Jimin szemszöge

Reggel az ébresztő fűlsüketitő hangjára keltem. Tegnap este elég hamar elaludtam, szinte bele borultam az ágyamba. Bár a sok alvástól még most sem érzem magam fittebbnek. De hív a kötelesség, az iskola. Szerintem csak azért van erőm oda bemenni hogy lássam Taet. Semmi másért.

Lassan és alaposan elvégeztem a reggeli rutinom azaz, megmosakodtam, felöltöztem, a hajam beállítottam ugy ahogy, fogat mostam és már mentem is le reggelizni.

Valami csoda folytán meghallottam a szüleim beszélgetését a konyhából.

- Jóreggelt. - köszöntem nekik még rekedtes hangon.

- Neked is fiam. Hogy aludtál? - kérdezi anya majd egy puszit nyom a fejem bubjára. Tudom hogy szeretnek de azért néha fáj hogy szinte soha nincsenek itthon.

- Jól köszönöm. Mikor jöttetek haza?- kérdezem tőlük.

- Tegnap éjjel valamikor. - válaszol apa kedvenc bögréjéből kortyolgatva közben.

- Értem és meddig maradtok? - kérdezem szomorkásan a szokásosat. Tudom hogy az lesz a válasz hogy nem sokára már menniük is kell.

- Ma délután. Mire hazaérsz a suliból már sajnos nem leszünk itthon. - anyu is szomorú arckifejezésre vált.
- Tudod szívem hogy a legjobbat akarjuk neked, fontos ez a munka.

- Igen tudom. Azthiszem megyek mert elkésem a suliból. Sziasztok. - köszöntem el majd a táskám a hátamra dobva hagytam el a házat.

A telefonom kikapva a zsebemből szedtem elő hogy zenét tudjak hallgatni, de észrevettem hogy jött egy üzenetem. Jungkook küldte, így hát egyből rá is kattintottam hogy minnél előbb láthassam a mindent eldöntő üzenetet.

Jungkook: Szia Jimin. Jungkook vagyunk. Áll az egyezség. Holnap el is kezdhetjük a tanulást. 😏

Hirtelen kapott el az öröm és azon  nyomban fel is kiáltottam

- Ez az. - amikor realizáltam hogy mit csináltam azonnal körbe néztem hogy megbizonyosodjak arról hogy nem néznek e hülyének az emberek. Szerencsémre senki nem volt olyan közel hozzám hogy észrevegye a cselekedetem. Újra telefonomra öszpontosítottam és vissza írtam Jungkooknak.

Jimin:
Szia Jungkook. Rendben akkor a suliba megbeszéljük a továbbiakat. 🤭

Pár perc után újra jött egy üzenetem ami csak annyit jelentett hogy Jungkook visszaírt.

Jungkook: már alig várom. 😉

Ez a válasz egy kicsit meglepett, de végülis örülök hogy így áll hozzá a dologhoz, mert azért még sem szeretném ráerőltetni a dolgot. Én is nagyon várom, végre közelebb kerülök a célomhoz és majd ha teljesen kész leszek akkor nyugodt szívvel hívhatom el Tae a bálba. Izgulok is azért mert, most lesz minden elsőm és hát Jungkooktól is kicsit tartok, mert nem szeretném ha erőszakos lenne.

A gondolatban mélyedve közben elértem az iskolához, ahol már sok diák gyülekezett. A folyosón sétálva összefutottam Jinnel és Nammal.

- Szia Jimin - ölelt meg Jin. Olyan mintha a bátyám lenne, szinte már családtag számomra.

- Sziasztok - köszönök én is és lepacsizom Namjoonnal.

- Hogy vagy? - kérdezi mosolyogva barátom.

- Jól és ti?

- Mi is köszi. Na és találtál már egy olyan személyt aki segít neked? - kérdezi Nam perverzen.

- Hát...igen. - hajtom le a fejem és érzem hogy kicsit zavarba jövök a tudattól, hogy Jungkookkal fogok tanulni.

- Na és ki az?

- Ömm. Hát az nem fontos. Most mennünk kéne órára. - hadarom el és gyors léptekkel indulok az osztályba.

