-Összevagyok zavarodva. - kezdtem bele a mesélésbe - Volt egy álmom, amiben Kihyun normálisan viselkedett, én viszont Jungkookot választottam, és azóta megmagyarázhatatlan vonzalmat érzek mindkettejük iránt. - a felénél se tartottam, amikor mindketten sikonyálni kezdtek, én pedig a fülemre tapasztottam a tenyeremet, hogy ne kapjak fülkárosodást, de már késő volt. A fülem sípolt, a lányok pedig nem fejezték volna be véletlen sem a sikonyálást. Mikor abbahagyták Jungkook nyitott be, kissé kipirosodott arccal. Nem foglalkoztam vele annyira, inkább a lányokea öszpontosítottam. Elkell őt felejtenem mindörökké.

Kínos csendbe burkolózott a szoba. A lányok érdeklődve fordultak felém, gondolom várták, mit is szeretnék kihizni a szituációból. Viszont én makacsságomnak köszönhetően egy szót sem szóltam mindaddig, amíg Jungkook fel nem sóhajtott, és a szemembe nem nézett. Abban a tekintetben minden benne volt...

- Beszélhetnék négyszemközt? - vonta fel egyik szemöldökét, miközben hangsúlya kérlelő volt. Nem szoktam ezt meg tőle, így vonakodva ugyan, de bólintottam. Felálltam az ágyamról, de még visszafordultam Jisooékhoz.

- Mindjárt jövök. - mindketten beleegyezően bólintottak, én pedig kisétáltam az ajtómon, amit be is csuktam magam után, és karbafont kezekkel néztem Jungkookra, aki idegesen harapdálta az alsó ajkát. - Mi a gond? - hangom közönyös volt. Nem választottam, szimplán eldöntöttem, hogy nem ringatom magamat hiú ábrándokba.

- Miért vagy ilyen? - kérdezte fájdalommal hangjában. Összeszorult a szívem a gondolatra, hogy én bántom. De elkell löknöm magamtól, hogy biztonságban legyen.

- Olyan vagyok, mint amilyen mindig is voltam. - rántottam vállat.

- Egyáltalán nem vagy olyan! Rideg vagy Sunhee! Elutasító! Mit vétettem? - amennyire hangos volt az eleje, olyannyira halkult el a vége. Könnyes szemeivel enyémbe mélyedve bámult íriszeimbe, mintha boldog lenne, ha ezt teheti. Szégyenkezve sütöttem le a szemeimet. Nem akartam, hogy fájjon neki, csupán őt védtem.

- Jungkook.... Én nem akartam ezt. Csak téged akartalak óvni. - suttogtam magam elé remegő ajkakkal. Iszonyatosan zavarban éreztem magamat, pedig elakartam lökni magamtól, hogy ne forduljon meg a fejében az az ötlet, hogy meghódít. Miket beszélek, ilyen eszébe sem jutott.

- Mitől? Mi az, amitől megkell védened?

-A bátyádtól Jungkook! Veszéjbe sodrod magam azzal is, hogy most velem beszélsz. Azzal is, hogy foglalkozol velem. Ez nem helyén való, mindketten tudjuk. Elkell fogadnom, hogy hiába akarok nem lehetek... - nem fejeztem be a mondatomat. Ígyis paradicsom vörös volt az arcom, mégha kimondtam volna azt a szót, hogy veled. Tekintetemet lesütöttem, és a lábfejemet kezdtem el tanulmányozni.

- Kivel Sunhee? - kérdezte Jungkook, hangjából kivehető volt, hogy vigyorog. Eltekintettem a szobám ajtaja felé, mintha olyan érdekes lenne az. Elém lépdelt, majd fölém magasodott, és két ujja közé csipentette az államat, maga felé fordítva, hogy rá figyeljek. Aranyos, nyuszis mosolya ellepte az arcát, lehetetlen volt neki ellenálni. - Csak nem rám céloztál kislány? - emelte meg a szemöldökét szórakozottan.

- De igen. - dünnyögtem, majd mellkasába fúrtam a fejemet. Kuncogva karolta át a testemet, magához szorítva engem kiélvezve talán az utolsó pillanatot, hogy ilyen közel vagyunk egymáshoz.

