Jimin fejben már készült, hogy kész érvekkel alátámasztva rávegye szerelmét, hogy talán érdemes lenne az ónix fekete hajú fiúra hallgatniuk, hiszen valamilyen oknál fogva ő igen jól ért a sérülések ellátásához. Igazából a kékszemű fejében is megfogalmazódott az a kérdés, hogy miért is tud ennyi mindent az idegen, de Yoongi épsége érdekében elhesegette ezt a gondolatot. Mire szóra nyitotta volna a száját, hogy rávegye párját az indulásra, Yoongi megelőzte, s beleegyezett.

Mind a három fiú viszonylag gyors léptekkel halad a falu utcáin, egyenesen céljuk felé; Jeon Jungkook lakására.

Az eső már kezdett alább hagyni, de az egész éjszakás zivatar miatt a helység útjai pocsolyákkal teliek voltak, s ahol már falubeli járt, nagy volt a sártenger is. Latyakban másztak végig, mígnem elérték a kis kunyhót. Egy fehérre lefestett falú, fatetejű kis kuckó volt az otthonnak nevezett lak. Régen, mikor Jimin még kisfiú volt, akkor egy vén öregember lakta, s mikor végkimerülésben elhunyt csak raktárnak használta a falu. Nem akarták lebontani, viszont a bácsinak nem volt utóda, örököse, így nem volt kire ráhagyni az építményt. Mikor Mino atya rátalált a fiúkra, csupán ez volt az egyedüli hely, ahol megszállhattak, így a falu vezetője - Jimin édesapja - megengedte, hogy a két fiatal beköltözzön, s itt élhesse életét a falu közösségeként.

A fekete hajú fiú amint az ajtóhoz ért, azonnal kinyitotta azt, majd oldalra állt, ezzel utat biztosítva a másik kettőnek. Yoongi egy ideig nézte a házigazdát, kissé gyanakvóan, de Jimin, mint egy ártatlan gyermek, önként belépett az otthonba.

Azonnal körbenézett, hiszen ezt a kunyhót még sosem látta belülről, pedig kiskorában édesapja sok falusi lakásába elrángatta, hogy bemutassa második fiát.

A kis kuckó bent sem volt fényüzőbb, mint ahogy az kívülről látszódott. Egy két szobás kis otthon volt. Amikor Jimin belépett csupán egy kicsínyke asztalt látott jobb oldalt, amihez két igen rozoga szék társult. Mellette egy pultnak sem mondható rész, amin pár tányék, pohár és konyhai eszöz kapott helyet; ezzel be is zárult a lakás ezen része. Bal oldalra tekintve pedig egy kétszemélyes, szintén lepusztult állapotban lévő ágy terült el, rajta egy törökülésben ülő, és Jiminre igen értetlenül bámuló alakkal. Az egyedüli plusz bútor egy tölgyfából készített szekrény volt; s talán ez volt a legújabb az egész lakásban. Egy kis faajtó volt látható a szekrény mellett, mi valószínűleg a fürdőszobát fedte az idegenek elől.

- Kook? - kérdezett azonnal az ülő fiú, mikor lakótársa is betért a helyígésbe Yoongival az oldalán - Mi ez az összejövetel?

- Vedd elő az elsősegélyes dolgokat. - válaszolt Jungkook barátja kérdésére, ám az nem mozdul, így az ébenfekete hajú folytatta - Megmarta a vad.

- Oh. 

Nem is kellett több szót fecsérelniük erre a beszélgetésre, hiszen a Hoseok névre hallgató, barna hajú fiú azonnal leszállt az alvóhelyéről, s a szekrényhez lépve kinyitotta azt. Jimin érdeklődve figyelte az eseményeket, és azt, mikor a kis rozoga fadobozt letette az asztalra Hoseok. Jungkook a szőke sérülthöz fordult, és kérte, vegye le a felsőjét.

Yoongi egy pár másodpercig csak állt egy helyben, válasz nélkül, mozdulatlanul. Jimin tudta, hogy párja még igen bizonytalan a másik két fiatallal szemben, így odasétált mellé, és ép kezére fogott.

