Miután kisebb bajlódások árán Jimin végül bekötötte barátja alkarját, nagy sóhaj keretében ült le a szalmára. Ideges volt, hiszen jól tudta mi vár Yoongira, de nem akarta ezzel idegesíteni magát, sem párját - csak az járt a fejében, hogy azt a kevés időt együtt töltsék, s nem érdekli kinek nem tetszik majd ez. Ha édesapja fogja eltiltani se fogja érdekelni. Elhatározta, hogy ha valaki közéjük áll, abban a minutumban felkell helyéről, összepakol, s megszökik Min Yoongival oda, ahova szerelme menni akar; akármerre is lesz az.

- Nem hiszem, hogy ilyen gyengén kellene megkötni... - fürkészte szemeivel a gyengéd kötést a szőke, mire Jimin csak elhúzott szájjal mászott a fiú mellé, hogy jobban szemügyre vegye saját munkáját.

- Ha erősebben kötöm meg, hamar átázik. A pólódat így is dobhatod a kukába, nem lenne célszerű többet elveszítened.

- De ez akkor is lecsúszik. - morogta orra alatt az idősebbik, mígnem Jimin ismét a lenge anyaghoz nyúlt, s igyekezett újra alkotni előbbi ellátását.

Mind a ketten a frissen szerzett rongálódásra fókuszáltak, szinte teljesen kizárva a külvilágot. Jimin minden erejével azon volt, hogy a sebet alaposan, de gyengéden lássa el, nehogy még több fájdalmat okozzon a szőkének.

- Rosszul csináljátok.

A hirtelen, idegen hangra mind a két fiú összerezzenve emelifel fejét, s azonnal az említett felé pillant. Yoongi azonnal háta mögé dugta kezét, remélve nem látta meg az ujjonnan jött fiú a sérülését. Ám Jungkook mindent tudott. A szőke tette miatt apró mosoly bújt meg szája szélén, majd lassú léptekkel kezdett közeledni a kis párhoz.

- Mit akarsz? - mordult azonnal Yoongi, egyből talpára ugorva, megfeszítve izmait, hiszen nem tudta, hogy a fekete hajú fiú mit akar itt, pont tőlük. Na meg, mire fel mondta, hogy rosszul csinálnak valamit?

- A kötés. - állt meg a szőke előtt, majd önkényesen megfogta annak sérült kezét, és maga elé húzta.

Yoongi szemei nagyra kerekedtek az idegen fiú tette miatt, eleinte nem is tudott normálisan reagálni; leblokkolt. Mi van ha Jungkook tudja, hogy miként szerezte ezt a sebet? Mi van, ha elmondja a falusiaknak, ezzel az apró, de mégis fájdalmas titkát kikiáltva. Mi lesz most vele?

Ezek a gondolatok futottak át a legidősebb fején, miközben végig figyelte, hogy az ébenfekete hajú fiú lassan fejti le a Jimin által alaposan elhelyezett anyagot.

- Mit csinálsz? - kérdezte aggódva a kékszemű, mire Jungkook felemelve fejét a kérdezőre pillantott.

- Ha lazán van bekötve elcsúszik a sérülésről az anyag, és nagyobb az esélye a fertőzésnek. - közölte minden netovább nélkül, majd ismét minden figyelmét Yoongi karjára összpontosította. Lassan fejtette le a rétegeket, mígnem szeme elé tárult a hatalmas karmolásnyom, mely mélyen vésődött a szőke húsába. A látványra Jungkook csak csettintett egyet nyelvével, majd felsóhajtva leengedte kezét, s vele együtt a már átázott anyagot - Szépen eltalált a farkas.

Yoongi azonnal elsápadt, szinte hófehérré vált puha bőre az egész testén, hiszen most már biztosra vette, hogy a fekete hajú fiú tisztában van miként is szerezte a sérülését. Ha elárulja ezt bárkinek is, biztos, hogy fellógatják.

- Csak megcsúsztam a barlangban. - próbált terelni a szőkeség, ám hangja sem volt olyan határozott, mint az szokott lenni. Apró próbálkozás, de egyáltalán nem hiteles.

- Ne nézz madárnak. - húzta apró mosolyra ajkait Jungkook - A legveszettebb barlang sem képes ennyire mély sebet ejteni egy esés miatt. Ráadásul nem hármat, egymás mellett, párhuzamosan.

- Ugye nem árulod el? - lépett azonnal közelebb Jimin az ébenfekete hajú fiúhoz, ki ismét a barnahajúra pillant. Jimin aggodalmasan nézte Jungkookot, de ő egyből nemlegesen csóválta meg fejét. - Tényleg? - villant meg a kék szemében a remény szikrája.

- Nem vagyok hülye. Miért akarnék kicsinálni egy ártatlan kölyköt? - vonta meg vállat Kook, mire Yoongi azonnal elhúztaa száját, és morogva oldalra pillantott. Jól esett neki, hogy az idegen segíteni akar rajta, de nem ismeri őt, így bármikor hátbatámadhatja.

