Jungkook szemszöge

-Baszki szerelmes lettem beléd. - szalad ki a számon hirtelen amit fel sem fogok egyszerre csak akkor esik le mi is a helyzet amikor Jimin nagyra nőtt szemeivel találom szembe magam. Hát ezt jól el csesztem...

- Mii?! Az nem lehet. Jungkook ne szórakozz velem. - dühödik be és látom hogy az arca is pirosabb lesz, de most nem amiatt mert elpirult, hanem mert dühös rám.

- Nem tehetek róla, oké? Csak meg történt. - Rágok be én is, mert nem én irányítom az érzéseim emiatt igazán nem kellene mérgesnek lennie rám.

- De tehetsz róla. Én megmondtam az elején hogy nem szerethetsz belém mert nem tudom viszonozni. Taehyungot szeretem. - mondja majd fel is kell az ágyból és a ruháit kapkodja magára. Én is követem, hogy legalább ne egy faszba veszekedjünk.

- Tisztában voltam vele. De te is olyan kétértelmű utalásokat tettél nekem hogy ha nem is akartam volna akkor is beléd szeretek. Kedves voltál, szenvedélyes és mindig segítettél nekem. Nem tudtam kontrollálni az érzelmeim. - akadok ki és már szinte kiabálok annyira felemeltem a hangom.

- De baszki barátok vagyunk persze hogy segítek. - szűkíti össze a szemeit és úgy beszél mintha hülye lennék.

- A barátok nem fekszenek le egymással. - vágom oda neki.

- Elfogadtad hogy a tanárom leszel és segítesz felkészülni mindenre. Ne engem hibáztass most azért mert én nem szeretlek úgy. - jön elém és az arcomba állva mondja dühös szavait.

- Akkor neked ez az egész semmit nem jelentett érzelmileg? - váltok egy fokkal halkabra és a dühöm atveszi egyfajta keserű, szomorú érzés.

- Jó volt és tényleg köszönöm, de én Taet szeretem. - ő is most már leveszi a hangerejét és normális hangerő mondja.

- Nem azt kérdeztem hogy milyen volt. Azt hogy éreztél e közben valamit irántam..? - nézek szemeibe válasz után kutatva, de semmit nem látom szembogaraiban.

- Nem. - hajtja le a fejét és hátrál pár lépést.

- Értem.... Baszki hogy lehettem ilyen hülye. - túrok bele a hajamba és most tényleg kiakadok. Végre beleszeretek valakibe ő pedig nem viszonozza. Csak én lehetek ilyen szerencsétlen.

- Jungkook... Nem vagy hülye... - mondja lágyan, de ez engem most csak jobban idegesít.

- De, és sajnálom hogy beléd szerettem. Most már azt is bánom hogy belementem ebbe az egész szarba. Ha nem mondok neked igent akkor, ez nem történik meg velem. Faszom. - kiabálok újra és a cipőm kezdem felhúzni amilyen gyorsan csak tudom hogy minnél előbb eltünnjek innen és el szívják egy doboz cigit nyugtatásul.

- Elmondtam az elején hogy ne szeress belém. Elmondtam az okát hogy miért kell tanár. Elmondtam hogy Taehyungot szeretem. Elmondtam azt is hogy nem tudom viszonozni az érzéseid. Mindent elmondtam. - kiabál rám mérgesen.

- Tudom, és nem is akartam de még is meg történt. És azthiszem ezek után jobb ha elmegyek innen és nem beszélünk többet. - halkulok el a végére és az ajtóból vissza nézve rá megszólalok.

- Viszlát Jimin. Sok sikert Taehyunghoz. - majd kilépek a szobájából és szinte kiviharzom a házból. A friss levegőre érve egyből a zsebemben pihenő cigi ért nyúlok majd rá is gyújtok egy szállra hogy valahogy lenyugtassam a dühöngő lelkem.

Nem tudom hogy hogyan lehettem ilyen naiv? Tudtam hogy Taet szereti, de reménykedtem benne hogy megváltozott ez idő alatt. Hogy engem szeret már, vagy legalább kedvel egy kicsit és van esély arra hogy legyen köztünk valami. Hibásnak érzem magam. Bánom hogy elmondtam neki, de legalább tudja és az érzéseimmel is tisztában van.

Lassú léptekkel szelem az utcákat hazafelé, mivel most rendkívül jól esik a friss levegő,. de még sem tud teljesen megnyugtatni. Most még a víz sem segítene. Romokban érzem magam. Összetörtem pedig nem szabadott volna. Nem kellett volna ennek megtörténnie.

A házban csend honol, de tudom hogy mindenki itthon a, persze anyamon kívül aki azóta is az elvonón van. Remélem legalább ő rendbe jön, ha már én megsérültem épp. A viszonzatlan szerelem mindig kibaszottul fáj.

- Szia Jungkookie. - köszön nagyi nekem mosolyogva, de én csak hamisan tudom viszonozni amit észre is vesz.

- Mi a baj gyermekem? - kérdezi aggódva és igazából eddig bírom ki könnyek nélkül. Soha nem gondoltam volna hogy sírni fogok előtte úgy mint egy kisgyerek. Nem akartam soha hogy megtörve lásson engem. Sírva borulok karjai közé és engedem had igyanak az egerek.

