18.
*Taehyung pov. *
Gyorsan felöltöztem, hogy azért nézzek is ki valahogy. Igaz, én nem szoktam nagyon kicicomázni magamat, ezért a jól megszokott bő szabású ruhadarabokat kaptam fel magamra. A végeredmény szerintem szuper. Tettem el pénzt, mivel én akarom kifizetni a mozizást. Tudom, hogy Jimin makacs és nem fogja engedni, hogy én fizessek, de megpróbálom majd kiharcolni. Felhúztam a cipőmet és már csak Jungkookra vártam. Meddig fürdik még? Szó nélkül nem mehetek el. A cetlis megoldás meg eléggé parasztos. Azért annyira nem vagyok gyáva.....Vagy mégis? Nem tudom, de személyesen kell vele beszélnem.
Mire feleszméltem, már csak Jungkookot láttam félmeztelenül magam előtt.
-Öltözz fel! Különben meg fogsz fázni Jungkook.
-De nekem így kényelmes.-Válaszolt. Hát én mondom, hogy ennek valami baj van az agyával.-Egyébként hova készülődsz Tae?
-Én? Hobihoz. Este jövök.-Gyors léptekkel közelítettem meg a bejárati ajtót, ám Jungkook szinte azonnal visszarántott. Istenem már....
-Öhm....Érezd jól magad.-Mondta, majd hirtelen elengedett és felment a szobájába. Nagyon zavarodottnak tűnt. Mintha először féltékeny lett volna, aztán meggondolta volna magát. Most....Jungkook már nem akar engem? Erre a gondolatra kicsit elszonytyolodtam, de aztán észbe kaptam, hogy ez amúgy sem lett volna helyes. De......Akkor sem értem, mindegy inkább hagyjuk.
Mielőtt elindultam volna, írtam Jiminnek, hogy akkor a suli előtt várom. Persze Hobinak is írtam, hogyha Jungkook véletlenül felhívná őt, akkor fedezzen.
Mire kiértem a suli elé, ahonnan már a diákok százai indultak haza, addigra már Jimin nagyban ott parkolt a kapu előtt. Odaszaladtam hozzá, majd megöleltem.
-Taehyung, mi ütött beléd? Hirtelen olyan szeleburdi lettél.
-Hm? Oh, bocsánat.-Szabadítottam meg karjaim fogságából, majd piros arccal a földet kezdtem páztázni szemeimmel. Tényleg...Mi ütött belém?
-Nem azért mondtam. Én kifejezetten élveztem, ahogy engem ölelsz, csak tudod-Ölelt át, így teljesen egymásnak simúltunk.-Talán bűntudatom van, hogy te Jungkooké vagy, és én úgymond elveszlek tőle.
-Tessék?! Nincs semmi közöm Jungkookhoz. Legalább is mostmár biztos. Kerül engem és a testi kontaktust is. Ezt úgy értem, mint pl. egy sima kézfogás.-Vázoltam le Jiminnek nagyvonalakban a helyzetet.
-Szóval mostmár nyugodtan nyomulhatok rád?-Nevetett Jimin a saját hülyeségén.-Viccet félre téve...Nem bánod azt, hogy Jungkookkal nem megy a kapcsolat?
-Őszintén....Úgy sem fűztem hozzá nagy reményeket. Mármint értem, hogy szeret, de most mégis a lehető legnagyobb távolságot tartja tőlem. De ez így van jól. Hisz a mostoha testvérem. Nem lehetett volna vele amúgy sem viszonyom.-Nevettem el magam kínosan. Legbelül nagyon is fáj, hogy Jungkook nem küzd tovább úgy értem, mint eddig. Olyan hülye vagyok....
-Figyelj Tae, szerintem induljunk.-Nézett a szemembe, majd derekamon vegíg simította a kezét, mire megremegtem.
