Jungkook szemszöge

Anyám komolyan megkeseríti az életünket. Hogy lehet ilyen felelőtlen egy szülő. Alig tudunk enni és a számlákat fizetni, de ő még rátesz egy lapáttal és iszik mint a görény. A nap folyamán a nagyi küldött egy SMS-t, mert persze én meg tanítottam neki hogyan működik a mobil készülék. Ő csak úgy hívja hogy kütyü, ami aranyos tőle. Azt írta hogy anyám rosszul lett és bevitték a kórházba mert szét hányt mindent. Kimosták a gyomrát, meg egyebek, de már haza is jöhetett saját felelősségre. És persze hogy ezt választotta.
Azt is írta a nagyi hogy valahogy gyógyszert kell szereznünk mert anyám lázas és hogy nem akar lemenni neki, így hát muszáj lesz gyógyszert vennem. És itt egyből beugrott Jimin és az egyezségünk, úgyhogy egyből írtam is neki. Féltékeny vagyok rá, azért mert ezt a hülye sex tanulást is megengedheti magának, mi meg éhezünk. Ő egy kis naiv fiúcska aki a szerelmét akarja lenyűgözni úgy hogy előtte inkább odaadja magát egy ismeretlen embernek. Azaz nekem. De hát én nem mondok nemet most a pénzre. Na meg az élvezetekre sem. Tudom hogy ő lassan akar haladni, mert mikor a fenekét megfogtam is beijedt, így tudom hogy lassan kell haladni, ne hogy feladja és meggondolja magát. Szükségem van a pénzre. Tudom hogy akarja ezt, így hát segítek neki de magam sem tudom miért, persze a pénz miatt, de van még valami más is, csak nem tudom mi.

Miután végeztem a Jiminnel való találkozóval, egyből elhagytam a sulit leszarva hogy még megy a tanítás. Nem bírom az anyám de nem szeretném hogy azért valami komoly baja legyen, mert hát mégis csak ott van a testvérem is akinek még kellene az anyja, de sajnos ő sem kaphatja meg. June erős fiú, de még nagyon fiatal, és igazából fel sem fogja rendesen ami körülötte történik. Sajnálom őt emiatt, de ő tudja jól hogy rám számíthat, és persze a nagyi is. Hamar fel kellett nőnöm a feladatomhoz, méghozzá a családvezető szerephez.

A gyógyszertárban ahova a suliból siettem egyből megvettem a szükséges gyógyszereket a Jimin által fizetett pénzből. A maradék kis pénzből pedig cigarettát vettem, mert ugyéreztem kell valami amitől képes leszek az otthoni feszkot levezetni. Az alkohol eszembe se jutott anyám miatt. El is hánynám magam tőle, már csak egy kortytól is.

Persze öngyújtot is kellett vennem mert az nem volt nekem, mivel igazából most fogok először rágyújtani. Drogokhoz nem fogok nyúlni, ahogy alkoholhoz sem. Dugni meg nem akarok ismeretlen emberekkel. Jimin jó lenne, de sajnos még nem állunk azon a szinten. Így hát marad a cigi ami lefog nyugtatni remélhetőleg.

Közben haza is értem, így mikor benyitottam elég orrbacsapott az otthoni szag. Alkohol, hányás, és kaja. Hát nem éppen jó párosítás.

- Megjöttem!- kiáltóm el magam. De válasz nem jön.

- June? Nagyi? Merre vagytok.? - kérdezgetem hangosan hátha valaki meghallja.

- Oh Jungkook, már is hazaértél.? - Jött a nagyi a konyha felől. Majd amikor elém ért egy szoros ölelésben vont, amit egyből viszonoztam.

- Igen. Hoztam gyógyszert. June? - kérdeztem rá testvéremre.

- Anyáddal van fenn a szobába, hogy figyeljen rá, és hogyha valami baj van akkor egyből tudjon szólni nekem. - meséli én meg bolintok egyett.

- Megnézem őket. Te addig megtennét hogy kinyitod az ablakokat egy picikét. - mondtam neki kérésem.
A nagyi csak bólintott én pedig felmentem az emeletre, hogy megnézem anyát és Junet.

A szobába belépve állott és pia szag keringett a levegőben, amitől megint egy fintor ült ki az arcomra.

- June? - halkan szolaltam meg.

- Jungkook! . - pattant fel a székéből, majd felém futott. Egy pörgés a levegőben és már le is tettem a pihe puha testét. Mosolyogva adtam egy puszit a feje tetejére, majd odasétáltunk az ágyhoz amin aludt az alkolista anyám.

- Hogy van? - kérdeztem Junet.

- Igazából most jobban hogy kiürült a hasa, de még lázas. - mondta kis aranyosan, de persze szomorúság volt a hangjában. Sajnálja őt. Az anyját aki nem képes normális anyaként viselkedni. És nem tud törődni a gyerekeivel. Szánalmas hogy idáig jutott.