Szorosan ölel magához és egyik kezével hátamat cirogatja lágyan. Megnyugtat a karjai közt lenni. Amikor egy kicsit alább hagy a sirásom elhúzodok és gyors letörlöm könnyeimet, majd lehajtom a fejem.

- Gyere csinálok neked finom levest közben pedig elmeséled mi történt veled. - fog a vállamra és le simit a karomon egészen tenyeremig amit meg fog majd húzni kezd a konyha felé.  Én csak követem őt és áldom az eget hogy ilyen nagymamát adott nekem az ég.

- Szerelmes lettem. - motyogom végül ki amikor leülök az asztalhoz.

- De hisz ez fantasztikus Jungkook. - fordul felém nagyi boldogan.

- Nem az, mivel ő nem szeret viszont. Ő más valakibe szerelmes. - vallom be őszintén és újra égni kezd a szemem.

- Ő szivecském sajnálom. - szontyolodik el ő is most már.

- Az élet megy tovább. Nem szabadott volna érezném iránta semmit, mivel ő mondta hogy Taehyung tetszik neki. De nagyi az a fiú olyan gyönyörű és okos és szenvedélyes...- halkulok el a végére mivel újra lejátszodik a szemem előtt a veszekedésünk.

- Nem szabad feladni soha Jungkook. Ha tényleg igazán szereted akkor harcolj érte. Az én helyes, jóképű, okos unokám biztosan hamar lefogja venni a lábáról azt a fiút. - mosolyodik el biztatóan, én pedig talán most mosolygok először őszintén.

- Azthiszem igazán szeretem. Tudod nem éreztem még soha senki iránt ilyet. Ő különleges számomra. - mondom és egy nagyot sóhajtok a végén. Annyira fáj a visszautasítás.

- Olyan boldog vagyok.

- Miért? - kérdezem meg tőle.

- Azért mert végre beszélgetünk. Tudod mióta anyád megváltozott azóta nem beszélgettünk így. Annyira örülök hogy most végre újra beszéltünk az érzéseinkről. - mondja el rajtam pedig egyfajta bűntudat fut át.

- Sajnálom hogy elzárkoztam mindenkitől és mindentől. - állok fel és oda sétálok hozzá hogy megöleljem csöpp törékeny testét.

- A lényeg hogy most már itt vagyunk egymásnak, ezt ne felejtsd el, velem bármikor, bármiről beszélhetsz. - mondja én pedig csak hümmögök hogy teljesen jól értem azt amit mond. - És képzeld anyád telefonált és azt mondta hogy már sokkal jobban van. Rendesen megkínozzák hogy most már az ital gondolatától is rosszul. legyen. - mondja nagyi majd felrakja közben a vizet a gáztűzhelyre.

- Remélem is, mert nem akarok több piálást. Nagyon remélem hogy ez megoldodik, June-nak kell az anyja. Tényleg hol van a kis krapek? - kérdezem.

- A szobájában. Menj köszönj neki. Biztosan hiányol már. - mondja és közben is ügyködik a konyhapulton a levest készítve.

Otthagyva megyek June szobájába hogy végre köszöntsem testvérem.
Benyitok hozzá és látom hogy az iróasztalánál ügyködik valamivel.

- Szia. - köszönök neki, ő pedig egyből fel is áll a székről és rohanni kezd hozzám.

-Szia Jungkookie. - mosolyogva ugrik a nyakába én pedig jó szorosan magamhoz ölelem, annyira szeretem.

- Mit csinálsz ilyen szorgalmasan? - kérdezem majd az asztalához sétálunk együtt.

- A mamának ajándékot. Én festettem nézd meg. - mutatja a képet amit festett. Rajta van négy emberke akik egymás kezét fogják. Nagyon aranyos és milyen jó lett.

- Nagyon szép. És mi vagyunk a képen? - kérdezem ő pedig csak bólogat.

- Szerinted szép? - kérdezi tőlem boci szemekkel. Istenem egyem meg.

- Gyönyörű lett June. - rakom kezem feje tetejére és meg simogatom a kis buksiját.

- Akkor megyek és oda is adom a maminak. - mondja és már rohan is ki a szobából. Én csak mosolyogva nézek utánna és most igazán boldog vagyok ma. A sok szar után megnyugodott a lelkem. Nem kell nekem Jimin ahoz hogy boldog legyek. Itt van nekem a családom akik számítanak rám. Igaz rohadt nehéz lesz elfelejtenem Jimint, de ha nem próbálom meg talán mostantól mindig egy nagy űr tátong majd a szívem helyén, mert Park Jimin elrabolta a szívem.






Itt is lenne az új rész.
Tudom sokat kellett várni de itt vagyok már.
Már nem sok rész van hátra, pontosabban 4 és remélhetőleg hogy hamar kész lesz az a négy rész.
Hamarosan suli is és hát nem tudom hogy mennyi időm lesz írni de megprobálok aktív maradni,mert imádlak titeket és nem szeretnélek cserben hagyni titeket.
Legyen szép a maradék pár nap a suliig.
Puszi. ❤️