Néma csendben ültünk. Én örlődtem, hogy elmenjek-e ahoz az örömlanyhoz, vagy higgadjak le, es próbáljak kurturáltan beszélni. Mely levegőket vettem, hogy lenyugodjakmely több kevesebb sikerrel ment-, de mikor a lábaim is alig láthatóan remegni kezdtek, tudtam, hogy nem a békésebb megoldás lesz. Elterültem az ágyon, miközben Yoongi minden mozdulatomat követte vagy csak a szemével, vagy az egész fejével. Hajam az egész ágyon kiterült, mintha egy halott, vagy fáradt ember lenne. A fiú körül érzekelhető volt a feszültség, amivel nem annyira foglalkoztam, inkább csak a saját magam lenyugtatasára koncentráltam. Nem nagyon sikerült de próbáltam magamat türtőztetni. Az ujjaimat ropogtattam, a nyakamat is, majd ismét felültem, és a térdeimet a mellkasomhoz húzva dülöngeltem elöre hátra. Egyre jobban remegtem s amikor már nem bírtam tovább, a  csuklómat is elkezdtem ropogtatnl, s a sok "rossz" hangból a fiúnak valószínűleg elege lett, és a kezemet elkapva kulcsolta össze az ujjainkat. Szikrázó szemekkel néztem rá. mire a fülét-farkát behúzta, de a kezemet akkor sem engedte el, ami megmagyarázhatatlan melegséggel töltött el.

-Pontosan mióta tart ez? - kérdeztem visszafolytott dühvel. A kérdés hallatán csak  lehajtotta a fejét, és azt hajtogatta, hogy nem akarom tudni. Lehet tényleg nem akartam tudni, de hát muszáj, hogy eldöntsem, meg kell-e vernem vagy sem. - Mióta tart?-kérdeztem rá ismét erélyesebben, melyre összerezzent,majd  még mindig leszegett fejjel motyogott.

- Második éve eleje óta... Nem akartam belemenni,mert azt hittem, csak viccel, de amikor a húgom totálisan Ieamortizálva ért haza, akkor tudtam.,hogy ezt igenis komolyan veszi.. - mondta néhol szipogva, s nekem nem kellett több, villámsebességgel pattantam fel az ágyról, a tükör elé állva megigazítottam a hajamat, a ruhámat lejjebb tuszkoltam, majd nagy erővel becsaptam az ajtómat.

Gyorsan lerohantam, a cipőmet magamra kaptam, dzsekimet  is felhúztam. Már  az ajtót nyitottam ki, amikor Yoongi a  csuklómnál fogva visszarántott.

-Ne menj. - kérte mire csak felvont szemöldokkel néztem meggyötrődést sugárzó szemeibe.

- Mondj három okot, amiért ne menjek - magamat flegmába, kezeimet mellkasom előtt összefonva. Egyik lábam berogyasztottam, s úgy figyeltem rá. Sóhajtva vakarta meg zavarában a tarkóját, arca halványabb pírt vett fel, amire magamban büszkén hümmögtem, és vállon veregettem mamagat. Hajaba túrt, megfordult, miközben halkan morgott valamit, amit nem értettem. Visszafordult felém, majd egyik lábáról a másikra nehezedve kezdett beszélni.

-Nem akarsz botrányt csinálni. Nem szeretnél engem megbángani. Fontos neked Lana. - mondta az okokat  amikre csak cinikusan felhorkantottam, majd megcsóváltam a fejemet jelezve, ezek közül csak egy igaz. Kelletlenül nyüszögött. miközben szenvedő arcot vágva könyörgött, hogy ne menjek, amikor pontosan tudta, hogy akkor is elfogok menni. Rosszallónn megrázta a kobakját, majd a pillanatot kihasználva, hogy nem rám ügyel, gyorsan elmentem az ajtóhoz, majd azon ki, és futva elindultam a tőlünk nem messze lévő házhoz. Mikor odaértem térdemen megtámasztottam a kezeimet, s kifújtam magamat. Megnéztem a feljárót, amin nem volt a szüleinek a kocsija, ebböl következtetve egyedül van otthon. Megnyugodtam, hogy a szülei elött nem fogunk veszekedni, hiszen őket még kedvelem a lányukkal ellentétben. Mindig is kedvesek voltak, otthont nyújtottak akkor, amikor anyáék nem voltak otthon. Nem hagyták, hogy egyedul legyek, s akkor jöttem rá, hogy igazából a lányuk engem mindig leszart. Kihasznált, hogy cipeljem, hogy segítseka leckéiben, vagy megcsináljuk helyette. Nem éreztem semmit. Csak meredtem magam elé. Nem törtem össze, nem fájt, csak elfogadtam. Annyira nem kötődtem hozzá, mint a többiekhez. Olyan volt, mintha csak elfogadnám a jelenlétét, de mégsem lenne ott. Nem zártam a szívembe, nem kapaszkodtam belé görcsösen. Nem jelentett semmit.

Lassú, apró léptekkel kezdtem el megközelíteni a bejárati ajtót, melynek túloldaláról furcsa, ismerős hangokat hallottam. Csígáként megszégyenítve lenyomtam a kilincset, amelyhez tartozó zár ennek a hatására nyikorogva kinyílt, így belátást nyerve egy "idegen" férfi cipőre. Lábujjhegyen sélaltam végig a folyosókat, a nyikorgó lépcsőn felfelé mentem, amikor félreérthető férfi, és női hangokat hallottam. Nem tántorodtam meg, csak mentem tovább. egyenesen a szobájáig, ahol gondtalanul, nem érdekelve, hogy illendő lenne, kopogás nélkül benyitottam, így rányitottam az exemre, és a "legjobb barátnőmre". Kezeimet szám elé kaptam, miközben szemeim meggyültek könyekkel. Akkor....