- Jimin. - kiált utánnam Jin ezért hátra fordítom a fejem, de szerencsétleségemre amiért nem előre néztem sikeresen neki mentem valakinek, de annyira hogy majdnem hátra estem, ám az valaki megtartott az erős karjával.

- Törpe jobban is vigyázhatnál. - hallom meg a mély hangját, ám a megnevezés miatt egyből tudom ki a hősöm

-Bo...Bocsánat. - dadogok a szemébe nézve. Ő csak elmosolyodik majd vissza állít függőlegesbe.
Már készültem volna elmenni, de Jungkook megállított úgy hogy karomnál fogva visszarántott maga elé.

- Jimin remélem te is nagyon várod már az első óránk ugye? - kérdezi meg perverzen mosolyogva és közben végig simit a karomon amitől kiráz a hideg.
Én csak bologatok majd gyors kikerülve őt rohanok be az osztályba mivel már csak 3 perc és kezdődik a tanítás.

Az óra elkezdődött és csiga lassusággal haladt előre. Úgy érzem hogy hosszú lesz ez a nap.

***

Az utolsó órámon már csak feküdtem a padon és gondolkodtam az életemen. A szüleim néha vannak néha pedig nincsenek. Tae egyenlőre még csak a plátói szerelmem de nem sokáig, mert Jungkook kitanit mindenre. Már alig várom. Kicsit izgulok. Kíváncsi vagyok hogy mivel kezdjük majd a tanulást, bár remélem nem egyből a közepébe vágunk. Áh biztos nem.

A csengő ébresztett fel gondalataimból, ami csak azt jelenti hogy vége a szenvedésnek. Összepakoltam a cuccaim majd ki is léptem a teremből.
Telefonom a kezemben tartottam amikor is megrezzent. Megnéztem ki írt nekem.

Jungkook :Gyere ki az udvara.

Állt az üzenetben én pedig egyből el is indultam. Mindenki kifelé tartott a hatalmas épületből, így tudtam az árral haladni. Lefordultam az udvar felé ahol meg is pillantottam Jungkookot a telefonját nyomkodva.

- Szia - köszöntem neki halkan.

- Szia. - nézett fel a telefonjábol, majd elmosolyodott.

- Na akkor hogy kezdjük.? - kérdeztem.

- Gondolom nem itt akarod, szóval szerintem menjünk egy nyugis helyre.

- Rendben akkor menjünk hozzánk. - mondtam majd el is indultam ő pedig követett.

Csendben sétáltunk egészen hazáig, majd amint beléptunk a házba jött is az első kérdés.

- Bocsi de tudnál adni egy pohár vizet?- kérdezte a tarkóját vakargatva.

- Persze gyere. - mondtam és a konyhába sétáltunk ahol is adtam neki vizet.

- És hol vannak a szüleid.? - kérdezte két korty között.

- Dolgoznak. Nincsenek itthon túl gyakran. - szomorodom el

- Oh bocsi. Kényes téma. - mondta majd lehúzta a pohár tartalmát.
- Akkor kezdhetjük? - kérdezte.

- Igen gyere menjünk a nappaliba.

- Okés - bólogatott beleegyezően, majd ki is mentünk a nappaliba ahol helyet foglaltunk a drága kanapén.

- Szép házatok van Jimin. - dicsérte meg Jungkook mosolyogva és közben körbe-körbe nézelődött.

- Köszi a szüleim egész jól keresnek. - magyarázom neki.

- Az jó. Rendben akkor kezdjük. - csapta össze a tenyerét.
- Ugye azt mondtad hogy mindenhogy szűz vagy,. - én csak bolintok egyet, majd folytatja.
- Akkor még nem csókolóztál? - kérdezi

- Nem.

- Rendben, te hogyan állnál neki? - kérdezi. Én pedig lefagytam. Hát nem tudom, ha tudnám akkor nem lenne szükségem segítségre.

- Én... Én.. Nem... Nem tudom - makogok idegességemben össze-vissza.

- oké csak ne parázz rá. - nyugtat meg

- Mit csináljak? - esek kétségbe.

