ködtől.-mondta Frank.-Majdnem megátkozta Lexxie-t!
-Ez igaz. Ha Frank nem figyelmezteti, és üti meg, akkor tényleg megátkozza. De, mi van James-szel, és Pipogyusszal?-kérdezte Alice. Miután megtárgyaltuk a témát, mindenki elment aludni. Olyan hajnali kettő körül felébredtem.
-Ne ébredjetek fel, ne ébredjetek fel!-kántáltam halkan.
-Ébren vagy?-kérdezte Remus, és felült az ágyban.
-Felébresztettelek?-húztam el a számat.-Bocsi.
-Nem nem! Nem tudtam aludni.-tiltakozott.
-Én se. Van csokid?-kérdeztem.
-Igen, van. Mindig van nálam csoki, ezt tudhatnád jól.-mondta Holdsáp, és elkezdett kutakodni a zsebében. Én addig átültem az ő ágyára. Elő vette a csokit, mire én szó szerint ráugrottam.-Hé, hé, összenyomsz!-nevetett halkan a fiú és kimászott alólam.
-Adj csokit!-mondtam durcásan, mire adott nekem.
-Szerinted mi ütött Tapmancsba?-kérdezte egy kis csend után Remus.
-Nem tudom Holdsáp. Nem tudom. De valaminek, vagy valakinek köze van hozzá, hogy miért ilyen.-válaszoltam. Újabb néma csönd.
-Szárnyas. Gondolkoztam valamin.-mondta, és mélyen a szemembe nézett.
-Hm?-néztem rá, miközben csámcsogtam. Aztán elnevette magát. Gyönyörű arcot vághattam.
-Tudod, vanekedvedeljönnivelemahalloweenibálba?-hadarta el.
-Tessék? Nem értette.-nevettem el magam.-Persze, hogy elmegyek. Boldogan.-mosolyogtam Remus-ra. Elpillantottam az ablakra, ahol kopácsolásra lettem figyelmes.
-Nézd, ott van Hádész.-mutattam az ablakra, és halkan odaszaladtam.
-Tudtommal ez az én baglyom.-mondta karbatett kézzel.-Várj, ez nem is Zeusz.
-Igen, ez Hádész! Ez az én baglyom te süket.-ütöttem vállba.
-Jól van, na, azért még ne verj agyon.-nevetett és megsimogatta a madarat.-De hol van akkor Zeusz?
-Fogalmam sincs. Kérsz Hádész cica egy kis bagolycsemegét? Ugye kérsz. Tudom, hogy kérsz. Na, kapd el!-dobtam a földre.
-Tudod, hogy ilyenkor olyan vagy mint egy anyuka? Aki inkább túl gondozza a kisbabáját, mint, hogy ne törődjön vele.-mosolyogta, mire nem tudtam szóhoz jutni. Hádész vissza szállt a kezemre, és pár perccel megjött Holdsáp baglya is, Zeusz.-Szerinted, jó ötlet volt görög istenekről elnevezni a baglyainkat?
-Igen. Fekete, mint maga a Pokol, ezért Hádész. Fehér, mint az villámok, ezért Zeusz.-motyogtam.-És szerintem illik a madarakhoz.
-Te egyébként mikor változtál már át hipogriffé?-kérdezte hunyorogva, hogy a hold fényében jobban lássa az arcom.
-Régen. De ne hidd azt, hogy itt és most át fogok változni egy bazi nagy hipogriffé!-fenyegetőztem. Elnevette magát, és aztán könyörögve nézett ràm.
-Na, légyszi, csak egyszer!-könyörgött.
-Ah, legyen.-adtam be a derekam. A terem közepére álltam, és erőse koncentráltan. Megpördültem a tengelyem körül, mire Remus előtt egy hipogriff állt. Odalépkedett hozzám, és megsimogatta a csőrőm.
-Szia, szépség.-suttogta. Egy másodperccel később már emberi alakban voltam, túl közel Holdsáphoz.
-Szia.-mondtam.
-Szia.-válaszolt. Pár percig farkasszemet néztünk (haha, értitek szerk.), aztán zavartan szétváltunk.
-Nem kéne aludni?-kérdezte a fiú, a tarkóját vakargatva. Én csak bólintottam.
-De, de, jó éjt.-motyogtam, és nyakig be takaróztam.
-Khm. Az az én ágyam.-mondta, és szinte kitúrt az ágyból.
-Ehehe, bocsi.-motyogtam zavartan, és paradicsomlett a fejemből. Ma már másodszorra. És ugyanaz az ember miatt. Hát, ezt el sem hiszem.
Pár perc gondolkodás után teljesen elnyomott az álom.
Új napra ébredt a Roxfort. Ma, az a szerencsénk, hogy szombat van. Csengével felöltöztünk, és a fiúkat bevártuk. Míg nem érkeztek meg, addig mély eszmecserét folytattunk.
-Szerinted tegnap este a fiúk hallgatóztak?-kérdezte tőlem Csenge.
