Vendégek, Betegség, Spongyabob

Reggel fájó végtagokkal keltem, és mikor láttam, hogy mindenki alszik, akkor gondoltam, hogy én is visszaalszok. Várjunk. Hétfő van. Ránéztem a faliórára, ami hatórát mutatott. Gyorsan kipattantam az ágyból, és felkapkodtam magamra a ruháimat.
-MINDENKI KELJEN FEL!! HÉTFŐ VAN!!-ordítottam el magam, mire többen is felriadtak.
-Hogy van neked ilyen durva hangod Lex?-kérdezte Lily egy ásítással megspékelve a mondatot.
-Adottság.-válaszoltam, és felrohantam a Griffendél tornyába. Berontottam a szobámba, és láttam, hogy Csenge már ébren van.
-Jó reggelt.-köszöntem neki, és lázasan elkezdtem kutatni a bájitaltan cuccomat.
-Helló.-mondta. 
-Végre meg vagy!-mondtam, és magasan felmutattam a tankönyvemet. Kivettem még azt a kis füzetet, amit bájitaltanra szoktam vinni, hogy legyen mibe jegyzetelnem. Penna, tinta, pipa. Füzet, pipa. Tankönyv, pipa. Egyéb dolgok, pipa. Kisiettem a folyosóra, mire beleütköztem Holdsápba.
-Ó, bocsi Holdsáp.-motyogtam.-Jössz reggelizni?
-Aha.-bólintott.-Meg várjuk a többieket is, vagy induljunk. 
-Induljunk, mert érzem, hogy megtudnám enni még Mrs.Norris-t is.-nevettem fel kínosan, mire a fiú elmosolyodott.
-Ezzel ne szórakozz, mert Ficsúr tuti, hogy megbosszúlná, a hűn szeretett macskáját. Emlékszel, mikor a tavalyi karácsonyi bálon a macskával keringőzött?-hozta fel egy régi emléket, mire mindketten elröhögtük magunkat. Aztán elindultunk a Nagy Terem felé. Útközben még beszélgettünk Ficsúrról, és Mrs.Norris-ról, akiket szinte az egész iskola utálja. De szerintem még McGalagony is ki nem állhatja őket. A Nagy Terembe érve körbepillantva, nem sok diákot lehetett látni. Molly és Arthur egymás mellet ülve, böngészték a Reggeli Profétát. A tanári asztalnál McGalagony és Dumbledore pletykáztak. Mi le hoppantunk a mi asztalunkhoz, és elkezdtünk falatozni. Mivel Remus-t Madam Pomfrey kiengedte, ezért lejött velünk reggelizni. A többiek elkezdtek csevegni, én pedig halkan hallgattam őket. 
 -Mi a baj Lex?-kérdezte Lily egy aggódó szempárral.
 -Semmi. Csak fáradt vagyok.-motyogtam.-Mi is az első óránk?
 -Bájitaltan.-mondta a lány, miközben az órarendjét böngészte.
 -Na klassz. Hallgathatjuk, az öreg Lumpsluck uncsi szövegét. De klassz.-morogtam, és felállva otthagytam a kis társaságot. Kifelé menet összefutottam Csengével és Sirius-szal.
-Sziasztok.-köszöntem oda nekik, mire bólintottak. Felbattyagtam a bájitaltan teremhez, és ledobtam a táskám a helyemre. Én is leültem, majd elkezdtem firkálgatni a jegyzetfüzetembe.
 Sikerült rajzolnom egy chibi Loki-t és egy chibi apát. Aztán még lerajzoltam azt is, ahogyan Molly megveri Clint-et Just Dance-ban. Vagy például Peter-t ahogyan görnyedve ül a kémia házija felett. És azt is, ahogyan Natasha leüti apát, mert ő palacsintát sütött hajnali háromkor. Mi meg Loki-val ott állunk  kómásan és én meg elballagok a telefonért, hogy hívjam a tűzoltókat. Egész jó kis képregény lett ebből. Meg sikerült egy olyan is, mikor Loki-val akartunk palacsintát sütni. Ja, ne süss egy istennel palacsintát, mert nem tud. Béna benne. Aztán felégeti a konyhát, mint az apád. Vagy a bátyád. Ők mind nem tudnak se főzni, se sütni. És Loki még egy nyamvadt krumplit sem tud megpucolni. Béna. Nagyon.