- Te szemét mocsok, rohadjon le
a farkad a ribancod picsájában te faszfej! - kiabáltam el magamat, amikor leesett, Lanával csalt meg. Szemeimet erőszakosan megtöröltem, miközbezm gyilkos pillantásokkal illettem mindkettőt, akik csak ilyedten néztek a szemembe. A lány maga elé kapta a kezeit, hogy takarja magát, míg Jason csak zavartan nézett, kezeit még mindig a lány derekán tartva. Mostmár minden világos volt. Ugyanolyan parfüm illatt volt Jason körül amikor megcsalt, mint Lanáé. Hitetlenül megráztam a fejemet, majd az ajtófélfának dőltem, hogy elkezdjem a lányt kérdőre vonni, aki már nyűgös volt a kielégületlenség miatt. Gonoszan elvigyorodtam, ajkaimat megnedvesítettem, s belekezdtem.

- Miért fenyegetted meg Yoongit? -

kérdeztem idegesen, ilyesztő vigyorral az arcomon. Hirtelen pislogni sem tudott, majd nagyot nyelt. és a padló fájának erezetét kezdte el vizsgálni. Sóhajtva indultam meg feleléjük, s Lana állát mutató és hüvelykujjam  közé csipentenem, majd felbicentettem, hogy a szemembe nézzen, az ő íriszei pedig ilyedséget sugároztak.

- Miért fenyegetted meg Yoongit? - kérdeztem meg Ismét, válaszára oldalra billentett fejjel vártam, pszichopatán nézve minden rezdülését. Ismét nagyot nyelt, majd félve, remegő hangon megszólalt.

-Úgy-úgy éreztem,ho-hogy szeretem. é-és má-má-máshogy nem figyelt volna-a fel rám - szabadította ki a végére állát ujjaim fogságából, válaszára csak fejemet csóváltam, miközben a düh elemével járta át a testem minden egyes részletét, és egyre erősebben tombolt bennem, amikor Jasonre pillantottam. Fejét lehajtotta, lzadt haja  csapzottan tapadt homlokához, vagy kócosan állt össze vissza. Mondanám, hogy a szívem nagyot dobbant, de ő csak egy hímkurva, aki így kelti fel az emberek ügyeknét.

-Te miért raktad meg Lanát, amikor még együtt voltunk? - kérdeztem fogaimat csikorgatva. A szomszéd néni is hallhatta összenyomott fogaim csikorgó hangját, amire a gerlepár is összerezdült, de próbálták tartani magukat.

-Megkért rá. - felelte egyszerűen, vállrándítás kíséretében. Agyamat itt ellepte a fos, s emeltem ökölbe szorított kezemet egy jól irányzott ütésre, de mielőtt öntelt pofájával talalkozhatott volna, egy bársonyos kéz visszafogta az enyémet, s lassan lefejtette testem mellé. Eddig befeszített izmaim mostmár ellágyulva lógtak magam mellett.

-Nem éri meg a kezedet is bántanod ilyenek miatt. - jött a rekedtes hangja közvetlenül a fülem mellett, lehellete cirógatta bőrömet. Megborzongtam az érzéstől, majd szemforgatva az ágyon ülő, amire halkan felsikított, én pedig magamban jót nevettem, majd kedvesen mosolyogva fordultam hátra Yoongihoz. aki szintúgy mosolyogva rázta rajtam a fejét. -Elmegyünk fagyizni?-kérdezte somolyogva, amire bólintottam, majd a kezemet véletlen sem engedte el, úgy indultunk el kifelé.

- Legközelebb védekezzetek! - kiáltottam még utánuk, amire hangos morgásokat kaptam, mire elnevettem magam  Yoongival együtt, s úgy rohantunk lefele a ház bejárathoz. Még mindíg kézenfogva kisétáltunk, majd Jobbra indultun, ahol ezek szerint a mindkettőnk álltal ismert fagyizó állt. Mégha nem is vettük észre, folyamatosan beszélgettünk, lépéseink közben is, szinte  egymáshoz simultak.

A fagyizó bejárata felett a kis csengő megszólalt, jelezve, új vendég, vagy vendégek érkeztek. A pulthoz mentünky ahol Yoongi kikért egy vaníliás és egy zöldalmás gombócot majd az elözőt a kezembe nyomta, s a kinfi asztalok egyikéhez vitt, miután fizetett. A fehér-piros napernyő eltakarta a nap kínzó sugarait, melyektől lemondhatsz a a  látásodról. A fagyi elsó nyalásra furcsa volt, mégis finom, így egy alig hallható, mindegy kiséretében elkezdtem fogyasztani.

A felénél járhattam, amikor elkezdtem szédülni, és mindenféle hülyeséget beszélni.

-Azon gondolkodtam valon a víznek milyen ize van?

-A kutya hogyan ragadt bele a  másikba, mikor kicsi a fasza?

- Annyira este van, hogy nehezen vág az eszem vagyis az  agyam...

-Plcsába. A reggeli insta posztomhoz, amin apám van a wc fölé görnyedv, . miközben egy csillámfash lámát hány ki, senki nem kommentelt.

S ezek után a sötétség magával ragadott.