5.
Kihyun szemszöge
Idegesen tépek mélybarna tincseimbe, melyeket rendesen meg is cibálok. A migrénem is visszaköszönt, ezzel kísértve azt végig, ahogy a kamera felvételeket tovább nézzem. Hihetetlenül dühített, hogy az öcsém egy hét után már rá mászott. Félreértések elkerülése végett, még mindig szívből gyűleltem a lányt, pusztán irritált, hogy ennyire leszarják az évszázadok óta tartó, és működő szabályokat. Apám mindig azt mondta, ha nem tartunk be egy szabályt, és a megszegése után enyhítünk a szabályzaton, akkor a nagy engedetség miatt a többit is megakarjuk majd szegni.
Imádtam apát, mégha nem is mutattam ki felé. Évekkel ezelőtt eltűnt, s azóta se híre, se hanva. Nem tudunk róla semmit, hiába kerestetném, szinte biztos, hogy az országhatárain is túl van. Előszeretettel packázott az északi, veszedelmes maffiákkal, így nsgy valószínűséggel ők tartják fogva szeretett szülőm. Idegesített, utáltam a helyzetet, amibe szinte saját magamat sodortam bele.
Visszaemlékezés
- Fogadunk Hyung? - kérdezte mellőlem Jungkook, szemeit megrögzötten a monitoron tartva, nagyon koncentrálva arra, mit pötyög be rajta.
- Mi szeretnél? - kulcsoltam össze ujjaimat, majd a könyökeimet az asztakra emeltem, s fejemet érdeklődve oldalra billentettem.
- Tudod, van Sunhee, akiről mindig mesélek... - helyeslően bólogatni kezdek - Megszeretném venni. Viszont az úgy túl unalmas. Fogadjunk. - ajkait ravaszul nedvesítette meg, pont a legizgalmasabb résznél tartva hatás szünetet - Ha én nyerek, én veszem meg. Viszont, ha te nyersz, akkor te veszed meg. És nincs olyan, hogy nem. - elgondolkodok. Ott van nekem Seulgi, akit igazából annyira nem is szeretek. A mi maffiánk ribancai közül szedtem ki, s fogadtam magam mellé. Tetszeni még mindig tetszik, de már nem a régi. Végül vonakodva, de bólintok - Na tehát. A fogadás lényege, hogy ki nyeri be előbb magát az apja szívébe. Használhatsz drogon és erőszakon kívül bármit. - sokkoltan vezetem rá tekintetemet, mintha csak valami rossz viccet hallanék, és az igazságot akarom hallani. Nyugodtan dőlt hátra a székében, kezeit tarkója mögött kulcsolva. Szemei vadul cikáznak az én szembogaraim között, várva a válaszomat.
- Már egyszer rábólintottam. Akkor mit akarsz még? - horkantottam kínomba, direkt az ablak felé nézve, hogy ne lássam meg fivérem győzelem ittas mosolyát. - Ennek az elkezdéséhez kell alkohol is. - fűzöm hozzá felkelve eddigi kényelmes helyemről.
Visszaemlékezés vége
Idegesen doboltam bal kezem ujjaval a tölgyfalapon. Jobb kezemben a szokásos whiskeys poharat lötyögtetem, benne az abba való itallal. Park Jimin lesz az, aki nekem most kell. Bal kacsómmal abbahagyom a "zajongást" majd a telefonomért nyúlok, amibe a telefonszámát beütve a fülemhez emelem a modern tárgyat.
- Haló? - szólalt meg a vékony, ám annál markánsabb hang.
- Szia Jimin. Kihyun vagyok. - magamnak mosolyogtam. Rég beszéltem vele, annak ellenére, hogy az egyik legjobb barátomról van szó, ha lehet a maffiába ilyet mondani.
-Hyung? Ugye most csak nem játszik velem a fülem? - kérdezte hitetlenül, amire felnevetek. Talán ő az egyetlen az öcsémen kívül, aki látta ezt az oldalamat.
- Én vagyok az Chim. Kérhetnék egy szivességet? - ittam bele a poharamba mondatom után, kissé szürcsölve.
- Persze. Miről lenne szó? - hangjából kihallatszik, hogy vigyorog. Leplezni sem tudná.
- Gondolom eljutott odáig is, hogy menyasszonyom van. Jelenleg az öcsémmel van egy légtérbe. Szét tudnád csapni a legyeket? - kérdeztem bizalmas hangnemben. Tudja, hogy mennyire kikészít, ha a tulajdonom mással van. Az igazat megvallva Sunhee csak a tulajdonom, semmi több. Egyszer majd lesz tőlem egy gyereke, meg a férje leszek, és ennyi. Nem kötődhet, nem szabad kötődnie hozzám, mert akkor mi rá a garancia, hogy nem szökik meg, amikor megcsalom? Nincs rá garancia. Akkor meg megkéne ölnöm, amit nem igazán akarok. Előtte éreznie kellene a törődést.
