A falusi kocsmában már nagy volt a felháborodás. Sok ember rengeteg féle módon készült arra, miként fogja a farkast megölni. Néhányan a távolságtartó módszert preferálták, és azt hangsúlyozták, hogy dárdákat kellene készíteni, azzal ledobni a vadat. Másik szimplán kést akartak ragadni, és egy egyszerű mozdulattal elvágni a fenevad torkát, hogy ezzel bosszút álhassanak az eddigi szörnyűségeken.

- Láttunk csontokat a Halla-hegyen. Ott tanyázik a Farkas! - informált serényen Seulgi édesapja.

- Azt is tudjuk mi a gyengéje; nappal nem jöhet elő, és szentelt földre nem teheti a lábát. - szólt bele a pultos férfi, ki eddig mindvégig hallgatott.

- És itt az ezüst! - ránt elő nadrágszíjjából egy kovácsolt tőrt egy férfi, jól felemelve, hogy mindenki lássa az szikét.

A társaság ismét egyetértően bólogatott, valamint szavakba fejezte ki egyetértését. Mind meg akarták ölni a vadat, legfőképpen Jimin édesapja, Gibong. Bosszút akart állni a fia halála miatt.

Csak ekkor érkezett meg Yoongi, ki magában puffogva tért beljebb a kocsmában, miközben ismét elmondta Mino atya az ő álláspontját.

- Szerintem meg kellene várnunk Namjoon atyát. Jó híre van, sok rossztól szabadította meg a falvakat!

- Nekünk kell kezünkbe vennünk a falunk sorsát! - szólt közbe az egyik falusi fiú, kinek kezében ott díszelgett egy söröskorsó.

- Mino atyának igaza lehet! Jobb lenne várni. - szólalt fel Yoongi is, ezzel zavart okozva a társaságban.

- Talán nem ártana bátorságot gyűjteni! - kiáltott előre egy fiatal fiú, kinek ébenfekete haja szemei elé lógtak.

- Farkasra akarsz vadászni? - nézett hátra Yoongi, egyenesen a sötét hajú fiatalra, ki pont a söröskorsót szorongató fiatal mellett foglalt helyet. Egyetlen pillanat volt, de tekintetük találkozott, ezzel pedig a szőke apró, féloldalas mosolyra húzta ajkait - Hát akkor vadásszunk!

- Öljük meg! - emelte fel korsóját Hoseok az ében hajú fiatal mellett, hangosan elkiáltva magát, s ezzel a mondatával ismét bizdítva a kocsmában lebzselő falusiakat.

Egyből nagy lett a hangzavar, sokan kurjongatak, hogy 'öljük meg', így szinte azonnal indulatos lett a hangulat. Mindenkinek vérben forgott a szeme, azonnal indulni akartak volna, hogy véget vessenek a Farkas életének. Egyedül Mino atya nem volt izgatott, ő inkább aggódott a falusiak miatt. Jogosan.

A kocsmában összegyűlt társaság hangosan vonult ki a csehóból, egyesek azonnal valamilyen fegyvert fogva. Volt aki egy baltát, gerebjét, vagy egy nagyobbacska élesre hegyezett botot fogtak meg, s úgy vonultak végig a falu apró terén. A hangzavar miatt természetesen sok házaikba zárkózott ember kíváncsian figyelt ki, éppen úgy, ahogyan Jiminék is tették.

Nem kellett sokat gondolkozni, hogy mi a botrány tárgya, így Jimin fejében is hamar összeállt a kép, miszerint a férfiak nagy része indulatosan és dühösen készülnek megölni azt a lényt, akitől minden egyes évben tartottak.

A kék szemű fiú azonnal kirohant a lakásból, hátra hagyva gyászban úszó otthonát, és azonnal Yoongihoz iramodott. Amint pár nagyobb lépés után utolérte, karját megfogva megállásra késztette, így elérte, hogy az idősebb rá figyeljen.

- Hova mész?

- Hát nem egyértelmű? - vonta fel szemöldökét a szőke, ám ez Jiminnek egyáltalán nem tetszett. Erősebben fogta barátja kezét, majd elhúzta az útról, egy két ház közötti szűk helyre, ahol bár látták őket, de nem voltak útba.

- Nem akarlak téged is elveszíteni.

