Axxel és Alastor Lexxie után mentek nyomban, és rögtön hazaküldték.
-Figyelj Lexxie, tedd el magad holnapra, elég szarul nézel ki.-momdta Axxel és az egyik kezét a lány vállára rakta.
-Kösz, hogy szembesítesz a legjobb dolgokkal.-mondta Lexxie, és visszafordult a Stark-torony felé.
Ránézett az órájára, és felkiáltott.
-ÚRISTEN? MÁR NYOLC ÓRA?-kiáltott Lexxie majd elkezdett szaladni.
-Asszem én is hazamegyek.-ásított egyet Alastor és elteleportált valahova a pokolba.
-Én is megyek, ha már ti is.-mondta Axxel, majd lassan emberi alakot öltve, besétált egy bérletbe.
-Anya, én ma nem kérek vacsit, nem vagyok éhes lefekszek aludni. Jó éjt.-intett Lexxie, és már fel is szaladt a lépcsőn.
-Pedig ma mindenki együtt evett volna.-mondta szomorúan Pepper és folytatta a tányérok kirakását.
Lexxie dudolászva zuhanyzott le, és öltözöt át pizsamára és bekapcsolta a tévét.
-Hogy tudsz ilyen boldog lenni?-fintorgott Gina.
-Attól vagyok ilyen boldog, hogy holnap és holnap után nem te vagy a parancsnok.-vigyorgott a barna hajú lány és elővette a telefonját.
-Jó, az attól még nem változtat semmin, hogy két naponta vagyok én az irányító. Nekdm is van privát életem!-mondta Gina.
-Mindegy, én most elteszem magam holnapra! Jó éjt!-Lexxie betakarózott és már húzta is a lóbőrt.

--------------

-ÖT NAP ÉS MEGYÜNK A ROXFORT-BA!!!-kiáltottam korán reggel vidáman,  ezzel mindenkit felébresztve. Ray jött be az ajtómon, kezében egy párnával.
-Kussolj, Lexxie.-mondta és a fejemhez vágta a párnát, minek hatására én hátradöltem.
-Ha ma és holnap nem Gina-s a napom, akkor ma szabad vagyok! De mit is csináljak?-gondolkoztam hangosan, majd eldöntöttem, hogy leballagok reggelizni. Felkötöttem a hajam, és már szaladtam is le a konyhába.
-Jó reggelt emberiség!-mondtam, de nem láttam senkit az étkezőben.-Milyen csodálatos napra ébredtünk ma is! Tényleg magamban beszélek? Ennél szánalmasabb már nem is lehetek!
-Nem vagy egyedül!-kiáltott Molly és szinte a nyakamba ugrott.
-Asszem kidobom a taccsot, ha még egyszer gyomorszájba rúgsz.-mondtam halál komolyan, és elengedtem.
-Bocsánat!-mondta aranyos tekintettel és szorosan megölelt.
-A bordáimat is elakarod törni ugye?-kérdeztem nevetve, mire Molly is elnevette magát.-Kérsz reggeli? Én farkas éhes vagyok!
A konyhába sétáltunk, én beálltam a sütő elé, Molly pedig megpróbált felülni a pultra. 
-Várj, segítek!-mondtam, majd felemeltem és felültettem a pultra.-Mit szólsz szalonnához és tükörtojáshoz? Igazi angolos reggeli!
-De ez itt Amerika!-mondta Molly fontoskodóan karbatett kezekkel.
-Akkor most London lesz!-nevettem, és a hűtőhöz léptem. Kivettem a tojást és a szalonnát, majd a tojásokat feltörve, a serpenyőbe raktam őket.
-Ugye ma eljössz velem, Ray-jelés Peter-rel görkorizni a parkba?-kérdezte kiskutya szemekkel a húgom.
-Persze! Kinem hagynák egy ilyen lehetőséget!-mosolyogtam és kiszedtem az ételt a tányérokra.
-Finom illatokat érzek!-hallottam egy hangot a lépcsőtől, ami persze apa tulajdonosa volt.-Mit eszünk ma?
-Hát, aki későn kell, lemarad a finom reggeliről!-mondtam és nekikeztem enni.-Csinálj magadnak, hogyha annyira szeretnél.
-De tudod, hogy anyád nem enged a konyha közelébe, mert fél, hogy felgyújtom az egész tornyot!-mondta apa durcásan, és leült mellénk. Az tény, hogy Tony Stark nem ért a szakácsdolgokhoz, de azért kétlem, hogy felgyújtaná az egész Stark-tornyot, de nincs kizárva.
 Már az egész napomat elterveztem: először délelőtt elmegyünk Scott-tal bevásárolni, majd délután kint leszünk a parkban Ray-jel, Peter-rel, és Molly-val. Lehet, hogy megkérhetném Loki-t is, hogy jöjjön velünk. Helyre kell hoznom a kapcsulatunkat. 
Az utolsó falatot betömve a számba rohantam fel a lépcsőn. Beszaladtam a szobámba, hogy felvegyek valamit a mai napra. Választásom egy natúr színekben pompázó egyberuha volt, aminek felső fele pasztel kék volt, az alja pedig egy pasztel sárga szoknya volt. Két copfba kötöttem a hajam, mint ahogyan Molly-nak is lenni szokott. Visszasiettem a konyhába, ahol szinte már majdnem mindenki ott volt.
-Oké Scott, szóval öltözz fel és irány a Tesco!-nevettem, és beleittam a macikávémba. Mindenki értetlenül nézett rám.-Most mi van?
-Ma nagyon fel vagy pörögve.-mondta anya és kivette a kezemből a kávém.-Ezt inkább elveszem.
-De az a kávém!-mondtam durcásan.
-Eg pilyanyat és mögyök.-mondta Scott teliszájjal és felállt az asztaltól majd felment a szobájába.