-Szerintem nem. Csak van annyi tiszteletük, hogy nem hallgatóztak. Ha igen, akkor remélem nem tudják, mi mit jelent.-húztam el a számat.
-Na! Itt vagyunk! Mehetünk kajálni!-kiáltott Sirius, és elfutott a Nagy Terembe. A maradék öt, vagyis mi, pedig komótosan levonultunk. Az út a folyosókon némán teltek. A többieket valószínűleg nyomasztották a tegnapiak. De azért elkellett mondanom ezeket a dolgokat. Joguk van tudni az igazságot. Kivéve Thanos-t. Őt nem akarom felhozni.
-Mi lesz az első óránk?-kérdeztem és öntöttem magamnak töklevet.
-Még meg se kaptuk az órarendünket.-nevetett Remus, és ő is öntött magának töklevet.
-Ja, ez igaz. Prekfektus úr! Prekfektus úr!-jelentkeztem ugrálva Remus-t szólongatva.
-Igen Stark kisasszony?-kérdezte nevetve Holdsáp, és elvett egy pirítóst is.
-Mikor kapjuk meg az órarendünket?
-Most Miss Stark.-mondta McGalagony, mire én ijedtemben ugrottam egyet, és lefejeltem Remus mellkasát. Furcsán ültünk tudom. Mert ő pont akkor akart hátrafordulni.-Talán rossz a lelkiismerete?-kérdezte McGalagony, mire én fejdörzsölve válaszoltam.
-Nem, McGalagony professzor.-utána mindenkinek kiosztotta az órarendet.
-Várjunk. Lexxie. Ma szombat van. Hogy lenne óránk?-kérdezte James felvonva a szemöldökét.
-Ja, tényleg!-csaptam a homlokomra.-Neked meg mért ilyen kemény a mellkasod? Talán kondizol, mert érzem, hogy itt lesz egy púp.-mondtam Remus-nak, aki nevetve vállat vont. Ma jobban van a kelleténél.
-És mit csinálunk ma?-kérdezte Csenge, aki éppen befejezte a reggelit.
-Én ma beleakarok kezdeni az egyik mugli regényembe. Balettcipők. Kitti ajánlotta.-mondtam ezt Csengének célozva.
-Ki az a Kitti?-kérdezte Sirius.
-Az egyik mugli barátunk.-válaszolt Csenge helyettem.-És még mit terveztél?
-Hát a parkban szeretnék majd olvasni, aztán ebéd után meglátogatnám Hagrid-ot, és éjfél felé, kimennék a prekfektusi fürdőbe. Ki jön még meglátogatni Hagrid-ot?-vázoltam a mai napom.
-Én!-mondta Ágas.-Régen láttuk már a vadőr barátunkat.
-Szerintem én is megyek.-mondta Holdsáp, és még töltött magának töklevet.-Jössz Tapmancs?Sirius nem válaszolt, csak előre meredt a Hugrabugosok asztalára. Oda néztem ahova ő.
-Csak nem bejön, neked, Lina Starlight?-kérdeztem gúnyos mosollyal.
-Igen. Csinos lány.-mondta Sirius, és tovább figyelte a lányt.
-Vagyis Tapmancs kilőve.-mondta Csenge, és engem felrángatva a klubhelységbe.
-Most mért mentünk el onnan?-vontam fel a szemöldököm.-Peter és James még nem is végeztek, és megnéztem volna azt is, ahogyan Ágas próbálja el hívni Evans-t egy randira. Ami persze kudarcba fulladt volna.
-Mert nem birom nézni Sirius nyálaskodását.-vágott mérges arcot.
-Neked bejön Tapi? Ijjjj!! Annyira boldog vagyok!-tapsikoltam, mint egy ötéves kislány.-De most elmennék a könyvemért.
-Én is mehetek veled?-kérdezte Csenge reménykedő szemmel.
-Hé, Csenge, segíts! Peter rosszul lett a sok kajátol!-kiáltott Sirius, Féregfarkat támogatva.
-Megyek egy pillanat!-kiáltott vissza.-Egyedül hagyhatlak?
-Persze én megleszek.-mondtam szomorkás mosollyal. Csenge elsietett. James valószínűleg vagy Evans-t próbálja meghívni egy randira, vagy valahol Pipogyuszt átkozza. Remus pedig tuti a szobájukban olvas. Bementem a Csengével közös hálókörletünkbe, és előkotortam egy levelet.
-Kéne írni egy levelet, amit teleportálással elküldök apáéknak.-gondolkodtam hangosan. Előkaptam egy pennát és egy tollat, és elkezdtem írni.
Drága, anya és apa! Meg persze a többiek!
