Az idő hajnalnál járt, az eső pedig nem hagyott alább az Halla-hegy felett sem. Egyre zordabb hangulatot vett a vihar, a felhőszakadás sem hagyott alább, és lassacskán az villámok mellett az ég is dörögni kezdett. Az egyik ilyen moraj alkalmával nagy hangzavar alakult az erdőben - talán egy villám is belecsaphatott az egyik magasabbra nyövekvő fába. A hatalmas égzengés miatt Jimin képtelen volt álomra hajtani a fejét, izgatottan várta, hogy a falusiak- kik vadászni indultak - miként érnek haza. Folyamatosan édesapja, valamint Yoongi egészsége járt a fejében, féltette őket.

Jimin forgolódott ágyán, ezernyi gondolat cikázott elméjében, így képtelen volt aludni. Tudta, hogy Yoongi hiánya talán jobban felzaklatja, mint saját édesapja, így hirtelen gondolattól vezérelve kelt ki fekhelyéről, s magára húzva nagymamájától kapott piros köpenyét kilépett a házukból.

Az egész falu ázott, csupán néhány nagyobb fáklya bírta a zivatar erős erejét, így némi fényt adott, hogy Jimin körbe nézzen. Akkor pillantotta meg, hogy a férfiak, kik pár órája elhagyták otthonukat, most egy csapatként lépnek be a falu hatalmas fa kapuján, apjával az élen. Azonnal felpezsdült a vére, hiszen apját látva miatt megnyugodott eddigi háborgó szive, ám csupán akkor volt igazán boldog, mikor meglátta a szőke hajkoronát, ki a csoport közepén kullogott, lehajtott fejjel. Figyelte, ahogy a férfiak egyenesen a falu kocsmájába tartanak, így nem törődve az esővel ő is elindult, követve őket.

Pár perc múltán a falubeliek is ébredezni kezdtek, hiszen a vadászatból jövő férfiak hangosan kurjangatva vonultak végig a falu kicsíny utcáin, míg be nem értek a központi helyre. Jimin már esőtől mentes térbe betérve, azonnal kereste szemével a szőkét, miközben beljebb lépett a lebujba.

- Végeztünk vele! Letéptük a fejét! - ordított fel egy férfi.

Akkor látta csak meg, hogy egy nagyobb boton egy farkasfej díszeleg, mi vérszagtól bűzlött; a gyilkos feje. Elfintorodott arccal kerülte ki az ujjongó embereket, majd meglátva Yoongit, azonnal mellé sétált, s helyet foglalt a mellette lévő faszéken.

- Örülük, hogy épségben visszatértél! - tette kezét barátja vállára, ki azonnal elrántotta onnan magát, hátrébb húzódva a barnától. Jimin értetlenül figyelte a fiút, kinek vizes haja szeme elé lógott, miközben homlokához tapadt. - Yoongi?

A fiú nem válaszolt, amit értetlenül figyelt, ám a kocsmában lévő férfiak egy szempillantás alatt elhallgattak, mikor a falu vezetője, Gibong belépett az ajtón. Szemében fájdalom ült, arckifejezése is komor volt. Fia egyből ráemelte tekintetét, majd a nyitott ajtón nézett ki, ám szemei azonnal hatalmasra nyíltak. Egy kisebb szekér állt a kocsma előtt, mit az eső nem kímélt. Taehyung édesanyja és pár asszony állt a kocsi mellett, tetőtől talpig feketébe öltözve, zsebkendővel a kezében. Arcán nem csupán az esőcseppek borították, biza menthetetlenül zokogtak; nem csoda, hiszen volt egy áldozat.

- Feláldozta az életét, hogy mi jól éljünk! - szólalt meg Gibong, majd lassú léptekkel a pulthoz tért, s egy korsó sört megfogva felemelte azt - Az áldozatra.

A helyiek - akik csak tudtak - italt fogtak, majd követve a falu vezetőjét megemlékeztek a Min család fejéről.

Jimin szíve azonnal ketté hasadt, tudta jól, hogy Yoonginak nagyon fontos volt édesapja, hiszen felnézett rá; pont olyan erős ember szeretett volna lenni, amilyen ő volt. Illetve édesanyját már születésénél elvesztette, csak apja maradt számára; legalább is a mai napig. A kék szemű fiú hirtelen gondolattól vezérelve fogott rá a szőke csuklójára - mi addig a teste mellett lógott, s erőt használva kivonszolta a lebujból. Yoongi nem ellenkezett, mintha egy rongybaba lett volna, úgy engedelmeskedett Jiminnek, s követte. Nem foglalkoztak az esővel, végig rohantak a falu fő terén, s az egyik pajtát kiválasztva beléptek a fedett helyre. Yoongi azonnal kirántotta csuklóját az eddigi fogásából, ezzel visszaszerezte elkobzott végtagját, majd semleges arckifejezéssel meredt a barátjára. Ajkait egy vonalba préselte, nehogy kimondjon valamit, amit nem gondolt át eléggé.

Jimin egy pár másodperc erejéig csupán meredt szerelmére, gondolkozott mit is mondhatna, miként formálja meg a szavakat, hogy enyhítsen Yoongi fájdalmán.

- Apád bátor férfi volt. - kezdett bele, és elég is volt egyetlen mondat, hiszen a szőke azonnal lehajtotta fejét.

