Mint ahogy azt vártam, Leeteuk-nak, nem okozott örömet a döntésünk. Viszont megértette miért ez bizonyult a legjobb döntés. Bár így még nehezebb lesz megtalálni a belsős embert. Bízom abban, hogy valamilyen formában érdeklődni fog a nyomozással kapcsolatban, vagy hogy Leeteuk észrevesz valami gyanúsat és értesít minket róla. Remélem, még időben sikerül megtalálnunk a lányokat. Abba Taehyung belehalna, ha a barátnőjével történne valami. Nem, erre még csak gondolni sem szabad. Időben...élve fogjuk megtalálni őket.

– Taehyung – szólok oda gyerekkori barátomnak. A neve hallatán rám kapja tekintetét, és mintha picit jobban érezné magát. – Menjünk el kicsit kikapcsolódni, mit szólsz? – lépek közelebb hozzá, átkarolva vállát, hogy közelebb tudjam húzni magamhoz. Mindig ezt csináltuk, ha valamelyiknek rossz kedve volt.

– De hova hyung? – látom rajta, mennyire jól esik, hogy mellette vagyok. Tudom ez Tae-nek mennyire fontos. Neki nem arra van szüksége, hogy sajnálják a helyzet miatt, sokkal inkább arra, hogy érezze mellette vannak. Ugyan úgy mint eddig. Míg mások alkoholhoz fordulnak, mi beülünk egy kávézóba, és miközben elfogyasztjuk a forró italokat, kibeszéljük ami bánt. Vagy éppen amin aggódunk.

~ Jungkook szemszög ~

Sohasem szerettem ha a korom miatt  bíznak rám könnyebb, egyszerűbb munkát. Nyilván ebben a csapatban, mindenki több év tapasztalattal rendelkezik, mint én, azonban nem ok arra, hogy eddig egy komolyabb feladatott se bíztak rám. Legalábbis nem egyedül. Holott már két gyilkosság ügyet oldottam meg, szinte teljesen egyedül. De persze ez nem számít.

– Igyekezz Jungkook – szól nekem Jimin, egy pillanatra hátra nézve, miközben a kocsihoz siet. Most a hotelbe indulunk, ahol a lányok szálltak meg. Ugyan nem tudom mi a terve, de bízom abban, hogy időben fogja velem megosztani. – Te vezetsz – adja kezembe a kulcsot, majd a beül az anyósülésre. Vigyorogva foglalom el a helyem. Imádok vezetni.

– Mi a terv hyung? – érdeklődöm, mikor megállunk egy piros lámpánál. Kezdett kicsit kínos lenni a csönd, így gondoltam megtörőm.

– Én próbálok beépülni a személyzetbe, te pedig minden lépésem figyelni fogod. És ezen keresztül fogunk kommunikálni – mutat fel két apró mikrofont. Nagyon sóhajtok, mivel nem kaptam izgalmasabb feladatot, azonban nem szólhatok semmit. Nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni Namjoon hyung-ot, azzal hogy folyton panaszkodnék.

– Értem – motyogom ujjaimmal dobolva a kormányon. – De ha nem tudsz beépülni?

– Olyan nincs Jungkook, én mindenhova hamar beépülök. Gyerekjáték lesz, azok után hogy a maffia szervezetbe is beépültem két nap alatt – vigyorodik el büszkén. Nagy szemekkel nézek rá. Hogy két nap elteltével? Ha valóban igaz, akkor már értem miért őt választotta Namjoon. – De neked is lesz ám fontos feladatod.

– Tényleg? És mi az hyung? – fordulok felé meglepetten, mire elkuncogja magát. Elmondása szerint, olyan vagyok mint az öccse, ha izgatott vagyok valami miatt.

– Azt majd csak akkor tudod meg, ha a felvételek a kezünkbe lesznek – igaz is. Elméletileg a tettes, vagyis inkább az aki Taehyung-nak adta ki magát, rajta kéne legyen a hotel felvételein.

~ Geunhye szemszög ~

Miért történik ez? Miért pont velünk? Ezek és ehhez hasonló kérdések merültek fel bennem, miközben próbáltam nem a fájdalomra gondolni. Iszonyatosan fájtak az ujjaim. Mennyi időbe telik, míg vissza nő a körmöm? 3-6 hónap? Nem akarok a fájdalomra gondolni, arra hogy mit tehetnek velünk, vagy hogy talán soha többé nem láthatom Taehyung-ot. Nem, erre nem szabad gondolnom. Tudom, érzem, meg fog menteni minket, hiszen megígérte, hogy örökké vigyázni fog rám.

– Emlékszel az első veszekedésünkre? – töri meg a néha csendet Naeun.

– Hogyne emlékeznék? Egy vörös mattrúzs volt a tettes – nevetve gondoltam vissza a vicces emlékre. Bár akkor nagyon is komolyan vettük, hogy mindketten ugyan azt a rúzst szerettük volna megvenni. Ugyan én nem magamnak, hanem egyik barátnőmnek, terveztem ajándékba adni. De végül is oda adtam Naeun-nak, mert láttam mennyire megtetszett neki. Az igazság azonban az volt, hogy őt is meghívták a bulira, és Naeun is szintén ajándéknak szánta.