- Hova menjek? - hangja sokkal élesebben cseng a hallójáratomba. Mintha kicseréltké volna a törpe barátomat, és egy olyan embert tettek volna helyére, aki egy kigyúrt néger állat - egyikse igaz rá -.
- Busani fanyaraló. Beszélj Miss. Yoonával. Ő tudja pontosan. - egy oké válasz után kinyomom a telefont, és tovább iszogatom a torkomat kissé maró szeszes italt.
Sunhee szemszöge
A tegnapi napom után sokkal többet, s nyugodtan aludtam. Az ominózus medencés incidens után kikászálódtunk belőle, majd törölközőkkel a hátunkon mentünk el fürdeni, s csatlakoztunk utána az akció filmet néző Jisoohoz és Lisához. Az akció film után az én illetve Jungkook noszogatására egy horrort néztünk meg, amit mi a férfival poker arccal néztünk végig, ellentétben a gatyájukat is összefosó barátnőimmel. Lenyugtatás képp ezután egy komédiát néztünk meg, amitől a hasunkat fogva nevettünk mind a négyen.
Felhőtlennek éreztem magamat azokban a hajnali órákban. Ami pedig még ennél is szebbé tette a napomat, az az volt, amikor Jungkook az ajtóm előtt felkaromat megfogva kérdezte meg:
- Aludjak veled?
Nagy mosollyal ingattam meg a fejemet, s csak azután engedett utamra, miután megígértem neki, ha gond van bekopogok a szobájába.
Erre hálistennek nem került sor, s boldogan mondhatom, hogy a napokig tartó álmatlanság utná nyolc órát lealudtam egyhuzamban. Szinte fülig érő szájjal mentem délelőtt tízkor a "reggeli" kávémért, amit vogyorogva fogyasztottam el. Jókedvemet a hűtőn lévő kis cetli zavarta meg, mely Jisoo kézírásával volt tarkítva.
Ha felkeltél beszélnünk kell. Az embereink elmondása szerint erre jönnem a Parkok.
Egy megkönnyebűlt sóhaj hagyta el a számat, majd ismét bazsajogva fojtattam koffein adagom szürcsölgetését. Csak reménykedni tudtam, hogy a rég látott férfi is elfog jönni.
. . . .
Felöltözve, teljesen frissen álltam a gardrób szekrény tükre előtt, magamat bámulva. Egy egyszerű, fekete melegítőnadrág, egy ugyanilyen színű cropp toppal, és azon a már megszokott korom színű bőrdzsekim. Lábaimat egy szürke sportcipőbe bújtattam, míg hajamat egy egyszerű lófarokba fogtam.
Nagyot sóhajtva hagytam el a szobámat, melyet kulcsra zártam, s rohamos léptekkel vettem célba a hátsó kertet. Hangos kacajok ütötték meg a fülemet, amik mosolygásra kéztettek. Hirtelen komorult el az arcom, akikor bele gondoltam, mi miatt is tallákozunk pontosan itt az helyett, hogy egy filmes napot tartanánk. Bosszantott a tudat, hogy nem tölthetek el két napot se nyugodtan. Mire vgére megnyugodtam, jön ez, s mindent tönkre tesz.
. . . .
Miutná megbeszéltük a tervet, a főlépcső előtt állva vártuk a hivatlan vendégeket. Ketyegőm majd kiakart szakadni bordáim közül, s kezeim is néha megremegtek. Féltem, egyenesen rettegtem az újra találkozástól. Mégis melegség járta át a mellkasom, belegondolva, nemsokára látom a tökkelütött barátom.
Autó kereke csikorgása ütötte meg a fülemet, meg a súrlódás, amit a kis kavicsoknak köszönhetett a gumiabroncs. Tenyerem leizzadt, s majdnem ki is a csúszott a fegyverem a kezemből. Izgultam. Hogy mi miatt, azt megmagyarázni nem tudnám.
Ahogyan azt sem, milyen érzés volt szemtől szemben látni őt.
Fegyveremet homloka közepére szegeztem, mintha csak leakarnám lőni. Lassan totyogó lépéseket tett felém, majd mikor szinte előttem volt, lassan megfigta a pisztolyt, és levezette kezemmel együtt csipőm mellé.
-Sunhee... - suttogta nevem elfúló hangon, s nekem csak ennyi kellett; nagy hévvel ugrottam Jimin nyakába.