Remélem jól telik eddig a napotok! Nekem eddig nagyon király, és várom, hogy elérkezzen a Haloween-i bál. Remélem ti is jól megvagytok, és senki sem lett beteg. Ha még a díjátadón vagytok, akkor remélem vagy Thor, vagy Bruce kaparintja meg ezt a levelet. Nagyon hiányzik mindenki és eddig igazából nem nagyon történt semmi. De ha egy őrült asgardi újra le akarja igázni New York-ot, akkor szóljatok, és ott termek! Loki, ez számodra célzás volt. Remélem Molly első napjai majd jól fognak telni az első osztályban, és remélem, hogy Ray már várja a gimit. Én is szívesen ott lennék, csak most, hát tudjátok, hogy itt kell lennem. Remélem majd később találkozunk!
Puszilok mindenkit!
Lexxie
Ui: Remélem Natasha elverte Clint-et, és Thor-t videójátékban! Bízok benned Nat, hogy helyettdm is megaláztad a fiúkat!!
Elővettem a zsebemből a gyűrűt, amit Strange-től kaptam, és körkörös mozdulatokkal nyitottam egy portált. Ezen átdobtam a levelet. Felkaptam az ágyamról a Balettcipőket és kiszaladtam a parkba. Lehasaltam a fűbe, és fellapoztam a könyvem.
Már éppen az utolsó lapoknál jártam, amikor valaki lehasalt mellém.
-Mit olvasol?-kérdezte egy ismerős hang.
-Balettcipők.-válaszoltam Remus-nak.
-És jó könyv?
-Aha, de ez nem a te stílusod, úgyhogy most nem fogom kölcsönadni.-mondtam vigyorogva.
-Miről szól?-kérdezte, és kikapta a kezemből a könyvet.
-Pauline híres színésznő szeretne lenni, Petrovát a repülők és az autók érdeklik, a kis Posy pedig éjjel-nappal csak balettozna. A Fossil lányok nem sokban hasonlítanak egymásra, de egy valamiben megegyeznek: ha törik, ha szakad, mindig számíthatnak egymásra.-olvastam fel hangosan a könyv tartalmat.-Nem megyünk ebédelni?-kérdeztem
-De! Menjünk! Farkas éhes vagyok!-mondta és felállt a talajról, miközben a kezét nyújtotta nekem. Én elfogadtam.
-Ne emlegesd a farkasokat, mert te magad vagy a farkas.-mondtam nevetve, mire finoman meglökött.-Na, csak vicceltem.
-Nem vagy vicces.-mondta komoly arccal.
-Eljössz velem Hagrid-hoz ebéd után?-kérdeztem és visszalöktem
-Igen megyek. De csak azért, hogy ne félj az ijesztő lényektől.-mondta nevetve, és visszalökött.
-Te sem vagy vicces.-mondtam, és újra visszalöktem. Így mentünk a Nagy Terem ajtajáig lökdösődve.
-Mi a helyzet fiatalok?-kérdezte James, aki egyedül ült a helyünkön.
-Semmi. Csenge, Sirius, és Peter?-kérdeztem, és körbe pillantottam a teremben.
-Csenge és Tapmancs a gyengélkedőn maradtak Féregfarkkal.-válaszolta, és öntött magának töklevet. Aztán Remus is öntött.
-Egyszer teszem fel a kérdést. Csak egyszer. Hogy a francba tudjátok meginni ezt a szutykot?!-kérdeztem és arébb löktem Ágas felé a kancsót.
-Reggel tudtommal még te is öntöttél.-mondta gúnyosan Holdsáp, és MÉG öntött töklevet.
-Azt véletlenül nem vetted észre, hogy ráköptem Peter-re?-kérdeztem, mire vállat vonva válaszolt.
-Nem, bocs. Épp azzal voltam elfoglalva, hogy a rám köpött töklevet vakarjam le a taláromról.-mondta Remus. James jót nevetett rajtunk. Lehet, hogy ő is kapott egy kis töklé köpetet.
-Jól van, na. Boci.-ezzel tettetett sértődöttséggel hátat fordítottam nekik.
-Te most azt m-mondtad, a-a bocsi, h-helyett, h-hogy bo-boci?-nevetett James és már az orrán jött ki a furcsa trutyi.
-Undorító vagy, James Potter. Undorító.-fintorodtam, el, és felkapva a táskám kirohantam a Nagy Teremből. Felmentem a hálószobámba, és pont jókor érkeztem. A sárga fényes kaput, pont most nyitotta meg Strange. Molly integetett át, és hirtelen átszaladt.
-Ho, ho, hó! Kislány! Mit keresel te itt?-nevettem el magam, és Molly szinte megfujtott az ölelésével. Hirtelen kinyílt az ajtó és Remus lépett be rajta. Értetlenül meredt rám, és Molly nem engedett.
-Hé hé! Molly! Mi a baj?-kérdeztem és észrevettem, hogy sír.-Mi történt?
Remus odasietett mellém, és legugolt mellénk.
-A-Apáéknak. Autóbalesetük volt.-mondta, és újra sírva fakadt. Ellöktem magamtól, és fel-alá kezdtem el járkálni a szobában.
