Jimin szemszöge

Már egy hete nem találkoztam Jungkookkal, de talán ma összefutok vele végre a suliban, mivel hétfő van. Ezelőtt héten a nagyija bekerült a kórházba így ő otthon maradt. Ennyit mondott és többet nem is beszéltünk azóta.

A bál közeledik és én pedig  vészesen kifutok az időből. Pontosabban 4 napom van a bálig a mai napot is beleszámítva, mert pénteken este itt már hatalmas buli lesz. Már elkezdték szervezni és már a díszlet fele is megvan. Ezen a héten van a párkeresés, így ha nem csapok le minnél előbb Taehyungra akkor nekem annyi. Hiba volt a fáradozás és minden.

- Szia Jimin. - hallom meg barátom hangját.

- Szia Jin. Hogy vagy? - fordulok felé mosolyogva.

- Köszi jól vagyok. Most roppant boldog, mert Nam meghívott a bálba. - mondja teljesen elvarázsolva.

- De hisz együtt vagytok. Tök egyértelmű hogy együtt mentek. - nézek rá felhúzott szemöldökkel.

- Jó persze, de ő romantikus nem mint te. - szól be nekem amin én gyak felkuncogok és inkább váltok egy másik témára.

- Láttad Jungkookot? - kérdezem és körbe is nézek hátha meglátom.

- Hát egy fél órája elment mellettem, de azóta nem. Miért? - kérdez rá érdeklődve.

- Egyeztetnem kell vele a tanulással kapcsolatosan. - mondom ki teljesen meggondolatlanul a dolgokat.

- Együtt tanultok Jungkookkal? - néz rám értetlenül, de pár pillanat után leesik neki az én kis haditervem. - Jungkookkal? Miii?! - szólal fel hisztérikus hangon.

- Én el akartam mondani, de...

- Miért pont Jungkook? Tudod jól hogy  ő egy menő srác aki lehet hogy egy magunkfajta kis átlagos fiúból bohócot csinál. Erre nem gondoltál? És egyáltalán hogy haladtok? Mesélj el mindent! - fog rá két vállamra és szembe fordít teljesen magával.

- Jungkook nem rossz ember. A barátom már ő is. - mondom el őszintén.

- De miért nem mondtad el nekem? Hisz én vagyok a legjobb barátod. Nem.? - néz rám kissé szomorúan.

- Persze hogy az vagy Jin. A legjobb. Azért nem mondtam el még, mert féltem, hogy mérges leszel rám. Mivel te mondtad hogy ez rossz ötlet, de egyáltalán nem volt rossz ötlet és most is ezen a véleményen vagyok. Jungkook nagyon sok mindent megmutatott és kialakult egy bizalmi kapocs így már barátok vagyunk. - mondom el neki teljesen őszintén végig a szemeibe nézve, hogy tudja tényleg nincs miért aggódnia.

-De ha tényleg valamivel megbánt, vagy esetleg fizikailag bánt téged, akkor ő a halál fia. - emeli fel az állát, mintha olyan erős lenni mint Herkules és mindenkit letudna győzni.

- Jolvan te adonisz menjünk órára, mert mindjárt becsengetnek. - karolok belé és elkezdem befelé húzni az épületbe, hogy elkezdjük a napot az osztályban.

***

Már az utolsó órának is vége van hál isten. Körülbelül az utolsó két óra csak a bálról szólt és a szervezetekről. Minden meg lett beszélve és így mindenki teheti a dolgát. Én nem jelentkeztem segítőnek így nekem nincs erre gondom. Így amíg folytak a megbeszélések az órán addig én gondolkodtam hogy hogyan is hivhatnám el Taet a bálba. Semmi extra nem jutott eszembe így végül eldöntöttem hogy csak oda megyek és elhívom.

Most épp őt keresem a folyosókon, hogy végre megtegyem azt amire már nagyon régóta várok és csak remélni tudom hogy nem utasait vissza.

Az osztályterme előtt meg is találom a hercegem, aki ma is eszméletlen jól néz ki, így egy nagyot nyelve indulok meg felé. Amint észrevesz, mosolyogva int nekem ő is majd elindul felém.

- Szia Jimin. - köszön nekem édes mély hangján amitől mindig kirázott a hideg, de most még sem volt rám nagy hatással.

