Prológus
Átlagos napnak indult.
Jisootól, és Lisától sétáltam hazafelé, táskával a hátamon. Fáradt voltam, mert egész éjszaka kint voltunk a csillagos ég alatt, és beszélgettünk. Régen találkoztunk, ezért is esett jól, hogy végre velük lehettem. Nyugodtan lépkedtem hazafelé, miközben a hajamba a szél olykor belekapott egy erősebb fuvallatnál. Arcomat felpezsdítette a gyenge szellő, s egy pillanatra meg is álltam, hogy lehunyjam pilláimat, és csak úgy érezzem a levegő mozgását. Halkan szívtam be a levegőt, majd engedtem ki tüdőmből felnyitva szemhélyaimat, folytattam a sétámat. Mikor a hatalmas villa elé értem, a kaput nyitva találtam, így a bejárattal sem szarakodtam, csak szimplán lenyomtam a kilincset, s elém tárult a bézs színekben pompázó előszoba. Nem akartam bekiabálni, hogy megjöttem, mivel a nappali felől duruzsolást hallottam. Inkább csak becsuktam a fa szerkezetet, majd levettem magamról a cipőmet, a táskámat pedig a cipősszekrény mellé dobtam. Nyakamat ropogtatva indultam be a nappaliba, ahol sejtéseim beigazolódtak. Apa előtt egy ismeretlennek titulált serdülő férfiú ült, valószínűleg csak pár évvel lehetett idősebb nálam. Szülőm mellett pedig feltehetőleg az apja, vagy a bátyja ülhetett. Tisztelet parancsolóan figyelt ki az ablakon, miközben fapofával beszélt a családtagjához, és apához. Mikor meghallották halk csoszogásomat, mind nekem szentelték a figyelmüket.
Illedelmesen meghajoltam, majd elindultam a konyhába. Félúton egy kezet éreztem meg a csuklómon, mire arra fordítottam a fejemet, s apával találtam szembe magamat. Fejével biccentett, hogy csatlakozzak hozzájuk. Mosolyogva indultam meg előtte, és amikor odaértük még a szám is tátva maradt. Az az ember ült a fotelben, akit évek óta nem láttam. Jeon Jungkook személyesen. Régen rengeteg közös bevetésre kellett mennünk, ahol úgy forgatta a kezében a késeket, hogy beleszédültem.
- Annyeong! - köszöntem egy ismételt hajlás kíséretében, majd apám utasítására a másik fotelben helyet foglaltam. Érdeklődve cikázott a tekintetem a három férfi között, akik szájukat rágcsálva nézték egymást gondolkodva. Végül az idősebb Jeon sóhajtott egyet, majd rám vezette a tekintetét. Eszelősen elvigyorodott, majd egy torokköszörülés után megszólalt.
- Bemutatkozom Mrs. Min, rendben? - kérdésére csak bólogattam - Jeon Kihyun, a Jeon maffia jövendőbeli vezetője. Illetve a jövőbeli férjed. - fejezte be bemutatkozását. Pupillám kitágultak, s a levegő a tüdőmben rekedt. A torkom hirtelen elszorult. Kezem és térdem alig láthatóan megremegett, s meg kellett kapaszkodnom a karfában, nehogy leforduljak a kényelmes bőr bútorból.
- Biztos, hogy nem egy másik emberről van szó, mintsem rólam? - kérdeztem még mindig csukott szemmel, erősen markolva a bőrt.
- Nem. - szólalt meg mellőlem egy mély hang, mely kezemre libabőröket varázsolt. Megráztam a fejemet, majd kinyitottam szememet, és óvatosan hátradőltem. Megnyaltam az ajkamat, miközben az ezek szerint újdonsült rokonom felé fordítottam a fejemet. Ideges voltam, de könnyen tudtam palástolni. Apa észre is vette, hogy türtőztetem magamat, mivel behúzta a nyakát, miközben felsőtestével szinte beleépült a kanapé háttámlájába. Elismerően biccentettem egy aprót, hogy ismer annyira, hogy tudja, ha visszatartom a haragomat, akkor nagyobbat fogok robbanni.
- Pontosan hogyan is történt ez, hogy a menyasszonya vagyok? - vezettem tekintetemet Kihyun-ra, aki megnedvesítette ajkait, majd szólásra nyitotta a száját.
- El-
- Azt nem kell tudnod. - vágott közbe apa gyorsan, így erre is rájöttem. Szóval eladott. Várjunk. Mi?
