Egy középkorú férfi, ki a pékségben tengette idejét a fiúk mellett állt meg, s remegő hanggal kimondta, mit már mindenki tudott.

- Namjoon atya, hát eljött.

A szekér mellett - amint annak ajtaja kinyílt - a többi lovas leugrott jószágáról, s gyors léptekben a fő taligához ment, ezzel is biztonságot adva az abból kiszálló, palásttal rendelkező atyának. Minden egyes ember oldalán ott lógott az ezüstből készült kard, minek éle innen, messziről is jól látszódott. A rendnek hála, minden emberen megtalálható volt a jellegzetes szimbólum; a kereszt.

Mikor mindenki elfoglalta helyét, az egyik férfi, egy kis hokedlit helyezett el a szekér ajtaja előtt, amire a lila ruhába öltöztetett atya azonnal rá is lépett; ezzel felülkerekedve mindenkin.

- Őkegyelmessége, Namjoon atya. - mutatta be, hangosan hallatva hangját a férfi.

Az egyetlen ember, ki tapssal várta ennek a férfinek a jöttét, az Mino atya volt, ki mosollyal arcán örült, hiszen kérésére igen gyorsan ideért a híres, neves keresztes. Nem is kellett neki több, egyből az atyához lépett, s megfogva annak kezét, megrázta, miközben mélyen meghajolt előtte.

- Ez igen megtisztelő, kegyelmes úr!

- Isten hozta! - szólalt fel a kocsma tulaja, ki határozottan lépett ki a tömegből, kezében szorongatva a dárdát, minek tetején ott lógott a vad feje - Éppen jókor érkezett. Ünnepelünk! Amint látja, a vérfarkassal, már elbántunk! - mondata végére a botot leszurta a tér közepére, ezzel is jól láthatóvá téve az áldozatukat. A falubeliek ennek hála viszont ujjongásba, tapsviharba törtek ki. Örültek. Egyedül a négy fiú nem tapsolt, ők tudtát, nincs itt az ideje.

- Ez itt nem vérfarkas. - szólalt meg Namjoon is, határozottan lépve a felnyársalt állat felé.

- Már megbocsásson - szólalt meg Jimin apja is, ki végre kiért a térre -, de ez a fenevad már több nemzedék óta itt és, s keseríti meg az életünket. Tudjuk mivel állunk szemben.

- Már megbocsásd, de, nem tudjátok kivel álltok szemben. - kontrázott rá az atya, s folytatta - Én is olyan voltam, mint ti. A jegyesem neve Jennie volt, megajándékozott rengeteg szívetmelengető emlékkel. Nagyon boldogok voltunk. Egy hasonló faluban éltünk, mint ez, itt.- mesélte, miközben alaposan szemügyre vett minden egyes falusit, ki körülötté állt, hallgatva mondandóját - Akár ezt a falvat, minket is fenyegetett egy vérfarkas. Egyszer teliholdkor felöntöttünk a garatra, s úgy döntöttünk, hogy elkapjuk. Talán nem is hittük akkor, hogy a nyomára bukkanunk, de végül megtaláltuk. Mikor elötte voltunk, széttépte a legjobb barátomat, a szemem láttára. Egy perc alatt, aztán rámtámadt, én pedig csapkodtam. Hadonásztam a baltámmal, mit a kezemben szorongattam, oly erősen, hogy az ujjaim elfehéredtek már. De egyszer csak köddé vált, viszont levágtam a mellső lábát. Gondoltam elteszem emlékbe, egy ereklyeként, így haza vittem. Otthon pedig már várt a jegyesem, egy véres ronggyal a csuklója körül. Mikor kinyitottam a zsákomat, a farkas láb már nem volt benne. Ezt találtam helyette.

Ekkor az egyik harcos, ki az atya oldalán utazott egy kissebb ládát tartva a kezében körbesétált a falubeliek előtt, kinyitva annak fedelét. A fadobozban egy emberi kéz volt, pontosabban egy fiatal hölggyé, kinek gyűrűsujján ott díszelgett egy gyönyörű ékszer, mi a szerelmet szimbolizálja. Mikor Jiminék előtt ment el a férfi, a kékszemű érezte, hogy gyomra felfordul, s félő volt, hogy annak tartalma - még ha kevéske is - de felszínre tőr. Yoongi azonnal a fiú vállára tette kezét, ezzel nyugtatva a fiatalabbat, ám nem tudta, hogy párja másik oldalán ugyan ezt, már Jungkook is megtette.

- A falubelieknek azt mondtam, hogy Jennievel a farkas végzett, de ez hazugság volt. Én öltem meg. - folytatta az atya, oly' öszinteséggel hangjában, hogy nem lehetett volna megcáfolni szavait - Egy vérfarkas halála után visszaváltozik emberi alakjába. - nézett egyenesen Jimin apja szemébe, majd jobb karját felemelve a halott vad fejére mutatott - Ez egy közönséges szürkefarkas.

- Mi? - tette fel értelenül a kérdést, halkan a kocsma tulajdonosa.

- A vérfarkasotok él és virul. - nézett körbe Namjoon ismét a falubelieken gyanakvó tekintettel - Szóval be kell vezetni pár apró szabályt, hogy megtaláljuk, s levadásszuk.