- Szia Taehyung. Ráérsz egy percre?- kérdezem meg kissé zavartan és lélekben kezdek felkészülni a meghívásra.

- Persze. Elmenjünk egy csendesebb helyre? - kérdezi meg aranyosan, ami meg dobogtatja a szívemet.

- A termetekben vannak még? - érdeklődöm meg és be is kukkantok az osztályba, de nem látok senkit.

- Nem mar nincs senki én vagyok az utolsó. - kuncog egyet aranyosan és már be is lép a terembe.
Becsukom magam után az ajtót és Tae elé sétálok vele szembe, hogy szemeibe nézhessek közben.

- Miről szeretnél beszélni? - mosolyog a cuki téglalap alku mosolyával, fogait kivillantva. Arca két oldalán kis gödröcske jelenik meg és a szemehéja is félig lecsukodik.

- Öhm hát izé... Én.. - kezdek el dadogni és érzem hogy lever a víz idegességemben. Erre a pillanatra vártam már nagyon rég és most végre itt a lehetőség. Nem halaszthatom el.

-Nyugi Jimin. Mély levegő és csak mond ki. - beszél nyugtató hangon és a jobb kezével vállamra simit amit a tekintetemmel végig követek. Veszek egy nagyon mély lélegzetet majd lassan kifújva újra szemeibe nézek amik úgy csillognak mint az égen a csillag.

- ELJÖNNÉL VELEM A BÁLBA? - bököm ki nagyon gyorsan és hangosan a kérdésem amit most rettentő jó volt kimondani.

- Hogy én? - lepődik meg egy pillanatra de aztán elmosolyodik és két kezemért nyúl hogy összekulcsolja a sajátjával. Szinte sokként ér a megmozdulása, a szívem pedig dübörgésbe kezd.  Ez akkor azt jelenti hogy...

- Szívesen elmegyek veled Jiminie. - mondja mosolyogva és közelebb is hajol hozzam majd az arcomra lehel egy aprócska puszit. Az illata őrjítően finom és az orrom csak még többet akar belőle ezért, magamhoz húzom és szorosan megölelem.

- Most nagyon boldog vagyok. Rég óta erre készültem. - vallom be őszintén és nyakhajlatába fúrom a fejem.

- Én is boldog vagyok. Köszönöm a meghívást, de most mennem kell haza ha nem baj. Este írok és mindent megbeszélünk rendben? - húzódik ki kezeim közül és mosolyogva fürkészi arcom.

- Rendben. Vigyázz az úton. - mondom neki, ő pedig egy "szia" után ki is megy a teremből.

Az álmom vált valóra az előbb. Hogy én mióta vártam erre a pillanatra. Ennél jobban nem is végződhetett volna. A szerelmem igent mondott. Velem jön a bálba, én pedig boldog leszek az oldalán, kézenfogva állva. Istenem milyen romantikus este lesz. Aztán utánna meg kitudja hol kötünk ki.? Bár biztosan forró lesz a hangulat.
Jungkooknak elmondom az örömhírt, és remélem büszke lesz rám amiért végre képes voltam elhívni, hogy voltam elég bátor elé állni.

Lassan boldogan kisétáltam az immár üres folyosóra és teljes rózsaszín köddel a fejem körül sétáltam ki a suliból. Szerencsémre egy ismerős arcba botlottam, akit már reggel is kerestem, így végre lehetőségem is nyílik bele beszélni.

- Szia Jungkook. - köszönök neki és oda is sétálok hozzá.




Jungkook szemszöge

Az egész ezelőtti hét egy kusza, borzalmas, de egyben kellemes hét volt, amit végig otthon töltöttem. A nagyinak eltört a lába és így rám hárult minden otthoni meló. A nagyi gipszben nyomta az ágyat. Yune néha segédkezett, anyu meg hát eléggé meglepett.

Amikor bementem a nagyiért a kórházba nagyon furcsa, hihetetlen dolog történt. Anyu azt mondta bevonul az elvonóra. És szerdán meg is tette. Nagyon meglepődtem rajta. Először nem hittem neki, de amikor böröndöstül nekem kellett elvinnem már hittem neki, mivel a saját két szememmel láttam. Azóta is reménykedem hogy segíteni fog neki és végre minden rendbe jön vele. Jó lenne már egy anya a háznál.

