Jungkook szemszöge

-Megjöttem.- kiabáltam el magam miután beléptem az ajtón, mert haza értem Jiminéktől. A mai kis tanulásunkat nagyon élveztem mert azok a hangok amiket kicsaltam belőle az zene volt füleimnek.

- Hahó? - kiáltok még egyett, de nem hallom senki hangját sem motoszkálást a közelben.
Felmegyek az emeletre, amikor is meg csapja a fülem egy halk síró hang. Az én szobámból.
Se perc alatt nyitok be, mert kezdek nagyon aggódni. Mi történhetett?

A szobámban sötétség honol. A sötétítő függönyök elhúzva így az utcán lévő lámpa világított csak be a szobába. Az ágyamon ült a kis test, és innen tudtam, hogy az én drága testvérem van itt.

- Yune? Mi a baj? Nagyi hol van? - kapcsolom fel a lámpát és ülök le mellé az ágyra. A szemei pirosak az arca nedves innen tudom hogy sírt. De miért sírt?

- A nagyi... elment a gyógyszertárban.. és én itthon... maradtam anyuval. - hüppög a mondat közben.

- És miért sírsz? - simogatom meg feje bubját.

- Nem mondhatom el... - mondja én meg felvonom az egyik szemöldököm.

- Yune nekem bármit elmondhatsz. Bántott valaki? - kérdezem. Most már kezdek aggódni. Mi a fene történt míg nem voltam itt.?

- Anyu.. - kezdett el újra sírni. Mit csinált az az alkolista anyám.?

- Mit csinált veled?

- Megvert. Azt mondta, hogy semmirekellő vagyok csak azért mert nem vittem fel neki sojut. - keservesen engedi útjára könnyeit.

- Nem vagy semmirekellő, igen is egy okos, bátor fiú vagy.
Hol van most? - ölelem magamhoz, de csak kevés ideig, mert kíváncsi vagyok hol tartózkodik anyám.

- A szobájában. - mondja én meg egy puszi után el is hagyom a helyiséget, hogy be olvashassak anyámnak.

A szobába benyitva tapasztalom, hogy itt is sötét van, de ez nem hökkent meg. Felkapcsolom a villanyt így fényt varázsolva a szobába. Az ablak előtt gubbasztó nőt egyből kiszúrom és mint egy veszett vad vágok át a szobán.

- Mi a faszt képzelsz magadról hmm? - köpöm az arcába, mert közben felemeltem gyenge testét és szembe fordítottam magammal. Biztosan megijedt, mert rendesen összhúzta magát.
- Hogy merészelted bántani Yunet hmm? - szerintem már tiszta véreres a szemem a düh miatt.

- Meg érdemelte. Áh tegyél lebee- még időben leraktam, mert ha nem akkor engem hányt volna össze. Érezni lehetett a pia szagát így egy orrfacsaró szag keletkezett a szobában. Nem mintha nagyon rózsa illatok lettek volna. Nem is értem miért jó ez neki. Inni.. Mi jó benne?

- Te érdemelnéd meg hogy megfulladj a saját hányásodban. - már a nyálam is fröcsög annyira elvesztettem a józan eszem. Ha tehetném úgy megverném hogy nem kelne fel többé. Hiába az anyám, amit át kellett élnünk miatta, még csak nem is sajnálnám.
- Ha még egyszer hozzá érsz akár egy ujjal is a testvéremhez el fogom törni a kezed. - szorítok rá a kezére hogy érezze képes vagyok rá.

Ezután csak kiléptem a büdös szobából, mert ha tovább maradtam volna lehet én is ott hagyom az ebédem. Vissza mentem Junehoz és mondtam neki hogy zárkozzon be a szobába, mert most el kell mennem. Az alkesz szobáját is bezártam a pót kulccsal ne hogy még is valami baj legyen.

Muszáj elmennem innen. Vennem kell valami rágcsát és cigit hogy le tudjak nyugodni. Rettentő sok stressz, feszültség és düh gyülemlett fel most a testemben.

Amint adtam a testvérem fejére egy cuppanos puszit el is indultam a legközelebbi bolt felé. Remélem hogy még nem zárt be. Azért már elég késő van, de szerencsémre nem volt még zárva, így hálát adtam az égnek, hogy most végre az én oldalon áll.

A boltban nem sokan voltak, max egy- ketten rajtam kívül ám a bolt sorai közt feltünt egy ismerős kis test.

- Veled mindig összefutok, ha rossz kedvem van? - állok mögé. Ő csak a hangomra összerezzen és mérgesen felfújt arcal felém fordul.

- Ne ijeszteges Jungkook. A szívem majd kiugrott. - kap az említett testrészéhez.

- Rossz a lelkiismereted Jimin. - mondom neki mosolyogva, legalább ő el tudja egy kis ideig feledtettni a gondjaimat.