-----------------------------------------

A bevásárlás nagyon gyorsan ment. Bedobtunk a kosárba, kért tejet, három doboz műzlit, öt db pizzát, és egy adag nasit. Igen egészséges élünk.
Mikor hazaértünk mindenki elment a saját dolgára. Loki ült egyedül a nappali kanapéján, és olvasott. Lehuppantam mellé, és őt figyeltem.
-Ki ne essen a szemed amíg engem bámulsz!-mondta gúnyosan.
-Van kedved velem, Molly-val, Ray-jel és Peter-rel eljönni a parkba?-kérdeztem hirtelen a reakcióját figyelve. Ő csak értetlenül nézett rám és letette a könyvet.
-Mi?-vonta fel a szemöldökét.
-Na akkor? Eljössz velünk?-kérdeztem.-Akár a könyvedet is hozhatod magaddal.
-Rendben, de csak akkor ha nem nyaggatsz egy egész hétig.-tartotta fel a mutató ujját.
-Jó beleegyezem. 10 perc és indulunk.-vágtam rá, majd felálltam.
Felszaladtam a szobámba, ahol előkerestem a régi görkorim. Átmentem Molly-hoz, hogy megnézzem hogy halad.
-Segítesz felvenni?-kérdezte, és próbálta becsatolni. Bólogatva leültem mellé, és a lábát az ágyra tettem. Bekötöttem a korit és segítettem felállni.
-Szóval csakis azért akarsz velem lenni, hogy megtanulj görkorizni?-vontam fel egyik szemöldökömet.
-Pontosan!-bólogatott hevesen, és megtámaszkodott az éjjeli szekrényén.
-Akkor a fiúk minek kellenek?-értetlenkedtem.
-Peter azért, hogy ráugorhassak a hátára, Ray meg szintén segít tanulni. Loki-t pedig nem tudom miért hívtad.-vont vállat és belekapaszkodott a ruhámba.-Vegyél fel a hátadra!
Kiskutyaszemekkel pillantott rám. Nem tudtam ellenálni neki, és mire észbekaptam már a hátamon csimpaszkodott.
-Loki-t azért hívom, mert nekem is kell a lelki támasz, hogy egy kislányt kell megtanítanom korizni.-válaszoltam és elindultam az ajtó felé.
-Tényleg? Tudni akarom a szaftos részleteket.-rugdosta az oldalaimat.
-Semmi ilyenről nincs szó, és egyébként is ezt nem a hat éves húgommal fogom megbeszélni!-válaszoltam és leugráltam a lépcsőn.-Stark-hoz képest még apánál is sokkal jobban zsarolsz. Apa egója összefog omlani, ha ezt megtudja!-nevettem.
-Az lehet. De siess már! Nem akarok este nyolckor is kint lenni!-mondta.
-Nem vagyok a csicskát hugi!-ledobtam a földre.
-Úristen, köztetek már is robban a levegő!-nevetett Loki gúnyosan.
-Ez a testvéri szeretet!-vigyorogtam rá, és felkaptam Molly-t.-Csak induljunk a parkba!
-Értettem főnök!-mondta Loki es hátatfordítva elindult a lift felé.-Na nem jöttök? Mamchaster, és Parker már a halban várnak!
-Megyünk, megyünk!-legyintettem és beszálltunk a herceg mellé a liftbe. Az út némán telt. Leértünk a halba, ahol Ray-jel és Peter-rel találkoztunk.
-Irány a park!!-kiáltott Molly, és majdnem hasra esett.
-Igen, irány a park, mielőtt szétvered magad!-nevetett Ray, és elindultunk az utcán.
Az utca nyüzsgött az emberektől, mindenki sietett vagy munkába, vagy haza. Molly Peter hátán sétált, én pedig az üzletsorok mellett. Loki lemaradt tőlünk egy picit, Ray pedig Peter-ék mellett. Az egyik tévében éppen a híradó ment, ahol három igen különös ember volt. Vagyis inkább én, Alastor és Axxel. Lefagytam, és csak a tévét bámultam. A többiek valószínűleg már előrébb járhattak, csak én ragadtam le ott.
-A tegnapi napon 3 igen különös embert fényképeztek le. Két agancsos, vörösbőrű valamit láttak, és egy teljesen fehérbőrű lányt láttak. Mi lesz újra itt? Egy újabb űrlénymegszállás? Vagy valami teljesen más?-a híradó átkapcsolt egy másik hírre. Csak álltam és késztetést éreztem arra, hogy elfordítsam a fejem a bal irányba. Axxel és Alastor állt ott és engem néztek. Axxel az órájára mutatott engem nézve, majd én is a karórámra pillantottam. Két perc múlva három lesz. Visszapillantottam abba az irányba, ahol az előbb álltak, de már sehol sem voltak. Valyon mit jelenthet ez? Miért mutatott az órára? Mit akar ez jelenteni?
-Mit nézünk annyira a távolban?-suttogta egy hang a fülembe, mire és valaki megfogta a vállam. Én eeflekszből orrbavágtam és hátrafordultam.-Képes vagy eltörni az orrom?!
-Loki?! Hányszor mondtam már neked, hogy ne osonj mögém szó nélkül?-mondtam neki. Ideges voltam. A csuklómra néztem. Lehet, hogy Axxel nem is az órámra akart célozni, hanem a kezemre? A kézfejemen valami teljesen fekete anyag kezdett el terjedni és beszinezte a bőröm.
-Mi van a kezeddel?-jött közelebb Loki.
-Ne aggódj ez csak festék.-a kezemet a hátam mögé rejtettem.-Inkább csak mennyünk.
Elindultam arra amerre a park van. Éreztem a hátamon Loki égető nézését, de nem törődtem vele(furcsa, hogy egy szerkeztői hozzászólás nincs, mi? szerk.).