-Mond, hogy ez nem igaz. Nem! Nem! Ez nem lehet! Mond, hogy ezt a hülye viccet Loki-val találtátok, ki, hogy megszivassatok! Mond azt!-kezdtem el rázni a kislány vállát. Remus leállította a kezem és megölelt.-Mond, azt, hogy nem lett semmi bajuk!
Válaszoltam, és hatalmas zokogásban törtem ki. Remus az ölébe húzott, és csitítgatva simogatta a hajam. Ha, most. Nem! Nem lehet! Egy aranyos kislány nevetése törte meg a csendet, aki letörölte a könnyeit. Rápillantottam Molly-ra, aki a hasát fogva nevetett. Loki lépett át a portálon, és nevetve nekitámaszkodott a szekrényemnek.
-NE! MEGÖLLEK!-kiáltottam és előrántottam egy tőrt. Loki torkának nyomtam a kés élét, aki ijedten pillantott rám.-Ó, dehogy foglak megölni. Jobbat tudok.-mire kimondtam az utolsó szót, az istenség lábai alatt megnyílt a föld, és eltűnt.
-Most hova tűnt?-kérdezte Remus sokkoltan.
-Ahova mindig is vágyott.-mondtam kisírt szemekkel.-Te meg kislányom, szépen visszamész a Stark toronyba.-mondtam, és Molly-t átlökve a portálon, elterültem az ágyon. Remus leült velem szembe.
-Na jó. Most ez így mi a franc volt?-kérdezte, és elkezdett hadonászva magyarázni.
-Csak menjünk Hagrid-hoz.-sóhajtottam egyet, és felkeltem az ágyról. A klubhelységben összefutottunk Csengével, aki gyanakodva figyelte, ahogyan kimegyünk Remus-szal, a szobánk ajtaján.
-Várj egy pillanatot.-mondtam neki, és odaszaladtam a kanapén ülő Csengéhez.
-Miről nem tudok?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Semmi fontos nem történt. Csak az elmebeteg Loki, és a húgom Molly durván megszivatott. De most Hagrid-hoz megyünk. Jössz velünk?-kérdeztem és elolvastam a könyv borítóját.-Te elvetted a könyvem?
-Igen, nagyon kíváncsi voltam rá. De most leköt a könyv, úgyhogy nem megyek, bocsi. Majd a prekfektusi fürdőben találkozunk. De ott is késni fogok, mert Tapmanccsal meglátogatjuk Féregfarkot.-válaszolt, és újra belemélyedt a könyvébe.
-Na, itt vagyok.-mondtam, és elindultunk Hagrid kunyhójához. Az út némán telt, nem szóltunk egymáshoz. Hagrid kunyhójához érve bekopogtunk.
-Gyertek be!-nyitott Hagrid ajtót, és beengedett minket.-Kértek teát?
-Igen köszönjük.-mondtam, és leültünk a kis kerek asztalhoz.-Hogy vagy Hagrid?
-Köszönöm jól. Épp most végeztem a járőrözéssel a Tiltott Rengetegben. Láttam egy csodás unikornist!-válaszolt az óriás.-És ti, hogy vagytok?
-Mi is jól. Hamarosan itt a Halloween-i bál, meg az RBF vizsgák.-mondta Remus, és belekortyolt a teájába.
-És már van aki el hívott téged Lexxie?-kérdezte Hagrid, és feltünően Remus-ra kacsintott. Talán az arcom még egy paradicsomnál is vörösebb lett. Mért hallom mindig azt, hogy Remus-szal kéne mennem a bálba? Bár, azt nem tagadom, hogy elég helyes.
Múlt héten:
Csenge: Ugye Remus-szal mész majd a bálba?
Lily: Remus-szal mész a bálba? Perselus, mibe fogadunk, hogy Lexxie Remus-szal megy?
Pipógyusz: Nem fogadok.
Mary: Húúú, mond azt, hogy Remus-szal mész majd a bálba!
Milyen szerencse, hogy tartom velük a kapcsolatot szünetben is. És már Hagrid is kezdi.
-Nem még nem.-tettem a kezem az arcom elé, és úgy motyogtam a szavakat.-Mennem kell. Még Lily-vel megírjuk a bájitaltan beadandót. Sziasztok.-ezzel feláltam, és kimentem az ajtón. Na jó. Igazából, hogy tudnám megírni a beadandót, hogyha még óráink se voltak? Az ajtón kívül még hallottam pár szót.
-Mi ütött belé?-hallottam Hagrid mély hangját.
-Nem tudom.-válaszolt Remus.
A kastélyba beérve összefutottam Csengével, aki mellett szinte elszaladtam.
-Héé, most hova szaladsz?-kérdezte, és felvette velem a tempót.
-Miért van ellenem az univerzum?-tártam szét karjaimat, és felszaladtam a klubhelyiségbe.
-Animágus.-mondtam ki a jelszót a Kövér Dámának.
-Várj, várj!-mondta, és legyintett a kezével.
-A-ni-má-gus.-szótagóltam.
-Várj egy picit.-ismételte, és elkezdett énekelgetni.
