A könyvek, az új vendég és a patrónusok

Reggel a lányok kuncogására ébredtem. Ahogyan kinyitottam a szemeim, Dorcas-szal, Alice-szel, Marlene-nel és Lily-vel találtam szembe magam.
-Mi a....?-kezdtem volna kiválogatott szavakat használni, de közbe szóltak.
-Pszt! A fiúk még alszanak. Na halljuk, mi történt tegnap éjszaka.-mondta izgatottan Marlene. 
-Egy: mi a francot csináltok ti ének évadán, kettő: hány óra.-kérdeztem, és felültem az ágyban.
-Hat óra.-vágta rá Lily gondolkodás nélkül.
-Ah, korán van. De várj. Ti tegnap, mindent láttatok?-kérdeztem félve, és újra elöntötte a pír az arcomat.
-Igen. Mindent.-mondta Dorcas, és boldogan elkezdett ugrálni az ágyamon.
 -Tudjátok, én még aludnék. De ha most azonnal nem mentek vissza az ágyatokba, akkor kénytelen leszek egy főben járó átkot használni.-mondtam és a fejemre húztam a takarót. A lányok visszasiettek, az ágyaikhoz és visszafeküdtek.
 -Ha már ébren vagyunk, akkor nem megyünk le kajálni?-kérdeztem, és feltornáztam magam ülő helyzetbe.-Meg hozzunk ezeknek a lusta dögöknek ennivalót.-nevettem, mire a lányok is felnevettek, mire hirtelen Frank elkezdett mozgoldódni. Mindenki elkezdett shh-sezni, utána pedig felsiettünk a Griffendél-toronyba átöltözni. Mikor benyitottam a szobámba, Csengét az ágyában szuszogva találtam. Gyorsan felöltöztem, és felkaptam két könyvet. Bevártam a lányokat, a klubhelységben, és elindultok.
 -Alice. Lenne egy fontos kérésem. Tudod, te elbírod viselni a forró fejű embereket.-mondtam, mire a lány bólintott párat.-Szóval. Mit szólnál ahhoz, hogy ha én lennék Lily szobatársa, és te lennél Csenge szobatársa.-mondtam, mire Alice elgondolkodott. 
 -És mit kapok cserébe?-kérdezte.
 -Egy életre szóló barátságot?-ez inkább kérdés volt mint bejelentés.-És sok csokibékát.-tettem hozzá.
 -Benne vagyok!-mondta rögtön, és előre ment. Tudni illik, Alice szereti köztünk a legjobban a csokibékát. A Nagy terembe érve, nem voltak sokan. Mind az ötünknek megakadt a szeme Sirius-on, és Csengén. Sirius gúnyosan mosolyogva rám nézett. Leültünk tőlük vagy öt méterre. Elkezdtem lapozgatni a Szent Johanna Gimi 4. részét, mközben a lányok beszélgettek. Nagyban csámcsogtam, és észrevettem, hogy ez pontosan egy olyan szituáció, mint a könyvben. Hogy Reni elveszti Virágot, mert ő teljesen bele van habarodva Dóriba, mármint Doriánba, és ezért teljesen összevesznek. De aztán a végén kibékülnek. Remélem majd mi is így járunk, hogy a vége happy end lesz. Miközben Alice nem figyelt, varázsoltam neki egy csokibékát.
 -Tessék.-toltam oda hozzá.
 -Úúúú, köszi.-vigyorgott és elkezdte megenni. Mi addig a három ébren levő fiúknak pakoltunk kaját. Frank-nek pirítost, egy sütivel, és egy naranccsal, Remus-nak pirítóst vajjal, és töklével, Peter-nek pedig zabkása (fujj szerk.) és süti. A biztonság kedvéért még vittünk James-nek, és Piton-nak is kaját. Ha felébrednének. De Madam Pomfrey szerint talán napokig nem kel fel a két fiú. Ezért kieszeltünk egy tervet: mivel ma vasárnap van, és még nincs tanítás, ezért ott maradunk, és ott fogunk aludni, amíg Ágas és Pipogyusz fel nem kel, és ki nem engedik őket. Hétköznaponként pedig korán kelünk, lemegyünk reggelizni, felmegyünk a tornyunkba a cuccainkért aztán végzünk az órákkal, és levisszük az anyagot a fiúknak. Ez egy zseniális terv! De még McGalagony se ronthatja el, mivel megengedte, hogy a gyengélkedőn maradhassunk. Muhahahaha!! Úgyhogy ez egy ilyen elronthatatlan terv. 