-Mit rajzolsz?-kérdezte Dorcas, és kivette a kezemből a füzetet.-Ezek de királyak. Ők kik?
-A családom.-válaszoltam vállat vonva.(Áh, még csak 454 szónál tartok szerk.) 
 -Ő Ray, a bátyád?-kérdezte, és közelebb húzta az arcához a füzetet.
 -Igen. Látom eléggé bejön.-mondtam selytelmesen mosolyogva, és Dorcas teljesen elpirult.
 -Na jó, tényleg elég helyes. De az még nem jelenti azt, hogy bejön!-válaszolt teljesen paradicsommá válva. Ezen elnevettem, és visszavettem a füzetet tőle. Leült egy paddal arébb, és valamit ő is firkálgatott. Mellém leült Mary, aztán mindenki szép lassan bevánszorgott. Lumpsluck elkezdte az órát, ami szinte elrepült. Közben unottan jegyzeteltem. Mikor egyszer körbe néztem, láttam, hogy szinte mindenki aludt. Kivéve Lily-t, aki élénken jegyzetelt. Aztán hamar elrepült a következő három óránk is. És a többi. Mikor végeztünk, visszamentünk a gyengélkedőre, és elővettük a cuccainkat. Mindenki elkezdte megírni a háziját, és közben beszélgettünk. 
-Hm....Ha a póklábot belerakod, akkor halvány szürke színt kapsz...És ha még ezt a mandragóra gyökeret is belerakod, akkor megkapod a végleges lila színt!(na kinek ismerős ez? szerk.)-végre megfejtettem mindent! Csodás! 
 -Kösz a megoldást Lex!-kiáltott a terem másik feléből a Frank.
 -Ja, hogy ezt nem hangosan kelett volna kimondanom? A francba.-motyogtam, mire Dorcas felkapta a fejét. Kihúzott a füleiből kettő füldugót, és értetlenül nézett körbe.
 -Mi van?-kérdezte felvont szemöldökkel, mi meg csak nevettünk.
 -De így tanulsz?-szakadt a nevetéstől Mary is.
 -Igen. Így kizárhatom a zavaró tényezőket, mint ti.-vigyorgott és visszarakta a füldugókat.
 -Na ezt megkaptuk.-dünnyögte Marlene, majd visszafordult ő is a házijához.
 Tényleg nagyon hamar elrepült az idő. Olyan nyolkor végeztünk mindennel, majd tízkor le is feküdtünk. 
 Másnap rohadt szarul keltem. A torkomban keserű íz volt, és annyira kapart, hogy még megszólalni se lehetett(én most így érzek, de mire ez a rész kikerül, addigra egyszer visszaestem a betegségbe, majd mégegyszer visszaestem szerk.). Nagyon szarul nézhettem ki, mert amikor Lily meglátott elment szólni Madam Promfrey-nek. 
 -Mi a baj Miss Stark?-kérdezte az ápolónő és azonnal előkapott egy lázmérőt. Rámutattam a torkomra mire egyből megértett. Elsietett, mi meg ottmaradtunk ketten Lily-vel. Lehetett olyan hajnali hat, mivel a többiek még aludtak. 
 -Ja, a mugli megfázás mindenkit levesz a lábáról.-mondta megértően, én pedig kezembe vettem a lázmérőt. Negyven fokos láz, ezt jól összehoztam. Lehet, hogy nem kelett volna a toronyban vizícsatát rendezni. Madam Promfrey viszajött egy nagy bögrével a kezében, és odaadta nekem.
