Jungkook szemszöge

Reggel eléggé kómásan keltem fel az ébresztőmre, de boldog is voltam amiért tegnap este rendesen tudod enni a két szerettem. Anyám meg azt eszik amit akar.

Nagy csörömpölés üti meg a fülem, így egyből kimászom a meleg ágyamból és a konyhába veszem az irányt.
Nem lepődöm meg amikor anyámat látom meg, míg a törött tányér szilánkjait átlépve vesz elő egy másikat.

- Azt nem akarod feltakaritani. - szólok neki miközben az ajtófélfának támaszkodva lesem minden mozdulatát.

- Dee... Vagy is hát segítenél kisfiam? - néz rám. Látom hogy megint keresztbe állnak a szemei ami megint arra utal, hogy tele a valoga.

- Azt várhatod. Van még kezed fel tudod takarítani. Ha a poharat megtudom fogni akkor a lapátot és a seprűt is. - köpöm neki a szavakat.

- Jaj ne légy ilyen kegyetlen anyáddal. Hát nem szeretsz? - biggyeszti le a száját. Annyira látszik hogy szinészkedik. Hánynom kell tőle.

- Erre inkább nem válaszolok. Mikor fürödtél utóljára? Bűzlesz mint a görény, lassan húzod magad után a csíkot. Inkább menj fürödni. - mondom neki és az arcom grimaszba is borul.

- Szia Kook. - jelenik meg June is.

- Szia törpe, hogy vagy? - mosolygok rá, a nőről aki az anyám megfeletkezve.

- Jól és te? Van kedved velem játszani? - kérdezi meg aranyosan amitől egyből hatalmasabb lesz a mosoly az arcomon.

- Köszönöm jól vagyok. Ami azt illeti később játszhatunk. - csipkedem meg az arcát.

- De jóó.. - nyújtja el az utolsó szót a kis törpém.

- Nem inkább tanulnod kellene?- kérdezi meg a nőszemély aki még mindig nem volt képes feltakaritani a törött tányérat.

- Te csak ne szólj bele. Ha szeretne egy kicsit játszani akkor játszani is fog, már rég elveszteted a jogot hogy parancsolgass nekünk. - mondom neki kissé ingerülten. Milyen jogon szól közbe.?

- Az anyátok vagyok. Én vagyok a főnök. - mondja ő is már kiabálva.

- Haha ez vicces. Mondd csak ezt álmodtad az este? Mert amúgy kurvára el vagy tévedve. Amióta fontosabb az ital mint mi azóta nem te vagy a főnök. - mondom neki és esküszöm ha nem fogja be, vagy ha jobban felhúz akkor a hajánál fogom felrángatni a szobájába.

- Nem álmodtam képzeld hanem ez van. - mondja és keresztbe fonja karjait maga előtt.

- Csak nézz magadra, most is részeg vagy.  Ki sem tudsz már józanodni.- nézek rá megvetően.

- Most nem vagyok részeg. - védi magát, de látom a szemein hogy most sem százas.

- Látom. - mondom gúnyosan. - csak egyet sajnálok. Tudod mit? Azt hogy June- nak nem lehet anyukája, hanem csak egy alkesz szellem aki csak a lakásunkban lézeng. - nézek rá bele a szemébe hogy a velejéig jusson mondandom.

- Hogy beszélsz velem haaa..? Különben is a mihaszna kölke még annyit sem tud megtenni hogy fel hozzon nekem egy sört. Vagy egy kis bort. Semmire kellők vagytok mind a ketten. - mondja az úgynevezett anyánk aki most húzta ki nálam a gyúfát. Közelíteni kezdek felé és szinte csak pár másodperc kell hogy megfogjam a grabancát.

- Te vagy a semmirekellő. Hogy beszélsz velünk? Ha mi nem lennénk akkor te már meghaltál volna. - sziszegem az arcába amibe most teljesen beletudok nézni. Még a szeme színét is elfelejtettem olyan rég láttam normálisan.

- Egy mihaszna vagy akit az apáddal nem is akartunk. Egyrészt miattad ment el, mert egy hülye kis buzi vagy. Ő pedig nem akart egy ilyen gyereket. - nevet bele a képembe. Na itt van vége a játéknak. Olyan gyorsan lendül a kezem hogy felfogni sincs ideje. Tudom nem szép hogy megütöm de most kiérdemelte. Szívemig hatoltak mégis a hülye semmit nem érő szavai. Rosszul eset pedig tudom hogy ez nem igaz. Ezért el is vesztettem a józan eszem és csak ütöttem az arcát.

- Kook hagyd abba! - próbált ráncigálni az öcsém, de én nem akartam abbahagyni ezért el löktem  onnan hogy ne tudjon beleavatkozni, vagy ne hogy véletlen megüssem. Ám a nagy energia és vérszomjam miatt túl nagyot löktem apró testén ezért a földön kötött ki.

- Koo.. Kookh. - hallom meg testvérem halk gyenge hangját. Egyből feléfordulok és az anyámat elengedve gugolok le fekvő testvéremhez. Anyám csak eliszkol gondolom a szobájába így ketten maradunk a konyhába.

- Mi az? Fáj valamid? - kérdezem meg és kezdek pánikba is esni.

- A hátam a fenekem és a lábaim is. - sorolja el én meg nem tudom mit tegyek ebben pillanatban.

- Segítsh.. nagyon fájh.. - kezd el sírni én meg majdnem szivrogamot kapok amikor meglátom a piros vérét folyni.