-Nem! Csak engedj már be könyörgöm!-kiáltottam, mire eleresztett egy mérges sóhajt.
-Someone to you!-énekelgettem, miközben elkezdtem pakolászni a hálótermünkben.
-Akkor énekeled ezt, és pakolászol, amikor ideges vagy. Ugye nem lesz atomrobbanás, mint múltkor? Ugye nem?!-kérdezte, és ő is elkezdett pakolászni.
Elkezdtem elénekelni az egész dalt:
I don't wanna die or fade away
I just wanna be someone
I just wanna be someone
Dive and disappear without a trace
I just wanna be someone
Well doesn't everyone?
And if you feel the great dividing
I wanna be the one you're guiding
'Cause I belive that you could lead the way
I just wanna be somebody to someone, oh
I wanna be somebody to someone, oh I never had nobody and no road home
I wanna be somebody to someone
And if the sun's upset and the sky goes cold
Then if the clouds get heavy and start to fall
I really need somebody to call my own
I wanna be somebody to someone
Someone to you
Someone to you
Someone to you
Someone to you
I don't even need to change the world
I'll make the moon shine just for you view
I'll make the starlight circle the room
And if you feel like night is falling
I wanna be the one you're calling
'Cause I belive that you could lead the way
I just wanna be somebody to someone, oh
I wanna be somebody to someone, oh
I never had nobody and no road home
I wanna be somebody to someone
And if the sun's upset and the sky goes cold
Then if the clouds get heavy and start to fall
I really need somebody to call my own
I wanna be somebody to someone
Someone to you
Someone to you
Someone to you
Someone to you
The kingdom come, the rise, the fall
The setting sun above it all
I just wanna be somebody to you
I just wanns be somebody to someone, oh
I wanna be somebody to someone, oh
I never had nobody and no road home
I wanna be somebody to someone
And if the sun's upset and the sky goes cold
Then if the clouds get heavy and start to fall
I really need somebody to call my own
I wanna be somebody to someone
Someone to you
Someone to you
Someone to you
Someone to you
Someone to you
(Hú, de sokáig tartott leírni. Szerk.)
-Mit csináljunk vacsoráig?-kérdezte Csenge.
-Nem tudom. Én, valószínűleg belekezdek a Színpadi cipőkbe.-mondtam, és levettem a polcomról a könyvet. Csenge is csöndben folytatta a Balettcipőket. Már vagy egy órája olvashattunk, mikor kopogtak.
-Lányok, gyertek le enni!-kiáltott be Mary.
-Megyünk!-kiabált vissza Csenge.
-Rest In Peace dobhártya.-motyogtam mérgesen.
-Jól van, na.-nevetett fel.-Gyere, menjünk. Mary megharakszik, ha nem megyünk.-ezzel feláltam és kiléptem az ajtón.
-Jáj, Sirius! Mért vagy az ajtóban?-kérdeztem, mire megfogta a két vállam, és szó szerint arrébb rakott. Csenge kilépett az ajtónkon és belekarolt Sirius kezébe.
-Mi a....?! Ez az egész világ kezd bizarr lenni.-mondtam és utánuk siettem.-Várjatok. Ti most így összejöttetek?
-Igen.-válaszolt Csenge.-Majd beszélgetünk.
-Oké.-vontam vállat. A Nagy teremben leültem James és Peter közé, velünk szemben a kissé ideges Remus, és a két szerelmes pár, Csenge és Sirius. Na jó, talán már én sem tudnám elviselni őket. Gyorsan megettük a kaját, aztán úgy döntöttük, hogy felmegyünk a könyvtárba. Elől, Holdsáp, Ágas, Féregfark és én, hátul pedig a két jó madár nyalifalizott.
-Biztos őket is akarjuk vinni?-kérdeztem a szemüvegestől.
-Nem hinném.-húzta el a száját.-Hé! Ha akartok, akkor nem muszály velünk jönni!-kiáltott oda nekik James, és ők rögtön visszafelé kezdtek el szaladni, a klubhelyiséghez.
-Ezek fülig gázoltak a rózsaszín ködben.-mondtam nevetve, és felértünk a könyvtárhoz.
-Ki hova megy?-kérdezte Peter.
-Én a bájital részlegre. Nem akarok az RBF-en bukni.-válaszoltam.
-Én is odatartok menni.-mondta Remus és elindultunk.
-Na Peter, ketten maradtunk.-mondta James és meglátta Lily-t.-Hé, Evans!-ezzel elszaladt.
-Na, egyedül maradtam.-mondta Peter durcásan, és elindult a gyógynövényekhez.
-És mit tervezel az estére?-kérdezte Holdsáp, miközben a könyvek között kutattunk.
-Mivel Lily, Csenge és én is prekfektusok vagyunk, ezért azt gondoltuk, hogy ma elmegyünk a prekfektusi fürdőbe. És te?-kérdeztem miközben megtaláltam a könyvet, amit kerestem.