 -Ezt idd meg, és vedd be ezt a pár gyógyszert!-utasított a nő, és lerakott pár darab valamit az éjjeliszekrényemre. Bevettem, majd vízzel leöblítettem a torkom. Az íze keserű volt. Na, ezért nem szeretem a gyógyszereket!
Délben minden csendes volt. A barátaim órán, a két "háborús hős" pedig még mindig kiütve. Ha az ember beteg, akkor mit tesz? Olvas. Vagy rajzol, vagy ilyesmi. De nekem most semmihez sincs kedvem. 

Lexxie-nek napról napra rosszabodott az állapota, így már két hete nem járt órákra. Közben James és Perselus felébredtek, és nem voltak túl boldogak, mikor megláttak, hogy egymás mellett volt az ágyuk, de egy kis ideig nekik is bent kellett maradniuk vizsgálatokra. Lexxie, a párnáját szorongatta, amikor McGalagony lépett be, Madam  Promfrey-jel az oldalán. 
-Miért nem jár Miss Stark órákra?-tette fel a kérdést, az igazgatóhelyettes, és mikor meglátta az ágyban kuporgó lányt, rögtön falfehérré vált. Csenge és Lily ült az ágy mellett. Az alatt a két hét alatt Lexxie kibékült Csengével és Sirius-szal, és ők is odaköltöztak a "szállásra". Aztán, mikor eljött az a bizonyos péntek,  akkor mindenki visszaköltözött a saját tornyába. Persze Csenge és Lily maradtak, mert nem akarták ott hagyni egyedül a legjobb barátnőjüket. 
 -Valamilyen mugli betegsége van, ami nagyon súlyos.-mondta az ápoló nő, de Lily kijavította.
 -Tüdőgyulladása, és arcüreggyulladása van, egy kis megfázással és negyven fokos lázzal megspékelve.-mondta az Evans lány és felnézett McGalagony professzorra.-Kicsit "ritka" a tűdőgyulladás, de általában elég sok ember megfázik annyira, hogy ez alakuljon ki(nem orvosnak készülök, majd. szerk.). Az arcüreggyulladás pedig általában azoknál a mugliknál van, akik már elég sokszor visszaestek a megfázásba.
 -És Lexxie, mielőtt idejöttünk a Roxfort-ba, augusztusban három hétig volt megfázva. Nagyon gyenge az immunrendszere, ami valószínűleg, az apja mellkasában lévő ARC reaktornak köszönhető.-mondta Csenge, és ő is felnézett a két nőre.-Mi hamarabb vissza kell vinnünk New York-ba, mert ha nem javul az állapota, akkor nagy gondok lehetnek. 
 -Akkor még ma oda hoppanálunk, és én is magukkal tartok. Addig pakoljanak össze neki.-mondta McGalagony és ezzel kiment, biztos szólni Dumbledore-nak. Aztán Remus lépett be az ajtón.
 -Jobban van?-nézett le Lexxie-re, aki mozdulatlanul szuszogott. Aztán körbenézett.-Miért pakoltok?
 -Mert McGalagony vissza viszi New York-ba, mert ha nem orvosoljuk az állapotát, akkor sokkal-sokkal nagyobb gondjai lesznek, míg-kezdte volna Lily, de Csenge befogta a száját, hogy nem mondja tovább.
 -Ne. Folytasd.-mondta halkan, és tovább folytatta a munkáját.
 -Lily. Mi lesz akkor, ha nem gyógyítják meg?-vonta kérdőre a két lányt Holdsáp. Lily sóhajtott egyet, majd ránézett Csengére, aki bólintott megadva az engedélyt.
 -Szóval, ha nem orvosoljuk a helyzetét, akkor egyre rosszabb lesz, míg az immunrendszere feladja, és-
 -Meghal.-fejezte Remus Lily helyett is.-De ez nem lehet! Meg kell akadályozni, ezt!
 -A nagybátyjának hét doktorija van, kiváló orvos, és biológus, úgyhogy ha Bruce és Tony nem tesznek semmit, akkor mérges leszek. És én is megyek.-mondta Csenge, és elkezdte a saját cuccát is elpakolni.-Mivel az én szüleim is meghaltak, ugyan úgy, mint Ray-nek, ezért én is ott lakok a Stark toronyban. Csak mi Ray-jel nem vettük fel a Stark nevet.