- Képes voltál eladni?! - álltam fel idegesen a kényelmes ülőalkalmatosságból, szikrázó szemekkel figyelve a kanapéról lecsúszó apámat, akinek a feje még mindig le volt hajtva.
- Ez komplikált kincsem. - motyogta a nem létező bajsza alatt. Idegesen felhorkantottam, miközben megforgattam a szememet.
- Legalább drágán adtál túl rajtam?
- Ami azt illeti....- kezdett bele Jungkook, de a bátyjával egyszerre pisszegték le.
- Mindegy is, nem számít. - legyintettem lemondóan, majd gyors léptekkel felmentem a lépcsőn. A szobám küszöbét átlépve becsaptam magam után az ajtót, majd a zárban lévő kulcsot is elfordítottam. A falap mentén lecsúsztam a földre, és csak bámultam kifelé a plafontól padlóig érő ablakomon. Ezt az egy mondatot még hallottam lentről.
- Tetszik, hogy ennyire heves. Remélem nem fogja vissza magát más helyzetekben sem. - ezzel pedig meg tudtam állapítani, hogy Kihyun egy mocskos ember.
Eszembe jutott egy pillanat alatt minden.
Amikor megszülettem, pár hónapos koromban édesanyám mosolygó arcát láttam. Négy éves koromban először vitt apa a lőtérre. Hallottam anya, és apa veszekedéseit. Majd a kérlelő szavaim, amiket a női szülőmnek mondtam, hogy ne menjen el. A hetekig, hónapokig tartó depresszió, sírás, majd a fény, ami a munkám volt. Tizenkét évesen vitt magával apa először bevetésre. Akkor éreztem úgy, hogy igazán önmagam vagyok. És a sok-sok év tanulással, és megannyi küldetéssel, végül pedig a tizenhetedik életévem, amikor hivatalos maffia tag lettem. Majd most, a tizenkilencedik évem, amikor eladtak. Észrevételem nélkül buggyant ki pár sós, forró könnycsepp a szememből, de nem is foglalkoztam vele, hagytam, hogy a többi is utat törjön magának.
Kopogtak az ajtón. Nem válaszoltam, nem mozdultam, csak visszafolytottam a szipogásomat azt remélve, elmegy az ajtó elől bárki is legyen ott. Reményeim nem találtak meghallgatásra, ugyanis egyre hangosabban, és erősebben verte a szegény fát.
- Nyisd ki az ajtót! - dörömbölt az említett tárgyon Jungkook. Meglepődtem, hogy nem Kihyun jött utánam, viszont közben örültem is. Sokkal jobbam szimpatizáltam a fiatalabbal, mint az idősebbel.
- Maradj kussban, talál kinyitom. - dünnyögtem, mire mindennemű hang és mozgás megszűnt. Csak a halk dörmögéseket lehetett hallani, gondolom apa illetve az ezek szerint vőlegényem beszélgettek kicsit hangosabban.
- Várok. - hallottam a türelmetlen hangot, mire beletörődően nyüszítettem párat, hogy fel kell kelnem. Kezeimen megtámaszkodtam, majd nagy lendülettel fellöktem magamat, kinyitotta a zárat. Ellépdeltem az ágyamhoz, aminek az egyik szélére leültem, és ismét csak meredtem magam elé. Jungkook betrappolt az ajtón, majd elém guggolt, és tenyereit a térdemre helyezte. Összerezzentem a különös érzésre, és lefelé fordítottam a fejemet.
- Sírtál? - kérdezte aggódva, szemöldökét ráncolva.
- Nem, csak belefejeltem egy adag csalánba, és kisírtam miatta a lelkemet is. - forgattam szemet szipogva, elmosolyogva iróniámon.
- Gyere le enni - kért.
- Megmérgezte a bátyád?
- Igen, hogy mindenképp meghalj. - nevesítette meg az ajkait szórakozottan.
- Mindegy, akkor sem megyek. - legyintettem nemtörődümül - Ám miért adott el apa?
- Mert nem vagy szobatiszta, és azt akarta, hogy megneveljen a bátyám, és az legyél. - válaszolt frappánsan, komoly fejet vágva.
- Kikérem magamnak - emeltem fel mutatóujjamat - Csak bepisilek esténként.
- Kevesebb dolga lesz legalább. - kacsintott egyet, majd a combomat megpaskolva elhagyta a szobámat.
