Jimin szemszöge :


Még most is bizsereg a szám az első csókomtól. Szinte érzem azt ahogy Taehyungal csinálom ezt ő pedig szorosan ölel magához én pedig szinte rongybabaként folyók össze a karjaiban. Istenem de mennyei lenne ha már most itt lenne velem és birtokba venné az ajkaim aztán az egész testem.

Köszönöm Jungkook hogy elválaltad istenem de örülök neki. Ő a tökéletes személy akitől tanulhatok. Áldom az eget hogy igent mondott. És még sok pénzt sem kért el.

Ezekkel a gondolatokkal aludtam el tegnap este a puha ágyamban ahol persze Taehyungal álmodtam megint.
Így reggel természetesen rossz állapotban keltem.
A farkam az égnek állt mint aki nem kap levegőt a vízben és minnél magasabbra akár jutni. A heréim olyan kemények mint a golflabda, és egy kicsit fáj is. Már nagyon kíváncsi vagyok milyen az amikor nem magamnak csinálom. Na majd Jungkook segít ebben is.

Lassan kelek fel a meleg ágyból és megprobálok álló kukimmal elmenni pisilni. Így kicsit talán le tudok nyugodni, mert sajnos időm nincs kiverni már, de álló fasszal meg nem mehetek iskolába.

A mosdóba belépve szemezni kezdek a klotyóval és átgondolom a legjobb megoldást, hogy hogyan végezzem el a dolgom.

Nehéz a dolgom mert akárhogy próbálom nem akar lefelé nézni a kis szemét, így hát meg próbálom ülve. Szerencsémre ez bejön, így nyugodtan élvezem a dolgom és gyors reggeli rutinom után elhagyom persze az üres házat. Amúgy komolyan úgy érzem mintha csak én laknék itt és a szüleim néha-néha eljönnek és meglátogatnak.

A fülemben a fülesemmel haladok a suli felé, ahol megint egy fárasztó és unalmas nap veszi kezdetét. De a nap vége jól fog végződni, mégpedig azért mert ma valami újat tanít nekem Jungkook.

Amikor odaérek a suliba, meg is pillantom a tanárbácsim aki épp a barátaival beszélget. Mosolyog és nevetgél velük.

- Szia Törpe. - köszön oda nekem amikor észre vesz, majd elém is sétál.

- Szia. - köszönök én is vissza neki és rá is mosolygok.

- Ma folytatjuk a tanulást? - kacsint egyett miközben oda súgja nekem ezt a röpke kérdést.

- ühüm. - hümmögök neki.

- Rendben akkor majd mindenképp írok hogy mikor találkozzunk. -mondja majd el is megy, így én is betudok menni a saját osztálytermembe.

***

Szinte csiga ként járt az idő, egészen addig míg az ebéd szüntre ki nem csengettek. Már alig vártam hogy legyen egy hosszabb szünet hogy az agyam végre pihentessem. De most sincs nyugtom mert a telefonom rezgése idegesítően szólalt meg a padomon.

- Ki a faszom? - kérdeztem magamtól, majd felkapva a készüléket megnéztem ki az.

Jungkook :Szia gyere a tesi öltözőbe most.

Olvastam el rövidke üzenetet amit Jungkook írt nekem. Fogalmam nincs hogy mit akarhat tőlem, így hát sietősen indultam meg a tesi öltözők felé.

- Szia. Mit szeretnél Jungkook? - érek oda hozzá, miközben kérdezem.

- Szia. Ma sajnos nem tudunk találkozni délután ezért inkább most tartanám meg a kis leckét. - mondja, de korántsem fejezte be a mondatot.
- De most is oda tudod adni a pénzt? .- most már egyáltalán nem jókedvű, mint reggel volt amikor láttam. Most inkább mondanám szomorúnak, vagy letörtnek.

-Igen, de kevés időnk van, és nem látnak itt meg? - kérdezem aggódva. Azért nem szeretnék lebukni itt a suliban.

- Ne aggódj nem fog ide lejönni senki most. - Jött közelebb majd egyből derekamra is fogott. A hatalmas meleg tenyerét a ruhámon keresztül is tökéletesen éreztem. A mellkasunk összeért már de még mindig nem tett semmit.