- Bármi is legyen, ne csinálj ilyet mégegyszer, oké? Tűzbe is ugranék miattad, szóval megne próbáld ezt mégegyszer, értve? - elmosolyodtam kedves szavain. Ez nem puszta kedvelés, vagy vonzalom volt, amit irántam érzett. Ez már szerelem volt, ami mégjobban zavarba hozott. Tudtam, hogy nem helyes amit teszünk, mégis belementem abba, hogy nem szakítom meg vele a kapcsolatot. Pedig az lenne a helyes megoldás, hogy mindeketten nyugodtan élhessünk. Egymás nélkül.

-Rendben. - mosolyogtam rá, amit viszonzott, majd egy arcra puszit kaptam, és távozni készült a közelemből. Ám csuklóját elkapva maradásra bírtam, mellé totyorogtam, és ajkaira hajoltam. Minha meg se lepődött volna, úgy fogott a derekamra, és húzott magához közelebb, miközben visszacsókolt. Mintha áramott vezettek volna a testembe, olyan érzésem támadt puha, mézésed ajkait ízlelgetve. Lágyan mozgatta az ajkait, szinte már kellemetlen volt, hogy ennyire vigyázott rám. Nyelve bejutást kért, én pedig ellenkezés nélkül engedtem lejjebb az államat, hogy ízlelő szerveink találkozzanak. Lihegve vált el tőlem, majd egy utolsó puszit nyomott az ajkaimra, és elvonult a saját birodalmába.

Pironkodva mentem vissza a szobámba, ahol a lányok szinte egymáson aludtak már, ám mikor benyitottam mindkettejük szeme kipattant, és engem körbe ugrálva jöttek közelebb hozzám.

- Mi történt? - kérdezték teljesen egyszerre, amin felnevetettem.

- Semmi érdekfeszítő, csak megcsókoltam. - rántottam vállat lazán. Ismét elkezdtek sikonyálni, én pedig márcsak nevetve figyeltem gyerekes fangörcsüket.

- És miért kiabáltatok? - kérdezte Jisoo, miután kifanolta magát. Lesütöttem a tekintetemet, miközben kezeimet hátam mögött kulcsoltam össze.

- Megeshet, hogy elakartam lökni magamtól... - nevetgéltem kínosan, miközben felnéztem a két bosszús tekintetű női egyedre. Nyakamat behúzva néztem még mindig őket, boci szemekkel, mire megenyhültek, és magukhoz  szorítottak egy szoros ölelésre. - De csak őt akartam védeni. Ti is tudjátok, hogy engem is, és Jungkookot is megölhetnek, mert nem voltam hű, és nem tartottuk be a szabályokat, amiket a világ legnagyobb faszságának tartok. Szóval úgy voltam  vele, hogy megutáltatom magamat vele, mégha fáj is. De végül nem ez lett belőle, úgyhogy igen. - kezeimmel erősen geszzikuláltam, miközben érthetetlenül hadartam.

- Azta. - nyögte ki Lisa, miközben tányér nagyságú szemekkel figyelt szigorúan egy pontot. Jisoo reakciója sem volt más, Lisához hasonlóan teljesen levolt sokkolódva.

-Itt még nincs vége... -  motyogtam orrom alatt - Ma Kihyun rám mászott.- hadartam el gyorsany mert még elmondani is zavarba ejtő volt.

- Hogy mit csinált?! - sipákolta Jisoo magas hangon, igencsak hangosan, hiszen Jungkook idegesen nyitott be az ajtón.

- Mit csináltok, hogy sikonyáltok? - kérdezte kissé aggódva, amin magamban jót mosolyogtam.

-Kihyun rámászott ma Sunheera! - árult be Lisa felém mutogatva, mire hitetlenkedve mutattam fel neki középső ujjamat, majd lehajtott fejjel tördeltem ölemben kényelmesen elhelyezkedő ujjaimat. Kínos volt ez a téma, nem is kicsit, de tudtam, hogy él kerülhetetlen volt, hogy megtudják.

- Megverem, kiherélem, kicsinálom! - emelte fel a hangját Jungkook, majd nagy hévvel indult el kifelé az ajtón.