 -És én is megyek.-mondta Lily határozottan.-Mivel mugli doktornak fogok készülni, ezért jól jön majd néhány tipp, és tuti kell majd segítsék. Én bármiben szívesen segítek. 
 -És én is megyek.-jellentette ki Remus.-Meg szerintem a fiúk is jönni akarnak majd.
 -Szerintem McGalagony nem annyira fogja megengedni. Főleg, ti ott abban, a toronyban, ahol egy rakat sérthető dolog van? Nem, nem! Ha beengednék oda Sirius-t és James-t, akkor már másnapra leégne az egész épület, pont akkor mikor Loki leakarta igázni New York-ot.-nevetett fel Csenge az utolsó emléken.-Legfeljebb te jöhetsz, mert te nem vagy olyan mint az a két tökfilkó. De ha belegondolok, és rájuk engedjük Natasha-t akkor tuti percenkét kapnának két-két pofont. Meg Molly-val is ellennének. 
 -Na épp ez az! Nem lesz ott semmibaj!-mondta Remus magabiztosan, és el is sietett.-Szólok a fiúknak!
 -Mibe fogadunk, hogy másnapra nincs torony?-nevetett Csenge.
 -Egy vattacukorba!-mondta Lily is nevetve, és folytatták a pakolászást. Közben McGalagony elment Albus Dumbledore-nak szólni, hogy ma öt óra körül el hoppanálnak a beteggel.
-Milyen állapotban van?-kérdezte Dumbledore, miközben egy fontos levelet írt.
-Nagyon rossz állapotban, és egyre rosszabb is lesz.-mondta a nő.
-Nyugodtan menjenek el, remélem hamarosan jobban lesz.-adott engedélyt az igazgató. Az igazgatóhelyettes távozott, hogy szóljon a három helyett hat diáknak, hogy indulnak. James, Sirius és Remus ott ültek a gyengélkedőn egy szomszédos ágyon, és azt figyelték, hogy Lily és Csenge, hogy próbálják felébreszteni a Stark lányt.
 -Lexxie!-szólította meg először Csenge, mire egy picit megmozdult a lány.-Lexxie! Légyszi ébredj fel!! 
 Lexxie átfordult a másik oldalára, arra a félre, ahol a fiúk szemlélték az eseményeket. Csenge átszaladt arra a félre, majd ott is megpróbálta.
 -Morgan Lexxie Elizabeth Hester Stark, könyörgöm kelj fel! Hamarosan otthon lehetsz a Stark toronyban, Molly-val, Loki-val, Tony-val, Pepper-rel, Ray-jel, Clint-tel, Bruce-szal, Natasha-val! Könyörgöm....-már Csengét a sírás határa kerülgette.-Könyörgöm....Nem hagyhatsz itt egyedül.
 Mondta, mikor megérzett egy kezet a vállán. Hátrafordult, mire Sirius szorosan megölelte. Aztán Lexxie elkezdett pislogni, majd megpróbált felülni, de nem ment neki, ezért visszaesett volna, ha Remus és Lily nem kapják el kétoldalról.
 -Áh, látom sikerült felébreszteni Miss Stark-ot, szóval indulhatunk is!-mondta McGalagony professzor, majd ránézett a három fiúra. Vagyis csak James-re, mivel Sirius Csengét nyugtatta, aki egyébként már nyugodt volt, Remus pedig Lexxie-t tartotta.-Maguk mit keresnek itt?
 -Mi is megyünk Lexxie-vel!-jelentette ki James határozottan, és a kis kézipoggyászát megfogva felpattant az ágyról.
 -Azt megértem, hogy Miss Bowman, és Miss Evans miért jönnek, de maguk miért?-tette fel a kérdést. 
 -Azért, mert Lexxie-nek kell a lelki támogatás, és bármiben segítünk!-mondta Sirius, és elengedte Csengét.
