Este elég későn sikerült ágyba bújni, hála barátnőmnek. Naeun nem tudott aludni, ezért volt olyan kedves,hogy engem se hagyott.
– Kelj fel, Csipkerózsika – lökőm meg lábát, mire csupán egy morgást kapok, és a másik oldalára fordul. Szóval így játszunk kisasszony, ám legyen. Gonosz vigyorra húzva ajkaim, a konyhába sietek egy pohár vízért. Útközben előkapom a mobilt, hogy videót készítsek. Ugyanis ezt Taehyung-nak is látnia kell.
– Naeun, kelj fel – kiáltom el magam, arcába öntve a pohár tartalmát. Ahogy vártam, ijedtehápogva, ül fel az ágyban, gyilkos tekintettel keresve engem. Gyorsan elteszem a mobilt, amint elküldtem páromnak a videót, nehogy még kárt tegyen benne.
– Te megörültél?
– Meglehet – váll rántva indulok kicsiny konyhába, reggelit készíteni.
– Hova megyünk ma? – érdeklődik teli szájjal barátnőm.
– Modorod hol marad? Egyébként meg, te döntesz – bökők rá a villával, ezzel is tudatva vele a tényeket. Befejezve a reggelit, kezdtünk pakolgatni a legfontosabb dolgokat a táskába. Ilyen mint a pénztárca, személyes iratok, víz, kéz fertőtlenítő, valamint egy kis édesség, ha netalán leesik a cukorszintünk.
– Kész vagy? – dugja be fejét Naeun a fürdőszobába, kíváncsian méregetve. Gyorsan ellenőrzőm, nem rontottam el a sminkem, majd mikor úgy vélem, nincs benne semmi hiba, mosolyogva lépek táskámhoz.
– Nem Szöul térképe?
– Tessék? – sikít fel barátnőm, amire megijedek – A lélek térképe. Az egésznek a térképe – hadarja el gyorsan kikerülve egy aranyos gyereket. Természetesen tudom Hoseok dalát, már csak onnan is, hogy folyton ezt dúdolja, amióta Jejura jöttünk. Na meg, szinte az összes dalát kívülről tudja. Néha ezzel szoktam ugratni, miképp nem tudom a dalszöveget.
– Ne harapd le a fejem – emelem fel védekezően mancsaim – amúgy is, akaratlanul is tudom a szöveget. Ha nem ezerszer, akkor egyszer sem énekelted már el, mióta itt vagyunk
– És baj ha jól érzem magam? – csípőre tett kezekkel fordul velem szembe.
– Nem ezt mondtam – csak úgy mint előbb, védekezően emelem fel kezeim, ezzel bizonyítva ártatlanságom.
– Imádom ezt a hegyet- mosolyodik el boldogan, csillogó szemekkel nézve a tájat – A hegy, amely elég magas ahhoz, hogy elérjük a csillagokat – idézi fel a hegy jelentését. Nem véletlen terveztem ide az utat. Tudtam, mennyire vonzza Naeunt, a Halla – hegy. Ugyan engem nem izgat annyira, azonban az ő boldog mosolyáért bármit megteszek.
– Elhiszed, hogy közel 4000 növényfaj birtokolja a hegy leejtőét? Több mint 40 túraútvonal van, melyiket válaszuk? – míg Naeun magyaráz, addig gyorsan meglesem, nem válaszolt Taehyung az üzenetemre. Csalódottan konstatálom, miképp nem jött semmilyen értesítés. Valószínűleg tanul, hisz vizsga időszaka van.
– Solmundae Halmang legendája- vágom rá az első eszembe jutó dolgot, mivelhogy nem figyeltem rá
– Nem hiszek benne, viszont, az hogy régen mennyire hittek a legendák, mítoszokban, csodálatos unni. De nem ezt kérdeztem – pördül meg felém. Ezzel nem is volna baj, ha nem lépne félre. Gondolkodás nélkül kapok utána, majd jól leszidom figyelmetlensége miatt
– Vigyázz – figyelmeztetem
– Jól van Ízisz – motyogja
– Hathor
– Nem mindegy? – pufogva kezd elindulni a csoport után
– Nem Naeun. Ízisz, anyaistennő, varázslás, termékenység, víz és szél, tengerhajózás istennője. Hathor pedig öröm, szépség, szerelem és anyaság istennője – mondom el ezredjére. Bár, hogy mi értelme egyiptomi isteneket megnevezni, a személyiségünkhöz, nem értem. De ez a Naeun, egy megfejtésre váró nyitott könyv.
– Nem lehetnél inkább Neith? Úgyis olyan harcias vagy – motyogja, mire csak szem- forgat haladok tovább a csoporttal.