11.
*Taehyung pov.*
Nem vagyok valami erős kölök, de megfogtam Jungkook karját és elkezdtem a lépcsőn felfele rángatni. Kinyitottam a szobájának az ajtaját, majd bepréseltem rajta.
-Beszélgessünk Jungkook. Nem hiszel nekem vagy mivan?! Amúgy sem értem miért vagy féltékeny. J-Hope csak segíteni akart megértetni velem az érzéseim. Őt hagyd békén, nem ártott neked semmit.
-De igen, ártott. Rátette a kezét arra, ami az enyém.-Nézett végig rajtam.
-Nem vagyok a tiéd Jungkook. Megtehettem volna azt is, hogy nála alszok és nem jövök haza, de figyelembe vettelek téged is, ezért haza jöttem.
-Azt ő bánta volna meg, ha nem jöttél volna haza.-Állt fel és keresett valamit a szekrényében.
-Nem érdekelsz Jungkook. Hagyj békén és soha ne nyúlj hozzám egy ujjal se. El foglak felejteni és csak a testvérem leszel.-Indultam ki az ajtón, de visszarántott és magához húzott, így mellkasunk összeért. Kezét derekamon pihentette, majd lehajolt a fülemhez és szexi mély hangján suttogni kezdett.
-Csak az enyém vagy Taehyung. Mindig mellettem leszel, ha akarod, ha nem. Ne merj mással párkapcsolatot teremteni, mert megbánja az adott illető. El fogom érni, hogy ne tudj nélkülem létezni se, ne aggódj emiatt. Nem fogsz tudni elfelejteni, de.....Sok szerencsét hozzá.-Csúsztatta egyre lejjebb a kezét és belemarkolt a fenekembe, miközben nyakamat puszilgatta. Ellöktem magamtól, majd gyorsan befutottam a szobámba és felhívtam anyát.
-Szia kicsim.
-Szia anya. Mikor jöttök haza?
-Ha minden jól megy, akkor holnap. Remélem jól elvagytok Jungkookal. De miért vagy még fent ilyen későn Taehyung? Valami baj van?
-Őőő...Semmi baj sincs, csak hiányoztok.-Szép mentés. Anya valahogy mindig megérzi, ha van valami.
-Na jó, majd ha haza értünk ezt megbeszéljük. Szeretünk titeket nagyon. Na, most már aludj szépen kisfiam. Jó éjt!
-Nektek is jó éjt!
Kár, hogy Jungkook miatt nem tudok aludni. Megyek inkább gyorsan lefürdök. Elő is kaptam a pizsim, ami csak egy bő póló volt, mert most eléggé meleg az idő. Bementem a fürdőszobába és megengedtem a jó meleg vizet. Amíg lassacskán telni kezdett a kád, én addig levetkőztem. Mikor teli lett a kád, beleültem a meleg, már-már szinte forró vízbe. Imádom, ilyenkor teljesen el tudok lazulni. Csokis illatú tusfürdőmből kentem fel a testemre jó sokat, mert ennek imádom az illatát és lehet fura, de meg is nyugtat. Miután lemostam magamról, addig ültem a vízben, amíg az langyos nem lett. Azután kiszálltam, megtörölköztem, felvettem a pizsamámat és fogat mostam. Miután végeztem ezekkel, lementem a földszintre megnézni, hogy Sakurával mi a helyzet. Hát, ő még mindig olyan lusta, mint volt. Sose változik egyem meg. Adtam neki egy kis kutya kaját, de nem sokat, mert ma már eleget kapott. Miután megette, megsimogattam és felmentem a szobámba. Eszembe jutott, hogy Jungkook magyarázott valamit az igazolásról, úgy hogy meg kellene kérdeznem tőle, hogy mi van vele.
Bekopogtam hozzá, majd benyitottam. Nem volt bent a szobában, valószínűleg fürdik. Ez be is bizonyosodott, ugyanis pont ekkor toppant be Jungkook, egy törölközővel a derekán. Elkaptam róla a tekintetem, mert hát valljuk be, nagyon jól néz ki.
-Mizu van Tae?-Mintha kicserélték volna. Teljesen máshogy viselkedik.
-B-Bocsi, hogy zavarlak. Csak az igazolás miatt jöttem. Hova kell érte menni?-Néztem a szobája falát, ezzel is kerülve a szemkontaktust.