-Hm....Még mindig érzékeny a tested, pedig még nem is értem hozzád komolyabban.-Erre kitágultak a szemeim, majd átgondoltam minden egyes szavát. Nem, tuti nem a perverz verzióra gondolt. De akkor....Mindegy, nem agyalok inkább rajta.
Lassan beültünk a kocsiba, nyilván ő vezette a kocsit, én meg mellette az anyós üllésen foglaltam helyet. Útközben beszélgettünk egy-két dologról. Köztük volt az is, hogy mit fogunk majd nézni és hogy ki fog fizetni. Jimin nagyon nem akarta, hogy én fizessek, de addig nyavajogtam, hogy végül beleegyezett. Először nagyon boldog voltam, de aztán mondta, hogy valamit valamiért. Azt mondta Jimin, hogy cserébe ő választ filmet. Erre csak rábólintottam és azt mondta, hogy tuti horror filmet nézünk. Rólam tudni illik, hogy nagyon félek az ilyen filmektől. Egyszerűen nem bírom. Szóval most én jártam rosszul.
Mikor megérkeztünk a moziba, megvettük a jegyeket és a kívánt ennivalót,innivalót, majd helyet foglaltunk egymás mellett.
-Jimin! El se kezdődött, de már nem vagyok jól. Félek.
-Nyugi van Tae! Bármikor átölelhetsz. Vagy bármi. Akár ki is mehetünk, ha már tényleg nem bírod.
-Most már végig nézzük, ha itt vagyunk. De....AISH!! Én sikítozni fogok.-Mondtam, mire Jimin hangos nevetésben tört ki.
-Nem fogsz sikítozni, ne aggódj.-A hangjától megnyugodtam, viszont autómatikusan rosszra gondoltam. Fuuuj Taehyung, te mocskos fantáziájú perverz állat!!! Jungkook miatt van ez is, le merem fogadni.
-Min gondolkozol Taehyung? Nagyon piros az arcod.-Húzta perverz mosolyra a száját Jimin. Itt mindenki perverz?!?
-S-Semmi. Csak kicsit meleg van.
-Hát nyilván így reagál a tested, ha a közelemben vagy.-Mondta úgy, mintha ez olyan természetes és mindennapi megszólalás lenne. Közben el kezdődött a film.
-M-Mi? Jimin, ezt hogy érted?!
-Shhhh, már elkezdődött a film.-Húzta végig hüvelyk ujját alsó ajkamon hosszasan, amit csillogó szemekkel nézett. Pár másodperc után észbe kapott, majd a vásznat kezdte el nézni, amire rá volt vetítve a film.
Az elején még tök jó volt a film, de aztán jöttek az egyre durvább jelenetek. Vér, vér, vér.....És vér. Mindenhol. Jimin kezét szorongattam, majd amikor már nem bírtam, nem érdekelt más véleménye és mellkasára borultam. Ijedten bújtam egyre jobban hozzá, majd átkarolt. Nem nagyon figyeltem a filmre, jobbnak találtam, ha csukva tartom a szemem. Igazából sokkal jobban érdekelt Jimin szívének a dobbanása és annak a ritmusa.
Kicsit...Hiányzik Jungkook érintése.
MIIII? MÁR MEGINT Ő VAN A FEJEMBEN?!
Ch, nem hiányzik ő senkinek. Se az érintése. Se semmilye!
Nem Taehyung, nem gondolhatsz még most is rá! Gondolj Jiminre.
A film további részére nem is nagyon figyeltem, inkább elmélyültem a gondolataimban. És még az álom is elnyomott lassan. Ki az, aki elalszik egy baromi ijesztő film kellős közepén? Hát én. Gratula.....
Jimin suttogására ébredtem fel végül, majd nagyot nyújtozkodva öleltem át jobban őt. Miután rájöttem, hogy ő nem az én kedvenc plüssöm és nyilvános helyen is vagyunk, gyorsan elengedtem őt, majd tenyereimbe hajtottam a fejem.