 -Jó reggelt álomszuszékok!-kiáltottam, mire mind a három fiú felriadt.-Ha, így jár az, aki nem kell korán. Kegyetlen ébresztést kap!
 Odadobtam az ágyukra a kaját, és James és Perselus éjjeliszekrényére pedig leraktam a csomagokat. 
 -Jó ét vágyat!-tapsolt Dorcas, és  elkezdett ugrálni az ágyán. 
 -Ne Dorcas, szét megy a fejem, könyörgöm ne legyél ilyen túl pozitív!-könyörögtem, és a fejemet fogva rádöltem az ágyamra. Azt rólam tudni kell, hogy van olyan napom, mikor teljesen le vagyok lombozódva, és van olyan nap, mikor teljesen olyan vagyok mint egy kislány, és a folyosókon ugrálok. Mint Dorcas. Csak ő túl pozitív. Vagy például van olyan, mikor csak teljesen fekete ruhát hordok. Na jó, vagyis inkább mindennap azt hordom, mert a gyász meg örjít. Belülről mardossa a lelkedet, és belülről emészti fel a szívedet, amíg csak egy kő marad a helyét. Nem, baj, hogy egy nyár telt el a Kapitány halála óta, senki sem ugyanolyan már a Stark torony lakói közül. Néha még Molly se tud minket felvidítani, pedig ő is látta, ahogyan eltemetik Steve-et. Elővettem rajzos könyvemet, és elkezdtem firkálgatni. Született egy furcsa összegzés.
 Félig Démon.
 Félig Angyal.
 Félig Szuprhős. 
 Félig Asgardi.
 Félig Vattacukor.
 Félig Gyémánt.
 Félig Narniai.
 Félig Boszorkány.
 Félig Vámpír.
 Félig Gyilkos.
 Én segítettem Grindelwald-nak a lázadásában.
 Én segítettem a Grincsnek ellopni a Karácsonyt.
 Azért a filmek, a mesék, és az életem befigyel. A fiúk csöndben ettek, a lányok pedig nagyban beszélgettek. Én halkan dúdolgattam és firkálgattam. A fejemben csak egy dalszöveg járt, méghozzá a kedvenc zeném.
 -I got, guns in my head and they won't go. Spirits in my head and they won't go. I got guns in my head and they won't go. Spirits in my head  and they won't go.   I been lokin' at the stars tonight. And I think oh, how I miss that bright sun. I'll be a dreamer 'til the day I die. But they say oh, how to good die Young. But we're strange and maybe we don't wanna change. I got, guns in my head and they won't go. Spirits in my head and they won't go. I got guns in my head and they won't go. Spirits in my head and they won't go. But the guns till rattles. The guns till rattles, oh. I got, guns in my head and they won't go. Spirits in my head and they won't go.-észre se vettem, de elkezdtem hangosan énekelni. Mikor abbahagytam, elkezdtek tapsolni. Dorcas odaugrált hozzám, és megölelt. 
-Nem is tudtuk, hogy ilyen szépen énekelsz.-mondta Holdsáp.
-Öhm....Köszi.-mosolyogtam, és körbenéztem a teremben.-Közben írtam egy verset, amin már régóta dolgozok. Megszeretnétek hallgatni?-kérdeztem félve, mire a többiek hevesen bólogatni kezdtek.
-Oké.-motyogtam.-Címe még nincs, úgyhogy ha valakinek lesz ötlete, az szóljon! Na, kezdem.(Ezt a dalt énekelni a legjobb. Angolul. szerk.)
