Gyomrom nagyobb korgásokkal jelezte, hogy ideje lenne felkelni, és elindulni enni. Nem volt a legbizalom gerjesztőbb az a hang, ami kintről jött, szóval úgy voltam vele, hogy inkább éhen veszek, mintsem egy konfliktus közepére menjek le. Halk kopogás hallatszódott az ajtómon, majd válasz nélkül nyitott be a hívatlan vendégem. Az ajtótól elfordultam, hogy azt higyje, még az igazak álmát alszom. Rám se hederítve ment az ablakhoz, amelyen a fényeket eltakaró anyagokat elhúzta, ezzel majdnem kiégetve csukott szemmel is a retinámat. Nyöszörögve fordultam a hasamra, arcomat a párnába fúrva. Ha nem is aludtam, inkább döglődtem volna egész nap a szobámban, mintsem ki kelljen kelnem az ágyamból. Az ablak egy halkabb nyikorgással engedett az akaratnak, hogy kinyissa az illető, aki bepofátlankodott a szobámba, majd amikor a friss, reggeli fuvallat elért az ágyamhoz,  hátamat kellemesen simogatta a hűsítő levegő. Megborzongtam a hirtelen hidegtől, s arcomat is még jobban a párnába fúrtam. Hátamon egy kezet éreztem meg, mely lassan kezdte el simogatni a kilógó bőrfelületet. Szemeim hirtelen pattantak ki, majd olyan sebességgel fordultam meg, amit egy Mustang is megirigyelne, így Jungkook kifejezetten puha bőrű tenyere a hasamat simogatta. Pontosan jól tudta, hogy nem szabadna hozzám érnie. De mégis megtette, és törődött velem. Nem lehetne itt, hiszen nem az ő felesége leszek. Nem érhetne hozzám. Sőt. Beszélni se beszélhetne velem. Mégis megteszi azt, amit a bátyja nem.

- Jó reggelt! - köszöntött mosolyogva, nyuszi fogait is kivillantva.

-Ühüm. - nyöszörögtem neki az eredetinél sokkal mélyebb hangon, majd fejemet ismét a párnámba fúrtam. Tényleg semmi kedvem nem volt innen felkelni.

-Aha, értem. - bólogatott megértően, mire homlokráncolva vezettem felé a kobakomat. - Még mindig nem akarsz enni?

-Ne - tagadó szavamat gyomrom korgása zavarta meg, mire halkan felkuncogott, majd felvonta a szemöldökét amolyan "Biztos vagy te ebben?" stílusban. -  Nincs kedvem lemenni. - vontam vállat hanyagul, miközben felültem az ágyon.

- Akkor levigyelek? - vonta fel pajkosan a szemöldökét, mellkasa előtt összefonva a karjait.

-Megakarod gyilkoltatni magadat?

-Nem annyira, de azért is engem vádolnának, ha éhen vesznél. - mondta szemrehányóan. Ezt a hangsúlyt sem hallottam még tőle, mégha olyan sokszor nem is találkoztunk. Megteszi azt, amit a bátyja nem, és ezt egyszerűen nem tudom már hogyan hangoztatni. - Jah, és az őrök összepakolták a cuccaid, nemsokára költözöl hozzánk.

- Érte- Várj. Az intim cuccaimhoz hozzányúltatok? - sipákoltam hisztérikusan.

- Aha. Kifejezetten beindító látvány volt az a szép, tűzpiros csipkés tanga. - válaszolta könnyelműen majd sóhajtva kacsintott egyet és felállt az ágyról, majd ment az ajtóhoz, hogy kimenjen, mielőtt baj történne. Mikor leakarta volna nyomni a kilincset, az hirtelen megmozdult, majd a falap kinyitódott, és Kihyun dugta be először a fejét, majd szépen lassan az egész teste a szobámba vendégeskedett. Becsuktam a szemeimet, miközben az eddigi ülőhelyzetemből háttal visszadőltem a párnáim közé.

- Jó reggelt! - köszöntött minket egy torokköszörülés után Kihyun - Mit csináltatok ti ketten itt? - vonta fel követelőzően egyik szemöldökét, mellkasa előtt összefonva kezeit. Szemeimet dörgölve tornáztam magamat ismét ülő helyzetbe, majd egy kisebb nyörszörgés után belekezdtem.