- Kis fiam te vagy az? Jungkook? - szólal meg rekettes alig hallható hangon. Olyan mintha lassan egy szellem lenne.

- Nem vagyok kisfiú. - a hangom haragos és magabiztos.

- Persze hogy nem vagy az. Nem hoznál nekem egy kis pohár bort? - kérdezi tőlem. Mit képzel hogy én leszek a pincér aki idehozza a piát. Hát azt lesheti.

- Én aztán biztos nem. Inkább szedd össze magad és gondoskodjon végre a gyerekeidről. Nem gondolod hogy végre ideje lenne anyaként viselkedned? - kérdezem ingerülten, de nem is várom meg hogy válaszoljon inkább kisietek a szobából.

- Nagyi elmegyek sétálni. Mindjárt jövök. - kiáltom el magam aztán ki is lépek a meleget nyújtó házból. Mivel közeleg a tél ezért eléggé hűvösek a napok mostanában, de nem baj, mert én szeretem a kis csípős hideg levegőt.
Az utcán pár ember sétálgat én pedig ugy döntök hogy a közeli parkba fogom elszívni az első cigim.

Lágyan fúj a szél így simogatva a hajam ami ettől csak még kocosabb lesz.
Amint beérek a parkba le is ülök az első szabad padra, majd a fejemre húzom a pulcsi kapuciáját, hogy most csak is egymagam legyek. Kiveszem a dobozból az első szál bűzrudat amit számba véve meg is gyújtok. Egy nagyot szippantok, de egyből a köhögő roham jön rám a füst miatt. Amint az csillapodott újból belszivok de most kisebbet és megprobálom letüdőzni. Ami elsőre még nem nagyon megy, de másodjára és harmadszorra már sikerül. Így már nyugodtan adom át magam az első cigis élménynek. Egy kicsit beleszédülök tőle de nem zavar, inkább tetszik. Végre valami ami lenyugtat egy kicsit.

- Jungkook te vagy az? - hallok meg egy lágy ismerős hangot.

- Jimin? Mit keresel itt? - nézek a fiúra aki nagy szemekkel bámul?

- Te mióta cigizel? - kérdezi meghökkenve.

- Most óta. - válaszolok nem törödöm stílusban. Semmi köze hozzá.

- Nem kellene ezt tenned. Nem egészséges. - oktat ki arról amit persze én is tudok, de nincs más lehetőségem jelen pillanatban, hacsak nem a padon dugom meg Jimint ebben a percben.

- Tudom de nem érdekel, és téged sem kellene hogy érdekeljen. Semmi közöd hozzá. - mondom neki, felvéve a harcias stílusomat.

- Igen tudom bocsi. Holnap akkor folytatjuk a tanulást? - kérdez rá ezzel elterelve a témat és az ajkait is beharapja. Én szemmel követem a tettét amire nyelnem kell egyet mert most igazán megcsókolnám azokat a vastag ajkakat.

- Igen persze. Majd írok. - válaszolok a kérdésére majd felállok a padról és odasétálok elé.
Eldobom a cigicsikkem majd a két kezem Jimin derekára vezetem. Láthatóan ledermed a tettemtől, én pedig erre csak egy laza mosolyt engedek meg magamnak.

- Jungkook? - suttogja a nevem. Na mivan ennyire félsz vagy ennyire hatással vagyok rád Jimin.? Kérdezem magamtól gondolatba.

- Meg akarlak csókolni. - mondom ki a gondolatom.

- Én is akarom. - nyálazza be ajkait és rá is harap amit nem tudok figyelmen kívül hagyni. Csak ennyi kellett nekem. Egyből szájára tapasztottam az enyém és finoman kezdtem el izlelgetni. Istenem ezek a gyönyörű csodás ajkak. Taehyung szerencsés lesz ha megkapja.. Jesszus miket beszélek.? Ah mindegy.

Érzem hogy azért távozik belőlem valamennyi frusztrációm így el is válok Jimintől.

- Egyre ügyesebb vagy. - adom tudtára a tapasztalatom a fejlődéséről.

- Köszönöm és ez mind neked köszönhető. - mosolyodik el és hajtja le a fejét.

- Szerintem én most már megyek haza, mert még tanulnom kell. - mondja Jimin.

- Rendben akkor holnap találkozunk. Legyen szép estéd.- mondom neki majd el is köszönünk egymástól.
Most már nekem is haza kellene mennem. Valamennyire lenyugodtam az anyámmal történt beszélgetés után, így hát el is indultam haza, remélve hogy ma már nem találkozom a nővel aki egy szellemként lakik a házunkban.



Itt is lenne az új rész. Remélem tetszik nektek. Szerintem kicsit uncsi a rész de remélem hogy azért el lehet olvasni. Szeretlek titeket. Puszi. ❤️💜❤️