-Jó reggelt Taehyung! Hogy tudtál elaludni egy horror filmen?-Kérdezte nevetve Jimin.
-Hát csak megnyugtatott a közelséged és, hogy mellettem voltál.-Törölgettem meg a szemeimet. Várjunk csak....Mit mondtam neki?!? Neeeem! Jungkook gondolata nyugtatott meg. Nem Jimin. Vagy mindketten? De ezt amúgy se mondhatom el neki. Kivagyok már lelkileg.
-Tényleg? Ennek örülök.-Mosolygott, mint a tejbe tök.-Figyelj Tae, nincs kedved átjönni hozzám?-Kicsit meglepődtem és gondolkoztam, hogy ez mennyire lenne rossz ötlet. Végül hezitálva rábólintottam. Kocsiba ülve már mentünk is Jiminhez. A rádióból szólt egyfolytában a zene, így halk éneklésbe kezdtem. Mikor megláttam, hogy Jimin tág szemekkel néz, el szégyelltem magamat.
-Énekelj még!
-T...Tessék?
-Énekelj nekem Taehyung. Gyönyörű hangod van.-Miután ezt kimondta nagyon boldog lettem. Imádok énekelni és örülök, hogy Jiminnek tetszik is. Ám amikor megállt a kocsi kíváncsian szálltam ki a járműből.
Hát ez....Csodaszép!

-Jimiiin!!! Te komolyan egy luxus villában laksz?! Miért nem szóltál?
-Nem értem ez miért baj. Inkább menjünk beljebb. Megmutatok mindent.-Hirtelen kapott fel kezei közé, majd elindult velem az épületbe.
-Képzeld el, van nekem is lábam. Szóval megtennéd, hogy leraksz a földre?! Jimin!-Ütögettem meg vállát.
-Azt mondtad megnyugtat a közelségem, szóval....Most kérlek nyugodj le egy kicsit. Mindjárt ott vagyunk.-Tettem, amit kért. Nem sokkal utána be is értünk a konyhába. Vagyis...Hát ez egy kerti konyha volt. Vagy valami olyasmi, de baromira tetszett. Nagyon szép és hangulatos.

-Mit szeretnél enni Taehyung?
-Öhm...Köszönöm, de nem vagyok éhes.
-De valamit enned kell.
-Ettünk a moziba.
-Az nem elég. Így is sovány vagy Taehyung. Rendelek pizzát.
-Ne! Nem bírnék amúgy se enni.
-Egy szendvicset se?
-Azt se. Tényleg nem vagyok éhes. Nem kívánok semmit most.
-Tae....Anorexiás vagy?!?
-MI?! Dehogy is. Egyszerűen csak nincs étvágyam. Köszi, kedves vagy, de tényleg nem kérek semmit, csak egy pohár vizet.-Mondtam. Jimin hangosan fújta ki a levegőt, majd beinvitált a benti konyhába. Odament a hűtőhőz és öntött egy pohár narancslevet, majd a kezembe nyomta.
-Kérlek Taehyung! Legalább ezt idd meg mind.
-Jó, megiszom.-Fogtam meg a poharat, majd az utolsó cseppig meg is ittam. Megköszöntem, majd még beszélgettünk egy kicsit. Valami furát kezdtem el érezni a hasamban.
-Jimin...Volt valami abban a narancslében? Csak mert valami fura....Fura érzés a hasamban.
-Igen, volt. Nemsokára éhes leszel. Rendelek pizzát.-Felelte mosolyogva.
-De....Jimin! Ha nem vagyok éhes, akkor nem vagyok éhes.
-Enned kell. Hidd el, jobb lesz.
-Jólvan....Annyira izé vagy Jimin.
-Csak aggódom érted. Tényleg olyan, mintha anorexiás lennél Taehyung.
