Вірші
#1
"You say it as if not falling for you would've been easy!" I scream at him. I was too sad to be furious. Tears were running down on my face, soaking my clothes.
"I've never said that I didn't love you.." he said but it made me cry more and more.
"Then why did you leave me in the first place?" I'm screaming at him again.
"I was in love with someone else..." he said quietly.
"Then you should've tell me at least! Why were you playing this all along?! Why was it good to play with my feelings? I trusted you! I told you things I'd never tell anybody else!" I cry out as my hands start to shake from my fustration and sadness.
"I'm not perfect." Was all he said.
"Then don't act like you are!" I said and left the room. I didn't care about my things, I left everything behind. My feelings, my hope, my faith in people. Literally everything.
I went to a field of daisies to scream out myself. "I wish I was someone else! I wish I was enough! I wish I'd love myself! I wish I wasn't crying because of him anymore! I wish I wasn't living..!" I say and fall to my knees, crying. I wish I had somebody I could be with now.. Who would listen and tell me it's okay but guess what: nobody loves me. Nobody cares...
1
0
362
Az Állomáson
Kellemesen hűvös szellő táncolt a téren, a galambok dalra fakadtak, együtt énekeltek a légmozgással. Az embernek is jó kedve lehetett, hiába volt tél, a gyér napsütés másról árulkodott. Ide-oda siettek, járkáltak az emberek, ki-ki a maga kis vendégét, szerelmét, barátját várta vagy épp az időt élvezte. A madárrajok össze-össze olvadtak, majd a tetőn különválva foglaltak helyet. Az óratorony régi, de kedves számait volt, ki átkozta, volt aki gyorsaságra intette volna. Végső soron én is megláttam, amire oly régóta vártam; egy vonat. Akkor gurult éppen be az állomásra, mikor odapillantottam a felhők csodálását követően. Odasiettem a peron szélére, azonban nem láttam meg a tömegben azt, akit kerestem. Eliramlott az idő, hiába néztem az órámat, régen itt kellett volna lennie annak a fránya vonatnak. Elkeseredetten engedtem le kihúzott vállaimat, egy szakadozott levegővel együtt. Meggondolta magát, csak éppen nekem nem szólt. — gondoltam magamban, miközben az ajtófélfának dőltem. Amint fonhattam volna tovább ezt a gondolatot, vagy akár a gondolatmenetet, az előttem terülő fényben egy csomó árnyékot pillantottam meg, ahogyan fákként táncolnak egyre magasabbra vagy épp süllyednek a fakitermelők miatt. Egy nálam sokkalta magasabb árnyék köszönt felém. Először megijedtem, hiszen nem számítottam erre, ám mikor jobban kielemeztem a másodperc tört része alatt a körvonalat, megnyugodtam. Ott állt a személy, akit kerestem. Akire vártam, s amikor hátrafordultam, Ő egy széles mosollyal köszöntött. Csillogó csokibarna szemeiből csaknem olyan erősen sugárzott a kedvesség, akár a Napból. Fürtjei ugyanolyan kószán kecmeregtek a fején, akár eddig minden egyes videóhívás alkalmával. Most csakis hófehér fülese hiányzott, mely nélkül számomra nem volt nehéz megismerni, ám az agyam nem tudatosította egyként "őket". Mikor feleszméltem, sós cseppek áztatták az arcomat. Nem hittem el, hogy ott van. A szimpla tényt, hogy tényleg ott van, annyi hónapos tervezések után.
2
0
547
Átsuhanás
Újra a kanapémon ülök, mikor eszembe jut valami. Igaz, régen volt, emléke mégis mosolyt csal az arcomra. A Boom Boom dallama sétál át a gondolataim közt. Úgy, mint a koncentráló ujjak, s az a gondolkodó arckifejezés. Felállok, s az asztalomhoz indulok. Félúton újra belémcsap egy emlék. Újra hallom a boldogan kalapáló ketyegőt, érzem magam körül a szoros karokat. Sokszor kívántam már, hogy újra érezhessem, hogy biztonságban érezzem magam. Ekkor egy újabb dolog üti fel a fejét. Orromba szökik újra Az Illat, amely nélkül nem lenne Ő. Ha egyedül érzem magam, csak visszaemlékszek egy, a számtalan mosoly közül a kedvencemre. S újra magam előtt látom a csillogó barna íriszeket, kisfiús szeplőket és azt a szívet melengető görbét. Milyen jó is lenne újra látni, hallani, s érezni, hogy újra velem van!
*
2O2I.O3.I5.