-Már rég érte mentem mind a kettőnkéért, ne aggódj.-Odament az asztalához és felkapta az igazolást, majd felém nyújtotta.
-Ó, köszi.
-Jössz nekem eggyel. Most is tehetnél nekem egy szívességet.-Ült le az ágyra Jungkook.
-Mit?
-Csókolj meg Tae.-Azt várhatja.
-Álmodozz királylány!-Indultam ki a szobájából nevetve, az előző beszólásom miatt. De ez a jó kedv sem tartott örökké, mert hátulról átölelt, így szabadulni se tudtam.
-Jungkook! Engedj el! Mondtam, hogy ne érj hozzám. Csak szimplán a testvéred szeretnék lenni és kész. Szóval ne nyúlj hozzám soha többé és most eressz el!-Rugkapálóztam, mint egy idióta, de erős mancsai így sem engedtek el.
-Lehetetlent kérsz Taehyung.-Tarkómhoz hajolt és mély levegőt vett.-Olyan finom illatod van. És még mindig kecsegtet ez a hibátlan és sima bőr. -Nyúlt be pólóm alá és simogatni kezdett.
-Öltözz fel, pedofil! Elme roggyant vagy Jungkook! Egy testvér nem csinál ilyet. Légyszíves, engedj el!
*Jungkook pov.*
-Légyszíves, engedj el!-Mozgolódott kezeim között Taehyung. Magam mellett akarom tudni Taet. Tudom, hogy ezek az érzések mit jelentenek. Beszéltem az egyik pszichológus barátommal, Jinnel.
Én nem szeretem a fiúkat...Csak Taet. Nem engedem senkinek se, hogy elvegye tőlem. Tudom, hogy nem vagyunk együtt, de mint már mondtam, én akarok neki az első lenni.
-Elengedlek Tae, de csak akkor, ha kiszívhatom a nyakad.-Muszáj megjelölnöm. Ő csak az enyém.
-Annyira igazságtalan vagy! Oké, csináld, de el fogsz utána engedni!-Magammal szembe fordítottam és végig simítottam azon a folton, amit
J-Hope hagyott rajta.
-Hmm...Ezt muszáj elfednem az enyémmel.-Ráhajoltam érzékeny bőrére, majd fogammal ráharaptam és szívni kezdtem. Kicsit biztos fájt neki, mert felszisszent. Miután sikeresen végre hajtottam a hadműveletemet, büszkén néztem a 'kreálmányomra'.
-Menj aludni Tae.-Adtam a homlokára egy puszit.-Szép álmokat!
-Neked is Jungkook.-Mondta kissé flegma hangszínben.
-Beleugrottam az ágyamba és magamra húztam a takarót. Kivételesen hamar elnyomott az álom.
*Taehyung pov.*
Világosság. Vakító világosság! Nyitogatni kezdtem a szemem, miközben majdnem megvakultam, de sebaj. Szóval reggel van. Hirtelen kaja illat csapta meg az orromat, mire a hasam is felkordult. Szóval anyáék haza jöttek? Örömmel bújtam ki puha és meleg ágyamból, mivel a kaja fontosabb. A kaja mindenek felett. Gyors léptekkel siettem le a lépcsőn egészen a konyháig. Mikor beléptem a konyhába, az örömöm azonnal szerte foszlott és sarkon fordulva lépkedtem vissza a szobám felé. Igen, sajnos nem anya van a konyhában, hanem Jungkook. Tudtommal nem tud főzni, se sütni, de akkor miért van ilyen finom illata a kajának.
-Miért vagy ilyen csalódott Taehyung? Másra számítottál?-Kérdezte Jungkook. Éreztem, hogy vigyorog, miközben ezt mondja.
-Az igazat megvallva igen, másra számítottam. Vissza megyek a szobámba. Csá!-Mondtam és felfelé trappoltam a szobámba.
-Hé! Nagylelkűen csinálok neked reggelit, te meg csak úgy elmész? Na azt már nem!-Hallom, hogy utánam jön, ezért gyorsabban kezdtem el felmenni a lépcsőn, de mind hiába, ugyanis utolért és felkapott a vállára. Vissza vitt az étkezőbe és letett egy székre, majd szemeimbe nézett.
