Jungkook szemszöge:

Félre álltam az autóval, mivel nem akartam már ennél is nagyobb bajba keveredni.
Mély levegőjét veszek, mert per pillanat nagyon izgulok. Mérges vagyok és félek. Miért velem történik mindez?
Az oldaltükörből látom amint közelít felém a rendőr és amint odaér ujjával megkopogtatja az ablakom mire én egyből lehúzom.

- Jónapot uram. Maga szerint mennyivel jött az úton? - kérdezi meg full komolyan a pasi.

- Jónapot. Hát biztosan sokkal ha utánnam jött. - mondom neki halkan.

- Jogosítványt és forgalmit kérem. - nyújtja felém a kezét én meg egyből oda is adom neki a hivatalos papírjaim.

- Pontosan 107-el ment, 50 -es táblánál, maga szerint ennyivel kell menni? - kérdezi meg a faszi és közben a papírjaim is vissza adja.

- Nem uram. Ígérem legközelebb nem lesz ilyen. Csak tudja épp a kórházba tartok. - mondom neki a szemeibe, hogy biztosan lássa igazat beszélek.

- Rendben uram, de ezt akkor is bütetnem kell, nem száguldozhat. Mivel látom hogy tényleg nincs minden rendben ezért nem veszem el a jogosítványát csak pénz büntetést adok. - mondja nekem meg nagy kő esik le a szívemről.

- Rendben. - mondom neki és a fejemmel is biccentek.

- 733000 won lesz a büntetés. És ha egy hónap múlva nem fizeti be akkor a jogosítványa bánja. - mondja és a büntetést is a kezembe nyomja.

- Értettem uram. Köszönöm a megértését. - mondom neki.

- Viszlát. És lassan vezessen. - mondja nekem és int egyet a kezével. Na legalább vannak még normális emberek ezen a földön.

- Viszlát. - köszönök el én is és a megengedett sebességgel megyek a kórház felé.

Jimin szemszöge

Mivel ma nincs suli ezért sokáig aludhattam reggel. Úgyérzem hogy kipihentem teljesen magam, így mosoly szökik az arcomra. Rég aludtam ilyen jól. És mi lenne még jobb. Az ha Jungkookal tovább mennénk a menetrendben. Imádtam a kezeit. Istenem annyira jó volt. Ez olyan mint a drog. Egyszer elkezded és most már mindig csak ezt akarod.
Hihetetlen volt. Mondjuk pár hete nem hittem volna hogy a híres Jeon Jungkook fogja kiverni nekem.
Mivel tudom hogy ma sem lesz itthon senki egyből kezembe fogtam a telom és írtam is neki üzenetet.

Jimin: Szia Jungkook ráérsz ma? ;)

Írtam le a kérdésem amire pár perc múlva már jött is a válasz.

Jungkook: Szia Jimin. :) Ma nem érek rá, épp a kórházban vagyok.:/Sajnálom.

Csak bámultam a képernyőt lefogyott tekintettel. Mit keres a kórházba? Ugye nem esett semmi baja.?

Jimin:  Úristen. Mitörtént ? Jól vagy?:0

Jungkook: Igen én jól az öcsém sérült meg. Szóval estig itt leszek. Bocsi.

Jimin: Bemegyek. Fél óra és ott vagyok.

Be is zártam a beszélgetést, mivel szinte tudom hogy valószínűleg lebeszélt volna engem. Na de kíváncsi vagyok, meg persze aggódom Jungkookért. Igaz magam sem tudom miért, csak aggódom. Egy barát  aggódik a barátjáért. Ez van velem is.

Gyorsan felöltöztem és el is hagytam az üres házunkat. Futottam a buszmegállóig ami az utca végén volt, mivel tudom hogy 2 perc és itt is lesz egy busz ami bevisz a központba.

Pár perc és már fel is szálltam a buszra amin ketten voltak rajtam és a sofőrön kívül így volt szabad hely számomra.

Az út nem hosszú így még zenét sem hallgattam a fülhallgatóval, pedig nekem szokásom. Meg most nem is lett volna idegzetem. Ideges vagyok. A lábaim dobognak és már magam is kezdtem idegesíteni vele.  Remélem hogy minden rendben van.? De miért aggódom ennyire? Vajon ha velem történik Jungkook bejönne hozzám? Vagy nem? Hát ez egy jó kérdés. Mindenesetre én jó barát vagyok így bemegyek hozzá és a testvéréhez.

Az utolsó megálló előtt le is szállok ami pontban a kórház előtt tesz ki.
Besétálok a hatalmas épületbe ahol is megcsap a fertőtlenítő szaga ami rettentően facsarni kezdi az orrom.

Jimin: itt vagyok a bejáratnál. Gyere le értem.

Írok Jungkooknak egy üzenetet mivel nem tudom merre induljak el. Hatalmas ez a kórház este lenne mire megtalálnám őket. Majd telefonom is megrezzen a kezembe ami csak azt jelent, hogy írtak.

Jungkook: megyek!

Állt az üzenetben én pedig csak nézelődtem a magas barnahajú Jungkookot keresve.

- Jimin. Szia. - hallom meg a nevem és egy mély hangot a hátam mögül.