- Nem igaz. Amúgy mit keresel itt? - kérdez rá, de vissza is fordul a polc felé, hogy a kis kosarába rakjon egy tészta levest.

- Eljöttem rágcsát venni meg cigit. - mondom őszintén. Tényleg ezért jöttem. Bár ha akarja gumit is vehetünk hogy megdugjam valahol. Jól esne már ami azt illeti.

- Cigi? Már megint.? Mondtam hogy egészségtelen. - fordul felém és fel emeli a mutató ujját, hogy azzal is mutogasson közben.

- Ne törődj velem. Ez az én dolgom. Cigizek mert megnyugtat, de ha mondjuk dugnánk akkor a másodikat választanám.- Lépek egyel közelebb hozzá és az alsó ajkam is beharapom.

- Hóó nyugi csődör. Mondtam hogy szép lassan haladjunk.- rakja kis kezét a vállamra és úgy próbál hátrébb tolni magától.

- Tudom, de rossz állapotban vagyok és kellene valami ami eltereli a figyelmem, ha nem akarod hogy cigizzek. - teszek úgy mintha azon gondolkodnék mivel is tudnám lenyugtatni magam. Még az állkapcsom is meg simogatom.

- Jungkook nincs szex még, és igérd meg hogy amíg mi sem csináltuk addig te nem fogod mással oké.? Mi pedig mondjuk menjünk tovább a fejezetekben. Most ráérsz? - kérdezi ártatlan mosollyal mint ha arról beszélt volna közben hogy holnap esik az eső. Hihetetlen ez a fiú.

- Jó megígérem. És igen ráérek.- bólogattam. Csak kibirom addig szex nélkül. Bár nem biztos a farkam már a gondolatra duzzadni kezd.

- Oké akkor ezeket megveszem és mehetünk is hozzám. - mondja, de még elindul az egyik polchoz én pedig követem.

- Iszunk valamit? - nézi az alkoholos italokat bennem meg elpattan valami.

- Én nem iszom. Rossz ötlet volt ide jönnöm. Elmegyek. Szia. -hadarom el gyorsan, úgy hogy szegénynek felfogni is nehéz lehet, de nem érdekel, én biztos nem iszom, és azt sem akarom, hogy Jimin igyon. Inkább el megyek a közeléből, ha inni akkar hát tegye de én nem veszek részt ebben.
Ki is viharzom a boltból üres kézzel, de most már ez sem érdekel. Miért kell az a hülye alkohol? Csak mindent tönkre tesz. A családom tönkretett, az anyám elvesztettem tőle és akkor ezek után hogy ne érezzek így az alkohol iránt?

- Jungkook! Állj már meg! Hallod?- kiabál utánna Jimin és futva közelít felém a kis lábaival. Én nem foglalkozom vele, mert a szemeim előtt csak annyi van hogy minnél előbb eltűnjek innen.

- Jungkook! - ér utol Jimin lihegve. Megfogja a karom így állít meg egy pillanatra.

- Hagyj békén Jimin. Most nem vagyok olyan kedvemben. - mondom neki, de közben próbálom lerázni a kezeit magamról.

- Nem. Mi a baj? Mond el Jungkook. - az arckifejezése aggódó.

- Nincs semmi közöd hozzá Jimin. Nem vagyok köteles neked elmondani, szóval hagyj békén. - morranok rá hogy kissé szegény meg is rezzen a hangom miatt.

-Most mit fogsz csinálni? Hová mész? -   kérdezget tovább, miután rendezte a vonásait egy keményebb külsővé.

- Akárhova. Lehet elmegyek egy ribanchoz és meg dugom. Nincs hozzá közöd Jimin. - itt már a düh beszélt belőlem. Nem értem miért lettem dühös, de mind Jiminen vezetem le.

- De segíteni akarok, mert a barátomnak gondollak. Nem akarom hogy le feküdj valakivel. Hibát követnél el. Ne akarj hülye lenni.

- Akkor téged dugjalak meg? Hát nekem oké. Gyere. - fogom meg a csuklóját és a legközelebbi sikátor szerűségbe vonszolom.

- Engedj el Jungkook. Hová megyünk? - rángatja a kezét a szabadulás érdekében, de az én erős szoritásomnak hála nem sikerül neki.
Nem válaszolok neki, csak húzom magam után a virgonc kis Jimint. Hát akkor most kiengedem a feszkot. És ő a segítségemre lesz ebben.

Amint egy csendesebb és egy sötétebb kis sikátorba húztam, egyből a ház falának szorítottam a testét.

- Mit akarsz csinálni? Engedj el, ez nem vicces. - fújja fel a pofija amitől egy aranyos kis mérges mókussá változik.