-De nem vagyok az!-Mondtam. Közben Jimin bevezetett a nappaliba, ahol elkezdtünk játszani. Tipikus Uno kártyajáték. Nagyon sokat nevettünk egymás hülyeségén. Egy idő után megérkezett a pizza is, majd bekapcsoltuk a tv-t és enni kezdtük a pizzát.
-Milyen filmet szeretnél nézni Taehyung?-Kérdezte Jimin.
-Mindegy. Válassz egyet te.-Mosolyogtam, majd bevágtam még egy szelet pizzát.
-Akkor folytassuk a mozis filmet, mivel bealudtál rajta.-Nevetett és tényleg elindította.
-Jimin, kérlek ne! Ne!
-Nyugi Tae! Bármikor ide bújhatsz mellém, elvégre 'megnyugtat téged a közelségem'.-Idézte szavaimat Jimin.
-Inkább nézzünk micimackót. Na...Kapcsód má' el!-Mondtam parasztosan, mire mind a ketten felnevettünk, ám Jimin rám nyújtotta a nyelvét, ezzel jelezve, hogy esze ágában sincs elkapcsolni. Megforgattam a szememet és nézni kezdtem a véresebbnél véresebb filmet. Végül reszketve Jimin karjai között kötöttem ki.
-Jh...Jhimin! Kapcsold el!
-Ne félj!-Suttogta a fülembe. Én ott ültem az ölébe, ő pedig mögöttem és átkarolva nézte, ahogy szenvedek.
-De félek...
-Nincs mitől Tae. Ez csak egy film. Ráadásul itt vagyok melletted, szóval csak nyugi.-Harapott rá gyengéden fülemre. Sokkosan ültem tovább mozdulatlanul. Lassan véget ért a film. Nos, még mindig remegek, de az is sokkolt, amit Jimin tett nemrég.
-Taehyung, nem akarsz itt aludni?
-Nem lehet. Haza kell mennem. Most amúgy sem a legjobb. Holnap iskola.
-Uhmm....Akkor haza viszlek.
-Köszönöm Jimin. Mármint a mai napot. Nagyon jól éreztem magamat.
-Én köszönöm. Nyilván én is csodálatosan éreztem magam veled Taehyung. Tényleg.....Jungkook lehet észre fog venni minket, ha haza viszlek.
-Nem baj. Elintézem majd.
-Hát rendben. Egyébként...-Hajolt vészesen közel az arcomhoz.-Mondták már, hogy csodaszép szemeid vannak?
-N...Nem tudom. Minden esetre köszönöm, hogy te így gondolod.-Mosolyogtam, majd eltávolodtam tőle.
-Félsz Taehyung?
-....Mitől?
-Semmi, inkább haza viszlek, mert késő van.-Furán néztem rá, majd elindultunk a kocsi felé.
Elindultunk haza, de most út közben nem beszéltünk olyan sokat.
Mitől félnék? A filmtől nem félek....Mostmár....De mire értette ezt Jimin? Magára?
-Jimin?
-Tessék.
-Öhm...Amikor kérdezted, hogy
félek-e, azt magadra értetted?
-Arra is.-Mosolygott.
-És még? Mire?
-Magára a helyzetre értettem legfőképpen.-Ezen egy kicsit elgondolkoztam, majd leesett, hogy alig pár cm-re volt a szája az enyémtől.
-Nem féltem.-Miért hiszi azt, hogy mindentől félek? Tőle nem félek és nem is fogok. Az se érdekel, ha megcsókol. Nem érdekel, nekem a barátom marad akkor is. Persze az eléggé fura lenne....
-De féltél.
-Jimin, hidd el, hogy nem féltem.
-Nem hiszem el, mert láttam rajtad, hogy féltél.
-Nem! Még is mitől kellet volna félnem Jimin?!-Ekkor megállt az út szélén és rámszegezte tekintetét.