Jisootól, és Lisától sétáltam hazafelé, táskával a hátamon. Fáradt voltam, mert egész éjszaka kint voltunk a csillagos ég alatt, és beszélgettünk. Régen találkoztunk, ezért is esett jól, hogy végre velük lehettem. Nyugodtan lépkedtem hazafelé, miközben a hajamba a szél olykor belekapott egy erősebb fuvallatnál. Arcomat felpezsdítette a gyenge szellő, s egy pillanatra meg is álltam, hogy lehunyjam pilláimat, és csak úgy érezzem a levegő mozgását. Halkan szívtam be a levegőt, majd engedtem ki tüdőmből felnyitva szemhélyaimat, folytattam a sétámat. Mikor a hatalmas villa elé értem, a kaput nyitva találtam, így a bejárattal sem szarakodtam, csak szimplán lenyomtam a kilincset, s elém tárult a bézs színekben pompázó előszoba. Nem akartam bekiabálni, hogy megjöttem, mivel a nappali felől duruzsolást hallottam. Inkább csak becsuktam a fa szerkezetet, majd levettem magamról a cipőmet, a táskámat pedig a cipősszekrény mellé dobtam. Nyakamat ropogtatva indultam be a nappaliba, ahol sejtéseim beigazolódtak. Apa előtt egy ismeretlennek titulált serdülő férfiú ült, valószínűleg csak pár évvel lehetett idősebb nálam. Szülőm mellett pedig feltehetőleg az apja, vagy a bátyja ülhetett. Tisztelet parancsolóan figyelt ki az ablakon, miközben fapofával beszélt a családtagjához, és apához. Mikor meghallották halk csoszogásomat, mind nekem szentelték a figyelmüket.
Illedelmesen meghajoltam, majd elindultam a konyhába. Félúton egy kezet éreztem meg a csuklómon, mire arra fordítottam a fejemet, s apával találtam szembe magamat. Fejével biccentett, hogy csatlakozzak hozzájuk. Mosolyogva indultam meg előtte, és amikor odaértük még a szám is tátva maradt. Az az ember ült a fotelben, akit évek óta nem láttam. Jeon Jungkook személyesen. Régen rengeteg közös bevetésre kellett mennünk, ahol úgy forgatta a kezében a késeket, hogy beleszédültem.
- Annyeong! - köszöntem egy ismételt hajlás kíséretében, majd apám utasítására a másik fotelben helyet foglaltam. Érdeklődve cikázott a tekintetem a három férfi között, akik szájukat rágcsálva nézték egymást gondolkodva. Végül az idősebb Jeon sóhajtott egyet, majd rám vezette a tekintetét. Eszelősen elvigyorodott, majd egy torokköszörülés után megszólalt.
- Bemutatkozom Mrs. Min, rendben? - kérdésére csak bólogattam - Jeon Kihyun, a Jeon maffia jövendőbeli vezetője. Illetve a jövőbeli férjed. - fejezte be bemutatkozását. Pupillám kitágultak, s a levegő a tüdőmben rekedt. A torkom hirtelen elszorult. Kezem és térdem alig láthatóan megremegett, s meg kellett kapaszkodnom a karfában, nehogy leforduljak a kényelmes bőr bútorból.
- Biztos, hogy nem egy másik emberről van szó, mintsem rólam? - kérdeztem még mindig csukott szemmel, erősen markolva a bőrt.
- Nem. - szólalt meg mellőlem egy mély hang, mely kezemre libabőröket varázsolt. Megráztam a fejemet, majd kinyitottam szememet, és óvatosan hátradőltem. Megnyaltam az ajkamat, miközben az ezek szerint újdonsült rokonom felé fordítottam a fejemet. Ideges voltam, de könnyen tudtam palástolni. Apa észre is vette, hogy türtőztetem magamat, mivel behúzta a nyakát, miközben felsőtestével szinte beleépült a kanapé háttámlájába. Elismerően biccentettem egy aprót, hogy ismer annyira, hogy tudja, ha visszatartom a haragomat, akkor nagyobbat fogok robbanni.
- Pontosan hogyan is történt ez, hogy a menyasszonya vagyok? - vezettem tekintetemet Kihyun-ra, aki megnedvesítette ajkait, majd szólásra nyitotta a száját.
- El-
- Azt nem kell tudnod. - vágott közbe apa gyorsan, így erre is rájöttem. Szóval eladott. Várjunk. Mi?