-Hát én olvasni fogok, és hallgatom a bolondok beszélgetédét.-mondta, és ő is kiszedett egy könyvet. Erre elnevettem magam.
-Ez lesz az!-mondtam és leültem egy asztalhoz.
-Bájitaltan felsőfokon. Na, azért csak nem lesz annyira nehéz.-nevetett és ő is levett még egy könyvet.
-Sziasztok.-köszönt Dorcas, és odaült mellénk.-Mi jót csináltok?
-Elkezdtünk készülni a RBF vizsgákra.-mondta Holdsáp, és fellapozta a könyvét.
-Még csak egy napja vagyunk a Roxfort-ban. Ennyire készültök?-nevetett.-Na jó. Ha már így mindenki készül,-mutatott körbe a könyvtárban-akkor már én is beszállok.
Ezzel elszaladt, és pár perc múlva visszajött vagy 10 könyvvel.
-Ezt elbírtad egyedül?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Igen. Erős vagyok.-mosolygott Dorcas, és lázasan fellapozta az egyik könyvét.
-Ez azért sok lesz.-mondta Lupin és át vett pár könyvet.-Peter? Te itt? Azt hittem, hogy Ágassal vagy.
-Jaj, Ágas elkezdte üldözni Evans-t. Szegény lány. Aztán elkezdték átkozni egymást Pipogyusszal.-mondta lazán és leült Dorcas mellé.
-Mi?!-pattant fel Holdsáp.-Hogy ezeknek mindig átkozni kell egymást.-mondta és elsietett.
-Te nem mész?-kérdezte Dorcas.
-Nem. Majd megoldják.-vontam vállat.
-Sziasztok.-köszönt Frank. Marlene és Alice mögötte sétáltak.
-Sziasztok.-köszönt egyszerre a két lány.
-Mit csináltok?-kérdezte Frank és leült Féregfark mellé.
-RBF.-válaszoltam. Hirtelen odakaptam a fejem a könyvtároshoz, aki gyorsan elszaladt egy irányba.-Aha, szóval agyon átkozzák egymást.
-Nekem is kéne már készülni. Jobb hamar kezdeni, mint későn.-mondta Marlene és leült mellém. Na, ez a mi kis csapatunk: James Potter, Sirius Black, Remus Lupin, Peter Pettigrew, Csenge Bowman, és én. Vagyis a Tekergők. Aztán: Marlene McKinnon, Frank Longbotton, Alice Fortescue, Dorcas Meadowes. Ők is a baráti körünk része. Meg ott van még Lily Evans, de ő mindig Perselus Piton-nal van. Egy nagy csattanásra lettünk figyelmesek. Mindenki felpattant, és elszaladtunk a hang irányába. Ez a látvány fogadott minket: Ágas és Holdsáp a padlón eszméletlenül, Pipogyusz pedig a másik irányban eszméletlenül. Mindenki odaszaladt James-hez és Remus-hoz. Frank felkapta James-t, Peter pedig Remus-t.
-Azonnal visszük őket a gyengélkedőre.-mondta Frank és Peter-rel már el is indultak.
-Segítsünk Lily-nek.-mondta Dorcas. Marlene, Alice és Dorcas odaszaladtak, Lily-ékhez, és segítették Piton-t felállni. Én Frank és Peter után szaladtam.
-Madam Pomfrey. Madam Pomfrey!-kiáltottam, és elkezdtem dörömbölni az ajtón.
-Mi a gond kedveském?-kérdezte mosolyogva, de miután meglátta a három ájult fiút, azonnal segítséget nyújtott. Később megérkezett McGalagony professzor is.
-Mi történt már megint?-kérdezte mérgesen.-Stark kisasszony, mi történt?
-James és Perselus elkezdtek csatázni, aztán Remus elment őket megállítani és aztán mi egy nagy csattanásra lettünk figyelmesek, odaszaladtunk, megláttuk a három ájult fiút, és elhoztuk ide őket.-vázoltam a történteket.
-Húsz pontot levonok a Mardekártól és a Griffendéltől is. Majd a felébredtek, mondják meg nekik.-mondta a tanárnő, és ezzel el sietett.
-Hú, de klasz.-mondta Marlene.-Hol van Csenge és Sirius. Ha mondjuk Sirius ott lett volna, akkor talán nem lett volna semmi gond. Legalább többen lettek volna Pipogyusz ellen.
-Ez igaz.-válaszoltam.-A francba kellett Csengének beleesnie Black-be!
-Ja. Most teljesen nincsenek eszüknél.-mondta Dorcas karbatett kézzel.
-Ma se megyünk a fürdőbe, igaz Lily?-kérdeztem mosolyogva.
-Igaz. De ugye nem baj, ha itt maradok?-kérdezte félve, és Piton-ra nézett.
-Dehogy baj. Én is itt akarok maradni velük. Holnap úgy sincs tanítás még.-válaszoltam, és leültem Remus ágyára. Dorcas és Marlene James ágyára ültek, mellém pedig odajött Alice. Peter odament Lily-hez, Frank pedig leült egy üres ágyra.-Ki marad még?-tettem fel a sorsdöntő kérdést, mire mindenki felemelte a kezét.
