-Az Isten szerelmére Feitan. Állj fel és viselkedj úgy mint egy herceg- mordult rám apám- mindjárt itt vannak a vendégeink.


Felálltam a lépcsőről, leporoltam magam és közelebb léptem a kocsiból kiszálló herceghez és királyhoz.

-Üdvözöllek Roger. Olyan régen láttalak- ölelték meg egymást a királyok. Mindig is mondta édesapám, hogy a Seirand királysággal muszáj jóban lennem mivel, családjaink már nemzedék óta jó barátok. Igazából nem érdekel annyira ez az egész. Csak én vettem észre vagy Dustinnak tényleg ilyen jól áll ez a ruha. A látogatás miatt, most ő is jobban kiöltözött. Sötétkék egyenruhája volt az őrökkel ellentétben akik teljesen fehérbe voltak öltözve, mint általában. Az egyenruha feszült a mellkasán és a felkarján.

–Feitan, olyan régen láttalak— gondolataimból a szomszéd királyság királynéja zökkentett ki— Hallottuk, hogy mi történt. Annyira sajnáljuk. De ne rontsuk tovább a jókedvet. Remélem emlékszel még Jasonre.

A fiú csak biccentett egyet és visszatért a tekintete az eredeti pontra. Nekem pedig csak most tűnt fel, hogy Dustint bámulta. Jason bár magasabb volt tőlem, alacsonyabb mint Dustin. Fekete haja volt, kék szeme a bőre pedig hófehér. Bár régóta ismerem, azt hiszem ez az első alkalom, hogy látja Dustint. Nem volt kiemelkedően izmost testalkata de biztos vagyok benne, hogy erőlködés nélkül letudna nyomni engem ha akarna. A lányok úgy olvadtak körülötte, elég szemtelen személyisége, és valószínűleg az sem zavarja az embereket, hogy mindenkivel lefekszik akihez kedve tartja.


Már mind az ebédlőben ültünk Dustin pedig az ajtóban állt vigyázt .
Az ebéd után, apám megkért engem, hogy vigyem el Jasont valami szép helyre és szórakoztassam el. Igazából mind én, úgy Dustin is tudjuk , hogy Dustinnak szólt.

Elindultunk kifele a kastélyból amikor testőröm megszólalt.

-Jason herceg- hajolt meg kissé- Dustin vagyok, Feitan herceg testőre. Állok rendelkezésére. Ha nem bánja elvinnénk önt pár helyre a király parancsára. Természetesen olyan helyekre, amelyek megfelelnek önnek.

-Biztos vagyok benne, hogy nagyon jól eltudnál szórakoztatni. Mit szólnál hozzá ha itt hagynánk a herceged mi pedig lelépnénk?

Meglepetten kaptam fel a fejem viszont Dustin egy percre sem ingott meg. Jason közelebb lépkedett hozzá és mikor már pár centi választotta el őket egymástól, elkezdett az egyenruhája gombjaival játszani. Elhatároztam, hogy közbe lépek, de Dustin egy pillantással a helyemre parancsolt.

-Önnek rettentő jó humora van Jason herceg- nevetett Dustin erőltetetten, Jason kezeit pedig lehámozta magáról— akkor most folytassuk is utunkat.

–Én a helyedben megfontolnám az ajánlatom, míg a király fülébe nem jut, hogy a kicsi fiacskája a kis testőröcskéje ágyasa. Mármint ha már nem tudja. Abból ahogy percenkét rád néz elég sokat lehet mondani. Rám kapta a tekintetét egy kiismerhetetlen pillantással nekem meg összeszorult a mellkasom és elöntött az aggodalom. Visszavezette a tekintetét Jasonre és sóhajtott egyet.

–Jason herceg, nem szeretném ha megnehezítené a saját és a mi helyzetünk pár alaptalan dologgal. Az lesz a legjobb ha nekivágunk a körbevezetésnek.

Dustin Jason válaszára várt, de az csak eleresztett egy féloldalas mosolyt és a következő pillanatban a kardját előkapva felém lendítette, de Dustin közénk ugrott és elkapta a kard élét a puszta kezével. Dustin vére elkezdett kicsordulni, pár pillanatig még a kard élén táncolt végig aztán pedig lehullott a földre. Ahogy eleresztette a kardot, Jason már lendítette újra. Dustin előkapta a kardját és bár a bal kezével forgatta egyaltalán nem látszott, hogy jobb kezes. Egyik pillanatban azt hittem, hogy Dustin lefegyverzi, de szándékosan hagyta, hogy Jason kiüsse a kezéből a kardot. Jason meglendítette a kardot és pár pillanatig azt hittem tényleg levágja Dustin fejét de mielőtt elérte volna a nyakát magállt a kard.

