A Kis Szörnyeteg
Legugoltam a földtől nem túl nagy magasságban. Csak néztem egy ideig. Aztán megjelent amire vagy inkább, akire vártam egy hosszú nap után. Egyre csak hízott a fekete kis pont. Majd láthatóvá vált egy kisebb pötty. Nem tűnt száraznak, miért is tűnhetne a fekete száraznak? Amint közeledett meghallottam a körmei csattogását. Hatalmába kerített a felém közeledőtől való félelem. Amint közeledett kibuggyant két barna bársonyfüle. Megláttam a fekete pont mellett a két csokidarabot. Már olvadoztak a napfényben. A dobogása erősebb lett és a félelmem elillant. A füles pontból vagy már inkább körből kivillant négy kis lábacska. Rövidek voltak, nem tartották sokkal a föld felett birtoklójukat. Megláttam az én kis szörnyetegemet, amint felém ugrik egyet, szinte repül és leterít a lábaimról. Kidugta rózsaszín nyelvét és ott nyalt, ahol ért. Ott csiklandozott a körmeivel ahol már nem bírtam elviselni. Könyörögtem neki, hogy hagyja abba. Amikor leszállt rólam leültem és leporoltam magam. Az ölembe kucorodott a kis szörnyegetem és elaludt. Kifárasztotta a tény, hogy hazaértem az egy szem szörnyemet. Simogattam egy ideig. Miután meguntam a kezeimbe vettem és cirógattam tovább. Miközben aludt egy pillangó szállt az orrára. Felébredt rá és kergetni kezdte ádáz ellenségét a kert másik végéig. Amint áldozata átrepült a szomszédba szomorú fejjel jött oda hozzám és feküdt újra az ölem melegébe.
2020-06-04 14:42:25
3
0