Prológus
Első Fejezet
Második fejezet
Harmadik fejezet
Negyedik fejezet
Ötödik fejezet
Hatodik fejezet
Hetedik Fejezet
Nyolcadik fejezet
Epilógus
Utószó
Hatodik fejezet
Teljes sokkban álltam előtte, a szívem nagyot dobbant, méghogyha rám is verte ki a mosdóban. Hihetetlneül aranyos volt, és szívhez szóló, levett  a lábamról. de kell idő, hogy elgondolkozni: mit is szeretnék pontosan.

-Kell egy kis Idő... - feleltem lehajtott fejjel, majd kissé rémülten néztem vissza rá, belegondolva, lehet elhagyja az ötletét, miszerint a pasim akar lenni - Ugye várni  fogsz rám? - kérdeztem boci szemekkel. Mosolyogva adott fejem búbján egy puszit, miközben bólogatott válaszul.

- Ari gyere menjünk haza! - mondta anya, kinek a hangjából éreztem. hogy vigyorog mint a vadalma. Yoongs orrára egy légy puszit nyomtam, majd integetve sétáltam anyuékhoz, akik egy szoros ölelésve vontak, majd elindultunk ki  az autó
fele.

-Szerintetek az egy év nem kevés? Bár úgyis az összes fegyenc megerőszakolja, vagyis, inkább szétteszi nekik a lábait, nem kell ide erőszak. - forgattam unottan szemet, miközben a biztonsági övemet bekapcsoltam. Anya és apa hangosan felnevettek, majd fejüket rázva közölték mennyire igazam van.

-Szerintem a szülei is belátták, hogy megérdemelte. Nem is sírtak. Olyanok voltak, mintha csak azért lenne Lana, mert megfogant. Semmi más. Egy fekete pont, akit elkell tartani, aztán kész. Annyit nem is foglalkoztak vele, mint amennyit mi foglalkozunk, vagy foglalkoztunk veled. - fejti ki teóriáját anya, mire hevesen kezdtem el a fejemet fel-le mozgatni, egyetértve vele.

Az út további része csendesen telt. Én gondolkoztam, hogy mit csináljak Yoongival. Szeretem, vagy tetszik, nem tagadom, de készen állok vajon egy kapcsolatra? Felmerült a kérdés, jó barátnő leszek? Mit, hogyan kell csinálnom ahoz, hogy mellettem maradjon? Ez egy bonyolult folyamat, melyet jelenle csak a bizonytalanság követ, de .? remélem a boldogság csodás érzete

is tarkón fog csapni hogyha esetleg igent mondok. Hirtelen eszenbe jutott, hogy mit is szerettem volna apától, akit egyből le is támadtam a kérdésemmel.

-Apa te Yoongi húgáról mindent tudsz, igaz? - kérdeztem, mire a Visszapillantó tükörben egy pillanatra a szemembe nézett, és úgy bólintott. Sóhajtva folytattam - Akkor... esetleg lehetne róla szó, hogy ápolod, mint az orvosa? - kérdeztem meg félve, mire eszeveszettül vigyorogni kezdett, mint akinek beütött a kubu, s utána csak annyit mondott.

-Már az én felügyeletem alatt van.

Inkább hagytam a dolgot a francba, nem foglalkoztam azzal, hogy megint titokzatosat van kedve játszani ahelyett, hogy elmondaná amiről szó van. Fejemet a hideg ablaküvegnek döntöttem, szemeimet lehunytam, s csak pihentem. A kocsi felhajtott a feljáróra, majd apa leállította a motort, és én Villám sebességgel indultam meg a szobámba, melyhez amint felértem, az ajtónat becsuktam,
és kulcsra zártam, majd annak mentén lecsúsztam, és a földre ültem. Majd egy hozzám közel lévő dolgokat jelen  esetben a padlón heverő takaróm volt a fejemhez szorítottam, és olyat sikítottam bele, hogy a pornó sztárok is megirigyelnék. Most fogtam csak fel igazán, hogy Yoongi tulajdonképpen ezzel arra célzott, hogy legyek a barátnője. Talán én is erre a pillanatra vártam mióta abba az iskolába kerültem? Kérdések tömkelege zúdult rám, maguk után semmi Választ nem hagyva, az idegeim keskeny szállain táncolva. Hihetetlenül örültem, és idegesítettem magamat azzal, hogy folyamatosan kérdeztem minden szart saját magamtól. De hátha nem kapok rá egy ideig Választ? Végül csak elmentem zuhanyozni, majd lefeküdtem aludni.