-Oké szóval kezdjük az alapoknál. Kapaszkodj Ray-be, és kezdjetek el gurulni.-adtam ki a parancsot. Már a parkban voltunk vagy két órája és újra meg újra elkellett kezdenem a monológom. Peter a hintán ült, és nem rég összefutott MJ-vel és beszélgettek. Loki pedig egy távolabbi padon ült és olvasott, de néha azon kaptam, hogy minket figyel. Mi Ray-jel és Molly-val próbáltunk görkorizni. Nagyon nehezen ment Molly-nak és igazán még én se tudtam trükköket csinálni.
-Mi a helyzet?-ültem le én is egy hintára és Peter-re néztem.
-Csak beszélgetünk.-mosolygott a fiú, en pedig vettem a célzást. Arébb gurultam Loki-hoz.
-Veled mi a helyzet?-kérdeztem mosolyogva és megnéztem a könyv borítóját. Azt észre se vettem, hogy a kezemet szem előtt hagytam. Szinte már az egész kezem olyan volt. Loki kapva az alkalmon megragadta a csuklómat és elkezdte tanulmányozni.
-Mi történik veled?-kérdezte gyanakvóan. Elkezdtem kikötözni a görkorim és a táskámból előkerestem a sportcipőm.
-Csak add ide a kabátod!-álltam fel a padról és sürgetően néztem rá.
-Miért adnám oda neked?-állt fel ő is, miközben a könyv eltűnt a kezéből.
-Ha azt akarod, hogy teljesen felfigyeljenek rám, akkor ne add oda!-hátatfordítva indulta volna el, ha nem kapja el a csuklóm. Felém nyújtotta a kabátot, én pedig felkaptam magamra az anyagot. Elkezdtem rohanni az utcán egészen a toronyig. Akit félrelöktem az sem törődött velem, csak ment tovább.
-13 okom volt, van és lesz!-motyogtam(megírtam a suliba a folytatást, elég sokat, haza jövök, megnyitom és nincs ott!!! szerk.). Még közel sem voltam a toronyhoz. Elhaladtam az előtt a üzletsor előtt, ahol pár órája Axxel-t és Alastor-t láttam. A zebra felé vettem az irányt, de amikor átakartam szaladni egy kocsi majdnem elütött.
-Hé kislány vigyázz!-kiáltott rám mérgesen a sofőr én meg kikerültem a kocsiját. Már láttam a toronyt. Mikor berontottam az ajtaján azonnal a lift felé vettem az irányt. Beszálltam és vártam, hogy az adott szintig eljussak.
-Jaj apa, miért ilyen lassú ez a lift?-szidkozódtam(létezik ilyen szó? szerk.). A lift ajtaja kinyilt, én pedig robogtam a szobám felé.
Mikor benyitottam Gina állt az erkélyemnél háttal nekem. Ledobtam Loki kabátját az ágyamra, és közelebb léptem.
-Mit akarsz?-kérdeztem mérgesen.-Miattad lett teljesen fekete az egyik kezem!
Előre mutattam a bal kezem amin már furcsa módon nem volt ott az elszíneződés.
-Alkut ajánlok.-mondta nyugodtan és az éjjelli szekrényemhez lépett. A szekrényen volt egy kép az egész csapatról. Önfeleletlenül szórakoztunk, nevettünk azon a képen. A lány elkezdte tanulmányozni.
-Milyen alku?-vontam fel a szemöldököm.
-Egy évig teljesen uralhatlak, majd mondjuk kapsz egy nap pihenőt és visszaáll a régi rendszer.-mosolygott ártatlanul.
-Mi?! Ez nem lehet! Nekem is van saját életem és nem akarom, hogy minden egyes pillanatát