-Ide figyelj Taehyung! Tegnap este is nagyon szemtelen voltál és most is az vagy. Te is tudod, hogy bármit megtehetnék veled, mert az erő viszonyunk nagyban eltér, ettől függetlenül mégsem csinálok veled semmit. Kapsz egy utolsó esélyt. Ne játszadozz velem, mert megjárod!
-Muszáj ennem?-Tettem fel az amúgy is egyértelmű kérdést. Igaz, hogy éhes vagyok, de most vissza kell fognom magam, ugyanis Jungkook csinálta és nem akarom, hogy nagyra legyen magával. Egyébként kicsit megváltoztam mióta mellettem van. Vagyis mióta itt lakik. Bunkóbb lettem.
-Igen, muszáj. Egyébként miért nem nézel soha a szemembe?-Fordította fejem ismét magával szembe.
-Mert....N-Nem akarok.
-Vagy csak mert nehéz egy olyan ember szemébe nézni, akitől folyamatosan zavarban vagy....Nemde?-Mosolygott és egyre közelebb jött.
-Nem! Megmondtam, hogy ne érj hozzám!-Löktem el a kezét.
-Akkor egyél. Kis tigris. -Hozott ki egy tányért, tele nutellás palacsintával. Hát....Ebből akkor is muszáj ennem.
-Jó.-Néztem rá durcásan és már faltam is be a palacsintákat.
-Tudtommal te nem tudsz főzni, se sütni Jungkook.
-Nem is. De az internet csodákra képes. Onnan néztem a receptet.-Receptet kellet néznie, hogy megcsináljon egy ilyen egyszerű ételt? Ezen hangosan felnevettem, amire csak rosszallóan rám pillantott. Abba hagytam a nevetést, mivel nem volt valami jó kedvében.
-Öhm....Minden esetre finom lett.-Mondtam, majd ettem tovább. Ekkor megtört az a fagyos tekintete és elmosolyodott. De ez nem az a boldog mosoly volt. Inkább.....Nem is tudom elmagyarázni. A legmegfelelőbb szó talán a sunyi erre a mosolyra. Lassan végeztem a reggelivel, majd felálltam.
-...Őőő...Köszönöm.-Mondtam bizonytalanul és kivittem a konyhába a mosatlant. Kicsit fura, hogy Jungkook nem evett. Meg mérgezte a kaját?!?? Nem, azért azt nem tenné. Ismét a szobám felé vettem az irányt, de Jungkook megint csak nem engedte.
-Hé hé hé! Esetleg valami több egy köszönömnél? Kicsit kevésnek érzem.-Húzott vissza és megint neki nyomott a falnak. Mindig ugyan azt csinálja.
Túl kiszámítható.
-Sajnálom, majd legközelebb én csinálok reggelit. Most pedig....ENGEDJ EL! PEDOFIL!!-Kiáltottam rá és csapkodni kezdtem.
-Akkor....Legyél te a reggelim.-Mondta Jungkook.
-Mivan? Ne nyúlj hozzám, perverz!-Toltam el magamtól.
-Nem értelek Taehyung. Emlékszel, amikor először hozzád értem? Ahogy láttam élvezted és nem akartad, hogy leálljak, akkor most miért nem engeded?-Kérdezte.
-Mert....Mert azt akarom, hogy rendes testvérek legyünk.-Halkult el a hangom.
-Te is tudod, hogy ez lehetetlen Taehyung.
-Miért lenne lehetetlen?
-Ezért.-Ráhajolt ajkaimra és egy hosszú csókra kényszerített.
-Neh...Ne kényszeríts Jungkook!
-Tudom, hogy akarod.-Puszilta meg az arcom, majd puha ajkait végig húzta nyakamon és néhol meg is szívta. Kezeimet falnak nyomta, így azok haszna vehetetlenek voltak a harcban. Lábamat meg egyszerűen mozdítani nem bírtam. Már a pólómat kezdte volna lehúzni, de mivel már nem fogta a kezemet, ellöktem magamtól és felfutottam a szobámba. Gyorsan le akartam írni J-Hopenak, hogy mi történt az előbb, de látom, hogy anya írt nekem.
Anya
Szia kisfiam. Ma este 7-re otthon leszünk. Remélem jól el vagytok Jungkookal.
Én:
Persze, minden remek.
Várunk titeket.
E
Ezután gyorsan felhívtam Hobit és elmondtam neki mindent.