 Üdvözöllek az életedben, (Welcome to your life)
 Nincs vissza út, (There's no turning back)
Még álmunkban is... (Even while we sleep)
Meg fogunk találni. (We Will find you)
Játszd el a legjobb éned, (Acting on your best behaivor)
Fordíts hátat az anyatermészetnek. (Turn your back on mother nature)
Mindenki uralni akarja a Világot! (Everybody wants to rule the World)
 Ez a saját elvem, (It's my own desing)
 Ez a saját bűntudatom. (It's my own remose)
 Segíts dönteni, (Help me to decide)
  Segíts a legtöbbet kihozni (Help me make the most of)
 A szabadságból, (Freedom)
 És az örömből. (And of pleasure)
 Soha semmi sem tart örökké. (Nothing ever lasts forever)
 Mindenki uralni akarja a Világot! (Everybody wants to rule the World)
 Van egy szoba, ahol a fény sem talál rád. (There's a room, where the light won't find you)
 Fogom a kezed, míg leomlanak a falak. (Holding hands while the walls start tumbling down)
 Amikor megtörténik, én mögötted leszek. (When they do, I'll be right behind you) 
  Örülök, már majdnem megcsináltuk,  (So glad we almost made it) 
 Kár, hogy nekik el kellett bukni. (So sad they had to fade it) (szomorú, de kárörvendő mosoly szerk.)
  Mindenki uralni akarja a, (Everybody wants to rule the)
 Mindenki uralni akarja a, (Everybody wants to rule the)
 Mindenki uralni akarja a, (Everybody wants to rule the)
 Világot. (World)-Fejeztem be a vers/dalt. 
 -Huh. Ez mély volt.-mondta Frank elfehéredett arccal. 
 -Ja.-motyogtam.-Ötlet a címhez?
-Mindenki uralni akarja a világot.-nevetett Remus.
-Ez igaz. Ez a legfrapánsabb.-mondta Lily is nevetve. Lefirkantottam a címet a tetejére, és becsaptam a könyvet?
 -Ki jön ebédelni?-kérdeztem monoton hangon. Mindenki gyorsan feltette a kezét. Igazából a Roxfort-ban a legunalmasabb napok a hétvégék. Mivel ilyenkor nincsenek szakkörök és órák, nem kell beadandót írni, és nem csinálunk leckét. Nem kell készülni az órákra, és megöl az unalom. Mielőtt elindultunk volna, kicsapódott az ajtó, és McGalagony professzor jött be, mögötte Madam Pomfrey-jel. 
 -Hova tart Mr.Lupin?-kérdezte McGalagony felvont szemöldökkel. 
 -Ebédelni.-mondta "Mr.Lupin".
 -Nem, nem! Maga itt marad. Madam Pomfrey azt mondta, hogy a jövő hét utáni péntekig nem mehet el a három fiú. Így magának is maradnia kell. És, mivel a többi gyerek, nem hajlandó elmenni, ezért ők is maradhatnak!-mondta, az igazgató helyettes, és ezzel a kijelentéssel ki is viharzott, Madam Pomfrey-jel a nyomában. 
 -Ez az!-pacsiztam le Frank-el. Odamentem James-hez, és Perselus-hoz, és odasúgtam nekik.-Nem muszály még felkelnetek. Meg vagyunk mi itt!
 -Na, azért majd keljenek fel!-mondta Holdsáp, és odasétált mellém.
 -Ez is igaz. Csak az a gond, hogy az órákat nem lóghatjuk el. De viszont ha ellognánk, akkor egy csomót kéne pótolni.-mondta Marlene, és elkalandoztak a gondolatai.
 -Egyébként te mióta jársz teljesen feketében?-kérdezte Remus, miközben végignézett rajtam. 
 -A nyár eleje óta.-mondtam elhaló hangon.-Na, én megyek enni!-kiáltottam, és kiszaladtam a gyengélkedőről.
 -Belé meg mi ütött?-hallottam még Holdsáp hangját.
 -Nem tudom.-válaszolt neki Lily, és ők is kiléptek a teremből. A Nagy Terembe érve, már elég sokan voltak.-Mi lesz az első óránk holnap?

-Bájitaltan Lumpsluck-kal.-válaszoltam, és szedtem magamnak sültkrumplit. A húst messzire eltoltam magamtól, nehogy látnom keljen.
-Te mióta nem eszel húst?-kérdezte Frank valamit sejtve.