Idegesen tépek mélybarna tincseimbe, melyeket rendesen meg is cibálok. A migrénem is visszaköszönt, ezzel kísértve azt végig, ahogy a kamera felvételeket tovább nézzem. Hihetetlenül dühített, hogy az öcsém egy hét után már rá mászott. Félreértések elkerülése végett, még mindig szívből gyűleltem a lányt, pusztán irritált, hogy ennyire leszarják az évszázadok óta tartó, és működő szabályokat. Apám mindig azt mondta, ha nem tartunk be egy szabályt, és a megszegése után enyhítünk a szabályzaton, akkor a nagy engedetség miatt a többit is megakarjuk majd szegni.
Imádtam apát, mégha nem is mutattam ki felé. Évekkel ezelőtt eltűnt, s azóta se híre, se hanva. Nem tudunk róla semmit, hiába kerestetném, szinte biztos, hogy az országhatárain is túl van. Előszeretettel packázott az északi, veszedelmes maffiákkal, így nsgy valószínűséggel ők tartják fogva szeretett szülőm. Idegesített, utáltam a helyzetet, amibe szinte saját magamat sodortam bele.
Visszaemlékezés
- Fogadunk Hyung? - kérdezte mellőlem Jungkook, szemeit megrögzötten a monitoron tartva, nagyon koncentrálva arra, mit pötyög be rajta.
- Mi szeretnél? - kulcsoltam össze ujjaimat, majd a könyökeimet az asztakra emeltem, s fejemet érdeklődve oldalra billentettem.
- Tudod, van Sunhee, akiről mindig mesélek... - helyeslően bólogatni kezdek - Megszeretném venni. Viszont az úgy túl unalmas. Fogadjunk. - ajkait ravaszul nedvesítette meg, pont a legizgalmasabb résznél tartva hatás szünetet - Ha én nyerek, én veszem meg. Viszont, ha te nyersz, akkor te veszed meg. És nincs olyan, hogy nem. - elgondolkodok. Ott van nekem Seulgi, akit igazából annyira nem is szeretek. A mi maffiánk ribancai közül szedtem ki, s fogadtam magam mellé. Tetszeni még mindig tetszik, de már nem a régi. Végül vonakodva, de bólintok - Na tehát. A fogadás lényege, hogy ki nyeri be előbb magát az apja szívébe. Használhatsz drogon és erőszakon kívül bármit. - sokkoltan vezetem rá tekintetemet, mintha csak valami rossz viccet hallanék, és az igazságot akarom hallani. Nyugodtan dőlt hátra a székében, kezeit tarkója mögött kulcsolva. Szemei vadul cikáznak az én szembogaraim között, várva a válaszomat.
- Már egyszer rábólintottam. Akkor mit akarsz még? - horkantottam kínomba, direkt az ablak felé nézve, hogy ne lássam meg fivérem győzelem ittas mosolyát. - Ennek az elkezdéséhez kell alkohol is. - fűzöm hozzá felkelve eddigi kényelmes helyemről.
Visszaemlékezés vége
Idegesen doboltam bal kezem ujjaval a tölgyfalapon. Jobb kezemben a szokásos whiskeys poharat lötyögtetem, benne az abba való itallal. Park Jimin lesz az, aki nekem most kell. Bal kacsómmal abbahagyom a "zajongást" majd a telefonomért nyúlok, amibe a telefonszámát beütve a fülemhez emelem a modern tárgyat.
- Haló? - szólalt meg a vékony, ám annál markánsabb hang.
- Szia Jimin. Kihyun vagyok. - magamnak mosolyogtam. Rég beszéltem vele, annak ellenére, hogy az egyik legjobb barátomról van szó, ha lehet a maffiába ilyet mondani.
-Hyung? Ugye most csak nem játszik velem a fülem? - kérdezte hitetlenül, amire felnevetek. Talán ő az egyetlen az öcsémen kívül, aki látta ezt az oldalamat.
- Én vagyok az Chim. Kérhetnék egy szivességet? - ittam bele a poharamba mondatom után, kissé szürcsölve.
- Persze. Miről lenne szó? - hangjából kihallatszik, hogy vigyorog. Leplezni sem tudná.
- Gondolom eljutott odáig is, hogy menyasszonyom van. Jelenleg az öcsémmel van egy légtérbe. Szét tudnád csapni a legyeket? - kérdeztem bizalmas hangnemben. Tudja, hogy mennyire kikészít, ha a tulajdonom mással van. Az igazat megvallva Sunhee csak a tulajdonom, semmi több. Egyszer majd lesz tőlem egy gyereke, meg a férje leszek, és ennyi. Nem kötődhet, nem szabad kötődnie hozzám, mert akkor mi rá a garancia, hogy nem szökik meg, amikor megcsalom? Nincs rá garancia. Akkor meg megkéne ölnöm, amit nem igazán akarok. Előtte éreznie kellene a törődést.