- Jimin, most valami ujjat mutatok, de ne aggódj, az előző leckéhez tartozik. - mosolyog majd összeérinti az ajkaink. Beleszusszantok a csókba, mivel nekem még mindig nagyon új ez a dolog, de nagyon élvezem.
Lassan mozgatjuk ajkainkat de egyszer csak megérzek egy puha, nedvességet az ajkamon. Végig szánt a nyelvével alsó ajkamon, de én teljesen lefagytam, gondolom most nekem is kéne csinálnom valamit.
Ezért nagy bátorságot szedtem össze, így én is bele vetettem a nyelvem.

- Hooo. Mit csinálsz? - tol el magától Jungkook.

- Hát próbáltalak utánozni. - hajtom le a fejem. Jaj de gáz ez.

- Figyelj nem kell ugyan azt csinálnod mint amit én. Csak annyit kell csinálnod hogy mikor megérzed hogy végisimitok itt - húzza végig ujját ajkamon. - Akkor neked csak le kell engeded az ajkad hogy a nyelveink találkozzanak, utánna már akciózhatsz, de addig jutsunk el idáig. - én csak bolintottam, ő pedig ezt látva újra számra tért át

Újból megismetelte az előbbi akciót én meg már le is engedtem az állam. Villámcsapásként ért ahogy lágyan rásiklott Jungkook nyelve az enyémre.
Tökéletesen csinált mindent. Olyan táncot járt a nyelvünk hogy még egy profi táncos is megirigyelné.
A keze a derekam markolászta ami belőlem néha egy-egy sóhajt idézett elő. Jungkook csak elmosolyodott majd egy utolsó lágy puszit nyomva a számra el is húzódott.

- Remélem tudtad követni. - mondja mosolyogva.

- Igen és eszméletlen jó volt. - mondom és hirtelen felindulásból megölelem az előttem állót.
Ő csak lefagyva bámul maga elé de nekem is csak akkor esik le hogy mit csináltam amikor megköszörüli a torkát.

- Bocsánat. - mondom neki és már el is  engedem.

-Semmi baj. Örülök hogy tetszett. Akkor odatudnád adni a pénzt? - kérdezi.

- Már most? Nem gyakorlunk még? - kérdezem kétségbeesetten. Hát ez a lecke korántsem megy olyan jól még szerintem.

- Sajnos el kell mennem. - mondja és visszatért a szomorú énje.

- Rendben. - hajtom le a fejem. De ekkor Jungkook a két ujjával megemeli az állam hogy a szemébe nézhessek.

- Ne aggódj mindenképp folytatjuk. - mondja majd rátapadt a számra és megint csak izlelgeti, de pár pillanat múlva megérzem a simitását amitől egyből elnyitom ajkam hogy bejutást nyerhessen számba. Újra rövid kis Szenvedélyes táncot járnak a nyelveink. Most már kicsit magabiztosabbnak érzem magam, így karjaimat Jungkook tarkója köré teszem hogy közelebb érezhesem magamhoz. Szerencsére nem veszi rossz néven így úgy folytatjuk a csókot. Ám egy furcsa és igen kellemetlen tettet visz végbe Jungkook amikor már olyan mélyen vagyunk a csók a hogy félek a nyelveink is összegabalyodtak.
Belemarkolt az egyik félgömbömbe. Erre még nem állok készen.

- Jungkook.- szólok rá miután eltoltam magamtól.

- Bocsi kicsit bele lendültem. - vakarja meg a tarkóját.

- Semmi baj. Csak én meg nem állok erre készen. - mosolyodom el szerényen.

- Igen tudom. Neharagudj. Majd egyszer ide is eljutunk. - mondja nekem, miközben a haját bizergálja.

- Tessék itt van a pénz. - nyújtom felé a papírt.

- Köszönöm. Holnap mindenképp beszélünk. - mondta majd el is hagyta az öltözőt. Hát mit ne mondjak elég furcsa volt ma.

Én is elhagytam a helyiséget, de sajnos ebédelni már nem volt időm mivel becsengettek a következő órára, így hát az osztályomba mentem hogy kezdetét vegye újra a hülye tanulás.
De nem vagyok csalódott amiatt hogy ma csak ennyire volt időnk mert egy újfajta leckét tanultam, amit minnél hamarabb szeretnék elsajátitani, hogy lenyűgözzem vele Kim Taehyungot.

Itt is lenne az új rész. Remélem tetszik és nem szarok a részek.
Puszi nektek. 💜❤️💜