- Szia Jungkook. Jól vagy? A testvéred hogy van? - támadom le a kérdéseimmel.

- Nyugodj meg. Most már jól van. A szilánkokat sikeresen kivették a testéből. - mondja nekem meg még az állam is leesik. Mi a fene történt?

- Hogy történt? - kérdezem meg.

- Uhm. Gyere sétáljunk kint. - mondja és a kezemhez nyúl majd kifelé kezd húzni.
Amint kiértünk az épületből a kórház melletti kis parkba mentünk.

- Hogy történt ez az egész? - ismétlem magam újra.

- Az anyám. - csak ennyit mondott.

- Az anyád? - kérdezek vissza mert igazság szerint nem sokat értek ebből az egészből.

- Igen. Reggel összetört egy tányérat, aztán nem takarította fel és amikor veszekedtünk akkor Junet véletlen ellöktem és beleesett a szilánkokba. Ez az egész az én hibám. Ha nem megyek neki annak a nőnek akkor most nem lenne ez. - hajtja le a fejét a lábára mert közben leültünk egy szabad padra.

- Ez nem a te hibád Jungkook. Az anyádé. - kezdem el neki a hátát simogatni.

- Azt mondta hogy June nem a teljes  testvérem. - motyogja én pedig alig értem, de sikerül összeraknom a mondatot.

- De June ennek ellére is a testvéred. Ne hallgass anyádra. Nem számít hogy csak a fél testvéred neked akkor is kötelességed mindig vigyázni rá. Nekem sajnos nincs testvérem pedig én is szívesen lettem volna egy hős az öcsém vagy húgom szemében. És szerintem June is így érez. Egy hős vagy neki. - magyarázom neki, de sajnos nem tudom mit érez. Nekem soha nem volt testvérem, pedig jó lett volna. Nem lennék egyedül minden egyes nap.

- Így gondolod.? Hogy egy hős vagyok? - kérdezi és felnéz a szemembe, de arra nem számítok hogy könnyes szemmel néz rám.

- Igen. Ez 100% hogy így van. Én is így néznék rád... ha June helyében lennék.- teszem hozzá. - Na gyere ide. - csúszok hozzá közelebb és megölelem Jungkookot aki viszonozza is egyből.

- Köszönöm. Ez nagyon jól esett. - suttogja a fülem mellett.

- Egy barát mindig segít a barátjának. - mondom neki és közben a hátát is elkezdem simogatni, hogy könnyebben megnyugodjon.

- Jó barát vagy Jimin. - mondja majd el is húzódik tőlem és feláll a padról, majd el is indul lassan visszafelé engem otthagyva.

De észreveszem hogy a földön hever egy papír ami eddig nem volt ott. Biztosan Jungkooké.

- Jungkook várj. - kiáltom és már utánna is szaladok..

- Mi az Jimin? - kérdezi és felém is fordul.

- Itt akartál hagyni? - kérdezem meg felhúzott szemöldökkel.

- Nem mert tudtam hogy utánnam jössz. - kuncogja el magát. Jah hogy ezt ő így tudja. Fantasztikus.

- Jolvan te látnok. Amúgy ez kiesett a zsebedből. - nyújtom át neki a kis papírt.

- Oh basszus. - kapná ki a kezemből de elrántom. Ez rosszat sejtet hogy így akarja. Kíváncsi vagyok.

- Mi ez? - kérdezem meg.

- Semmi közöd hozzá Jimin. - mondja és próbálja elvenni tőlem, de nem sikerül neki.

- Mondd el! Kérlek. - nézek rá boci szemekkel.

- Ahj miért vagy ilyen kíváncsi? - morog majd megáll előttem. - Ez egy büntetés. De nézd meg magad. - mondja én meg ki is hajtom a lapot.

- Gyorshajtás?- lepődök meg.

- Tádá! Fantasztikus ugye. - mondja szarkasztikus hangnemben.

- Ez rengeteg pénz. - sóhajok egyett.

- Nekem mondod. Fogalmam nincs hogy fogom ezt ki fizetni. - hajtja le a fejét, majd ki is kapja a kezemből a papírt, aztán hátat is fordít nekem, majd elindul.

- Segítek Jungkook. - mondom neki ő pedig mintha megfagyott volna áll meg egyhelyben.

- Azt nem hagyom, ez rengeteg pénz. Így is már sokat segítettél. - rázza meg a fejét.

- Tudom, de kifizetem ezt neked te pedig már ma átjössz hozzám és folytatjuk a tanulást. - állok elé és a kezem nyújtom felé.

- Hát nem is tudom... - szuggerálja a kezem.

- Jaj ne add a nehezen kaphatot. Csak egyezz bele én pedig segítek és én is jól járok. - mondom neki.

- Rendben akkor ma este átmegyek. - mondja és már kezet is ráz velem. A csekket kikapom a kezéből és már ott is hagyom hogy kifizessem neki a büntetést.



Uh sziasztok. Itt is lenne az új rész. Tudom kicsit eltűntem, de már itt vagyok.
Remélem nem lett unalmas ez a rész. A következőt már próbálom jobbra ígérem. Hamarosan az is jön.
Addig is puszi és legyetek jók. ❤️❤️💜💜💙💙