Az Állomáson
Kellemesen hűvös szellő táncolt a téren, a galambok dalra fakadtak, együtt énekeltek a légmozgással. Az embernek is jó kedve lehetett, hiába volt tél, a gyér napsütés másról árulkodott. Ide-oda siettek, járkáltak az emberek, ki-ki a maga kis vendégét, szerelmét, barátját várta vagy épp az időt élvezte. A madárrajok össze-össze olvadtak, majd a tetőn különválva foglaltak helyet. Az óratorony régi, de kedves számait volt, ki átkozta, volt aki gyorsaságra intette volna. Végső soron én is megláttam, amire oly régóta vártam; egy vonat. Akkor gurult éppen be az állomásra, mikor odapillantottam a felhők csodálását követően. Odasiettem a peron szélére, azonban nem láttam meg a tömegben azt, akit kerestem. Eliramlott az idő, hiába néztem az órámat, régen itt kellett volna lennie annak a fránya vonatnak. Elkeseredetten engedtem le kihúzott vállaimat, egy szakadozott levegővel együtt. Meggondolta magát, csak éppen nekem nem szólt. — gondoltam magamban, miközben az ajtófélfának dőltem. Amint fonhattam volna tovább ezt a gondolatot, vagy akár a gondolatmenetet, az előttem terülő fényben egy csomó árnyékot pillantottam meg, ahogyan fákként táncolnak egyre magasabbra vagy épp süllyednek a fakitermelők miatt. Egy nálam sokkalta magasabb árnyék köszönt felém. Először megijedtem, hiszen nem számítottam erre, ám mikor jobban kielemeztem a másodperc tört része alatt a körvonalat, megnyugodtam. Ott állt a személy, akit kerestem. Akire vártam, s amikor hátrafordultam, Ő egy széles mosollyal köszöntött. Csillogó csokibarna szemeiből csaknem olyan erősen sugárzott a kedvesség, akár a Napból. Fürtjei ugyanolyan kószán kecmeregtek a fején, akár eddig minden egyes videóhívás alkalmával. Most csakis hófehér fülese hiányzott, mely nélkül számomra nem volt nehéz megismerni, ám az agyam nem tudatosította egyként "őket". Mikor feleszméltem, sós cseppek áztatták az arcomat. Nem hittem el, hogy ott van. A szimpla tényt, hogy tényleg ott van, annyi hónapos tervezések után.
2021-03-29 08:20:00
2
0
Схожі вірші
Всі
Приходи (RU-UA)
Черничные пироги, молоко с мёдом. Приходи. Почитаю тебе стихи и раны замажу йодом. Буду исцелять поэтапно все твои трещинки и порезы, даже в твоё заледеневшее сердце, поверь мне, — смело полезу. Повір! Залізу без страху. Без жалю, не боячись. Бо наше розпалене вогнище змушує бути хоч чимось. І тільки не хвилюйся — ми не розчинимось. Ні одне у одному, ні у часі. Мы снова столкнёмся, неспособные противостоять этой связи. Истощенные, но в друг друге, нашедшие дом. Якщо не перше життя, то і не перший том. Не перший різновид мов у моїх віршах. Не найдёшь меня в жизни? Отыщешь во снах. За той дверью, где я нам в пирог добавляю чернику. Приходи. Мне одной без тебя здесь ужасно дико.
42
3
1034
Don't know what to do
I wanna making you laugh, I wanna making you smile. Please do not kill this love, I'm only touched you while You was wondering by my warmth. I don't know what to do without you; So many days ago you brought Small hope into my boring life, too. Blue eyes like an immense ocean, Your first words like a dream. I'm fall in love with you more, However reckless it may seem. My little devilish angel With radiant smile, You are my own danger. I will always stay inside Your hot heart. You taught me, that memories Are never die, So for me it isn't very dangerous. You are here, but at a so long distance Of many kilometers in eternity. Your care and worry about me amazed My heart. Next to you is no adversity. I don't know what to do without you, My first and single soulmate. Don't kill this love, don't kill me too... Our love appeared from my hate. It is a turning point now, So what will you choose? Yes, you don't know, how... But we really cannot lose! ____________ And there is nothing more pleasant yet than to feel the love of a person who hates everyone now. Перевод на русский: https://www.surgebook.com/anastasia_chan/blog/7abtu0i © (Copyright, 2019) ⓝⓞⓡⓐ
46
3
4921