-Most az komoly, hogy négy év alatt, nem vettétek észre azt, hogy vegetáriánus vagyok?-kérdeztem szinte megvető hangon.-Nyugi nem. Csak a nyár kezdete óta nem eszek. Se kérlek ne fagassatok.-zártam le a témát, és ezzel az utolsó krumplit bekapva, felálltam, és kimentem. 
Egy kicsit egyedül kell lennem.-gondoltam magamban, és visszamentem a gyengélkedőre. Most végre gondolkozhatok az élet értelmén. Felhúztam térdeim, kezemmel átkulcsoltam őket, és ráhajtottam a fejem. Nem tudom, már mióta lehettem ott, de egyszer csak egy kezet éreztem a vállamon. 
 -Hm?-kérdeztem. Akkor voltam a legszebb, kisírt szemek[Ne kérdezzétek Lex.], kissé kócos haj, pisze, piros orr, ja, tényleg csodás lehettem. Az illető maga felé fordított. Aztán szorosan megölelt. Beszívtam pulcsija jellegzetes, prekfektus, csoki, könyv, és talár illatát.
 -Miért sírsz?-kérdezte, és lenézett rám. Én csak belefúrtam az arcom a mellkasába, és morogtam egyet. Elnevette magát.
 -Hány óra?-kérdeztem.
-Hamarosan vacsora.-válaszolt Holdsáp.
-És a többiek?-kérdeztem.
-Felmentek a klubhelységbe valamilyen mugli társast játszani, és én meg há nem mehetek.-vont vállat.
-De amikor én bejöttem, még nem voltál itt.-néztem rá gyanúsan.
-Kiszöktem, és felmentem a klubhelyiségbe pár könyvért. Amikor pedig visszajöttem, láttam, hogy alszol, és nem akartalak felébreszteni.-válaszolt.-De amikor hallottam, hogy sírsz, akkor felébresztettelek. Mi a baj?-kérdezte, és letörölt egy könnyvseppet az arcomról.
-Ja, semmi fontos. Csak régi emlékek.-álltam fel.
-És akarsz róla beszélni?-kérdezte. Elgondolkodtam. Most elmondjam neki, vagy ne mondjam el neki.
-Nem.-válaszoltam halál komoly arccal.-Mindjárt jövök.-mondtam, és kiszaladtam. Felmentem a toronyba, és félre hívtam Alice-t
-Döntöttem. Nem kell, hogy Csenge szobatársa legyél, majd elviselem én. De azért kapsz csokibékát.-nevettem.
-Ez az!-ugrott egyet a levegőbem s visszaszaladt a többiekhez. Benyitottam a szobánkba, és körbenéztem. Csenge az íróasztalánál írt egy levelet.
-Szia.-köszöntem halkan, és kutatni kezdtem a fiókomban.
-Helló.-motyogta, és folytatta az írást. Mikor megtaláltam a naplómat, láttam, hogy érintetlen, és senki sem nyúlt hozzá. Érett tinihez képest, kis lakatos, kulcsos, fekete, csillámos naplómvan. Éljen a felnőttkor. Kifelé menet Csenge elém lépett, és gyanúsan méregetett.
-Kivel fogsz menni a bálba?-tette fel a sors döntő kérdést.
-Senkivel. Egyedül megyek.-válaszoltam, és kikerülve őt, lesiettem a lépcsőn. Láttam, ahogy a többiek társasoznak. Odaintettem nekik, mire visszaköszöntek. Tovább siettem, mire elértem a gyengélkedőre. Még volt nálam egy rakat könyv, így egy toronnyal mentem vissza. Könyvvásárt is nyithatnék. Mikor benyitottam Remus, furcsa pillantásával találtam szembe magam. 
-Azt hittem, te is visszamentél társasozni.-mondta, fel sem nézve a könyvéből.
