- Hogy mi? - kérdeztem egyszerre Yoongival, mire rá tekintenem, és értetlen, ilyedt szemekkel néztem rá.

-lgen Oppa. tagadd nyugodtam tudom, hogy csak Ariana miatt jöttél el vele. - vágta oda nyugodtan, haját kezével hátradobva olyan Igazi kurvásan.

-Mit szívtál? -kérdezte a fiú. miközben körmeit már a tenyerébe vájta. Valahogyan kikellett mentenem a helyzetből. szóval az asztal felett a kezéért nyúltam, és a sajátommal összefűztem az ujjait. Magabiztosan álltam. miközben Yoongi ijedten  nézte  mozdulatalmat, majd rászorított az ujjaimra, azt súgalva,  fejezzem be amire készülök.

-Együtt vagyunk. - jelentettem ki  magabiztosan. s minden egyes apró
kis rezdülését ügyeltem megnézni annak a  lánynak,! akit a barátnőmnek hittem.

-Hogy mi?? - sipákolta magas hangon - Ezért még megjárod Min Yoongi! - dobbantott mérgesen a lábával, szemeivel vagy szászor kinyírva mindkettőnket, majd fújtatva, feszes testtartással elhagyta az épületet.

Felvont szemöldökkel néztem a szemébe, magyarázatot várva, mire csak lehajtotta a fejét, és a vállai is enyhén rázkódni kezdtek. Odamentem hozzá, az állát megfogtam, és úgy felemeltem, hogy a szemembe nézzen. A szívem majd összetört, ahogyan annyi keserűséget, fájdalmat vettem ki  az alapjáraton mindig vidáman csillogó szeméből. Leguggoltam mellé, és a Vállainál fogva átöleltem mostani állapotban sebezhető testét. Nem tudtam, hogy pontosan miért is volt itt Lana, akiről nem tudtam, hogy ekkora örömlány is lehet. Csalódtam benne, hiszen azt hittem, hogyha valaki összejön a kiszemeltjével, ilyen hisztit képes ! nem lesz kivágni.

Aztán hétfőn rájöttem, hogy nem is olyan ártatlan, mint azt gondoltam...

Matek óra unalmas perceit töltöttem a padban, amikor rámjött a pisilhetnék, ezért kíkéretőztem. A tanár inkább kiengedett, nehogy a terembe piszkitsak. A matek terem volt egyedül a legfelső szinten, hogyha már a tantárgyat utáljuk, akkor a termet is hozzá. Wc-t természetesen nem talált itt az ember, annak érdekében, hogy biztosan ne legyen senki, aki szeretni fog ide feljárni. Legalábbis a diákok logikája szerint. A tanárok ezt nekünk úgy magyarázzák meg, hogy kell a napi testmozgás. Mintha nem lenne tesióránk, meg nem járna a fél iskola azon kivüli foglalkozásra. Sóhaktva, lefelé szögdécsleve mentem a melléhelységhez, melynek már a folyosójára kanyarodtam volna be, amikor halk pityergést hallottam a bal oldali szárnyba vezető. Halkan, szinte neztelenül közelítettem meg a helyiséget, mikor egy nem igazán bárátságos lénynek kinéző személyt láttam. Megnyugodtam, amikor kicsit jobban szemügyre véve egy fekete pacának tünö embert láttam a földön ülni nyugodtan  kifújtam a levegőmet, és határozolabb léptekkel kozelitettem meg az embert. Hirtelen felém fordította fejét. mire megporpantam, majd tátott szájjal, lesokkolva néztem a földön gubbasztó Yoongit. Tekintetében mérhetetlen fájdalom volt, arca csupa víz volt hiszen a sok könny eláztatta azt meglepő módon. Gyorsabb lépteket vettem, majd elé térdeltem, s a mostani állapotban törékeny testét a derekánál magamhoz húzzam. Próbált magától ellökni  melyet a makacsságom miatt nem tudott megtenni. Megadóan keresztezte karjait a nyakamban, fejét pedig alacsonyságom miatt hajamba temette, elárasztva keserű könnyeivel. Kezeimet törzséről a hátára vezettem, melynek felületét simogatni kezdtem, miközben halkan nyugtató szavakat suttogtam neki. Mivel tudtam, hogy pár perc és jelző csöngetés ezért felálltam, és az értetlen tekintetű fiú felé fordultam, kezemet nyújtva hogy felsegítsem.