- Csak hunyd le a szemed. - mondta én pedig egyből megcsináltam. Vártam hogy mi történik, de csak azt éreztem hogy mellettem lesüpped a kanapé. Aztán egy kezét és meleg mentolos levegőt az arcomon. Nyeltem egy nagyot. Aztán megtörtént az első. Az első csók, vagyis inkább csak egy puszi, de fenomenális érzés kerített hatalmába. Bizsegő érzés vette birtokba ajkaim. Jungkook elhajolt én pedig lassan tértem magamhoz a kábulatból.

- Azta. - szólaltam meg alig hallhatóan, de ő mégis meghallotta mert elmosolyodott.

- Tetszett? Biztosithatlak ennél csak jobb lesz.

- Komolyan? Csináljuk még kérlek. Akarom. - másztam hozzá közelebb, de én nem mertem összeérinteni az ajkainkat. Na arra még nem állok készen hogy én csókoljak meg valakit.

- Rendben. Akkor most nem szájra puszi lesz csak, hanem egy kicsit elmélyítjük az érzést, de a nyelvet még nem vetjük be arra még nem állsz készen. - mondta én pedig bolintottam. Jungkook újra közeledett én pedig autómatikusan hunytam le pilláim.
Újra megéreztem puha finom ajkát, de most sokkal intenzívebb érzést adott nekem Jungkook, mivel elkezte izlelgetni ajkam. Próbáltam én is csatlakozni és utánozni a mozdulatot, de még csak bénáztam.
De az érzés mennyei. A hasamban valamiféle görcs alakult ki de nem a rossz felé hanem kellemes. A szivem majd kiugrott a helyéről. Az ajkam duzzadt és bizsergett, de én csak tovább és tovább akartam ezt csinálni.
Egy idő után Jungkook szakítottam meg a csókot.

- Na? Milyen volt?

- Úristen eszméletlen jó. - nyalom meg szám és be is harapom alsó felét.

- Örülök. De még ezt gyakorolnunk kell. - mondja mosolyogva.

- De azért nem voltam rossz? - kérdezem félve.

- Uhhm.. Nem. Csókolni való ajkaid vannak. - mondja, nekem pedig pírba szökik az arcom.

- Akkor mennyit szeretnél?- hozom szoba a fizetést.

- Mármint? - kérdez vissza.

- Mennyi pénzt kérsz? - kérdezem meg egyértelműen.

- 750 won. - mondja az összeget én pedig előhúzva zsebemből a pénztárcám adom neki oda az összeget.

- Köszönöm. Holnap folytatjuk? - kérdezem meg

- Igen. Törpe öröm veled üzletelni. - nézegeti a pénzt, majd feláll.

- Kikisérlek. - mondtam majd együtt indultunk el a bejárati ajtó felé.

- Hát akkor szia. - köszön el majd fordulna ki az ajtón, de én megfogom a vállát, majd közelebb lépek hozzá, úgy hogy az orrunk hegye majdnem összeérjen.

- Kérhetek egy utolsót? - kérem tőle közben az ajkaival szemezve. Ő nem válaszol csak arcomra fog, majd számra is tapad. Kicsit durvább mint amit a kanapén csináltunk, de ez is határozottan tetszik. Úgy játszik az ajkaimmal, mint egy cica a gombolyaggal. Isteni ez az érzés. Alig várom hogy Taehyungal is csókolozhassak. Istenem de jó lesz.
Lassan elvál tőlem, én pedig lihegek mint egy kutya.

- Szia. Legyen szép estéd Jungkook. - mondom neki. Ő csak elmosolyodik majd ki megy az ajtón hogy haza indulhason.

Eszméletlen érzés volt elvesziteni a szám szűzességét. Örülök hogy Jungkookot választottam mert ő tényleg érti a dolgát ezzel kapcsolatban. Alig várom hogy mindent megtanítson és alkalmazzam is szerelmemmel Taehyungal.

Itt is lenne az új rész. Na mit gondoltok az első leckéről?
Remélem tetszett és nem vagytok csalódottak. Puszi nektek. Hamarosan hozom a következő részt. 💜❤️💜