{Next week}

Vidáman indultam el az (iskolába, természetesen miután a hajamat vagy százszor megigaz1tottam, a ruhámat négyszer kicseréltem, az arcomat pedig vagy egy órán keresztül próbáltam normálissá varázsolni natural módon. Cipófűzőmet szorosan megkötöttem, majd kiegyenesedtem, a lakás kulcsomat felkaptam, majd az ajtót bezártam, a zsebembe süllyesztettem a kis tárgyat,és a táskám pántját szorongatva, mosolyogva indultam meg az iskolába, amit most kivetelesen Vártam.

Lehet, nem kellett volna annyira...

Tavasz lévén egy egyszerű farmerszoknya, és egy feher haspóló volt rajtam, a szokásos bordo taskámmal. Egyszerű fekete szandálom hangos csattanásokkal ért az aszfaltra, kellemes ritmust diktálva. Elhatároztam, hogy ma elmondom Yoongínak, hogy én is
szeretem, meghogy a húgát apa fogja tovább ápolni. Hihetetlenül kitartó volt, hiszen alapjáraton  volt, hogy Lanától a falra másztam, ő pedig három éven keresztül kibírta a szenvedést, és palástolta, mennyire bántja a dolog. A testvéréért. A kapuban a többieknek integettem, majd tovább mentem az épületbe, ahol a szekrényemet céloztam meg, ahova a táskámat leraktam, a fontos első órára szükséges dolgaimat is kivettem, majd visszazártam, és még mindig mosolyogva indultam meg az előadó terem felé, ahol az osztályfőnöki óránk lesz. Beléptem a terembe, és a szokásos helyemre indultam, ahol Minji vigyorogva, tárt karokkal Várt. Belecsapódtam a kezeibe, s szorosan öleltük egymást percekig, némán élvezve a másik közelségét. Talán ő volt az, akiben a legjobban megbíztam. Aki mindig támogatott, a hibáimmal együtt elfogadott, vagy segített őket kijavítani.

-Minden rendben? - kérdezte meg, mert ő  az egyetlen, aki a társaságunkból velem maradt a drogos helyzet után. De nem  bánom, a kamu barátokra nincsen  szükségem. Még mindig hatalmas  görbülettel bólintottam, majd lepakoltam a padra, és leültem a helyemre.  - Mi ez a kicsattanó öröm, és miért nem tudom az okát?kérdezte "felháborodva" miközben én inkább a vállára támasztva az államat kezdtem el mesélni.

Az órák unalmasan teltek el, s úgy éreztem, az idő nem szeret engem. Kettő órakkor a kicsengő hangosan szakította félbe a tanár hangj át, aki csak a bajsza alatt morogva engedett e1 minket. Elköszöntem Mínjitől, aki két hüvelykujját felmutatva szurkolt nekem, miközben a kijárat felé ment, én pedig megengedtem egy zavart mosolyojt magamnak. Sóhajtva, kissé idegesen indultam meg Yoongi most használt terme felé, mikoe egy kész visszahúzott, s megpillanthattam ]imint.

-Szia!  - köszönt ügyetlenül, elengedve a kezemet. Aranyosnak tartottam


viselkedését, de nem jegyeztem meg,
nehogy kellemetlenül erezze magát.

