– Szerinted van egy belső embere az elrablónak? – kérdezte Seokjin, figyelmesen nézve a szobák számát. Nekünk a 26 alatti szám kell.
– Nem tudom hyung, eddig mindenki ártatlannak néz ki – figyeltem tovább az ajtókon szereplő számokat.
– Mi mással magyarázod meg Namjoon? Bejelentették, de a kapitányságon senki sem szólt nekünk, pedig ez már a mi hatáskörünk. Az elrablónak van egy belsős embere, hacsak nem ő az elrabló – érvelt az idősebb amivel egyet kellett értenem.
– Igaz hyung. Akkor nehezebb dolgunk van. Viszont az jól jel, hogy el tudta érni őket, így legalább biztosan tudjuk, hogy életben vannak – fejemmel intettem jobb oldalra, ezzel tudatva vele, hogy megtaláltam a kereset szoba számot. A kártyát a zár elé helyezem, hogy a következő pillanatban egy kattanással jelezze, kinyílt az ajtó.
– Én megnézem a fürdőszobát – jelenti ki az idősebb miközben felveszi a kesztyűt. Példáját követve, én is felveszem, elkerülve, hogy ujjlenyomatot hagyunk, majd a nappaliba megyek. Ahogy elnézem, minden teljesen rendben van. Sehol egy koszos tányér, vagy személyes tárgy, de még ruhát se látni sehol. Mintha senki sem vette volna ki ezt a szobát. Vagy nagyon rend szeretők a lányok, vagy rossz szoba számot adtak meg. Az előzőre tippelek, mert Taehyung szerint Geunhye rend mániás. Viszont valami akkor sincs rendben. Sehol sem látom a bőröndöket, már pedig ha valaki elmenni készül a bőröndbe helyezi a dolgait. Azonban Yuyan szerint bőrönd nélkül hagyták el a szállodát. Végül csak a ruhás szekrény maradt. Kinyitva a hatalmas ajtót észre veszek két bőröndöt, ami minden bizonnyal a lányoké. Mindkettőt kiveszem, majd a piros színnel rendelkezőt kinyitom, de legnagyobb meglepetésemre, tele van ruhákkal, pár cipővel, valamint smink terméket is látok. Ez nagyon furcsa. Alaposan átnézve mindkét bőrönd tartalmát, nem találok semmilyen személyes iratot, ami érthető, hiszen általában a táskába szokták ezeket tenni. Valami itt gyanús. A telefonhoz lépve megnyomom a kettes gombot, mivel az a recepcióé.
– Yuyan, én vagyok Namjoon. Ha nem gond fel tudna jönni egy kicsit? – szólok bele, amint hallom, hogy felvette. Válaszként elmormol egy igent, majd már bontja is a vonalat. Ezek után a fürdőszobába megyek, mivel hyung még mindig ott van. Gyanítom talált valamit.
– Találtál valamit hyung? – dőlök neki az ajtónak, érdeklődve figyelve társam.
– Hajszálakat, két fogkefét, valamit egy ujjlenyomatot ezen a rúzson – mutatja fel az említett tárgyakat, az utóbbi pedig egy bíbor vörös rúzs. Valószínűleg ez Naeun tulajdona lesz, mivel Taehyung szerint a barátnője nem igazán kedveli az erős árnyalatú színeket – De ezen kívül minden olyan, mintha nem vette volna ki senki a szobát. Ezeket is a szekrény mélyén találtam – mutatja az említett helyet. Logikus, hiszen ott senki sem keresné.
– Gond van? – érkezik egy kedves hang a hátam mögül.
– Takarítottak itt miután a lányok elmentek? – fordulok felé kedves mosollyal ajkaimon.
– Nem. Addig nem takarítunk, míg nem jelentkeznek ki a vendégek, illetve csak akkor ha ők maguk kérik, de a lányok semmi ilyesmit nem kértek, csupán reggelit.
– És vacsorát? – érdeklődik Seokjin
– Vacsorát se kértek, egyedül csak a reggelit fogyasztották itt.
– Ez viszont furcsa. Tisztítószert nem kértek? Csak mert nagy rend van, mintha ki sem vették volna a szobát. Még a bőröndök is a szekrénybe voltak – magyarázom neki, mire rám kapja tekintetét.
– Volt itt egy férfi. Sokáig könyörgőt, hogy engedjem a szobába, mert Geunhye itt hagyott valami fontosat.
– Milyen férfi? Esetleg tud személy leírást adni? – lapozok egyet a jegyzeteim közt, hogy egy teljesen új lapra írjak.
– Nem túl magas, kissé sovány testalkata volt, barna haja, és sötétbarna szeme. Igazán kedves volt, azt mondta ő Geunhye barátja – válaszol kissé gondolkodva, oda figyelve, hogy minél pontosabb leírást adjon.
– A barátja? – megáll a kezem, így nem folytatom a jegyzetelést.
– Igen, azt mondta, hogy a párja, viszont a nevét nem árulta el. De tudta a lányok teljes nevét, valamint a születési dátumot. Ezért gondoltam igazat mond – válaszolja meg kérdésem.
~Gyeunhye szemszög~
Nem tudom hol lehetünk, vagy hogy ők mit akarnak tőlünk. Csupán arra emlékszem, hogy a hegyhez vezető úton haladunk, mikor is egy fiatal férfi kedvesen megszólított minket. Nekem már ott volt rossz érzésem, hiszen baseball sapka, napszemüveg, valamint maszk is volt rajta. Szinte teljesen eltakarta az arcát, ami valljuk be, ilyen melegben igen furcsa dolog. De barátnőm hajthatatlan volt, és mindenképp segíteni szeretett volna neki, merthogy elhagyta a pénztárcáját. A következő pillanatban, pedig megkötözve, egy koszos, büdös, hideg helyen ébredtünk fel. Az elrabló arcát nem láttuk mivel eltakarta, de így is felismertem. Ő kért tőlünk segítséget.