- Úristen.- kapom szám elé a kezem, mert eszembe jut hogy a szilánkok is épp itt voltak. - Semmi baj nem lesz. Mindjárt hívom a mentőket. - kelek fel, hogy a szobámban lévő telomért fussak. Csak semmi baja ne legyen istenem.

Amint megkaparintom a telefonom egyből a mentők számát hívom és pár pillanat múlva már a ciműnket mondom. Újból leszaladok öcsémhez aki még mindig csak sír.

- Nem lesz semmi baj mindjárt ideérnek a mentősök. - kezdem el simogatni fejét hátha lenyugszik egy picit tőle.
Aztán hirtelen már nem hallom a sírást. Rögtön a legrosszabbra gondolok de látom a levegővételeit ami megnyugtat, de még is feszültebb leszek. Most csak elvesztette az eszméletét, de a pozíciója miatt ez is elég veszélyes, mivel így megfulladhat a saját nyelvében. Az oldalára kellene fordítanom, de hátul végig szilánkos és el is vérezhet.
Csak siessen már a kurva mentő.

- Itt meg mitörtént? - siet oda hozzánk nagyi miután meglátott minket. Egy nagy szatyor van a kezében ami arra enged következtetni hogy boltban volt.

- Véletlen ellöktem és beleesett a szilánkokba. De majd később elmondom. Már hívtam a mentőket. Mindjárt biztos ideérnek. - mondom és a csengő is épp most szólal meg. Hál isten.

- Uram kérem vigyázzon hadd végezzük a munkánk. - jelenik meg egy mentős én meg okosan és szófogadóan odébb állok.

- Remélem nem lesz semmi baj. - állok oda nagyi mellé.

- Mi történt Jungkook? - kérdezi meg aggódva.

- Veszekedtem anyával és a végén elpattant a húr és neki estem annak a nőnek. June meg megakarta akadályozni de véletlen ellöktem egyenesen a törött tányér szilánkjaiba. Az egész az én hibám. - könnyesedik be a szemem ahogy látom Junet mikor felrakják hassal a hordágyra. Csak ne legyen semmi baja.

- Nem a te hibád. Az anyád? - simogatja meg a hátam lágyan ami most nem esik olyan jól.

- Fenn a szobájába. Amint June elesett elslisszolt. - mondom megvetéssel a hangomban.

- Uram a központi kórházba szállítjuk a kisfiút, szeretne velünk jönni? - kérdezi meg.

- Inkább menj te velük én majd autóval megyek. - mondom a nagyi felé fordulva.

- Rendben. Mehetünk. - mondja egy nagy sóhajtás kiséretével.
Mindenki kiment a házból June-nal együtt aki most miattam kerül kórházba. Miért vagyok ilyen eszetlen.?" Kontrolálhatnád magad néha Jungkook." - mondom magamban.

- El is vitték? - jelenik meg a nőszemély akit most a hátam közepére sem kívánok.

- Inkább most menj vissza a szobába vagy olyat teszek amit megbánok. - fujom ki sziszegve a levegőt, hátha attól lenyugszom egy kicsit.

- Ez a te hibád. Miattad lehet meg fog halni June. - mondja ártatlan arcal amitől egyáltalán nem nyugszom meg csak jobban fel megy bennem a pumpa.

- Hallodtad amit mondtam, húzz innen. - kiabálok rá. A szemeim már biztos vérben forognak az idegtől.

- Menj el te, én éhes vagyok szóval eszem. A vért meg takaritsd fel. - adja az utasításokat amit ha vilagvége lenne se teljesitenék.

- Neked nincs is szíved.? A pia azt is elvette? Miért vagy úgy oda amiatt mert apa egy másik nőt választott helyetted.? Ha most látna biztos rád sem ismerne, lehet hogy még el is hányná magát. - fröcsögöm neki bosszúból hátha neki is fájni fog legalább egy kicsit.

- Fogd be.!! - ordít rám.

- Na miaz fáj az igazság? - kuncogok fel. Úgy látszik hogy fáj neki.

- Képzeld tudod miért hagyott el apád azért mert June nem az ő fia.. - kiabálja ökölbe szorított kézzel. Micsoda? Na ez most meglepett. Hát ezért ment el, mert anyám egy mocskos lotyó. Hát fasza ez egyre jobb lesz.

- Örülök hogy elmondtad. De nem számít June akkor is örökké a testvérem lesz egészen. És nem csak félig, akár ki is az apja rohadjon meg ő is ott ahol van. - hadarom el és perceken belül el is hagyom jelenleg a sátán barlangját.

Kocsimba ülök és körül sem nézve sietek a kórház felé. A sebbeségkorlátot leszarva haladok egyenes Junehoz hogy minnél előbb megtudjam hogy van. Remélem tényleg nem súlyos. Anyámmal meg kezdeni kell valamit ez így nem mehet tovább. Tönkre teszi az életünk.

Közben észre sem veszem de 100 - al megyek és úgy kerülgetem ki az autókat mintha egy versenyen lennék.
2 piros lámpánál is áthajtok ami most cseppet sem érdekel, csak is akkor kezd el érdekelni a dolog amikor is a piros és kék fény mögöttem nem kezd el villogni.

Na most nagy bajban vagyok az biztos.

Itt is lenne az új rész remélem tetszik.
Hamarosan jön majd a kövi is.
Puszi. ❤️💙❤️💙