-Átjössz hozzám vagy én menjek hozzád?-Kérdezte.
-Átmegyek én. Nem sokára ott leszek.-Elköszöntünk egymástól, majd gyorsan felöltöztem és már szaladtam is le. Jungkook nyilván megállított...
-Hova mész Tae?
-El innen. Megmondtam, hogy ne nyúlj hozzám, mert furán érzem magam tőle. Elmegyek, majd jövök.
-Mondtam. Ezután Jungkook utánam kapott, majd bevonszolt a nappaliba és rádobott a kanapéra. Mi vagyok én, hogy csak úgy dobál?
-Nem hagyom, hogy elmenj. Mégegyszer nem. Furán érzed magad, ha hozzád érek? Akkor most mit érzel?-Felvezette kezét a pólóm alá és mellbimbóimat kezdte el csipkedni és csavargatni, ettől automatikusan kidomborítottam a mellkasom, mert ezt nem lehet csak úgy csendben és mozdulatlanul tűrni.
-Nem hallom!-Szorította meg bimbómat.
-Áh! Shemmith shem érzek! Engedjh elh!!-Nem engedett el ezek után sem Jungkook.
-Semmit?-Felhúzta pólómat és megnyalta az érzékeny pontomat, az oldalamat. Megremegtem, de ez úgy látszik nem volt neki elég, mert csókolgatta azt a helyet és szivogatta is.
-Tae, nekem ne hazudj, felesleges! Tényleg nem élvezed?
-Nhem.-Néztem vissza rá kétségbe esetten.
-Hm...Akkor ez csak véletlen van itt?-Fogott rá a már álló nemességemre.
-Azhh....-Basszus! Ez gáz! Nem akarom ezt az egészet. Igen, jó érzés, de nem akarom. Főleg nem vele.
-Felizgultál rám Tae. Tetszik, amit veled művelek, igaz?Azt is tudom, hogy mennyire jó érzés.-Ingerelni kezdte farkam nadrágon keresztül, mire hátra vetettem a fejem.
-Háhgm!-Megfogtam az alkarját, amivel munkálkodott rajtam és megszorítottam.
-Ez az! Olyan érzékeny vagy Taehyung. Nem bírom! Össze akarom érinteni őket!-Mivan? Csak annyit láttam, hogy levette a nadrágját, így már csak egy alsó és egy póló maradt rajta. Derekát az enyémnek lökte, így ágyékunk teljesen egymáshoz simult, mire mind a ketten egy hatalmasat nyögtünk.
-Elégh! Mhennem kellh!-Próbáltam kiszabadulni, de így csak még jobban összeért a farkunk, ezért visszaestem az érzés miatt.
-Miért sietsz ennyire Tae? Kihez mész?
-Hobih...-Szorítottam össze a szemem, mert nem akartam látni a reakcióját. Elengedett, ezért felültem és ránéztem.
-Mióta becézgeted őt?! Mindegy, menj mert még a végén rám hívja a rendőröket.-Fogta meg a homlokát Jungkook.
-Kibírhatatlan vagy!-Csaptam meg a vállát, majd megigazítottam magam és felvettem a cipőmet. Már hagytam volna el a házat, de Jungkook visszahúzott és megcsókolt. De ez nem az a vad csók volt, hanem inkább az az érzelemmel teli. Olyan érzés volt, mintha tiszta szívéből szeretne. De tudom, hogy csak játszik velem.
-Taehyung, ne hagyd, hogy hozzád érjen!-Ölelt meg Jungkook.
-Miért aggódsz értem? Szarj csak le nyugodtan. Úgyis csak egy játék vagyok neked, nem igaz? Azt csinálok, amit akarok.-Ezzel kirohantam az ajtón és futottam Hobihoz, ahogy a lábam bírta. Mikor már az ajtaja előtt álltam, legördült az arcomon néhány könnycsepp. Nem kellet volna olyan csúnyán beszélnem Jungkookal, de amit tett, az borzasztó.
Nem tudom mit tegyek. Jungkookot vagy elfelejtem, vagy....Már nem is tudom.
______________________________________
Sziasztok.
Hát itt a következő rész. Reménykedem benne, hogy nem lett olyan kaka.😢💩
Próbálkozok azzal, hogy egyre jobb legyen.