 -Nem, nem. Csak pár könyvért mentem vissza.-mondtam, és egyesével felmutattam neki az olvasnivalókat.-Ez a Vízözön és Vesztegzár, ez a Falling Kingdoms, ez a Laura és a fekete démon csókja, ez  a Jók és Rosszak Iskolája sorozat, azon belül is: 1.rész, Itt nincsenek hercegek, Jótett helyébe, az én váram. Utána Démonvilág sorozat: nem sorba. Áldozat-Sikolyok a sötétben, A Pokol hősei, Démonmester- Vérünkben van.., Démontolvaj-Menyj a Pokolba..., Farkassziget, Fenevad-A szörnyeteg elszabadul, Suttogás-És te hallod a hangokat?, Végítélet-Feltárul a Pokol, Vérfüred-A vágás halálos.-mondtam és ártatlan arccal ránéztem Holdira, aki szinte olyan volt, mint egy halott. Elhúztam a szám.-Bár, most, hogy elnézlek, lehet, hogy neked nem kéne neked ilyen vérfarkasos könyveket mutogatnom. De nem vagy szörnyeteg. Ezt hányszor mondjam még el?-kérdeztem szigorú ábrázattal.-Inkább én vagyok a szörnyeteg.-suttogtam a szememet lesütve. 
 -Te sem vagy az. Hiába mondogatod magadnak.-mosolygott szelíden.-És az a könyv micsoda?
-kérdezte gyanakodva.
 -Áh, semmi különös.-legyintettem, és erőltetett mosoly kíséretében, és finoman a hátam mögé toltam a könyvet. Mikor a fiú visszafordult a könyvéhez, én előkaptam tintát, és pennát, és elkezdtem körmölni. 
 -Ez micsoda?-hajolt a könyv fölé Remus, és kíváncsian fürkészte.
 -Vannak olyan, dolgok, amikhez neked nincs közöd(ezt a mondatot pont ma mondtam szerk.).-mondtam szárazon, és elfordultam tőle.-és ez kérem szépen, ez a naplóm, úgyhogy nem. Nem mutatom.
-Rendben. De cserébe kölcsön kérném az egyik könyved.-mondta. Én izgatottan, előszedtem az összes könyvet. Kitettem úgy, mintha egy kiárusításon lettünk volna. 
-Válasszon uram.-mutattam körbe.
-Hm....Ez lenne.-mutatott.-bökött rá Remus, a Démonmester-A vérünkben van....-ra.
-Khm. Rendben.-mondtam mint eladó és odanyújtottam neki a könyvet.-De.....Biztos?-kédeztem úgy mint saját magam, mire bólintott.
-Te tudod!-emeltem fel védekezően a kezeim. 
-Melyiket fogod olvasni?-kérdezte, és rám emelte barna szemeit. 
-A Jók és rosszak iskolája 1. részt(azt azért tisztázzuk, hogy nem olvastam a könyveket, de meg van a szülinapi kívánságom szerk.).-válaszoltam, és fellapoztam a könyvet. Nekem nagyon tetszett a könyv, de azt nem tudom, hogy Holdsápnak tetszik-e. De tuti, mert nagyon gyorsan olvas. Az lesz a legjobb a mai napban, hogy Mary, aki elkapta a tüdőgyulladást és nem tudott jönni, ma jön suliba. De szerencsére semmiről sem maradt le, csak az órarendről. De majd csak vacsoránál érkezik meg a lány. Éppen olvastam, mikor kicsapódott az ajtó.
 -Lexxie! Hatalmas-kiáltott Lily, de mikor észrevette a mellettem ülő Lupin fiút, azonnal elhallgatott.-Csak gyere velem.-ezzel kiráncigált a gyengélkedőről, és felvitt a hálótermükhöz. 
-Mi volt ennyirre fontos?-kérdeztem felvont szemöldökkel, és leültem az ablakpárkányba. 
-Alice. Elhívta. Frank-et!-mondta izgatottan.-De nem is az, hogy Frank hívta volna el, hanem Alice hívta. Lány a fiút. Ez hihetetlen. Neked is így kéne.-mondta.-Nem is tudok arról, hogy eddig lett volna.
-Képzeld volt. Az is első osztályban, a mugli suliban, és az is csak fél napig tartott.-motyogtam zavaromban.-És, mielőtt eljöttem volna ide, a nyáron a legjobb barátom Arnold elhívott randira. De mivel ez rontott volna a barátságunkon, ezért csak barátilag elmentünk meginni egy teát. És már elhívtak a bálra.-nevettem kínosan.