Én főztem, takarítottam és segítettem a nagyinak és Yunenak. Minden rám hárult, de egyáltalán nem zavart. Azért tudtam pihenni is valamennyit ami nagyon jól esett.

Jiminnel a hét elején beszéltem, mivel kérdezte mi van velem, de azóta nem beszéltünk. Biztosan sok dolga is volt, na meg a bál szervezése is elkezdödött mint minden évben ilyenkor.

Ma jöttem először suliba és szinte mindenki odajött hozzám és kérdezgettet, hogy jól vagyok-e és hogy miért nem voltam egy hétig. Kedves volt tőlük tényleg, de egyszavas válaszokon kívül nem sok mindent kaptak tőlem.

Ebéd szünetben is megrohamoztak, de főként lányok és a bálról kérdezősködtek, hogy van e már párom. Sőt volt olyan is hogy meg hívtak. Minden kérőt elutasitottam. Nem megyek a bálba. Biztos nem. Jimin ha elhivja Taehyungot akkor azt kellene néznem, és a szívemnek az nem tenne jót. Túlságosan féltékeny lennék és szomorú. Ki akar így bálba menni?

Bár észrevettem, hogy mostanában kevesebbszer emlegette, de ez még nem jelenti azt hogy már belém szerelmes. Miket is gondolok.? Belém? Ő soha nem szeretne viszont engem, hisz ott van Taehyung akit már nagyon régóta kedvel. Ez ellen nem versenyezhetek.

A nap végén láttam hogy Jimin és Tae bemegy egy terembe amitől összeszorult a szívem. Biztosan most hívja el. Vége van. Most ha igent mond már nem sokáig lesz rám szüksége. Elveszitem őt. Lehet hogy ami kialakult barátság is tönkre megy. Ez az én szerencsém.

Kisétaltam a suliból és az udvaron a dobozkámból kivettem egy szál cigerettát és rágyújtottam. Most a lelkemnek nagyon jól esik ez az egy szál.
Gyorsan elszivtam és már készültem is elindulni haza, de egy ismerős hang szólított meg.

- Szia Jungkook. - köszön nekem Jimin és hatalmas mosollyal az arcán jön oda hozzám.  Nagyon boldog, látszik rajta.

- Szia Jimin. - próbálok magamra erőltetni egy kisebb mosolyt több kevesebb sikerrel.

- Képzeld ez életem legboldogabb napja. - sóhajt egyett és az ég felé nézve mondja el, mintha csak az egész világgal tudatni akarná.

- Sikerült a meghívás? - kérdezem mivel úgy is tudom hogy mire gondol.

- Igen mondott. És olyan aranyos volt, na meg aww majdnem elolvadtam akkor amikor megöleltük egymást. - mondja nekem pedig mintha csak egy kalapáccsal verné éppen szét a szívem. Minden szava egy újjabb ütés.

- Értem örülök neked. - suttogom és le is hajtom a fejem, mivel érzem hogy a szememet égetni kezdi a kitörni készülő könny.

-  Köszönöm. Ahhh olyan boldog vagyok.- kiáltja el magát én pedig rögvest fel is kapom a fejem és csak a boldog arcát nézem. - De lenne itt még valami. - vált komolyra és tekintetét összekapcsolja az enyémmel.

- Igen? - húzom fel egyik szemöldököm. Lehet hogy a tanulást lemondja és itt ér véget kettőnk "kapcsolata".?

- Holnap este ráérsz? - kérdezi én pedig egyből rá is bolintok.

- Miért? - kérdezek vissza.

- Be kellene fejezni a tananyagot.

- Oh igen értem. - kezdem el hevesebben venni a levegőt. Akkor ez azt jelenti hogy előtt az amire én vártam.

- Jungkook feküdj le velem. - jelenti ki nagyon komolyan és csak bámulunk egymás szemeibe.
Hát eljön ez a pillanat is. Jimin képes nekem adni magát a szerelméért Taehyungért. Nagyon elszánt ezzel pedig nem versenyezhetek.
Gratulálok Taehyung nyertél, tiéd Park Jimin.