3
0
453
Beacon Hills' Night
It was a cold and foggy night of the full moon. In the forest, darkness ruled the trees, the felt leaves and the two supernatural creatures. One of them got his eyes started to glow. It was a beautiful shade of red. The other didn't glowed her eyes, she could do that, but she wasn't. They just looked each other. Then, a strange noise disturbed the two lovebirds. The noise come from Stiles' jeep. It was out of order, of course...
Scott and Kira didn't really dealed with the boy's car so Scott grabbed Kira's waist and kissed her. Kira was a bit suprised, but she waited for this for a long time and Scott finally did it! When Stiles got there he couldn't help, but smile at them. They were cute anyway. . .
6
0
344
New York-i Csillagok
Itt-ott egy csillag fénylett,
a sötétséggel teli fekete égen.
Két fiatal ült a tetőn,
egymás karjaiban
nézték a fényeket.
Az egyik kezébe fogott
egy gitárt, majd lassan
pengetni kezdte a húrokat.
Ütemre váltott, elkezdte énekelni
az egyik általa írt számot.
Társa ámulattal nézte,
hallgatta a hosszú,
szőke hajú lányt.
Amint a szám véget ért,
egymás karjaiban leltek menedéket.
Csak nézték az eget,
elveszve a sötétségben.
Köröttük mindenhonnan
csak úgy áradtak az éj fényei.
*
How To Find Your Fire könyvhöz fog tartozni.
1
0
562
Ocean Eyes Of Love
That was the first time I saw him. I was in the shool's library, studying, obviously. He looked up with his light blue eyes. This was the most beautiful shade of the colour I've ever seen. When he looked at me, I just got lost in that cosmos of his. Than, I woke up. I was sad about that dream wasn't real but I remembered, that I will still see him tomorrow. This thought got me a bit of the pink cloud along with happiness and exciting. I looked for my digital clock. It was 1 a.m. For the last time I looked at the shining stars and the full moon and went back to sleep. The next day, the ocean blue eyed boy asked me for a date.
I was really happy of this step. This was a year ago, nowadays we live in the same apartment and he suprised me a little doggy.
9
2
364
Képeslap
Az ég kékségesen lila,
Lelkemnek reményteli,
Minden mintázata.
Hosszú az este,
Bárcsak eljönne már a reggele.
Hiányzik szememből,
A boldogság szikrája,
Ketyegőmnek az erőd,
Mellyel eddig is felfegyverezted
Égő mivoltam, mást faragva belőlem.
Tetszett minden,
Bár, csak a mosolyodra emlékszem.
De arra úgy, akár egy kezemben
Heverő képeslapra.
Színekkel telire, törődéstől égőre.
2O2I.O2.O5.
Juhász Viktória
0
0
379
Keringő
Az élet egy tánc, mégsem tudjuk mi
A megfelelő ritmika.
Ki marad ki, s kik maradnak állva.
Annyi biztos, én sokáig
Nem fogok tekeregni, fordulni.
Hamarabb elnyel a cipők koppanása,
Mint a magam ritmusa.
Mégis meg kell próbálnom,
Sőt egyenest muszáj,
Hisz így ismerem meg azt,
Mi hiányzik, s mi csak viszály.
2O2I.O2.O3.
Juhász Viktória
1
0
330
Kavalkád
Tajtékzik most a csend,
Akár a tengeri hullámok.
Elveszek a viharban,
Hiába figyelném merre tartok,
Csakis a köveknek csapódhatok.
A köveknek, melyek keményen hárítják
Minden egyes próbálkozásom.
Azt sem tudom,
Mikor kezdődött az égnek szakadása,
Mikorra keletkezett a féktelen kavalkád,
S mikor kíván továbbállni.
Hogy a boldogság apró szikráját
Mikor verték el tőlem, ötletem sincsen,
Mégsem hagyhatom elveszni egyetlen kincsem.
2O2I.O2.O3.
Juhász Viktória
0
0
603
Kutyám emlékére...
Itt voltál amikor senki más, itt voltál egy hosszú nap után is, hogy örömet szerezz nekem.
Itt voltál a legsötétebb napokon is, amikor elpityeredtem, Te az ölembe kúsztál, és ott nyaltál ahol csak tudtál. A kis szőrös tested melegséget vitt a lelkembe.
𝑯𝒐𝒍 𝒗𝒂𝒈𝒚 𝒎𝒐𝒔𝒕?
Hol vagy amikor szükségem van rád? Annyival jobb neked onnan, fentről alakítani a dolgokat? Hát tudd meg nekem nagyon rossz így egyedül. Bárcsak itt lennél még egy kicsit.