 -Ahj, nem bánom, de ne tegyenek semmi kárt Miss Stark otthonában.-mondta a nő.
 -Igenis McGalagony!-vágta magát James haptákba, és úgy is maradt, míg meg nem hallotta, hogy mit mondott McGalagony.
 -10 pont a Griffendéltől!-mondta.-Ilyet nem csinálunk!
 -Rendben.-mondta James szomorúan.
 -Szóval! Mr.Lupin, és Mr.Potter segítenek Miss Stark-nak.-mondta a nő.-És indulás!
 A hat jómadár megfogták McGalagony kezét, majd hányinger kerítette őket hatalomba. Mikor magukhoz tértek a fiatalok, észrevették, hogy milyen furcsa helyre érkeztek. 
 -Gondolom ide kellett jönni.-súgta oda McGalagony Csengének.
 -Pontosan.-bólogatott a szőke hajú lány és körbenézett. Clint kiejtette a kezéből a kontrollert, Natasha pisztolyt rántott, Thor elejtette a sörösüvegét. Aztán gyors apró dübörgő léptek hangját hallották. Egy hat év körüli, vörös hajú kislány rohant le egy lépcsőről, az utolsó négy fokot átugorva. Majd odaszaladt Lexxie-hez és Csengéhez, és szorosan megölelte őket. Lexxie szinte elájult, de mivel Remus és James tartották őt, nem lett semmi baja.
 -Lexxie! Csenge-
 -Molly, most azonnal hívd ide Bruce-t, és apádat!-parancsolt rá Csenge a Molly-nak nevezett kislányra, aki egy kék köd kiséretében el is tűnt. James, Remus, Sirius, Lily és Mcgalagony csak bámultak, mint ahogy Natasha, Clint és Thor. Majd megjelent Bruce, Tony, és Pepper.
 -Édes Istenem!-mondta a férfi, név szerint Tony, akinek egy ARC reaktor volt a mellkasa közepén, és csupa olajfolt volt. Mellette haladt egy lila inget viselő szemüveges férfi, és mögöttük egy vöröses hajú nő ment. Tony felkapta Lexxie-t, majd elsiettet vele a laborba. 
 Közben McGalagony el hoppanált, miután azt mondta a három jó madárnak, hogy ne romboljonak le semmit. Aztán Lily és Csenge Tony-val és Bruce-szal tartottak, ott hagyva a három fiút, akik később utánuk szaladtak. Ahogy a folyosón haladtak, beleütköztek egy vállig érő fekete hajú férfiba, aki jól megbámulta őket. Loki, aki gondolta, hogy baj van, ezért a laborba teleportálta magát. Mikor ő odaért a Tekergők még nem voltak ott.
 -Mi történt?-kérdezte Tony Csengét, miközben ő és Bruce a szerkentyűkkel babráltak.
 -Tüdőgyulladás, arcüreggyulladás, megfázás, és nagyon magas láz.-közölte Csenge, és segített Bruce-nak letakarítani az ágyat, amire Lexxie-t akarták lefektetni. Loki a sarokból figyelte őket, de a fiúk érkezésére felkapta a fejét. 
 -Asgardi! Hozz egy pohár vizet neki!-mondta a Vasember, és elkezdték vizsgálni a lányt. Közben Csenge hozott egy táblát, amire majd Lexxie írhat.-Először is. Ők meg kik?
 -Az osztálytársaink, és a legjobb barátaink abból a varázslósuliból, tudod, amiben tanulunk!-mondta Csenge, és bemutatta a diákokat.-Lily Evans, James Potter, Sirius Black, Remus Lupin. 
 -Rendben. Majd kapnak szobát.-
 -Miért van Morgan-nak három törött bordája?-kérdezte Hulk és a műszereket vizsgálta. Lexxie felkapta a táblát, majd gyorsan körmölni kellett.
1: Ne hívj Morgan-nak!
2: Egyszer leestem a lépcsőről a sulikezdés előtt.