-És ki az?-kérdezte gyanakodva.
-Remus.-motyogtam, és fülig pirosodtam. 
-Ez az!!-kiáltott.-Tudtam, hogy egy nap összejöttök. Csak nekem nincs párom.-mondta szomorkodva.
-Légyszi hangosabban, a Marson még nem hallották.-mondtam unottan.-Most már visszamehetek a könyvemhez?
-Igen persze.-bólintott.
-Egyébként ha James felébred, tuti el fog hívni. És mondj igent, mert neked is a sarkadra kéne már állni.-nevettem, és visszasétáltam a gyengélkedőre.
-Mit kérsz vacsorára?-kérdeztem az ajtóban állva. 
-Nem vagyok éhes köszi.-mondta Remus, mire én elmentem a Nagy Terembe vissza enni. A többiek már ott voltak, kivéve Sirius-t és Csengét. Biztos kerülni akarnak minket. 
Miután végeztünk a kajával, mindenki elindult a bejárat elé, mikor Mara megérkezik, akkor a nyakába ugorhassunk. Vártunk. Vártunk. Vártunk, és vártunk. Folyamatosan vártunk, míg végül ki nem nyílt a bejárat. Mi felpillantottunk, és egyenesen Mary nyakába ugrottunk, aki a lendülettől hátraesett, így magával rántva minket is. Aztán a hátunk mögött megjelent McGalagony professzor. 
 -Örülök, hogy felépült kisasszony.-mondta a professzor, majd mosolyogva elment.
 -Miért a gyengélkedőre megyünk?-kérdezte meglepetten Mary, és meg állt.
 -Mert ott tanyázunk, míg Remus, James, és Pipogyusz fel nem épül.-mondta a Longbotton fiú.-Ha jól tudom, akkor a jövő hét utáni péntekig maradhatunk. Már csak Molly, és Arthur hiányzik, de köztük most dúl a láv(direkt így írtam szerk.). És Sirius ra, meg Csengére nem számíthatunk, mert eléggé összekaptak mindannyiunkkal. Még szegény Lexxie-t is le szörnyetegezte, és azt mondta, rá, hogy sárvérű.-fejezte be Frank, a szerinte hihetetlen sztorit.
 -Nem vagyok szegény, kikérem magamnak.-mondtam, és kihúztam magam.-Az apám milliómos.
 -És egoista vagy.-mondta Lily, mire mindenki velem együtt felnevetett.
 -Tudom. Ez öröklődik.-nevettem fel. Mikor benyitottunk, akkor Remus ijedten kapta fel a fejét, és dobta el a könyvet, amit a kezében tartott. Odamentem és visszadobtam neki.
 -Most komolyan elcsórtad a Démonvilág 1. részét?-nevettem fel, mire láttam az arcán, hogy megkönnyebült.-Te tolvaj. Nyugodtan olvasd csak.
 -Jó napot Mr.Lupin, jöttem önt megvizsgálni.-beszélt Mary úgy, mint egy nagyon fontos személy. Megölelték egymást, majd Mary elfoglalt egy ágyat. Sokáig beszélgettünk és egyesek olvastak, khm Remus és én khm. Olyan egy hajnali óra felé járhatottt az idő mire mindenki lefeküdt aludni. Én persze jó kislányhoz híven, kiültem az ablakpárkányba, és onnan figyeltem a csillagokat. Miközben eluntam az agyam, halkan elkezdtem varázsolgatni, majd olvasni, és újra varázsolni.
 -Expecto Patronum!-suttogtam erőtlenül, mire egy csodás hipogriff és egy farkas jelent meg egyszerre. Még senki sem hallott olyanról, akinek két patrónusa van. Hát itt vagyok én. Végig futottak a teremben, majd visszatértek "alvó üzemmódba". Teljesen elfogyott az energiám, ezért akaratlanul is elaludtam az ablakpárkányban. Reggel, pedig tudjátok hol ébredtem? Na hol? Hát az ágyamban. De vajon ki hozott ide? És miért nem emlékszem semmire?