4 𝘩ó𝘯𝘢𝘱 𝘮ú𝘭𝘷𝘢;
Úgy érzem ismerem ezt a kis kajagépet. Ugyan azt csinálja, mint Te. Talán lejöttél volna hozzám? Visszatértél hozzám? Akárhogyis, jó, hogy itt vagy. Hiányoztál, nagyon!
4
0
734
Bárányfarkas
Szelíd farkas nem létezik,
csak farkasbőrbe bújtatott bárány.
Saját idézet, leszedni tilos!
4
0
785
α, β, ω
Ott álltam vele szemben. Túlságosan nagy volt az adrenalin bennem ahhoz, hogy csak úgy elengedjem szó nélkül Őfelségét. Átvettem a farkas alakomat és amint kaphatott az alkalmon nekemrontott. Nem kellett nekem sem több visszatámadtam. De éreztem rajta valamit. Már nem alfa volt és nem is béta, éreztem volna a szagán. Omega lett a nagy zsarnokból.... nagyon nagy szégyen lehet számára. De nem koptatom rajta a gondolataim, meg sem érdemli. Üvöltött egyet mire ez előhozta a szemét. Kéken világított az északában, míg az enyém pirossá izzott a zöld színű, emberi íriszeimből.
Vad harc bontakozott ki köztünk amibe senki sem avatkozott bele. Mindenki tekintetét magamon éreztem, a lelkembe láthattak. Egyszer csak Hell feladta és ledermedve várta a halálát. Várhatta is, elharaptam a torkát. Nem szeretek ölni, de nagyon sokszor már megkeresítette az életemet ez a szemétláda. Túl sok ismerősöm halt meg miatta, a falkája ugyan elhagyta, de semmiből nem áll toborozni magunknak új falkát. Hirtelen megjelent a kedvenc bétám... Ki fogom csinálni azt aki démonná változtatott, erre kanimamérget is vehet sisakvirággal!
Hátulról rámugrott, mire ott haraptam ahol csak értem. Nem tetszett neki, de az, ahogy engem harapott... amikor elmenekült és én visszaváltottam emberré és még lila foltokhoz hasonlóan látszódott a nyakamon minden. De békített a tudat, hogy annyi év után végre megkapta a magáét. Körbenéztem magam körül és újra farkasként elfutottam a falkámhoz.
Még látjuk egymást, Hell. Ne félj, várok rád.
6
0
752
Örökké Nyár
Csak arra eszméltem fel, hogy forróságot és a tengert hallom. Körülöttem mindenki lelassult. Hova is sietnének? Nyár van. Egy jetskin ülök, majd elindítom. A menetszél kellemesen kap a hajamba, az arcomba kezd csapódni a nehéz levegő és az orromba szökik a párás, tengeri illat. Egyre több kis szigetet pillantok meg, mind vagy teljesen buja és érintetlen, vagy hotel van a területén, netán építkezés. Magam alá pillantok és a kékség aljára is szinte lelátok. Halak és növények mindenütt. Csodálatos látvány. Beér a kis csapatom és együtt szeljük a habokat. Cole előretör és ugrat egyet a jetski-jével. A lányok lenyűgözően nézik tovább. Én a kacsázó taktikát választom és el is kezdem. A nap ezerrel süt minket, de csak mi vagyunk és a kékség. Pár turistával teli gyorshajó megy el mellettünk mire Bri és Corey vadul integetni kezdenek. Elindulunk az egyik ismerős sziget felé, vissza ahonnan indultunk. A parton lekötjük a járműveinket és egy koktél mellett élvezzük az életet. Délután a part és a szállás közt ingáztunk. Sokat búvárkodtunk és a fiúk eszméletlenül sokat hülyéskedtek. Kezdjük a stéggel. Egy csomó dolgozó állt ki és integetniünk kellett valakinek. Elsétáltunk mellettük a stégen mire Cole felugrott egyet teljes tüdőkapacitásból HEEY-egett egy nagyot. Erre a dolgozók nevetgélve utánozták őt. Visszafele mentünk dettó. De akkor Bri és Chloe is csatlakozott a buliba velem együtt. Este a discoba is számokat kértünk, mint tegnap. Reggelinél az egyik pultnál álló dolgozó ránk köszönt név szerint. A délután a fiúk belerángattak minket egy eléggé vicces helyzetbe a parton. Elkezdtek énekelni és ide-oda lóbálták a kacsójukat, a lányokkal együtt. Ez volt az én nyaram. Örökké Nyár...