Hibákért bocsi.💖
Nem vagyok valami erős kölök, de megfogtam Jungkook karját és elkezdtem a lépcsőn felfele rángatni. Kinyitottam a szobájának az ajtaját, majd bepréseltem rajta.
-Beszélgessünk Jungkook. Nem hiszel nekem vagy mivan?! Amúgy sem értem miért vagy féltékeny. J-Hope csak segíteni akart megértetni velem az érzéseim. Őt hagyd békén, nem ártott neked semmit.
-De igen, ártott. Rátette a kezét arra, ami az enyém.-Nézett végig rajtam.
-Nem vagyok a tiéd Jungkook. Megtehettem volna azt is, hogy nála alszok és nem jövök haza, de figyelembe vettelek téged is, ezért haza jöttem.
-Azt ő bánta volna meg, ha nem jöttél volna haza.-Állt fel és keresett valamit a szekrényében.
-Nem érdekelsz Jungkook. Hagyj békén és soha ne nyúlj hozzám egy ujjal se. El foglak felejteni és csak a testvérem leszel.-Indultam ki az ajtón, de visszarántott és magához húzott, így mellkasunk összeért. Kezét derekamon pihentette, majd lehajolt a fülemhez és szexi mély hangján suttogni kezdett.
-Csak az enyém vagy Taehyung. Mindig mellettem leszel, ha akarod, ha nem. Ne merj mással párkapcsolatot teremteni, mert megbánja az adott illető. El fogom érni, hogy ne tudj nélkülem létezni se, ne aggódj emiatt. Nem fogsz tudni elfelejteni, de.....Sok szerencsét hozzá.-Csúsztatta egyre lejjebb a kezét és belemarkolt a fenekembe, miközben nyakamat puszilgatta. Ellöktem magamtól, majd gyorsan befutottam a szobámba és felhívtam anyát.
-Szia kicsim.
-Szia anya. Mikor jöttök haza?
-Ha minden jól megy, akkor holnap. Remélem jól elvagytok Jungkookal. De miért vagy még fent ilyen későn Taehyung? Valami baj van?
-Őőő...Semmi baj sincs, csak hiányoztok.-Szép mentés. Anya valahogy mindig megérzi, ha van valami.
-Na jó, majd ha haza értünk ezt megbeszéljük. Szeretünk titeket nagyon. Na, most már aludj szépen kisfiam. Jó éjt!
-Nektek is jó éjt!
Kár, hogy Jungkook miatt nem tudok aludni. Megyek inkább gyorsan lefürdök. Elő is kaptam a pizsim, ami csak egy bő póló volt, mert most eléggé meleg az idő. Bementem a fürdőszobába és megengedtem a jó meleg vizet. Amíg lassacskán telni kezdett a kád, én addig levetkőztem. Mikor teli lett a kád, beleültem a meleg, már-már szinte forró vízbe. Imádom, ilyenkor teljesen el tudok lazulni. Csokis illatú tusfürdőmből kentem fel a testemre jó sokat, mert ennek imádom az illatát és lehet fura, de meg is nyugtat. Miután lemostam magamról, addig ültem a vízben, amíg az langyos nem lett. Azután kiszálltam, megtörölköztem, felvettem a pizsamámat és fogat mostam. Miután végeztem ezekkel, lementem a földszintre megnézni, hogy Sakurával mi a helyzet. Hát, ő még mindig olyan lusta, mint volt. Sose változik egyem meg. Adtam neki egy kis kutya kaját, de nem sokat, mert ma már eleget kapott. Miután megette, megsimogattam és felmentem a szobámba. Eszembe jutott, hogy Jungkook magyarázott valamit az igazolásról, úgy hogy meg kellene kérdeznem tőle, hogy mi van vele.
Bekopogtam hozzá, majd benyitottam. Nem volt bent a szobában, valószínűleg fürdik. Ez be is bizonyosodott, ugyanis pont ekkor toppant be Jungkook, egy törölközővel a derekán. Elkaptam róla a tekintetem, mert hát valljuk be, nagyon jól néz ki.
-Mizu van Tae?-Mintha kicserélték volna. Teljesen máshogy viselkedik.
-B-Bocsi, hogy zavarlak. Csak az igazolás miatt jöttem. Hova kell érte menni?-Néztem a szobája falát, ezzel is kerülve a szemkontaktust.