-Akkor mindenki itt alszik.-szólt Frank.
-Stip-stop, ez az ágy!-vetettem magam, arra az ágyra, amin Frank ült. Így Holdsáp mellé kerültem. Aztán elkezdődött a nagy ágyháború, mert senki sem tudta eldönteni, hogy ki hol fog aludni. Aztán megszületett az eredmény. A másik oldalamra került Dorcas, mellé pedig Marlene. Lily Pipogyusz mellett akart lenni, a másik oldalára, pedig ment Alice és Frank. Peter pedig Frank mellé került. Aztán pedig elkezdtünk beszélgetni. Éppen nagyban nevettünk, mikor kicsapódott az ajtó.
-Mindenki vissza a tornyába!-kiáltott McGalagony, de minket nem érdekelt, tovább beszélgettünk.-Ha nem mennek, akkor esküszöm büntető munkára küldök mindenkit egész félévben!-körbenézett.-Ajj, hagyjuk!-legyintett.-Addig maradhatnak, amíg a három fiút ki nem engedik.-mondta és hozzá tette halkan.-Micsoda jó barátok.
Újra elkezdtünk beszélgetni régi emlékekről és jövőbeli tervekről.
-Na és Lexxie, te mit fogsz csinálni, ha végeztél a Roxfort-ban?-kérdezte mosolyogva Dorcas.
-Először is, ha végeztem itt, akkor tanárnak szeretnék állni. Itt. A Roxfort-ban. De persze szeretnék egy boldog családot.-mondtam, és körbenéztem a társaságon.
-Ez remek. És milyen tanár lennél szívesen?-kérdezte Frank.
-Bűbájtan. Vagy SVK, vagy Átváltoztatástan.-mondtam.-És nektek?
Alice, gyógyító szeretne lenni, és ő is szeretne egy családot.
Marlene auror szeretne lenni, és persze egy családot.
Dorcas, Minisztériumi dolgozó lenne, és a szabad idejében körbe utazná a világot.
Frank auror lene.
Lily csak egy boldog, szép családot szeretne.
Peter pedig még nem tudja.
Újra nagyban nevettünk, miközben újra kicsapódott az ajtó. Éjfél körül járhatott. Mi már pizsamákat varázsoltunk magunkra.
-Mi történt itt?-kérdezte egy mérges Sirius. Csenge belé karolva botladozott mellette, mert a fiú olyan gyorsan haladt. Odajött hozzám és nekem szegezte a pálcáját.-Mit tettél, te sárvérű.
Képem lefagyott és nem tudtam szóhoz jutni. Frank felpattant és megfogta Tapmancs gallérját.
-Black. Légy észnél! Rátámadnál Lexxie-re ok nélkül?-kérdezte mérgesen. Azt említettem már, hogy amikor elmondtam a fiúknak a titkaimat, akkor a kis lelkizésünk után Csengével, elmondtam a csapat másik felének is. Vagyis ők is tudják.
-Miért? Miért ne támadjak neki, ha úgy is egy szörnyeteg?-kérdezte Sirius gúnyos mosollyal a képén.
-Messzire mész Black. Túl messzire.-mondta Frank, ezzel behúzott egyet Sirius-nak. Csenge rögtön odaszaladt hozzá.
-Ha nem vagy képes törődni a barátaiddal, és képes lennél bántani az egyik legjobb barátodat, akkor nincs is itt helyed!-kiáltott Dorcas, és elsírta magát. Alice megölelte. Csenge segített Sirius-nak felállni, és együtt kitámolyogtak. Én meredtem néztem az ablak felé. Lily odajött hozzám, és szorosan megölelt. Elsírtam magam.
-Sárvérűnek nevezett. Mióta érdekli őt a származás? És szörnynek nevezett. Szörny vagyok igaz?-kérdeztem és szinte össze sírtam a lány vállát.-Ne is mondj semmit. Tudom, hogy szörnyeteg vagyok. Nem is lenne itt helyem. Elvesztettem az egyik legjobb barátom, és a legjobb barátnőm.
-Dehogy vagy szörnyeteg! Hogy mondhatsz ilyet?! Attól, hogy más vagy, még ide tartozol közénk! Nem számít semmit Sirius szava.-mondta Lily és ő is elsírta magát.-Ha mások sírnak, akkor én is sírok.-nevetett.
-Én is!-mondta Alice, majd elpityeredett.
-Ahogy én is!-mondta Marlene, majd zokogásban tört ki. Ezen nevetnem kellett.
-Igazi jó barátok vagytok!-mondtam nevetve, és letöröltem a megállás nélkül folyó könnyeim.
-Mi történt?-kérdezte valaki. Mindenki Remus ágyára pillantott.-Miért sírnak a lányok? Miről maradtam le?
Lily elmesélte a balhét, miközben mindenki át ült Holdsáp ágyára. Alig fértünk el. Miután Lily végzett a mondandójával, Remus hosszasan és szorosan megölelt engem.