-Várj meg az iskola kapuban, és nálunk elmondod mi volt a bajod, rendben? - kérdeztem, mégha az ő Válasza annyira nem is érdekelt, s úgyis nálunk kötött volna ki. Kelletlenül bólintott egyet, mire arca jobb oldalára egy lágy puszit nyomtam, és egy zsepit a kezébe nyomva indultam meg Vissza az emeletre.

Kopogtattam az ajtón, majd egy "elnézés"-t után visszaültem a helyemre. Éreztem magamon Lana égető tekintetét, de nem foglalkoztam vele. A hétvége óta nem beszéltünk. Nem keresett, hogy megmagyarázza, nem keresett, hogy bármit is mondjon. Csak egész nap szugerált, megvető pillantásokat küldött felém, ribancot játszva. A lányok pedig inkább egyikőnkhöz sem mentek oda, maradtak a seggükön, és ügyelték a feszkót. A csengő hangos zajára figyeltem fel, és mindent bedobálva a padomról a táskámba vettem azt a hátamra, és nagyobb lépésekkel, feltűnés mentesen ( gyalogoltam ki a teremből. Reménykedtem, hogy Yoongi tényleg megvárt, mert ha nem, akkor is megkeresem, szóval a mai nap nem ússza meg a társaságom. Elégedettten hümmögtem, amikor a kapunak dőlve cigizni láttam a üút. Rosszalóan megcsóváltam a fejemet a káros rúddal szemezve, majd elé állva kivettem a szájából, és az aszfaltra dobva eltapostam. Idegesen felmordult, amire csak legyintettem, holott tudtam, hogy az elöbbi nikotinrúd a gondja,és nem megköszönni szerette volna. Fejemmel intettem, hogy induljunk el, hogyha oda is akarunk érni.

Levakarhatatlan mosollyal léptem be a már kinyitott ajtón, s aztán rájöttem, ma délután csak ketten leszünk a házban. Mindketten levedletükk a cipőnket, a táskáját elkértem tőle, és felcaptattam vele a szobámba, hogy lerakjam mindkettőnkét. Utána lementem a nappaliba, ahol Yoongi könyökét a térdén támasztva, tenyerébe temetve az arcát meredt egyenesen maga elé.

-Kérsz valamit inni vagy enni? - kérdeztem meg elé állva, mire csak szótlanul bólintott, így a konyha felé lndultam, hogy szedjek neki anyukám álltal készített kimchiből, és töltsek neki innivalót. Tányérral és pohárral a kezenben csendben sétáltam át a kanapéhoz, hogy a kért ételt oda vigyem neki. -Tessék. - tettem le elé a tárgyakat halvány mosollyal arcomon. Őszinte, apró görbület jelent meg a szája sarkában, miközben a pálcákért nyúlt, és jóízűen elkezdte enni.

]ól lakva, relaxálva terültünk ki az ágyamon, mindketten  a plafont nézve. Én azon agyamtam, hogyan hallgassam ki, hiszen az ember nem zokog csak úgy. Végül sóhajtva a könyökeimre támaszkodtam, majd felé fordulva kérdeztem meg.

- Mi történt?

- Hát... - vakarta meg a tarkójág miközben törökülésbe ült - Ez egy hosszú, és bonyolult történet...

-Van  időm, nincs tanulni való. - rántottam egyszerűen vállat, mire ő beleegyezően felsóhajtott, szemeit megdörzsölte, halántékát  megmaszírozta, majd egy sokkal fájdalmasabb. meggyötörtebb  tekintettel meredt a szemeimbe.

-Az egész még elsőben kezdődött - kezdte tördelni az ujjait - Lana az egyik szünetben, amikor ti nem voltatok ott, elhívott  az öltözőtök  elötti padhoz. Kiváncsi voltam,hiszen általánosban ugyanabba  az osztályba jártunk, de soha nem keresett. Mintha egy szellem lettem volna. Aztán megfenyegetett. Van egy húgom, aki  súlyos, elméletben gyógyíthatatlan, gyakorlatban mégis túlélhetó betegségben szenved. Az apukája  az orvosa a mai napig. Ezt kihasználta, és azt mondta, ha nem leszek a pasija, amit temészetesen nyilvánosan nem mutatunk ki, akkor az apja abbahagyja  a húgom kezelését. Én beparázta, ezért igent  mondtam, és addig fajultak a dolgok, hogy azt állította, nem akar felvállani, mert az rontaná a népszerűségét
Én pedig mindent megtettem, a  testvéremért. Ma pedig az apja hívott, hogy leáll a kezelésekkel... Mert.... Nem nem bírná tovább a szervezete....