– Sikerült valamit kiderítened?- kérdezem Hoseok-ot, ki épp a bizonyítékokat vizsgálja, amit Seokjin-nel találtunk a hotelban. Pontosabban ő találta.

– A rúzs valóban Naeun tulajdona és a kék fogkefe is – mutat az említett tárgyakra – De más ujjlenyomatot a lányokén kívül, nem találok.

– Akkor a másik Geunhye fogkeféje. Bizonyára kesztyűt használt – állapítom meg, amit eddig is tudtunk csak kézén fogható bizonyíték nem volt rá – A profil elkészítését sem tudja megcsinálni Kook, mert napszemüveget és maszkot használt.

– Nem értem, miért nem volt feltűnő senkinek – ül le a székre Hoseok távolabb téve a lányok tárgyait, hogy ne legyen útban.

– Hoseok az egy szálloda, több turista is megfordul, akinek esetleg bőrbetegségé van. Persze, hogy nem volt neki feltűnő – bőrbetegség. Hát ez az. Hirtelen felállok eddigi helyemről, amire Hoseok megijedt. – Mi van ha az elrabló bőrbetegségben szenved? Vagy épp az aki segít neki? Utána tudnál nézni, hogy van-e ilyen ember, aki ugyan abban az időben utazott mint a lányok?

– Persze, de az is benne van, hogy Jeju származású a tettes – érvel jogosan

– Viszont akkor mást kizárhatunk, és csak Jejura kell koncentrálni. Szólj ha találsz valamit. Nekem mennem kell – magyarázom el ötletem.

– Az idegen vezetővel találkozol? – válaszként bólintok, majd egy köszönést követően kilépek az ajtón. Gondosan bezárom magam mögött, majd elindulok a folyóson. Yoongi, Jungkook-al és Taehyung-al együtt járják újra a lányok útvonalát, nyomokat keresve. Hoseok a bizonyítékokat vizsgálja, Jin és Jimin pedig próbáljak megtudni, kikkel léphetek még kapcsolatban a lányok. Én meg az egyik idegen vezetővel név szerint, Seung Dongsun-al, találkozok, ugyanis Beom Cheunghee-vel, nem tudtuk felvenni a kapcsolatot. Ami furcsa és egyben gyanús is, főleg ilyen helyzetben, mikor a nyomozok keresik. Mosolyogva köszönök az idős bácsinak, aki a szálloda tulajdonosa, majd a bérelt kocsihoz lépek. Kinyitva az ajtót, foglalom el helyem a vezetőülésnél. Kedves a tulajdonos, Mr. Yoo. Első pillanattól kezdve nagyon közvetlen velünk, mintha az unokái lennénk. Tegnap még vacsorát is hozott nekünk, hiába mondtuk, hogy nem szükséges. Persze jól eset egy kis törődés, és így legalább nem kellett vacsora után menni. Be pötyögőm a GPS-be a címet, ahol találkozni fogunk, majd már indulok is. Szüntelenül arra gondolok, hogy vajon ki lehet az a férfi, aki Taehyung-nak adta ki magát. Nyilván nem tudhatta, ki a barátja, bár ha a születési dátumokat tudja, valószínűleg többet is. Találkozhatott velük korábban? Nem hiszem, mert azt Geunhye mondta volna Taehyung-nak, vagy csak nem gondolta veszélyesnek? Szeretnék ebben hinni, nem pedig abban, hogy van egy belsős embere. Hiszen valamilyen úton, csak barátok vagyunk a kapitányságon. Remélem még életben vannak a lányok, és sikerül időben megtalálnunk őket. Megérkezve a találkozó helyre, keresek egy üres parkolót.

– Aranyos kis kávézó – mondom magamnak, elindulva a bejárathoz. Tudomásom szerint a hetes asztalnál kell legyen. Jobboldalról kezdődik az asztal számozás, szóval akkor a legvégsőnél kellene lennie. Sietősen közelítem meg az asztalt, amint észreveszem az ott tartózkodó férfit. Haja sötétbarna, a 30- as éveiben járó férfi lehet. Egy fehér felső és zöld farmer van rajta.

– Jó napot, ön Seung Dongsun? Én Kim Namjoon nyomozó vagyok, a Szöuli rendőrkapitányságról – mutatkozok be, amint válaszként bólint, majd helyet foglalok a vele szemben lévő helyre.

– Történt valami? – kérdezi egyfajta félelemmel szemeiben. Nem is csodálom, hiszen ha csak rendőr keresi az illetőt, ott már valami nincs rendben, nemhogy még nyomozó legyen.

– Úgyis mondhatjuk. Két lányt feltehetően elraboltak. Kang Naeun és Yoo Geunhye. Nyaralni jöttek ide – nyújtom át neki a két fotót, amin a lányok vannak – Nem látta-e őket?

– Őket már láttam. Cheunghee csoportjában voltak – veszi ki a kezemből a fotókat, jobban megnézve. Előveszem a jegyzetfüzetem, majd beleírom amit a férfi mondott. – Nagyon kedvesnek tűntek, ő még dúdolt is – mutat Naeun-ra, mire mosolyogva nézem a lány fényképét. Mindketten nagyon boldogok a fotón. Taehyung elmondása szerint, ezt ő maga készítette, még mielőtt elutaztak a lányok.

– Értem. Esetleg tud még valamit? Hogy hova tervezték a túrát, vagy mikor indulhattak el? – érdeklődőm, amint leadtam a rendelésem, ugyanis időközben, hozzánk jött egy pincér.

– Nem, sajnálom. Nem szoktuk egymás közt megbeszélni az útvonalat, csak azt, hogy melyik nap menjünk. De ha jól emlékszem, a Halla-hegyhez tervezett menni – adja vissza a képeket. Tehát akkor elindultak a Halla-hegyhez.

– Esetleg nem tudja, hogy hol tudnám elérni őt? Ms. Yukmee-val is sikerült beszélnünk, viszont őt nem tudjuk elérni – jegyzetelem le gyorsan, amit az előbb mondott majd ránézek.