-Már rég érte mentem mind a kettőnkéért, ne aggódj.-Odament az asztalához és felkapta az igazolást, majd felém nyújtotta.
-Ó, köszi.
-Jössz nekem eggyel. Most is tehetnél nekem egy szívességet.-Ült le az ágyra Jungkook.
-Mit?
-Csókolj meg Tae.-Azt várhatja.
-Álmodozz királylány!-Indultam ki a szobájából nevetve, az előző beszólásom miatt. De ez a jó kedv sem tartott örökké, mert hátulról átölelt, így szabadulni se tudtam.
-Jungkook! Engedj el! Mondtam, hogy ne érj hozzám. Csak szimplán a testvéred szeretnék lenni és kész. Szóval ne nyúlj hozzám soha többé és most eressz el!-Rugkapálóztam, mint egy idióta, de erős mancsai így sem engedtek el.
-Lehetetlent kérsz Taehyung.-Tarkómhoz hajolt és mély levegőt vett.-Olyan finom illatod van. És még mindig kecsegtet ez a hibátlan és sima bőr. -Nyúlt be pólóm alá és simogatni kezdett.
-Öltözz fel, pedofil! Elme roggyant vagy Jungkook! Egy testvér nem csinál ilyet. Légyszíves, engedj el!
*Jungkook pov.*
-Légyszíves, engedj el!-Mozgolódott kezeim között Taehyung. Magam mellett akarom tudni Taet. Tudom, hogy ezek az érzések mit jelentenek. Beszéltem az egyik pszichológus barátommal, Jinnel.
Én nem szeretem a fiúkat...Csak Taet. Nem engedem senkinek se, hogy elvegye tőlem. Tudom, hogy nem vagyunk együtt, de mint már mondtam, én akarok neki az első lenni.
-Elengedlek Tae, de csak akkor, ha kiszívhatom a nyakad.-Muszáj megjelölnöm. Ő csak az enyém.
-Annyira igazságtalan vagy! Oké, csináld, de el fogsz utána engedni!-Magammal szembe fordítottam és végig simítottam azon a folton, amit
J-Hope hagyott rajta.
-Hmm...Ezt muszáj elfednem az enyémmel.-Ráhajoltam érzékeny bőrére, majd fogammal ráharaptam és szívni kezdtem. Kicsit biztos fájt neki, mert felszisszent. Miután sikeresen végre hajtottam a hadműveletemet, büszkén néztem a 'kreálmányomra'.
-Menj aludni Tae.-Adtam a homlokára egy puszit.-Szép álmokat!
-Neked is Jungkook.-Mondta kissé flegma hangszínben.
-Beleugrottam az ágyamba és magamra húztam a takarót. Kivételesen hamar elnyomott az álom.
*Taehyung pov.*
Világosság. Vakító világosság! Nyitogatni kezdtem a szemem, miközben majdnem megvakultam, de sebaj. Szóval reggel van. Hirtelen kaja illat csapta meg az orromat, mire a hasam is felkordult. Szóval anyáék haza jöttek? Örömmel bújtam ki puha és meleg ágyamból, mivel a kaja fontosabb. A kaja mindenek felett. Gyors léptekkel siettem le a lépcsőn egészen a konyháig. Mikor beléptem a konyhába, az örömöm azonnal szerte foszlott és sarkon fordulva lépkedtem vissza a szobám felé. Igen, sajnos nem anya van a konyhában, hanem Jungkook. Tudtommal nem tud főzni, se sütni, de akkor miért van ilyen finom illata a kajának.
-Miért vagy ilyen csalódott Taehyung? Másra számítottál?-Kérdezte Jungkook. Éreztem, hogy vigyorog, miközben ezt mondja.
-Az igazat megvallva igen, másra számítottam. Vissza megyek a szobámba. Csá!-Mondtam és felfelé trappoltam a szobámba.
-Hé! Nagylelkűen csinálok neked reggelit, te meg csak úgy elmész? Na azt már nem!-Hallom, hogy utánam jön, ezért gyorsabban kezdtem el felmenni a lépcsőn, de mind hiába, ugyanis utolért és felkapott a vállára. Vissza vitt az étkezőbe és letett egy székre, majd szemeimbe nézett.
