Roxfort, Jövő, Az Ifjú Potter

Két felnőtt sétált a Roxfort Express felé. 
-Biztosan készen állunk mi erre?-kérdezte a szinte már harmincas éveiben járó nő, és felnézett a nála egy fejjel magasabb férfira.
-Ha jól számolom ezt már tizenkettedjére kérdezed meg, és a válaszom még mindig ugyanaz. Fogalmam sincs.-mondta a férfi, kinek arca bal oldalán két párhuzamos, halvány heg látszott. 
-Remek! Akkor én megyek is fagyizni, hátha nem kell visszajönnöm.-tapsolt egyet a nő, de mikor hátat fordított volna a mellette állónak, a férfi megfogta a kezét, és finoman visszarángatta.
-Nem, nem! Te nem mész sehova!-mondta a magasabb, majd letekintett a kissé morcosan néző nőre. 
-Mikor is indul a vonat?-vonta fel a szemöldökét, és a férfi órájára pillantott.- Remek! Még közel se vagyunk a tizenegyhez, de már itt vagyunk. Én komolyan visszamegyek a fagyiért!
-Rendben, de kérlek siess! Nem akarom miattad lekésni a vonatot.-mondta a férfi könyörgő tekintettel, mire a nő arca meglágyult.
-Jaj, legyen Lupin! De ha miattad nem kapok a kedvenc fagyimból, mert véletlen elfogyott, esküszöm oda-vissza foglak átkozni téged.-válaszolt, majd dehopponált a helyszínről. 
-Jó napot hölgyem! Mit adhatok önnek?-nézett fel a pultos a nőre. Főhősnőnk hosszú, hullámos, sötét barna haja a vállára omlott. Kék szemét egy nap szemüveg takarta, bár azt nem tudta senki, hogy mi szükség van napszemüvegre ősszel. Sötét talárt viselt, ami alatt egy sárga póló volt, és egy egyszerű farmer nadrág. Jobb kezén legalább öt karkötő akadt, hajában pedig egy fehér hajpánt. 
-Két fagyit szeretnék. Az egyik két gombóc csoki lesz, a másik szintén kettő gombóc, az egyik csoki a másik pedig citrom.-mondta a hölgy és a pultos elkészítette neki. 
-5 galleon lesz.-mondta unottan, mire a nő átnyújtotta neki a galleonokat és átvette a fagyikat. Hoppanált, majd újra a Roxfort Express előtt találta magát. A tömeg már kezdett gyűlni, rengeteg ember és gyerek ácsorgott. A nő a nyakát tekergette azért, hogy meglássa társa ismerős arcát. Reményt vesztve szállt volna fel a vonatra, ha bele nem botlik egy ismerős arcba.
-Csak nem hiányoztam neked?-kérdezte a nemrég Lupin-nak nevezett férfi, és segített a nőnek felszállni az expressre.
-Nem, már éppen készültem megenni a te fagyid is.-állt meg a lépcsőn a nő, és szembefordult a férfival. Most ő volt a magasabb, így előnyben érezte magát a szópárbajban.
-Az az én fagyim nem, Stark?-kérdezte Lupin és már készült volna ő is felszállni a mozdonyra, ha a Stark-nak nevezett nő útját nem állta volna.
-De az én pénzemből vettem, vagyis mindkét fagyi az enyém.-tette keresztbe kezeit Stark, és ezzel a cselekedetével majdnem kiesett a fagyi a kezéből. 
-Oké legyen a tiéd a fagyi, csak szálljunk fel és keresünk egy üres kupé.-mondta mogorván a férfi, majd mindketten felszálltak végre a Roxfort járgányára. 
-Remek, ez tökéletes is lesz.-nyitott ki egy üres kupé ajtót Stark és mindketten beléptek. Lupin elővett a talárjából egy pálcát és egy suhintással elintézte azt, hogy ő bőröndjeik felszálljanak a tartókba.
-Remek én alszok egyet. Kelts fel ha megérkeztünk.-mondta Lupin és elfolytott egy ásítást, megpróbálva leplezni fáradságát.
-Rendben, és pedig elkezdem kergetni a Cukros nénit és bódéját.-dörzsölte össze gonoszul tenyereit Stark. 
-De azért kérlek ne öld meg. Nem ártott ő neked semmit és még a fagyid is itt van.
-Volt.-mosolygott Stark és egy pálcasuhintással eltüntette a fagylaltokat.
-És az enyém?-szomorkodott Lupin.
-Majd veszel magadnak sajátot.-mosolygott ártatlanul a nő, és kilépett a kupéból. 
Szembejött vele még három gyerek, de velük nem foglalkozott. Nem messze tőle volt a bódé, tele velük finomabbnál finomabb édességekkel.
-Mit szeretne kedveském?-kérdezte ártatlan mosollyan az idős asszony, és ránézett Stark-ra.
-Megölni magát.-suttogta alig hallhatóan a nő, majd megrázva a fejét válaszolt.-Két tökös derelyét, három Nyaláspálcát, és két Csokibékát.
A Cukros néni odaadta az édességet, majd Stark átadva a galleonokat visszament a fülkéhez. Lupin mélyen aludt, ezért a nő is úgy gondolta, hogy lekéne pihenni-e egy picit. A zsákmányt a táskájába mélyesztette, ahol az édességek biztonságban voltak, az éhenkórász szemek elől. Nekitámasztotta fejét az ablaknak, majd mélyen elaludt.