- Hova menjek? - hangja sokkal élesebben cseng a hallójáratomba. Mintha kicseréltké volna a törpe barátomat, és egy olyan embert tettek volna helyére, aki egy kigyúrt néger állat - egyikse igaz rá -.
- Busani fanyaraló. Beszélj Miss. Yoonával. Ő tudja pontosan. - egy oké válasz után kinyomom a telefont, és tovább iszogatom a torkomat kissé maró szeszes italt.
Sunhee szemszöge
A tegnapi napom után sokkal többet, s nyugodtan aludtam. Az ominózus medencés incidens után kikászálódtunk belőle, majd törölközőkkel a hátunkon mentünk el fürdeni, s csatlakoztunk utána az akció filmet néző Jisoohoz és Lisához. Az akció film után az én illetve Jungkook noszogatására egy horrort néztünk meg, amit mi a férfival poker arccal néztünk végig, ellentétben a gatyájukat is összefosó barátnőimmel. Lenyugtatás képp ezután egy komédiát néztünk meg, amitől a hasunkat fogva nevettünk mind a négyen.
Felhőtlennek éreztem magamat azokban a hajnali órákban. Ami pedig még ennél is szebbé tette a napomat, az az volt, amikor Jungkook az ajtóm előtt felkaromat megfogva kérdezte meg:
- Aludjak veled?
Nagy mosollyal ingattam meg a fejemet, s csak azután engedett utamra, miután megígértem neki, ha gond van bekopogok a szobájába.
Erre hálistennek nem került sor, s boldogan mondhatom, hogy a napokig tartó álmatlanság utná nyolc órát lealudtam egyhuzamban. Szinte fülig érő szájjal mentem délelőtt tízkor a "reggeli" kávémért, amit vogyorogva fogyasztottam el. Jókedvemet a hűtőn lévő kis cetli zavarta meg, mely Jisoo kézírásával volt tarkítva.
Ha felkeltél beszélnünk kell. Az embereink elmondása szerint erre jönnem a Parkok.
Egy megkönnyebűlt sóhaj hagyta el a számat, majd ismét bazsajogva fojtattam koffein adagom szürcsölgetését. Csak reménykedni tudtam, hogy a rég látott férfi is elfog jönni.
. . . .
Felöltözve, teljesen frissen álltam a gardrób szekrény tükre előtt, magamat bámulva. Egy egyszerű, fekete melegítőnadrág, egy ugyanilyen színű cropp toppal, és azon a már megszokott korom színű bőrdzsekim. Lábaimat egy szürke sportcipőbe bújtattam, míg hajamat egy egyszerű lófarokba fogtam.
Nagyot sóhajtva hagytam el a szobámat, melyet kulcsra zártam, s rohamos léptekkel vettem célba a hátsó kertet. Hangos kacajok ütötték meg a fülemet, amik mosolygásra kéztettek. Hirtelen komorult el az arcom, akikor bele gondoltam, mi miatt is tallákozunk pontosan itt az helyett, hogy egy filmes napot tartanánk. Bosszantott a tudat, hogy nem tölthetek el két napot se nyugodtan. Mire vgére megnyugodtam, jön ez, s mindent tönkre tesz.
. . . .
Miutná megbeszéltük a tervet, a főlépcső előtt állva vártuk a hivatlan vendégeket. Ketyegőm majd kiakart szakadni bordáim közül, s kezeim is néha megremegtek. Féltem, egyenesen rettegtem az újra találkozástól. Mégis melegség járta át a mellkasom, belegondolva, nemsokára látom a tökkelütött barátom.
Autó kereke csikorgása ütötte meg a fülemet, meg a súrlódás, amit a kis kavicsoknak köszönhetett a gumiabroncs. Tenyerem leizzadt, s majdnem ki is a csúszott a fegyverem a kezemből. Izgultam. Hogy mi miatt, azt megmagyarázni nem tudnám.
Ahogyan azt sem, milyen érzés volt szemtől szemben látni őt.
Fegyveremet homloka közepére szegeztem, mintha csak leakarnám lőni. Lassan totyogó lépéseket tett felém, majd mikor szinte előttem volt, lassan megfigta a pisztolyt, és levezette kezemmel együtt csipőm mellé.
-Sunhee... - suttogta nevem elfúló hangon, s nekem csak ennyi kellett; nagy hévvel ugrottam Jimin nyakába.
Коментарі