–Mi folyik itt?—apám Jason apjával a nyomában sietett le a lépcsőn és tartott felénk. Jason elemelte a kardot Dustin nyakától aki azonnal apám felé fordult és legugolt.

–Mélységesem sajnálom a történteket. Vállalom a felelősséget azért ami történt.

–Hagyd csak—szólt közbe Jason— Én tehetek róla, inkább menny és kösd be a kezed.

–Jason—apja hangja szigorúan csengett—csak arra kértelek, hogy viselkedj.

–Minden rendben. A fiúk csak szórakoztak. Dustin mennyj és lásd el a kezed.  Feitan, te vidd el Jasont és vezesd körtbe a piacon.

–Nem. Megsebesítette Dustint, és még őt kísérgessem? Vezesse körbe magát.
Felráncigáltam Dustint és a karjánál fogva a szobájába vezettem. Leült az ágyába és nézte ahogy a fiókjából előveszem a kötszert és a fertőtlenítőt.

–Eltudom intézni egyedül is, visszakellene menned Jasonhöz.

–Egész végig—akadtam meg egy pillanatra— nem tudtam csinálni semmit.

–Nem is kellett csinálnod semmit. A testőröd vagyok. Az a dolgom, hogy ha valaki megtámad téged akkor minden áron védjelek meg.
–Te ezt nem érted. A testöröm vagy de nem akarom, hogy az legyél. Annyi mindent tettél értem én pedig soha nem teszek érted semmit. Elviselsz még akkor is ha kiállhatatlan vagyok.

–Micsoda megható pillanat—Jason az ajtónak támaszkodva nézett ránk, bennem pedig egy pillanat alatt ment fel a pumpa. Épp, hogy befejeztem Dustin kezének bekötését, így elléptem tőle.

–Szerintem lecserélheted a ruhád. Véres lett—mutattam a foltra amit a vére hagyott a kabátujján és emellett a nadrágján is volt még egy.
A vállát meghúzva elkezdett vetkőzni, én pedig semmiért sem vettem volna le a tekintetem róla. Abbahagyta a vetkőzést és ránk pillantott.

–Abba hagynátok a bámulást?
Átpillantottam Jasonre aki egy féloldalas mosollyal vizslatta Dustint.

–Abbahagynád a bámulását?—felvont szemöldökkel néztem Jasonre, aki végignézett rajtam és elnevette magát.
Visszapillantottam Dustinra aki a nadrágját már átvette viszont a felső teste még mindig meztelen volt. Régi sebek nyomai voltak láthatóak rajta.
A gyomrán néhány párcentis hegek, ezek talán késelések nyomai, a karján karcolások voltak és a legjobban még az látszott amit akkor szerzett amikor megtámadtak minket a repülővel.
Mégis...egy heg vonzotta a figyelmem. A vállán egy kard él szélességű heg volt.
Vagy tizenkettő lehettem amikor egyik éjjel betörtek a kastélyba. Kűrt szó jelezte a behatolókat, nekem pedig eszembe jutott az első számú szabály ilyen esetekre. Maradjak a szobámba és várjam meg Dustint és az őröket. Ám akkor nap vesztem össze Dustinnal és, hogy bebizonyítsam, hogy tudok magamra vigyázni a kilépve a szobából  elindultam valamerre. Nem sok kellett ahhoz, hogy elkapjanak. Egy darabig ráncigáltak aztán a kertnél megunták azt, hogy hátráltatom őket.

–A többiek biztosan elkapták a másik kettőt. Nyírjuk ki, nem bírom már ezzel a kölyökkel.
Egy pillanat alatt kapta elő a kardot. Ahogy hátráltam, megbotlottam és elestem. Másodpercek alatt termett fölöttem Dustin és védett meg. Helyettem az ő vállát szúrta keresztül a kard.

Annak a helye miattam van ott, sőt valószínűleg a többi is miattam keletkezett.

–Na és Dustin—mind a ketten Jasonre kaptuk a fejünket és Dustin kérdően nézett rá—Még mindig úgy gondolod, hogy alaptalan a gyanúm?
–Igen, úgy.

Este takarodó után, úgy döntöttem átmegyek alaptalan. Kopogás nélkül nyitottam be, hisz ki vagyok én, hogy a saját házamban is kopogjak, de amit ott láttam....inkább kopogtál volna te idióta. Dutin az ágyon feküdt egy szál nadrágban, a vállán egy törölköző volt, Jason pedig fölötte támaszkodott kigombolt inggel. Mind a ketten felém fordultak, de mielőtt bárki is megszólalhatott volna az öklöm a vendégünk arcával találkozott.