- Képes voltál eladni?! - álltam fel idegesen a kényelmes ülőalkalmatosságból, szikrázó szemekkel figyelve a kanapéról lecsúszó apámat, akinek a feje még mindig le volt hajtva.
- Ez komplikált kincsem. - motyogta a nem létező bajsza alatt. Idegesen felhorkantottam, miközben megforgattam a szememet.
- Legalább drágán adtál túl rajtam?
- Ami azt illeti....- kezdett bele Jungkook, de a bátyjával egyszerre pisszegték le.
- Mindegy is, nem számít. - legyintettem lemondóan, majd gyors léptekkel felmentem a lépcsőn. A szobám küszöbét átlépve becsaptam magam után az ajtót, majd a zárban lévő kulcsot is elfordítottam. A falap mentén lecsúsztam a földre, és csak bámultam kifelé a plafontól padlóig érő ablakomon. Ezt az egy mondatot még hallottam lentről.
- Tetszik, hogy ennyire heves. Remélem nem fogja vissza magát más helyzetekben sem. - ezzel pedig meg tudtam állapítani, hogy Kihyun egy mocskos ember.
Eszembe jutott egy pillanat alatt minden.
Amikor megszülettem, pár hónapos koromban édesanyám mosolygó arcát láttam. Négy éves koromban először vitt apa a lőtérre. Hallottam anya, és apa veszekedéseit. Majd a kérlelő szavaim, amiket a női szülőmnek mondtam, hogy ne menjen el. A hetekig, hónapokig tartó depresszió, sírás, majd a fény, ami a munkám volt. Tizenkét évesen vitt magával apa először bevetésre. Akkor éreztem úgy, hogy igazán önmagam vagyok. És a sok-sok év tanulással, és megannyi küldetéssel, végül pedig a tizenhetedik életévem, amikor hivatalos maffia tag lettem. Majd most, a tizenkilencedik évem, amikor eladtak. Észrevételem nélkül buggyant ki pár sós, forró könnycsepp a szememből, de nem is foglalkoztam vele, hagytam, hogy a többi is utat törjön magának.
Kopogtak az ajtón. Nem válaszoltam, nem mozdultam, csak visszafolytottam a szipogásomat azt remélve, elmegy az ajtó elől bárki is legyen ott. Reményeim nem találtak meghallgatásra, ugyanis egyre hangosabban, és erősebben verte a szegény fát.
- Nyisd ki az ajtót! - dörömbölt az említett tárgyon Jungkook. Meglepődtem, hogy nem Kihyun jött utánam, viszont közben örültem is. Sokkal jobbam szimpatizáltam a fiatalabbal, mint az idősebbel.
- Maradj kussban, talál kinyitom. - dünnyögtem, mire mindennemű hang és mozgás megszűnt. Csak a halk dörmögéseket lehetett hallani, gondolom apa illetve az ezek szerint vőlegényem beszélgettek kicsit hangosabban.
- Várok. - hallottam a türelmetlen hangot, mire beletörődően nyüszítettem párat, hogy fel kell kelnem. Kezeimen megtámaszkodtam, majd nagy lendülettel fellöktem magamat, kinyitotta a zárat. Ellépdeltem az ágyamhoz, aminek az egyik szélére leültem, és ismét csak meredtem magam elé. Jungkook betrappolt az ajtón, majd elém guggolt, és tenyereit a térdemre helyezte. Összerezzentem a különös érzésre, és lefelé fordítottam a fejemet.
- Sírtál? - kérdezte aggódva, szemöldökét ráncolva.
- Nem, csak belefejeltem egy adag csalánba, és kisírtam miatta a lelkemet is. - forgattam szemet szipogva, elmosolyogva iróniámon.
- Gyere le enni - kért.
- Megmérgezte a bátyád?
- Igen, hogy mindenképp meghalj. - nevesítette meg az ajkait szórakozottan.
- Mindegy, akkor sem megyek. - legyintettem nemtörődümül - Ám miért adott el apa?
- Mert nem vagy szobatiszta, és azt akarta, hogy megneveljen a bátyám, és az legyél. - válaszolt frappánsan, komoly fejet vágva.
- Kikérem magamnak - emeltem fel mutatóujjamat - Csak bepisilek esténként.
- Kevesebb dolga lesz legalább. - kacsintott egyet, majd a combomat megpaskolva elhagyta a szobámat.
Коментарі