Prológus
Első Fejezet
Második fejezet
Harmadik fejezet
Negyedik fejezet
Ötödik fejezet
Hatodik fejezet
Hetedik Fejezet
Nyolcadik fejezet
Epilógus
Utószó
Második fejezet
Kikerekedett szemekkel néztem édesanyukámra, aki érdeklődve nézett vissza rám. Úgy csinált, mintha a világ legnormálisabb dolga lenne, hogy egy fiú, aki "közel" áll hozzám, az ágyamban fog alundi, és nálunk vacsorázott. Utána Yoongi felé néztem, aki kellemetlenül dülöngélt sarkáról a lábujjaura, folyamatosan a padlót kémlelve. Bizonytalanul elindultam felé, majd a kezére fogtam, ezzel kiérdemeltem a tekintetét, mely zavarodottan nézett le rám. Biztatóan elmosolyodtam, majd fejemmel beljebb invitáltam, miközben a szüleim már a nappaliban beszelgettek.

-Várj meg itt, addig megágyazok, meg rendbe teszem a szobámat.-mondtam neki, miközben a kanapén helyett foglalt, s Válaszát meg sem Várva szaladtam fel az emeletre, és a folyosón a beépített szekrényből kiszedtem egy takarót, és egy párnát, majd azokkal a kezemben índuktam el a szobámba, ahol az ágyon Yoongi ült, a szívrohamot hozva rám.

Kezeimből kiestek a puha anyagok, s a mellkasomra tapasztottam mancsaimat, miközben belőle hangosan kitört a nevetés. Sértődést játszva mellkasom elött összefontam a karjaimat, s ezt a mérges pillanatomat egy villámlás, és egy hangos dörgés tette tönkre, mire ilyedten ugrottam egyet, szinte a falba épültem. A üú ismét csak nevetett, s mostmár éreztem, imádja az idegeimet húzni, vagy gúnyolódni rajtam. Fújtatva tettem meg az ágyamhoz a lépéseket hiper gyorsasággal, s mikor elé értem a vállainál fogva hátra döntöttem, majd a hasfalára ültem, és az oldalát kezdtem el csikízni. Olyan pillanat volt, mint amilyeneklmes párok élnek meg, de ezt most pont leszartam, és inkabb csak az ujjaim játékára fókuszáltam. miközben ő próbálta magába L folytani a nevetését, kezeivel hol az én kacsóimat leszedni magáról, vagy csak beletörődve védeni a saját testét. Kifulladvanem tudom, hogy én miben fáradtam el ennyiredőltem oldalra, s kezeimet hasamnál összekulcsolva bámultam szótlanul a plafont. Ö a hasát fájlalva oldalra fordult, lábait felhúzva a mellkasához, folyamatosan nyöszörögve. Hangosan elnevettem magamat, ahogyan ezeket cselekedeteit Végi néztem, s jót szórakoztam, ahogyan a szenvedő alakját láttam. Érdeklődve, fordult felém, felvont szemöldökkel, vonallá húzott ajkakkal, amiből semmi jóra nem következtettem, így gyorsan felpattantam az ágyról, és Villám sebességgel kezdtem el rohanni a folyosón, az egész házat körbe járva. Ő volt sz első olyan eellenfelem fogócskában, akit nehezen tudtam lerázni, s egy zsákutcába érve - ami igazából csak a második emelet folyosójának  a vége - s kezdtem el a falba olvadni, hátha én is annak a része lehetek, megúszva Yoongi bosszúját. De ehelyett csak a falnak ütköztem, s " Védekezés" képp a jobb lábfejem a falnak támasztottam, vele szemben. Kacéran elmosolyodott, majd egyre jobban közeledett felém, felhúzott lábam köré egyszerűen beállva. Nyeltem egyet, ahogyan arca egyre közelebb ért az enyémhez s leheletét már az arcomon éreztem. Pirosló fejjel néztem rá, s ő ezt kihasználva egy ajkait az enyémekre illesztette. A levegő a tüdőmbe ragadt, izmaim megfeszültek, s a nyugalom átjárta a testemet. Nem mozgatta az száját, csak csukott szemekkel tartotta párnáit az enyémeken. Egyszerre mozdult meg az Ó, és az én Vébgtagjaim, és míg ő a derekamra, én a nyaka köré tekertem őket, majd szépen lassan, behunytam a szemeimet, és ismét egyszerre megmozdítottuk az ajkainkat, ezzel egy lágy, aranyos csókot létesítve. Nem tartottam attól, hogy mi lesz. Csal élveztem, mégha semmit sem érzek iránta. Melegséggel töltött el az az "apró" gesztus, és tényleg úgy éreztem, mintha együtt lennénk, s csak akkor tértem észhez, mikor már a nyelve a számban dominált, és a levegő utolsó apró kis cseppje is kifogyott a tüdőnkből, s így elszakadt az ajkaimtól. Lihegve néztem íriszeíbe, s kezem is csak tétlenül csimpaszkodott a nyakába. Szólásra nyitotta az ajkát, mely csillogott az előző nyálcserénktől, s az én számat is súrolták a szavai.