- Vedd le, el kell látni a sebed. - húzta apró, biztató mosolyra ajkait, amit Yoongi csak egy fáradt sóhajjal díjjazott, de végül nekiállt lehúzni magáról a szakadt, s elázott ingét. Miután minden felesleges anyagot lehámozott magáról, szabad felsőtesttel állt, és nézte a többi fiút.

Jimin kis pírral arcán nézett végig a másik mesztelen mellkasán, mivel végre láthatta az eddig csak ujjbeggyel tapintott kockákat. Már kezdte zavarba érezni magát, mikor Jungkook határozottan megfogta a szőke favágó vállait, és maga felé fordította; Jimin csak akkor kapott észbe, hogy nem ketten vannak.

- Kérlek ne mozgolódj. - nézett az ébenhajú Yoongi szemeibe, ő pedig bólintott egy határozottat - Muszáj lefertőtleníteni, az pedig csípni, égetni fogja a sebed. Felkészültél?

A szőkeség bólintott még egyet, jelezve; érti a feladatát. Ezidőben Hoseok feltalálva magát, már egy anyagra rávitte a fertőtlenítő anyagot, s azt társa kezébe adta. Kook azt pedig egyből a friss sebre tette, kissé belenyomva - muszáj volt minden fertőzést megelőzni, ehhez pedig elengedhetetlen volt az, hogy fájdalmat okozzon a sérültnek.

Yoongi azonnal felhorkantott, ám fogait azonnal összeszorítva próbálta kontrolálni magát, nehogy a falubeliek érdeklődjenek. Már az furcsa, és szokatlan volt, hogy betértek ebbe a lakba, ugynis se a favágónak, se a falu vezetőjének fiának semmi dolga nem volt eddig itt. Ha valaki kérdezősködne, vajon mit felelnének?

- Varrni nem kell? - kérdezte Hoseok, ám Jungkook nemlegesen megcsóválta a fejét, így máris léphettek a következő lépésre.

Miután a fekete hajú fiú végzett a dolgával, már vette is át barátja kezéből a rendes kötszert, s azzal rendesen, tartósan bekötötte a sérülést is.

- Kész. - hátrált el az ébenhajú, apró mosollyal ajkai szélés, hiszen büszke volt magára, hogy ismét jó munkát végzett.

- Kössz. - bökte ki lazán Yoongi, miközben szemügyre vette kötését - Nem fog átázni?

- De, biztosan fog, szóval majd vissza kell jönnöd. - válaszolta flegmán Hoseok, ki feladatát befejezve, összepakolta a dobozt, s annak tartalmát és visszahelyezte a szekrénybe.

- Megoldom a többit otthon is. - sóhajtott a szőkeség, miközben Jimintől elvette levetett ruháit, s elkezdte visszahúzni magára.

- Ahogy akarod - vont hetykén vállat Hoseok, miközben kényelmesen helyet foglalt az ágyon, s úgy nézi a két fiút -, ha szeretnéd, hogy tényleg elfertőződjön és rájöjjenek, csak csináld.

Yoongi már épp szóra nyitotta volna a száját, hogy valami frappáns mondattal visszakontrázzon a barna hajúnak, ki flegmán, lenézően figyeli őt, ám ekkor a falu harangja ismét megszólalt.

Mind a négy fiatal izma egyszerre feszült meg, Jimin pedig azonnal elsápadt, hiszen ez nem jelenthetett semmi jót. Yoongi azonnal hátatfordított mindennek, majd feltépve a kis kuckó bejárati ajtaját kilépett, Jimin pedig követte.

A falusiak ekkorra már, a csepegő eső ellenére a főtéren gyülekezni kezdtek. Mindenki ideges, feszült de mégis kíváncsi volt, most miért szólalt meg a harang. Megint emberáldozat van? Ráadásul két egymást követő napon? Hogy lehet ez, hiszen a farkast levadászták, a feje pedig kint díszeleg a kocsma előtti placcon, hogy mindenki jól lássa.

A négy fiú gyors léptekkel haladt a falubeliek közé, nyakukat nyújtogatva, hogy jól lássák mi is történik. Egy két lóval húzott szekér állt meg a falu közepén fekvő téren, s miután kinyílt annak rozoga ajtaja, mindenki nyugtalanul nézte, vajon ki lép ki rajta.