3: Mikor hozza már Loki azt a vizet??
 -Rendben. Nem foglak így hívni, megígérem! De azonnal orvosolnunk kell ezt!-mondta Bruce.
 -Asgardi hol van a víz?-kiáltotta el magát Tony és idegesen fel alá járkált.
 Aztán Lexxie újra elkezdett írni:
 Min dolgoztatok előbb?
 Bruce és Tony sokatmondóan összenéztek, és egyszerre fordultak a lány felé.
 -Amerika Kapitányát próbáljuk visszahozni a halálból.......-mondta Bruce és Lexxie majdnem leesett az ágyról, ha Loki nem érkezik meg időben és nem kapja el. Az Asgardi megsimította a lány haját, és odaadtas neki a vízet.
 -Mi?-tátogta el a lány.
 -Igen!-mondta Tony.-Nem látunk rá sok esélyt, de azért megpróbáljuk! 
 Miközben ők egy ideig vizsgálgatták Lexxie-t, addig Csenge elvezette Lily-t Remus-t, James-t, és Sirius-t, hogy megmutassál, hol lesz nekik a szobájuk.
 -Fontos. Maradjatok itt, amíg fel nem jövök szólni, hogy lejöhettek meglátogatni a betegünket. Addig is érezzétek magatokat otthon.-mosolygott a lány, és elsietett.
 Hamar besötétedett, ahogy az idő el szaladt. A kis csapat már meg is vacsorázott, kivéve Lexxie-t, Tony-t és Bruce-t, akik ellenszert próbáltak találni a Stark lánynak. 
 -Ki fog vigyázni rá az éjszaka közben?-kérdezte Tony, miközben felhajtott egy pohár whisky-t.
 -Szerintem legyen Loki.-mondta a zöld óriás, aki éppen nem volt zöld óriás.
 -Mi?! Nem. Nem!! Nem és nem!!!-mondta Tony és folytatta egy alkatrész szerelését.-NEM!
-Ne legyél finnyás!-mondta Bruce.-Láttad, hogy jóban vannak!
 -Ez igaz......de. Ahj, legyen!-mondta durcásan.-De majdnem leigázta egész New York-ot, és majdnem meghaltam miatta!!
-Az régen volt! Legalább egy esélyt adj neki!!
-Rendben! De ha nem, akkor te jársz pórul!-mondta Tony, majd hátat fordítva ki ment.
-Vagy te, mert felidegesíted a zöld óriást, és jól ellátja a bajod.-nevetett Bruce halkan, de Tony még ezt is meghallotta.
-Hallottam ám!
-Tudom!

-------------------------------------------------

Nyolc óra a Stark toronyban. A kis Molly már alszik, mivel neki kell a pihenés. Persze a többiek vagy az edzőteremben, vagy a nappaliban, vagy a szobájukban, vagy a konyhában lógnak. És valaki egy beteg ágyban ül, és nézi a Kalandra Fel!-t. Vagy Percy Jackson-t olvas, ami nagyon megnevetteti az illetőt. Lexxie már visszanyerte a hangját a folyamatos teázás és a némasági fogadalom miatt. Ez valamennyire javított rajta és a közérzetén.  Persze ő is kapott vacsorát, csak nem mehetett fel, mert szüksége volt a kipihentségre. Tíz óra körül már mindenki aludt, ahogy Lexxie is, csak azzal a kivétellel, hogy ő mellette egy Asgardi herceg szunyókált egy széken. Békésen szunyókáltak mindketten, de olyan hajnali kettő óra körül Lexxie lihegve kelt fel, majd rögtön utána egy köhögő roham is elkapta. A lány nem bírta rendezni az érzéseit, csak azt tudta, hogy rémálma volt.