-Jungkook felkeltett, hogy menjek le enni, illetve, hogy a gorilláitok az intim szvérámon belül összepakoltak. - vontam vállat lazának tűnve, miközben belül a bosszúmat forraltam. Hogy merészeltek a saját dolgaimhoz hozzányúlni?

-Biztos? - kérdezte Kihyun, amire csak szemet forgattam, majd bólintottam. Vállat rántva ment ki az öccsévvel a szobámból, de amikor realizáltam, hogy nincs már semmi a gardróbomban, így a két fiú után kiabáltam.

-Kihyun! - üvöltöztem, mint a fába szorult féreg - Nincs ruhám!

-Felőlem az nélkül is jöhetsz. - kössz a segítséget!  Válasza hallattán  egyszerűen éreztem, ahogyan megnyalja az ajkait, majd azokat egy óvatos, perverz mosolyra húzza. A kis pihék a tarkómon is felálltak az undortól, s borzongva terültem szét az ágyamon, melyben ezen a napon aludtam utoljára, ami nekem egyáltalán nem tetszett.

-Gondolhatnál egyszer rá is. - hallottam Jungkook halk dünnyögését még az ajtóm elől. Halkan odaosontam az ajtóhoz, majd a fülemet az ajtóra tapasztottam, kihallgatva a beszélgetésüket.

-Minek? - horkantott fel idegesen, nagyokat szusszantva - Miatta szakított velem Seulgi, mit vársz? - mély levegőt vett, miközben nekem pedig a tüdőmbeb rekedt a levegőm. Neki barátnője volt? - Meg amúgy is, - folytatta mondanivalóját az öccsének - a maffia feleségeknek csak az a dolga, hogy a férjük mellett díszelegjenek, illetve utódot szüljenek nekik. Nem a szerelem számít. - fejezte be a monológját. Elszörnyülködve néztem a falapot, mintha átláthatnák azon, s éreztem, ahogyan könnyeim ismét utat törnek maguknak.

- Szóval ez lesz a jövőm? Végülis... Mit vártam... - ajkaimat egy reszketeg sóhaj hagyta el - Ez a maffia.

.  .  .  .

Nem akartam lemenni enni, de muszáj volt. Ígyhát ebédre - ami délután kettő órát jelentett - lementem az ebédlőbe, ahol megterítve várt az asztal, az asztalfőnél pedig Kihyun foglalt helyet. Nyelnem kellett, mert rámtört a hányinger, vegyítve egy újabb síró rohammal.

-Hallottam, amiket mondtál. - kortyolt bele a kávéjába, tartva a szemkontaktust, miközben helyet foglaltam vele szemben. - Ne legyél hisztis ribanc. Tudom, hogy mindent hallottál abból, amit Jungkooknak mondtam. De megérdemled, hogy szenvedj. És igen. Ez a maffia. Nem fogok veled kegyesen bánni. Nem az a dolgom. Csak egyesítjük a két maffiát, és ennyi. Nem szólhatsz bele, kivel csallak meg. Kit viszek a közös házunkba. Vagy, hogy hova megyek el egy szó nélkül. Nem lesz semmi közöd hozzá. - szavaiból csak úgy csöpögött az undor, a gyűlölet, és a könyörtelenség. Pedig én aztán semmiről nem tehettem. Csak lehajtott fejjel kotortam a villámmal az ételt, s alig két falatot ettem belőle.

Hirtelen keltem fel a székről, ami a lendület miatt hangos csapódással érkezett a talajra, s még a villát is a tányérra dobtam. Rohamos léptekkel induktam meg a lépcső felé, s éreztem Jungkook érdeklődő tekintetét a tarkómon. A szobámba érve hangosan csaltam be a falapot, az zárt is elfordítottam, majd a legnagykbb utazótáskámat elővéve szedtem össze a fontosabb cuccaimat, ami még az egyik utazásról benne maradt a táskában, egy két fegyveremmel vegyítve. Hallottam Jungkook hangját a faszerkezet mögül, illetve az azon való dörömbölés, de az agyamat annyira ellepte a fos, hogy egyszerűen képtelen voltam gondolkodni. Arcomon szépen lassan folytak végig a könnyeim, le az államon, majd a pólóm anyaga a mellkasomnál beszívta őket.

Me: Hétkor az erdő melletti apartmanban találkozunk.