Yoongi jól tudta, hogy nem szokás a faluban csak úgy hóbortból segíteni a másiknak. Az persze más téma, amikor jó viszonyt ápolnak a családok, de ez a fekete hajú fiú alig pár hónapja érkezett a faluba, s nem tud róla semmit. Nem érti, mi oka lenne segíteni, no meg vajon mit fog kérni a segítségéért, vagy hallgatásáért cserébe.

- És most mi lesz? -kérdezte aggódva a kékszemű.

- Le kellene a sebet fertőtleníteni. - nézett vissza Yoongi sebére Jungkook, majd az elhasznált ronggyal gyengéden letörölte az ismét vérzésnek induló sebet - Van rendes kötszer a lakásomban.

A mondat hallatán Yoongi azonnal visszahúzta megsebzett karját, majd egy gondterhelt sóhajt hallatva visszahúzta vállára a szakadt felsőjét. Nem akart ő a vadidegen lakására menni. Elvégre, ha ez a kölyök nem buzdítja fel a tömeget, talán nem sérült volna meg, és még az édesapja is élne. Bár az ébenhajú segítséget nyújtana számára, Yoongi nem szívlelte a fiút. Úgy gondolta, az ő hibája, hogy ilyen állapotok uralkodnak jelen helyzetben.

- Yoongi, tényleg jó lenne, ha rendesen el lennél látva. - unszolta szerelmét Jimin, de a szőke rendíthetetlen volt - Kérlek.

- Miért menjek egy ismeretlen lakására, ha én is meg tudom oldani? - nézett mogorván Kook szemeibe. A fekete szempárba fúrta a saját barna íriszeit, s így néztek farkasszemet pár hosszúra nyúló másodpercig.

- Van kötszered? - kérdez hirtelen a fekete hajú fiú.

- Akad.

- Fertőtlenítő szer?

- Biztosan.

- Öltéshez való tű és cérna?

- Öltéshez? - kerekedtek el azon nyomban Jimin szemei, hiszen nem gondotla volna, hogy szerelmének ilyen súlyosak a sebei. Azt hitte, ha alaposan beköti, majd idővel eláll a vérzés, és utána csak pihennie kell a szőkének ahhoz, hogy rendesen begyógyuljon a sebe. Jól tudta, hogy heg az maradni fog biztosan az eddig hibátlannak tűnő bőrén, de ez legyen a legkevesebb gondjuk. A lényeg, hogy él. Bár tudta, a farkas marása nem egy egyszerű elvágott ujj, itt sokkal többről volt szó.

- Alapos tisztítás, és varrás szükséges, hogy tényleg ne legyen fertőzés. Ám, ha nem kívánod, hogy segítsek, nekem így is mindegy. Ha a sebed elcsúful, lázad lesz. A pulzusod megemelkedik, és idővel az ágyból sem fogsz tudni kikelni. Ekkor már biztos hívni fogják a falu orvosát, de gondolom nem lesz probléma, ha rendes, falubeli figyel fel a sérülésedre.

A fiatal monológja után csend telepedett a három fiú közé. Jimin aggódott a szőkéért, nem akarta, hogy nagyobb gond legyen. Csak vele akart lenni, és úgy érezte, hogy most már biztosan el kell szökniük, hogy ha nyugodtan, kettesben szeretnének lenni, addig, míg a farkas mérge teljesen el nem veszi Yoongi ép eszét.

Yoongi viszont a gondolataiba merült, igen mélyen. Ezernyi kérdés fogalmazódott meg benne az elmúlt pár perc alatt. Elsőkörben nem akarta, hogy más tudomást szerezzen a történtekről, de úgy gondolta, otthon el tudja intézni ezt Jimin segítségével. Viszont nem volt ő ostoba, tudta, hogy ez nem egy karcolás, és talán tényleg szükséges lehet az öltés. Másodjára pedig régóta tudta, mivel jár ha a veszedelmes farkas embert mar meg. Már gyermekkorában a fejébe vésték az idősek, hogy ez nem jelent jót. Akit a Farkas megmar, annak alig egy hete van hátra, hogy rendes emberi életet éljen. Eleinte csak láza lesz - ahogyan azt Jungkook az imént említette -, majd szép lassan az ember átfordul egy rosszabb állapotba. A hipertermia miatt az ágyból képtelen lesz felkelni az illető, s rémálmok györtik minden egyes percben, mind addig, míg a fertőzésből kiinduló fájdalom miatt már a halálért epekedik. Végül akár kegyelmi halállal meghal egy szerette által, vagy végkimerülésben elhuny, már mindegy lesz. Yoongi tudta, hogy muszáj ellátni a sebhelyét, hogy szerezzen még pár napot, hogy emberként élhessen.