-Ide figyelj Taehyung! Tegnap este is nagyon szemtelen voltál és most is az vagy. Te is tudod, hogy bármit megtehetnék veled, mert az erő viszonyunk nagyban eltér, ettől függetlenül mégsem csinálok veled semmit. Kapsz egy utolsó esélyt. Ne játszadozz velem, mert megjárod!
-Muszáj ennem?-Tettem fel az amúgy is egyértelmű kérdést. Igaz, hogy éhes vagyok, de most vissza kell fognom magam, ugyanis Jungkook csinálta és nem akarom, hogy nagyra legyen magával. Egyébként kicsit megváltoztam mióta mellettem van. Vagyis mióta itt lakik. Bunkóbb lettem.
-Igen, muszáj. Egyébként miért nem nézel soha a szemembe?-Fordította fejem ismét magával szembe.
-Mert....N-Nem akarok.
-Vagy csak mert nehéz egy olyan ember szemébe nézni, akitől folyamatosan zavarban vagy....Nemde?-Mosolygott és egyre közelebb jött.
-Nem! Megmondtam, hogy ne érj hozzám!-Löktem el a kezét.
-Akkor egyél. Kis tigris. -Hozott ki egy tányért, tele nutellás palacsintával. Hát....Ebből akkor is muszáj ennem.
-Jó.-Néztem rá durcásan és már faltam is be a palacsintákat.
-Tudtommal te nem tudsz főzni, se sütni Jungkook.
-Nem is. De az internet csodákra képes. Onnan néztem a receptet.-Receptet kellet néznie, hogy megcsináljon egy ilyen egyszerű ételt? Ezen hangosan felnevettem, amire csak rosszallóan rám pillantott. Abba hagytam a nevetést, mivel nem volt valami jó kedvében.
-Öhm....Minden esetre finom lett.-Mondtam, majd ettem tovább. Ekkor megtört az a fagyos tekintete és elmosolyodott. De ez nem az a boldog mosoly volt. Inkább.....Nem is tudom elmagyarázni. A legmegfelelőbb szó talán a sunyi erre a mosolyra. Lassan végeztem a reggelivel, majd felálltam.
-...Őőő...Köszönöm.-Mondtam bizonytalanul és kivittem a konyhába a mosatlant. Kicsit fura, hogy Jungkook nem evett. Meg mérgezte a kaját?!?? Nem, azért azt nem tenné. Ismét a szobám felé vettem az irányt, de Jungkook megint csak nem engedte.
-Hé hé hé! Esetleg valami több egy köszönömnél? Kicsit kevésnek érzem.-Húzott vissza és megint neki nyomott a falnak. Mindig ugyan azt csinálja.
Túl kiszámítható.
-Sajnálom, majd legközelebb én csinálok reggelit. Most pedig....ENGEDJ EL! PEDOFIL!!-Kiáltottam rá és csapkodni kezdtem.
-Akkor....Legyél te a reggelim.-Mondta Jungkook.
-Mivan? Ne nyúlj hozzám, perverz!-Toltam el magamtól.
-Nem értelek Taehyung. Emlékszel, amikor először hozzád értem? Ahogy láttam élvezted és nem akartad, hogy leálljak, akkor most miért nem engeded?-Kérdezte.
-Mert....Mert azt akarom, hogy rendes testvérek legyünk.-Halkult el a hangom.
-Te is tudod, hogy ez lehetetlen Taehyung.
-Miért lenne lehetetlen?
-Ezért.-Ráhajolt ajkaimra és egy hosszú csókra kényszerített.
-Neh...Ne kényszeríts Jungkook!
-Tudom, hogy akarod.-Puszilta meg az arcom, majd puha ajkait végig húzta nyakamon és néhol meg is szívta. Kezeimet falnak nyomta, így azok haszna vehetetlenek voltak a harcban. Lábamat meg egyszerűen mozdítani nem bírtam. Már a pólómat kezdte volna lehúzni, de mivel már nem fogta a kezemet, ellöktem magamtól és felfutottam a szobámba. Gyorsan le akartam írni J-Hopenak, hogy mi történt az előbb, de látom, hogy anya írt nekem.
Anya
Szia kisfiam. Ma este 7-re otthon leszünk. Remélem jól el vagytok Jungkookal.
Én:
Persze, minden remek.
Várunk titeket.
E
Ezután gyorsan felhívtam Hobit és elmondtam neki mindent.