-Szia! Mit szeretnél? - tértem egyből
a lényegre , mire csak sóhajtott egyet, majd a tarkóját vakarva nézett el rólam, mintha olyanérdekesek lennének a fehér falak , néhol székekkel dekorált folyosók.

Érdeklődve oldalra billentettem a fejemet, Várva a Válaszát, mire sóhajtva de ismét a szemembe nézett, s szólásra nyitotta a száját.

-Nem kertelek, mert nem szokásom. Bejössz nekem.- jelentette ki pironkodó orcával, mire a pulzusom felment háromhatvanra, s azt hittem menten elájulok . Ezeket előbb nem tudták volna elmondani? Múlt heten Yoongi, aki már kiválasztottam magamnak, most pedig ő is. Szomorúan elmosolyodtam, majd tekintetemet az övébe vezettem. Megnyaltam az ajkaimat, majd megszólaltam.

-Figyelj nekem va-

-Yoongi az, igaz?  - kérdezte keserédesen, mire leszegett fejjel  bólintottam. - Akkor nézz hátra, mert  a szőke herceged nem ott van. - tett hozzá, majd intett egyet, és elintult kifelé az épületből. Kiváncsian hátrafordultam, s olyat láttam, amit nem akartam. Yoongi egy lányt tolt éppen a szekrénynek, kezeivel elzárta neki az utat, s mandula Vizsgálatot Végzett a nyelvével. Szemeimben könnyek gyűltek, majd hangos, gyors léptekkel elhagytam én is az iskolát, hazafelé tartva.

Yoongi POV.

Ezt elbasztam! Nem hiszem el. Tudtam, hogy itt lesz, legalábbis számítottam rá, mégis olyan mérhetetlen düht éreztem magamban, hogy azt elmondani nem tudom. Minseo csak zavarában piszkálgatta a haját, rágcsálta az ajkait, egy kiadósabb szexre vágyva, s itt éreztem csak igazán baklövésem súlyát. Ariana jelenleg azt hiszi, hogy hazudtam neki az érzéseimről, és csak két vasat  akarok egyszerre tartani. Otthagyva az értetlen lányt indultam  el a kiszemeltem háza felé, akinek már az utca közepén lehetett hallani keserves zokogását. Talán ő is szeret engem?

Fájt így látni, és a tudat, hogy miattam ilyen jelenleg kikészített. Csak magamhoz akartam ölelni, és megnyugtatni.

A bejárati ajtóhoz érve becsengettem, s mikor ajtót nyitott a lány rám csapta volna, ha a kezemmel nem tartom meg a falapot.

-Beszélnünk kell.

-Nincs miről beszélnünk. - vonta meg a vállait hanyagul, mire csak sóhajtottam, majd felvont szemöldökkel meredtem rá. - De ha nagyon akarsz, fáradj beljebb, csa egyik ribancod se dugd meg sehol. - vetette oda gúnyosan, s itt telt be a pohár. Gyorsan kinyitottam az ajtót, hogy  beférjek, majd magam után becsukva a falnak nyomtam a lányt, és szenvedélyesen megcsókoltam. Elakart lökni magától, de Végül megadóan sóhajtott egyet, és ő is mozgásra bírta az ajkait.

Lassan elválltam tőle, majd csillogó szemeibe vezettem sajátomat, és elkezdtem mesélni.

-Minseo letámadott, én meg rég voltam lánnyal, ezért hagytam magamat. - hajtottam le a fejemet bűnbánón, s éreztem, hogyha nem hiszi el, a szívem ezer meg ezer darabjaira húllik.

-Értem.  - vont ismét Vállat, majd a hajamat kezdte el piszkálni.

-Én tényleg szeretlek - néztem csodás arcára s folytattam - Lennél a barátnőm?







© Nyusziboy_,
книга «Rossz Mozdulat».
Коментарі