-----------------------------------------

Később halk suttogásra ébredt, és álmosan körbetekintett. Három fiatal gyerekkel találta szembe magát. Két fiúval és egy lánnyal. A lánynak az övéhez hasonló, göndör, barna haja volt, ami egy kicsit világosabb árnyalatokban pompázott, szemei gesztenyebarnák voltak. Az egyik fiúnak vörös haja volt, és az arca tele volt szeplőkkel. Barna szemei éhesen csillogtak. A másik fiúnak össze-vissza állt fekete haja volt, és zöld szemei. Egy kerek szemüveget viselt, és a homlokán egy villám alakú sebhely díszelgett. 
A mellette ülő társára nézett. Lupin szőkés-barna haja kissé kócosan állt és barátságosan mosolygott a nőre. Kezében egy tábla csokit tartott, amit a nemrég említett szemüveges fiú felé nyújtott. 
-Öhm... Valaki felvilágosítana, hogy  mi történt, amíg én az igazak álmát aludtam?-kérdezte Stark, mire a három gyerek és a férfi eléggé furcsán nézett rá. 
-Azt hiszem én megyek és beszélek a mozdony vezetőtől.-mondta nyugodtan Lupin és elhagyta a fülkét.
-És én azt hiszem, hogy veled tartok.-válaszolt a nő és ő is eltávozott a kupéból. Mikor Stark beérte Lupin-t, egymás mellett lépkedtek.
-Mi történt?-kérdezte a nő.
-Dementor támadás. És te képes voltál végig aludni az egészet. És kishíján majdnem kiszívta az egyik fiú lelkét.-válaszolt a férfi.
-Annak a szemüvegesnek? Elég sápadtnak tűnt. Téged nem emlékeztettet J-
-James Potter-re? Oh, dehogyis nem. Az ő fia. Harry Potter a neve. Külsőleg olyan mint az apja, de-
-A szeme az anyjáé.-fejezte be a mondatot Stark, majd hirtelen megállt.-Emlékszel mikor utoljára találkoztunk James-szel és Lily-vel?
-Igen...A gyilkosság előtt egy nappal, mikor meglátogattuk őket Sirius-szal, veled és velem.-mondta Lupin és tekintete elsötétült.
-És mintha a fiú azóta nem változott volna semmit.-nevetett kínosan a nő, majd folytatták tovább az útjukat.
-Remek itt is vagyunk.-nyitotta ki a vezető fülke ajtaját a férfi, és előreengedte Stark-ot.
Egy hosszú beszélgetés után a mozdony vezetővel visszamentek a fülkébe, ahol a három gyerek már nem volt ott. 
-Vettem neked is egy Tökös derelyét, egy Nyaláspálcát meg egy Csokibékát.-keresgélt Stark a táskájában, majd átnyújtotta a férfinek az édességeket. 
-Köszönöm.-mosolygott hálásan Lupin, majd a vonat kicsivel később megállt, majd mindketten leszálltak a Roxfort Expressről. 
A nagy kapu előtt megálltak egy pillanatra. 
-Szerinted készen állunk mi erre?-kérdezte Lexxie Stark felnézve társára.
-Nem. Erre felkészülni se lehet.-válaszolt a Remus Lupin.

Hölgyeim és uraim, meghoztam nektek az epilógust, de viszont hamarosan publikálva lesz a "Vissza a Roxfort-ba! |Fény Harcos II. Felvonás|". 
Remélem ez is tetszeni fog nektek, de viszont az elsőrész a Prológus az ez a fejezet lesz, mert aki nem olvasta ezt, az megtudhatja mi történt ennek a könyvnek a végén!
Kellemes délutánt és csodás nyári szünetet nektek!