-Fürdünk együtt? - kérdezte meg halkan, lágyan csilingelő hangon, mire oldalra billentettem a fejemet, és kíváncsian kémleltem a még mindig nekem simuló férüt. Aranyosan lehiggyesztette ajkait, Várva, hátha megpuhulok, és engedek neki, hogy együtt üljünk be a kádunkba fürdeni. "Szigorúan" megráztam a fejemet, és kezeimet is lefejtettem a nyakáról, ezzel őt is arra ösztönözve, hogy ő is levegye rólam a kezeit.

-Biztos, hogy nem! -állítottam magabiztosan, holott belülről valami
folytán vágytam arra, hogy együtt öleljen minket körbe a nyugtató folyadék, s ugyanúgy, mint pár perccel ezelött, kezeinél fogva szorosan tartson magánál, mint aki bármelyik pillanatban eltűnhet.

-Kérleeeek - nézett rám ismét boci szemeivel, amikre egy nagyot sóhajottam, majd a szűkebb házrészen végig mentem, és ismét a szekrény ajtajait kinyitva szedtem ki neki egy törölközőt. Éreztem égető tekintetét a hátamon, minek következtében forró bizsergés szaladt végig a gerincemen, majd sóhatjva hátrafordultam, és halvány görbülettel a szám sarkába odaadtam neki, miközben annyit tátogtam, hogy menjen a fürdőbe, és Várja meg, amíg áthúzom az egyik fürdőruhám. Gyorsan elhúztam mellette, mielőtt valamit beszólhazótna, majd a szobámba siettem, ahol az ajtót gyorsan bezártam, majd annak mentén lecsúsztam, miközben folyamatosan vigyorogtam. Összeszedve magamat felálltam, majd a szekrényemhez léptem, és egy egyszerű eleget takaró bikinit kiszedtem belőle, meg egy rövöd nadrágot, és ezeket áthúzva kikukucskáltam az ajtón, és amikor láttam, hogy szüleim nincsnek itt, gyorsan átslisszoltam a fürdőbe, ahol Yoongi egy száll boxerben, türelmetlenül sétált fel alá. Ismét elmoslyodtam, majd úgy, hogy ne vegyen észre mentem a kádhoz, és nyitottam meg a csapot, hogy elkezdtem bele folyatni a vizet, hogy megcsináljam a fürdővizet. Ilyedten ugrott egyet, majd hátrafordult, és mérgesen nézett rám, és indult volna meg felém, de a vízfolyás alá nyúltam, és az arcára fröcsköltem Vizes kezemmel. Kezeivel megtörölte az arcát, majd tátott szájjal, szikrázó szemekkel nézett rám, mire ördögien elmosolydtam, majd mielőtt a hideg Vízzel teli poharat-amihez a poharat nem tudom hol találta a nyakamba önthette volna, hirtelen hátravetődtem a kádban, és röhögve jöttem fel látva bosszús arcát. Megcsapkodtam a vizet mellettem, jelezve, hogy ő is üljön bele, mire sóhajtva, gonosz vigyorral a képén indult el felém. Egyik lábát beleeresztette a vizbe, majd egy határozott mozdulattal belelendült teljes testével a vízbe. Hátrébb csúsztam, és megvártam, amíg kényelmesen elhelyezkedik, majd a hátamat a mellkasának döntöttem, és pofátlanul az ölében foglaltam helyet. Enyémhez képest nagy tenyeireit hátulról a hasamra csúsztatta, majd ott összekulcsolta őket, én pedig a sajátjaimat az övére helyeztem, és mégjobban nekidőltem a mellkasának, ő pedig az állát a fejem támaszotta meg, néha egy-egy piszit nyomva a hajamba. Idilli pilllanat volt, mintha ezer éve ismernénk egymást, mikor alig egy hete, hogy "megmentette az életemet". Mosolyogva behunytam a szemeimet, s hallgattam a  kelleténél gyorsabb szívverését, és élveztem, miközben a hasamon hüvelykujjával ért bőrfelületet cirógatja.