-Átjössz hozzám vagy én menjek hozzád?-Kérdezte.
-Átmegyek én. Nem sokára ott leszek.-Elköszöntünk egymástól, majd gyorsan felöltöztem és már szaladtam is le. Jungkook nyilván megállított...
-Hova mész Tae?
-El innen. Megmondtam, hogy ne nyúlj hozzám, mert furán érzem magam tőle. Elmegyek, majd jövök.
-Mondtam. Ezután Jungkook utánam kapott, majd bevonszolt a nappaliba és rádobott a kanapéra. Mi vagyok én, hogy csak úgy dobál?
-Nem hagyom, hogy elmenj. Mégegyszer nem. Furán érzed magad, ha hozzád érek? Akkor most mit érzel?-Felvezette kezét a pólóm alá és mellbimbóimat kezdte el csipkedni és csavargatni, ettől automatikusan kidomborítottam a mellkasom, mert ezt nem lehet csak úgy csendben és mozdulatlanul tűrni.
-Nem hallom!-Szorította meg bimbómat.
-Áh! Shemmith shem érzek! Engedjh elh!!-Nem engedett el ezek után sem Jungkook.
-Semmit?-Felhúzta pólómat és megnyalta az érzékeny pontomat, az oldalamat. Megremegtem, de ez úgy látszik nem volt neki elég, mert csókolgatta azt a helyet és szivogatta is.
-Tae, nekem ne hazudj, felesleges! Tényleg nem élvezed?
-Nhem.-Néztem vissza rá kétségbe esetten.
-Hm...Akkor ez csak véletlen van itt?-Fogott rá a már álló nemességemre.
-Azhh....-Basszus! Ez gáz! Nem akarom ezt az egészet. Igen, jó érzés, de nem akarom. Főleg nem vele.
-Felizgultál rám Tae. Tetszik, amit veled művelek, igaz?Azt is tudom, hogy mennyire jó érzés.-Ingerelni kezdte farkam nadrágon keresztül, mire hátra vetettem a fejem.
-Háhgm!-Megfogtam az alkarját, amivel munkálkodott rajtam és megszorítottam.
-Ez az! Olyan érzékeny vagy Taehyung. Nem bírom! Össze akarom érinteni őket!-Mivan? Csak annyit láttam, hogy levette a nadrágját, így már csak egy alsó és egy póló maradt rajta. Derekát az enyémnek lökte, így ágyékunk teljesen egymáshoz simult, mire mind a ketten egy hatalmasat nyögtünk.
-Elégh! Mhennem kellh!-Próbáltam kiszabadulni, de így csak még jobban összeért a farkunk, ezért visszaestem az érzés miatt.
-Miért sietsz ennyire Tae? Kihez mész?
-Hobih...-Szorítottam össze a szemem, mert nem akartam látni a reakcióját. Elengedett, ezért felültem és ránéztem.
-Mióta becézgeted őt?! Mindegy, menj mert még a végén rám hívja a rendőröket.-Fogta meg a homlokát Jungkook.
-Kibírhatatlan vagy!-Csaptam meg a vállát, majd megigazítottam magam és felvettem a cipőmet. Már hagytam volna el a házat, de Jungkook visszahúzott és megcsókolt. De ez nem az a vad csók volt, hanem inkább az az érzelemmel teli. Olyan érzés volt, mintha tiszta szívéből szeretne. De tudom, hogy csak játszik velem.
-Taehyung, ne hagyd, hogy hozzád érjen!-Ölelt meg Jungkook.
-Miért aggódsz értem? Szarj csak le nyugodtan. Úgyis csak egy játék vagyok neked, nem igaz? Azt csinálok, amit akarok.-Ezzel kirohantam az ajtón és futottam Hobihoz, ahogy a lábam bírta. Mikor már az ajtaja előtt álltam, legördült az arcomon néhány könnycsepp. Nem kellet volna olyan csúnyán beszélnem Jungkookal, de amit tett, az borzasztó.
Nem tudom mit tegyek. Jungkookot vagy elfelejtem, vagy....Már nem is tudom.
______________________________________
Sziasztok.
Hát itt a következő rész. Reménykedem benne, hogy nem lett olyan kaka.😢💩
Próbálkozok azzal, hogy egyre jobb legyen.
Hibákért bocsi.💖
Коментарі