A Stark torony nappalijában mindenki csinálta a dolgát. Natasha, Clint és Scott videójátékoztak, Wanda és Vízió pedig szurkoltak nekik. Pepper ebédet főzött, Molly és Ray Just Dancel-tek. Lexxie olvasott, Csengével egyetemben, ahogy Loki is. Thor és Tony éppen whisky ivó versenyt rendeztek, és Bruce volt a bíró. Peter a háziját írta, az étkezőasztalnál Rohdey és Sam társaságában. Remek nyári idő volt, de minden olyan másnak tűnik. Mindenki nyugodt. Bár ez a Stark toronyban nagy ritkaság. Majd hirtelen hatalmas csönd lett. A toll nem sercegett Peter gyors körmölésétől, nem lehetett hallani azt, ahogyan Natasha, Clint és Scott a konzol gombjait nyomkodják. Azt se lehetett látni, ahogy Molly és Ray eszeveszetten ugrálnak. Mindenki csöndben volt. Majd hirtelen megjelent egy kékes fényű portál és egy nagy lila titán lépett ki rajta.
-Thanos.-suttogta Lexxie, de mire észbe kapott, már mindenki halott volt. Sírni tudott volna, de nem ment neki, márt a nagy kolosszus levágta az ujjait. Aztán valaki elkiáltotta magát, hogy "The Floor is Lava!" és az egész tornyot elöntötte az izzó láva, mindenkit porrá égetve.

 Loki ijedten kapta fel a fejét, és hirtelen azt se tudta, hogy hol van, vagy éppen milyen napszak van.
 -Jól vagy?-kérdezte és felállt, hogy elmenjen egy pohár vízért.
 -Igen, igen..-mondta Lexxie két köhögés között.-Csak hozd ide kérlek az mp3 lejátszómat. A szobámban találod egy kis könyv mellett az éjjeliszekrényem legfelső fiókjában.
 Loki felszaladt a Stark lány szobájába, lehetőleg a leghaékabban, hogy ne keltsen fel senkit, főleg ne a Fekete Özvegyet, mert a nő tuti leütné egy baseball ütővel. Benyitott a szobába, majd körbenézett. Egyszer sem járt itt, mert ez a szoba mindenki számára tiltott volt, kivéve Molly, Natasha, Pepper és Csenge számára. És úgy látszik az újonnan érkezett lány is beléphet ide. Loki eléggé meglepődött, mikor Lexxie megengedte azt, hogy belépjen a szobájába. Jó alaposan körbenézett. A fal szürkés árnyalatú volt, mindenféle fekete mintával díszítve. Az ajtóval szemben, a szoba másik felében egy teraszajtó volt, amiről csodaszép kilátást lehetett látni New York hatalmas városáról. A bal oldalon egy nagy francia ágy volt, vele szemben egy tévé, az ágy mellett egy éjjeliszekrény, rajta egy órával és egy tőrrel. Ahol a tévé állt, ott még volt egy nagy ruhásszekrény és két íróasztal. A tévé másik oldalán pedig egy ajtó, ami nagy valószínűséggel a fürdő lehetett. Aztán Loki odalépett a kis szekrényhez, és kinyitotta a legfelső fiókját. Egy könyv volt benne, és úgy, ahogy a lány mondta az mp3. Mielőtt kivetet volna a zene lejátszót, elolvasta  a könyv címét.
Naplóm. Itthon.
Ez állt rajta, vagyis ez Lexxie naplója volt. Loki gondolt egyet, hogy beleolvas, de nem akarta megsérteni a személyesterét. Mióta gondol Loki ilyenekre?! Elhesegette ezt a gondolatot, majd kivette az mp3-at, és visszament a laborba. Mikor beért látta, hogy Lexxie a tévét nézi amin éppen a Spongyabob Kockanadrág ment. 
 -Hogy tud, egy tizenöt éves, ilyen meséket nézni.-kérdezte Loki felvont szemöldökkel.
 -Kikérem magamnak, gyerek vagyok és szükségem van az ilyen agykárosító gyermeki szórakoztatásra készült általad nevezett "ilyen mesékre".-válaszolt Lexxie és kivette a herceg kezéből a készüléket.-Jó éjt.
 -Jó éjt.-mondta Loki, és visszaülve a székre, mindkettőjüket elnyomta az álom.