- Levezetem rajtad a feszkot. Te mondtad ne menjek máshoz. Hát nem is megyek. Itt vagy te. - mosolyodom el perverzen és már szájára is tapadok, hogy meg szólalni se tudjon. Úgy falon azokat a csodálatos puha édes ajkait, mintha az életem múlna rajta. Érzek egy kis ellenállást, de esélye sincs velem szemben.
Miután a levegőnek már nyoma sem volt a tűdőmben elváltam a finom párnácskáktól és a selymes tapintású nyakát vettem célba. Először csak csókolgattam a felületet, de aztán az agyam valahogy megszünt létezni így olyan agresszívan és erősen kezdtem el szívni hogy a falhoz szorított Jimin felszisszent. Engem ez egy percig sem érdekelt. Egyedül csak az járt a fejemben hogy miért velem történik mind ez a szörnyűség. Miért az én családomat kell tönkretennie ennek a fránya kibaszott alkoholnak.

- Jungkook ez már fáj. Hagyd abba.... Kérlek.. - a hangja erőtlenül csengett a fülem mellett. De én ezt is csak elengedtem, és továbbra is úgy csináltam mint aki nem is hallodt volna semmit. A farkam csak úgy duzzadt a nadrágomba, és éreztem ha most nem fog történni semmi akkor fel fogok robbani.

- Elég! Hagyd abba te nem normális. Hogy képzeled ezt? - lökdös el magától Jimin, és én meg is lepődöm mert sikerül is neki eltolnia. Fel sem eszmélek rögtön, mert a farkamban van már minden vér az agyamból is, így elég nehéz figyelni a mondandójára.

- Hallod bazd meg. Mi ütött beléd.? - ordibálja teli torokból.

- Szép lett a nyakad. - hagyom figyelmen kívül a kérdését és inkább a munkám eredményét vizsgálom. Szépen elszíneződött a bőr. Ez tuti meg fog látszani. Mosolygok bambán a nyakát nézve, de egy dologra nem számítok. Egy hatalmas pofonra. Az arcom bal oldala teljesen zsibbadni kezd, Jimin pici tenyerétől. Olyan erősen pofon vágott, hogy magam is meglepődtem.

- Ezt meg miért kaptam. Nem élvezted.?- kérdezem meg felháborodottan. Mi az hogy megpofoz?
Azért álljon már meg a menet.

-Képzeld nem élveztem. A nyakam zsibbad és fáj. Az önbecsülésem elszállt hogy hagytam magam, így képzeld nem élveztem. A pofont meg azért kaptad mert nem figyeltél rám és nem is érdekelt hogy én mit akarok. - adja ki magából indulatosan a gondolatait Jimin. Az arca is vörös már, de nem attól hogy zavarba jött, hanem inkább a düh miatt.

- Jimin én csak dugni akarok már. Le kell nyugodnom bassza meg. Túl sok szar történt velem. Nem tudom máshogy levezetni, hacsak nem verem szét valakinek a fejét. Dugni
a. - ka.- rok. - szótagolom neki hogy megértse a kis agyacskája. Nem is értem mit gondolt. Aki már szexelt valaha is annak többször van szüksége rá. Ő még soha nem csinálta így nem tudja milyen az az érzés mikor olyan szinten kanos vagy, hogy még a józan eszed is képes lennél elcserélni egy jó dugásért. Ő persze nekem még meg is tiltaná. Csak neki legyen jó. Nem erről szólt az egészségünk. Én azt hittem én is élvezni fogom, de így hogy meg van vonva tőlem az élvezet, már nem annyira buli.

-  Tudod mit akkor menjél dugj meg valakit, engem nem érdekel. Ha ennyire nem tudod kontrollálni magad akkor szerintem itt és most fejezzük be ezt az egész kis tanulósdit. - keménynek hallom a hangját, de engem még sem ez idegesít fel hanem az amit mond. Hát még ő van felháborodva.?

- Igazad van hagyjuk abba. Csak egymás idejét húzzuk. Sok sikert a kis szerelmedhez Taehyunghoz. - fröcsögöm neki gúnyosan.

- Így van. - bólogat egyetértve.

- Viszlát Jimin. - köszönök el tőle és le is lépek, mert nem szeretnék tovább itt maradni. Haza akarok menni és egy forró fürdés után az ágyamba bújni.

- Viszlát Jungkook. - hallom meg halk hangját a háttérben, de vissza sem nézek. Nem érdekel már semmi. Hagyjon engem békén mindenki, úgy sokkal jobb lesz mindenkinek. A világ kegyetlen velem, de így hogy ilyen, én ettől erősödöm meg.







Itt is lenne az új rész. Remélem nem volt unalmas. Próbáltam minnél eseménydúsabbra megírni, remélem sikerült.
Hamarosan jön a következő rész is. ❤️Puszi. ❤️