- Ott voltam közel, éreztem a vad szagát. Annyira nem akartam ezt, de senki sem hallgatott rám. Féltem. - suttogta az utolsó szót, mit bár el akart rejteni, Jimin mégis jól hallott mindent - Előbb kellett volna cselekednem, de lefagytam. Úgy éreztem, hogy az egész testem megkövül, így nem tudtam hamar reagálni.

- Yoongi... - kezdett volna bele Jimin, ám a másik azonnal a szavába vágott, folytatva előbb vallomását.

- Meg kellett volna védenem... - szorította ökölbe kezét - De nem tettem semmit! - kiáltotta el magát, egyenesen Jimin szemeibe nézve. Az a barna szempár úgy izzott a fájdalomtól, mint még soha - Nekem kellett volna a helyébe lennem!

- Yoongi... - szólította ismét lágy hangján, de cseppet sem segített a helyzeten.

- Menj el! - kiáltott rá a szőke, szinte vicsorítva - Nem akarom, hogy így láss! - sütötte le a szemét, bünbánóan, hiszen jól tudta, hogy egyáltalán nem Jimin hibája ami történt.

- Én csak.. - próbálkozott ismét, de most sem tudta befejezni mondatát, hiszen Yoongi hirtelen fordított hátat neki, s indult ki a pajtából - Várj!

Jimin gyorsan érte be menekülni készülő barátját, s fogott rá ismét vállára, ám a fogás nem volt jó, így végig húzta kezét a szőke bal karján, ki azonnal felüvöltött a fájdalma miatt. A kékszemű értetlenül nézte barátját, ki jobbjával azonnal az előbb érintett területre fogott, s akkor látta csak meg, hogy a sötétbarna köpenye átázott, de nem csak a víztől. Sokkal sötétebbvolt a folt, s tudta egyből ez nem jelent jól. Nem törődve Yoongi haragjával azonnal lerántotta bal karjáról a ruhadarabot, így szeme elé tárult barátja sérült keze. Három csúnya, mély karmolásnyom ékeskedett annak fehér bőrén. Durva seb volt, hiszen a felsője ujjának anyagát is szétszakította. A farkas hibája volt.

Azonnal büntudatot érzett Jimin, hiszen nem volt Yoongi mellett, esélye sem volt megvédeni őt - akkor sem, ha gyengébb nála, de egy próbát szívesen tett volna a szőke védelme érdekében. Még inkább semmirekellőnek érezte magát, hiszen se a bátyját nem tudta megóvi a bajtól, sem szerelmét. Mégis mire jó akkor ő a társadalom számára?

Egy ideig megszeppenten, bár elgondolkodva figyelte barátja sebes karját, majd azonnal a másik fiú szemeibe nézett. Tekintete határozott volt, amit Yoongi is tisztán látott, ezért nem is nyitotta szóra a száját. Jimin finoman fogta meg a sérült végtagot, majd gyengéden húzni kezdte, hogy végül a pajta egyik sarkában, a szalmához érjenek, s mind a ketten leüljenek a száraz növényre.

- Miért nem szóltál, hogy megsérültél? - kérdezte halkan, aggodalommal hangjában, de Yoongi csak lesütötte szempilláit, egy hangot sem engedve ki ajkai között.

Jimin lassú, megfontolt mozdulatokkal fejtette le Yoongi szakadt cafatokban lévő felsőjét, nem foglalkozva barátja libabőrbe borult hófehér bőrével; minden figyelmét a sebre öszpontosította. A saját pólója aljából leszakított egy kisebb darabot, majd felkelt a helyéről, s egy vízzel teli vödörhöz sétált - mit a jószágok itatásához szoktak használni - s a kis rongydarabot belemártotta abba. A szőke hajú fiú minden lépését figyelte Jiminnek, tudta, hogy magában örlődik, de képtelen volt most bárminemű kedves szóval nyugtatni. Nagyobb szívfájdalma volt éppen, mint kedvesét nyugtassa, ami kissé bántotta is.

A kékszemű végül visszatért Yoongihoz, s leguggolva elé a vizes ronggyal kezdte tisztítani a sebet, amit persze barátja sziszegéssel, és halk szitkozódásokkal díjjazott.

- Maradj veszteg. - motyogta orra alatt a barnahajú, mire Yoongi igyekezett alább hagyni a ficánkolással. Fájt neki, de tudta, jobb, ha el van látva a sebe - Ki tudja, hogy megsérültél? - nézett fel Yoongira, de ő szótlanul szintén lesütötte pilláig - Szóval senki. Figyelj, titokban tartom, de muszáj rendes ellátást kapnod, mert a végén elfertőződik.

- A farkas mart meg, Jimin. - szólalt meg ismét, komor hanggal a szőke - Mind a ketten tudjuk, mi fog történni, ha a falusiak tudomást szereznek a sérülésemről.

A barna hajú fiú azonnal lesütötte pilláit, hiszen tisztában volt vele, miről beszél szerelme. Ha a faluban bárki rájön arra, mit rejteget a szőke, akkor elveszítheti őt. Egy vérfarkas harapása nagymértékben megváltoztathatja az áldozat életét, ám a karmolása csak fele annyira veszélyes, mégis sok az esély ilyenkor arra, hogy a vad miatt veszedelmes fájdalmak közepette elhalálozzon az illető. Yoongi tudta, hogy mi vár rá, de nem akart idő előtt véget vetni életének. Ha a falubeliek rájönnek, azonnal akasztófára küldik, ő pedig még szeretett volna maradni - ha más miatt nem is, de Jimin itt volt még számára.