5
0
642
Angyalszemű
És ott állt Ő. Kékes-zöld szemeivel vizslatott egy dolog után. A szívem készült kitörni a mellkasomból, a torkomban gombóc volt nem is kicsi, a szívem dobogását pedig a fülemben éreztem. A gyomrom görcsberándult amikor felém emelte tekintetét. Ködösek voltak íriszei, kiolvashatatlanok. Lassan elindult felém. Éreztem hogy néz, de én egy jelentéktelen könyv felé kaptam a tudatomat és próbáltam az asztalon lévő irodalommal foglalkozni. De nem bírtam kiverni a fejeből Őt. Hogy ottvan. Tekintete lézerként világított a lelkembe. Hallottam amint nagy levegőt véve mellettem állt meg és a kezét az enyémre vezeti. Felnéztem rá. Csak egy dolog hagyta el az ajkait.
– Szabad ez a hely melletted? – kérdezte, de én valami sokkal másabb kérdésre számítottam. Hevesen bólogatni kezdtem, mert egy hang sem jött ki belőlem. Helyetfoglalt a másik széken mellettem és elmélyedt a könyvében ő is. De én nem tudtam másra fókuszálni vagy csak gondolni ami nem vele kapcsolatos. Minden gondolatom cenzúrát igyényelt volna ezért jnkább próbáltam őket magamban tartani.
A pillangók arra a területre vándoroltak a testemben ahová pár perccel ezelőtti ujjait érintette. Örültem, hogy ott volt és, hogy én is erre a napra halasztottam a tanulósnapot. Egy kis idő után becsukta a könyvet és elővette a laptopját. Félre-félre pillantgatott rám és én is rá. Egy pillanatra elkaptuk egymás szembogarait. Ő csak nézte az elényéimet míg én az Ő univerzumaiban mélyedtem el. Tökéletes pillanat volt. Kissé elmosolyodott és én is követtem mozdulatait. Majd lenéztem a könyvemre és újra tanulmányozni kezdtem a sorokat rendezve magamban. Mintha hallottam volna, hogy suttogna valamit, de nem akartam visszakérdezni. Azt hallottam, hogy azt mondta; Gyönyörű vagy. De nem értettem tisztán. Ezt csakis Ő tudta megmondani, hogy valóban kiejtette-e? Vagy csak az a sok könyv ment az agyamra a sok betűvel, számmal, magyarázattal és egyenlettel ami inkább rébusznak festett a fejemben, a katyvaszok katyvaszának közepén. Nem telt el egy fél óra, de összeszedte azt a két könyvet amit elhozott és elköszönt, majd kilépett a könyvtárból. Én pedig kiengedtem a tüdőmbeszorított levegőt.
5
0
557
A Kis Szörnyeteg
Legugoltam a földtől nem túl nagy magasságban. Csak néztem egy ideig. Aztán megjelent amire vagy inkább, akire vártam egy hosszú nap után. Egyre csak hízott a fekete kis pont. Majd láthatóvá vált egy kisebb pötty. Nem tűnt száraznak, miért is tűnhetne a fekete száraznak? Amint közeledett meghallottam a körmei csattogását. Hatalmába kerített a felém közeledőtől való félelem. Amint közeledett kibuggyant két barna bársonyfüle. Megláttam a fekete pont mellett a két csokidarabot. Már olvadoztak a napfényben. A dobogása erősebb lett és a félelmem elillant. A füles pontból vagy már inkább körből kivillant négy kis lábacska. Rövidek voltak, nem tartották sokkal a föld felett birtoklójukat. Megláttam az én kis szörnyetegemet, amint felém ugrik egyet, szinte repül és leterít a lábaimról. Kidugta rózsaszín nyelvét és ott nyalt, ahol ért. Ott csiklandozott a körmeivel ahol már nem bírtam elviselni. Könyörögtem neki, hogy hagyja abba. Amikor leszállt rólam leültem és leporoltam magam. Az ölembe kucorodott a kis szörnyegetem és elaludt. Kifárasztotta a tény, hogy hazaértem az egy szem szörnyemet. Simogattam egy ideig. Miután meguntam a kezeimbe vettem és cirógattam tovább. Miközben aludt egy pillangó szállt az orrára. Felébredt rá és kergetni kezdte ádáz ellenségét a kert másik végéig. Amint áldozata átrepült a szomszédba szomorú fejjel jött oda hozzám és feküdt újra az ölem melegébe.
3
0
637