elrontsd!-kiabáltam mérgesen.-Amúgy is minek kellek neked? Már rég kihevertem azt, hogy Jack megalázott. Már nem érdekel!
Az arcomon lecsordult egy könycsepp, amit hagytam lefolyni.
-Akkor azért sírsz most is!-közel lépett hozzám és az államat felemelve nézett a szemembe.-És ha amúgy is ellenkezel, akkor annak rossz következményei lesznek!
A képet valamelyik képességével felemelte, majd a levegőben összetörte.
-Ne!!-kiáltottam és odaszaladtam a szilánkdarabokhoz, hogy összeszedjem. Miközben egyesével kapartam fel őket a földről a tenyerem teljesen véres lett.-Ne, ne, ne, ne!
-Akkor benne vagy?-tette fel a kérdést.
-De hogy vagyok benne! Szerinted benne lennék abban, hogy egy teljes évig irányítasz?!-léptem elé mérgesen.
-Ne packázz velem kislány!-tette fel figyelmeztetőleg a mutató ujját.
-Nem érdekel! Én akkor is visszamegyek most a parkba!-elindultam az ajtó felé, de ő megkerülve engem a mellkasomon keresztül belémszállt.
Az erkélyajtóig hátrált velem és ott megállt. A tőrömhöz nyúlt a testem akaratom ellenére is, majd belevágta a hasamba. Fájdalmamban felordítotttam, és a könnyeim patakokban elkezdtek folyni. Miért pont most nincs itthon senki?
Valami vasas ízt éreztem az számból kicsordulni, ami végig folyt az államon, és a ruhámat is beszínezte.
A számhoz kaptam a tenyeremmel ami véres volt és éreztem ahogyan a számból vér folyik. A tőrt próbáltam kihúzni a hasamból de egyszerűen nem ment.
-Mondtam, hogy ne packázz velem!-nevetett gúnyosan Gina, miután abbahagyta a megszállást.
-Le... Legalább segíts...-nyújtottam felé egyik kezem. A lábaim feladták a szolgálatot, így elestem a padlón. Még nagyobb fájdalom hasított a hasamba.
Még hallottam Gina gonosz nevetését, és láttam, ahogy eltűnt. Talán ez a vég? Az amiben mostmár tényleg megfogok halni? Majd teljesen elsötétült a világ.

----------------------------------------

-Egy pillanat, csak felmegyek a kabátomért, amit Lexxie-nek adtam.-mondta Loki, majd felsprintelt a lépcsőn. Bekopogott Lexxie szobájába, de nem jött válasz. Újra és újra.
-Hé Lexxie kinyitnád?-kérdezte az isten, de nem jött válasz. Benyitott, de falfehéren megtorpant az ajtóban. Lexxie ott feküdt egy vértócsában, hasából egy tőr állt ki, szájából ömlött a vér. Szemei levoltak hunyva, és nem lélegzett. Loki odaszaladt a lányhoz és finoman megemelte a fejét.
-Térj magadhoz!-kiáltott fel Loki.-Hallasz?! Stark hozz segítségét.
Nem kellet sok idő, Tony felért. De ő is megtorpant az ajtóban.
-Mi történt?!-rivalt rá Loki-ra, aki ijedten nézett rá.
-Nem tudom. Így találtam mikor beakartam jönni a kabátomért.-válaszolt az isten és segített felemelni a lány testét.
-Lélegzik?-kérdezte a feketehajú.
-Lélegzik, de gyenge a pulzusa.-válaszolt Tony könnyektöl küszködve, majd levitték Lexxie-t a laborba.