-Megfujtasz!-nevettem, mire elengedett.
-Mi ütött Sirius-ba?-kérdezte, és elkezdte az állát dörzsölgetni.
-Talán fülig szerelmes, és nem lát a rózsaszín ködtől.-mondta Frank.-Majdnem megátkozta Lexxie-t!
-Ez igaz. Ha Frank nem figyelmezteti, és üti meg, akkor tényleg megátkozza. De, mi van James-szel, és Pipogyusszal?-kérdezte Alice. Miután megtárgyaltuk a témát, mindenki elment aludni. Olyan hajnali kettő körül felébredtem.
-Ne ébredjetek fel, ne ébredjetek fel!-kántáltam halkan.
-Ébren vagy?-kérdezte Remus, és felült az ágyban.
-Felébresztettelek?-húztam el a számat.-Bocsi.
-Nem nem! Nem tudtam aludni.-tiltakozott.
-Én se. Van csokid?-kérdeztem.
-Igen, van. Mindig van nálam csoki, ezt tudhatnád jól.-mondta Holdsáp, és elkezdett kutakodni a zsebében. Én addig átültem az ő ágyára. Elő vette a csokit, mire én szó szerint ráugrottam.-Hé, hé, összenyomsz!-nevetett halkan a fiú és kimászott alólam.
-Adj csokit!-mondtam durcásan, mire adott nekem.
-Szerinted mi ütött Tapmancsba?-kérdezte egy kis csend után Remus.
-Nem tudom Holdsáp. Nem tudom. De valaminek, vagy valakinek köze van hozzá, hogy miért ilyen.-válaszoltam. Újabb néma csönd.
-Szárnyas. Gondolkoztam valamin.-mondta, és mélyen a szemembe nézett.
-Hm?-néztem rá, miközben csámcsogtam. Aztán elnevette magát. Gyönyörű arcot vághattam.
-Tudod, vanekedvedeljönnivelemahalloweenibálba?-hadarta el.
-Tessék? Nem értette.-nevettem el magam.-Persze, hogy elmegyek. Boldogan.-mosolyogtam Remus-ra. Elpillantottam az ablakra, ahol kopácsolásra lettem figyelmes.
-Nézd, ott van Hádész.-mutattam az ablakra, és halkan odaszaladtam.
-Tudtommal ez az én baglyom.-mondta karbatett kézzel.-Várj, ez nem is Zeusz.
-Igen, ez Hádész! Ez az én baglyom te süket.-ütöttem vállba.
-Jól van, na, azért még ne verj agyon.-nevetett és megsimogatta a madarat.-De hol van akkor Zeusz?
-Fogalmam sincs. Kérsz Hádész cica egy kis bagolycsemegét? Ugye kérsz. Tudom, hogy kérsz. Na, kapd el!-dobtam a földre.
-Tudod, hogy ilyenkor olyan vagy mint egy anyuka? Aki inkább túl gondozza a kisbabáját, mint, hogy ne törődjön vele.-mosolyogta, mire nem tudtam szóhoz jutni. Hádész vissza szállt a kezemre, és pár perccel megjött Holdsáp baglya is, Zeusz.-Szerinted, jó ötlet volt görög istenekről elnevezni a baglyainkat?
-Igen. Fekete, mint maga a Pokol, ezért Hádész. Fehér, mint az villámok, ezért Zeusz.-motyogtam.-És szerintem illik a madarakhoz.
-Te egyébként mikor változtál már át hipogriffé?-kérdezte hunyorogva, hogy a hold fényében jobban lássa az arcom.
-Régen. De ne hidd azt, hogy itt és most át fogok változni egy bazi nagy hipogriffé!-fenyegetőztem. Elnevette magát, és aztán könyörögve nézett ràm.
-Na, légyszi, csak egyszer!-könyörgött.
-Ah, legyen.-adtam be a derekam. A terem közepére álltam, és erőse koncentráltan. Megpördültem a tengelyem körül, mire Remus előtt egy hipogriff állt. Odalépkedett hozzám, és megsimogatta a csőrőm.
-Szia, szépség.-suttogta. Egy másodperccel később már emberi alakban voltam, túl közel Holdsáphoz.
-Szia.-mondtam.
-Szia.-válaszolt. Pár percig farkasszemet néztünk (haha, értitek szerk.), aztán zavartan szétváltunk.
-Nem kéne aludni?-kérdezte a fiú, a tarkóját vakargatva. Én csak bólintottam.
-De, de, jó éjt.-motyogtam, és nyakig be takaróztam.
-Khm. Az az én ágyam.-mondta, és szinte kitúrt az ágyból.
-Ehehe, bocsi.-motyogtam zavartan, és paradicsomlett a fejemből. Ma már másodszorra. És ugyanaz az ember miatt. Hát, ezt el sem hiszem.
Pár perc gondolkodás után teljesen elnyomott az álom.
Коментарі