- Ennek véget kell vetnünk! - morgott Yoongi, ám hirtelen száját elhagyta az a dolog, ami még a farkasnál is jobban feldühítette - El kell venned Seulgit!

- Jól tudod, hogy nem akarom!

- Nem fontos ez, jó volt együtt... - egy hirtelen mozdulattal rántotta ki kezét Jimin lágy fogásából - Mégha nem is voltunk teljesen együtt. Hisz ez nem is komoly. - lépett hátrébb a szőke a fiatalabbtól, aki kétségbeesett szemekkel figyelte őt.

- Nem hiszek neked! -fakadt ki Jimin, ám Yoongi lassan kihátrált az útra, egyedül hagyva a kékszeműt - Tudom, hogy ez több!

Yoongi nem szólt semmit, csak komoran nézte a másikat, s végül hátat fordított neki. Követte a falubelieket, kik még mindig a Farkast tervezték levadászni. A barna hajú tanácstalanul nézte barátja távolodó alakját, lassan sétálva ki az útra. Fájtak neki a hallottak, hiszen tudta, érezte, hogy van valami kettejük között - képtelen volt ezt csak annyiba hagyni. Elhatározta, hogy ő is elmegy a falusiakkal, megmutatja, hogy ő is képes ölni; még akkor is, ha egy mezeinyulat sem volt képes legyilkolni. Már lépett is egyet, ám nem számított arra, hogy a felsőjénél fogva valaki megállásra készteti. Értetlen, mégis kíváncsi szemekkel fordult hátra, és meglepetten konstatálta, hogy Seulgi áll mögötte. Fürkésző tekintettel figyelte a lányt, kinek arcát pír fedte, kezeit pedig háta mögött tartotta. Már épp szóra nyitotta a száját, hogy megkérdezze, ugyan mit szeretne tőle, pont most, de a lány megelőzte.

- Ezt neked készítettem. - emelte rá barna íriszeit a lány, majd kezeit előre húzva, tenyerében egy karperecet tartva - Szeretném, ha mindig viselnéd. - húzta apró mosolyra ajakit, de egy másodperc múlva el is tűnt - Tudom, hogy nem a legjobb az időzítés, sőt, eredetileg az esküvő után adtam volna át, de jobb lesz így.

Jimin nem mondott semmit, de a lány nem is várta volna meg, hiszen egyből hátatfordított a barna hajúnak, majd elindult hazafelé. A fiú vett egy mély levegőt, s zsebre vágta a kapott ajándékot. Végül megindult Yoongi után, együtt a tömeggel, hogy ő is részese legyen a vad levadászásában. Alig tett pár lépést, máris meghallotta Mino atyát, ki kérlelte a kifelé vonuló falusiakat, hogy várjanak még, ne hamarkodják el döntésüket, de sokan rendíthetetlenek voltak.

- Nem! Mi fogjuk megölni a farkast!

- De holnapra már itt lesz, Namjoon atya!

- Mi ma fogunk véget vetni ennek! - kiáltott fel Hoseok, széles vigyorral arcán, miközben a falu hatalmas kapujában állt pár falubeli férfi mellé.

Bár sokan elindultak, a falu bejáratáig nem mindenki jutott el. Jimin határozott léptekkel haladt a kis társaság felé, ám egy erőteljes kéz a vállára került, majd megszorítva a fiú csontos vállát megállásra késztette.

- Falu vezetőjének a fia vagy, mégis mit akarsz te egy farkasodúban? - kérdezte az ébenfeketehajú fiú, ki alattomos tekintettel mérte végig Jimint, mikor mellé lépett.

- Mégis ki vagy te? - rántotta el vállát a szorításból, de az idegen fiú csupán mosolyra húzta ajkait.

- Jungkook, két hónapja érkeztem. A gyülekezetek csak te nem vettél részt. - nézett Jiminre, ám mielőtt bármilyen kifogással élni tudott volna, a fiú megelőzte - Menj haza. Ha a vezetőnek bármi baja lesz, te veszed át a helyét. Már nem a második fiú vagy, első lettél.

Kioktatása után határozott léptekkel indult meg Jungkook a falu kapu felé, hol Seulgi édesapja körbenézett, majd elkiáltotta magát.

- Ennyi? Nem jön más? - miután nem mozdult senki egy sóhajt után felemelte a kezében tartott baltát - Akkor indulás!