Kiázva szálltunk ki a kádból, full kómásan, miközben a fedetlen bőrömet egy törölközővel töröltem.
Miután végeztünk macskákat a megszégyenitve kommandóztunk a szobámba, ahol megcsináltuk az ágyamat, s míg én a fal mellé, ő velem szemben, kívülre feküdt. Felé fordultam, s az arcát tanulmányoztam, miközben Végig gondoltam a mai napomat. Szemeim elnehezedtek, s az utolsó, amit éreztem, hogy Yoongi átkarolja a derekamat, és közelebb csúszik hozzám.

[...]

Reggel apró lágy puszikra ébredtem, s tudtam, hogy az a személy volt az, aki tegnap este mellettem aludt el. Arcomat belepte apró, aranyos puszikkal, amit még mindig nem értek, hiszen nincsen köztünk valami barátság szerűségen kívül semmi.

-Tudom, hogy ébren vagy-duruzsolta fülem mellett reggeli karcos hangján, melytől jolesóen kirázott a hideg, s morogva fordultam a másik oldalamra, fejemre húzva a takarót. Halkan felkuncogott, majd lehúzta rólam a takarót, ezért hasra fordultam, és a fejemet a párnába fúrtam, miközben azt is átöleltem, és halkan ismét szuszogni kezdtem.

Reggeli jelenetünk után kikászálódtunk valahogy az ágyból, majd felöltöztünk-külön-, és utána lementünk enni. Hétvége lévén semmi dolgunk nem volt, nekem sem volt edzésem, se neki, ezért igazából csak szorozatokat, esetleg ülmeket néztünk. Hirtelen felült, majd kissé zavartanlehajtotta a fejét, ujjaival szórakozott. Kíváncsian ügyeltem tevékenységet,és vartam, hogy kinyögje mit akar. Szusszantott egy nagyot, majd félve nézett a szemeimbe, miközben megszólalt.

-Eljössz ..... Elj.... Eljössz velem randizni?-kérdezte meg gyorsan, egy szusszra elhadarta. Lefagyva néztem rá, miközben idióta logikáját próbáltam megfejteni, ami maga volt a lehetetlenség.

-Biztos, jogy tőlem akartad ezt megkérdezi?-néztem rá csodálkozva, kissé értetlenül. Heves bólogatasba kezdett, mire sóhajtottam egyet, majd zavaromban lehajtottam a fejemet. Nyeltem egyet, majd lassan ismét rávezettem a tekintetemet, majd lassan, félve bólintottam. Arcára aranyos, cicás mosolya ragadt, miközben hirtelen hátradöntött, majd szorosan magahoz ölelt, miközben rámtehénkedett.

-Akkor hétre jövök érted.-állt meg az ajtóban, teljesen felöltözve, indulásra készen.

-Rendben.-feleltem egyszerűen miközben az ajtófélfának döntöttem a vállamat, és úgy néztem fel rá.

-Köszömöm a vendég látást.-mondta
ismét mosolyogva, mire megforgattam a szememet, hiszen vagy ötvenszer megköszönte, hogy nem küldtük el a rákba.

-Akkor este-kacsintott majd válaszomat meg se várva indult el. Fejemet rázva néztem utána, miközben ellöktem magamat a fától, és az ajtó is becsuktam. Van kb két és fél órám összeszedni magamat hétig.

{...}

Mosolyogva beszélgettem az előttem ülővel minden random témáról, miközben nyugodtam falatoztunk, amikor egy "kellemetlen" hiba került mellénk.

-Mit keresel itt Ariana?-kérdezte mellőlem az ismerős hang, mire oldalra pillantottam, és megláttam Lana dühtől szikrázó szemét, mire félrenyeltem az éppen számban lévő falatot.

-És te?-kérdeztem értetlenül.

-A pasimhoz jöttem. -húzta ki magát ribancosan, majd seggrázva sétalt Yoongihoz.













© Nyusziboy_,
книга «Rossz Mozdulat».
Коментарі