– Segítsek, vagy boldogulsz egyedül is? – szólal meg Jimin hyung, miután felhelyezte a kis mikrofont, minek segítségével hallani fogom minden egyes szavát.

– Boldogulok, de köszönöm – nézek fel egy másodpercre, majd már folytatom is munkám. Most épp ellenőrzöm a gépen, hogy minden megfelelően működik ahhoz, hogy úgymond lehallgassam hyung-ot. – Minden rendben – mosolyodom el büszkén. Imádom ha valami úgy sikerül, ahogy azt én szeretem.

– A kis kamera is? – mutat nyakkendőére, ahol ott bujkál a pici kis kamera. Válaszként csupán bólintok – Akkor én is kész vagyok. Majd jelentkezem – jelenti ki majd távozik a szobából. Valami csoda folytán Jimin-nek sikerült pár perc alatt, hogy felvegyék mint recepciós. Igazat megvallva kicsit kételkedtem ebben, hiszen senki sem olyan hülye, hogy pár perc alatt felvegyen valakit. Minimum el kell telnie pár napnak, hogy lássák, mennyire megfelelő a munkára. Én eközben kivettem egy szobát, ahonnan minden lépését tudom figyelni hyung-nak, illetve rácsatlakoztam a hotel kamera rendszeréhez. Meg kell találnom azt a bizonyos férfit, ki Geunhye párjának adta ki magát. Vajon ő a gyilkos? Vagy esetleg ő lenne a belsős ember? Remélem az előbbi. Nem viselném jól ha valaki a kapitányságról benne lenne ebbe. Aish, olyan rossz, hogy nem beszélhetek erről Baekhyun hyung-nak. Ő biztosan tudna segíteni, vagy tanácsot adni.

– Jungkook – annyira a gondolataimba merültem, hogy nem hallottam Jimin-t. Bizonyára sokszor szólított, ám én nem válaszoltam, ezért jó ötletnek tartotta, hogy hangosabban szóljon.

– Figyelek – köszörülöm meg torkom. Most biztosan gúnyolni fog. Múltkor kávét hozatott velem. Tisztán emlékszem, hogy két cukorral kérte, de természetesen nem kellett neki, mert túl édes volt. Sokszor megkérdőjelezi munkám, ami egy szempontból jó, mert megtanultam kiállni az igazamért, viszont néha nagyon is bosszantó. Olyan mintha nem bízna bennem.

– Jól nyisd ki a szemeid, és figyeld hogyan kell igazán felszedni valakit – mosolyodik el, mire én csak szem-forgatva dobolni kezdek ujjaimmal. Anyám, ez a pár perc égető lesz számára. De Jimin-t ismerve, ezt is körül fogja írni a fiuknak. – Szia szépségem – lép oda az egyik recepcióhoz, egy csábos mosoly kíséretében. Időközben sikerült belépnem a hotel rendszerébe, ezért tudom mit csinál. – Park Jihyun vagyok – mutatkozik be illedelmesen. Az már mellékes, hogy a testvére nevét használta fel erre a célra. Vajon máskor is az ő nevét használta?

– Szia Nam Hana vagyok. Örvendek a találkozásnak – mosolyodik el füle mögé tűrve a haját. Jézus, ne mond, hogy ennyitől máris zavarban van? Nagyot sóhajtva hallgatom végig ahogy nyáltól csöpögő hangon flörtöl azzal a szerencsétlen lánnyal. Ha tudnád szépségem, hogy ez csak a nyomozás része, biztos vagyok benne, hogy hyung-ot a pokolra kívánod. Bár az is lehet, hogy jobban tetszene neki, hiszen kinek nem kell egy nyomozó? De miért agyalok én ezen, mikor vár a munka. Fejem megrázva próbálom kiűzni a butaságokat, és teljesen a munkára koncentrálni. A vizemért nyúlok mert elégé kiszáradtam, közben elindítok egy programot, ami kikeresi, azt a felvételt ahol a gyanúsított lehet. Tehát a lányok eltűnése napján. Percekbe is telhet mire talál valamit, addig muszáj Jimin flörtölését végig hallgatnom.

– Hyung, én ebben nem vagyok olyan biztos, hogy sikerrel jársz – kezdem el piszkálni gonosz mosollyal ajkaimon. Nem tudom hogyan, de alig pár perce beszél ezzel a lánnyal, és máris szinte eszik a tenyeréből. Valamit nagyon tud. Rosszallóan csóválja meg a fejét, mint aki nem hiszi el. De tudom, hogy csak így próbálja levezetni, mert nem tud visszaszólni.

– Hana, mutatok valamit – szólítsa nevén a lányt, mire az majd meghal, annyira zavarba jön. Érdekel mit akar beadni szegény lánynak, ám nem tudok odafigyelni, mivel meg lett a felvétel ahol az állítólagos Taehyung van. Minden figyelmem rászentelem, mert egy apró kis tárgy vagy mozdulat, felfedheti a kilétét. Vagy legalább közelebb visz a megoldáshoz. Többször is megállítom a felvételt, mikor a férfi nyúl a szobakulcsért. Valami mintha megcsillanna a csuklóján. Lehet egy karkötő. Ráközelítve észreveszek valamit, ami nagyon is emlékeztet valakire. Egy karkötő a szabadság szimbólummal. Ez csak ő lehet. Bárhol felismerném, hiszen ezt még én adtam neki születésnapján.