-Mondjuk attól, hogy megcsókollak, vagy, hogy mocskos dolgokat művelek majd veled.-Válaszolta kicsit ingerülten.
-Nem érdekel. Nem féltem és nem is fogok félni.
-Ebben ne legyél olyan biztos,
kicsi Tae!
-De biztos vagyok benne. Nem fogok félni tőled, bármit is teszel.-Mondtam.
Hirtelen a biztonsági öv vissza csapódott a helyére, így Jimin teljesen szabadon mozoghatott. Az enyémet is kikapcsolta, majd erőszakosan az ajkaimra tapadt. Nyelvét is átdugta szájüregembe, ajkaimat harapdálta és szívta. Kezemet vállára tettem és el akartam lökni, de ez kudarcba fulladt.
Ez így nem jó érzés...
Áttért a nyakamra, amit szintén erőszakosan kiszívott jó néhány helyen.
-Jhiminh!
-Mondtam, hogy ne legyél biztos abban, hogy nem félsz tőlem.
-De én....Nem félek. Csak nem akarom. Hiszen olyan durva vagy.
-Miért, ha nem lennék durva, akkor csinalhatnám veled?
-Nem hinném. De akkor legalább nem fájna ennyire az érintésed.
-Sajnálom Taehyung. Elkapott a hév, nem akartam ennyire durván csinálni, csak bizonyítani akartam, hogy te igenis félsz attól, hogy egyszer letámadlak.
-Jimin, te vagy a legjobb barátom. Mégis miért félnék tőled? Tudom, hogy ha úgy van, vissza tudod fogni magad.
-Értem.-Bekötött engem és magát, majd a ismét a házunk felé vettük az irányt.-De mi van akkor, ha annyira elvesztem majd a fejemet, hogy nem bírok leállni? És ha nem tudok majd betelni ennyivel?-Simított végig a combomon.
-Nem fog megtörténni. Vagy, ha mégis, akkor.....Megütlek.-Mondtam teljesen komolyan, mire kinevetett.
-Hidd el, ha kanos vagyok, akkor nem érdekel semmi és akár BDSM is szóba kerülhet. Szóval kerülj el minden érintkezést velem, mert nagyon könnyen be tudok indulni tőled.-Markolt bele a combomba, mire beharaptam a számat, hogy ne nyögjek, majd mosolyogva visszarakta kezét a kormányra.
Mi az a BDSM? Inkább rá se kérdezek.
Nos, igyekszem minél kevesebbet találkozni Jiminnel. Vagyis....Ajhh, ez így nagyon nehéz. Nem fogom őt kerülni.
Mikor haza értünk, elköszöntem Jimintől és bementem.
-Sziasztok!-Köszöntem hangosan.
-Szia kicsim. Sokáig elvoltatok Jiminnel. Gyere, egyél!-Mondta anya.
-Hát igen, eléggé jól éreztük magunkat. Most ettem Jiminnél, szóval nem eszek.-Válaszoltam. Várjunk csak....Ők honnan tudják, hogy én Jiminnél voltam?
-Egyébként Jungkookot ne keresd. Elment inni. Nem tudjuk pontosan miért, csak elviharzott itthonról.
-Mikor?
-Hát azután, miután mondtuk neki, hogy elmentél Jiminnel.-Válaszolt apa.
-Micsoda?!? Ti amúgy is honnan tudtok arról, hogy vele mentem el???-Akadtam ki teljesen.
-Nem értem mi a baj. Az iskola előtt láttuk, hogy elmentél Jiminnel.-Válaszolt anya.
-Értem.-Szaladtam fel a szobámba, majd a pizsamámat elővéve trappoltam át a fürdőszobámba. Most elég hamar végeztem, így lementem a konyhába, ahol már teljes sötétség uralkodott. Tehát anyáék már elmentek aludni. Én is gyorsan ittam egy pohár vizet, majd elővettem egy zacskó csipszet. Leültem a kanapéra és miközben ettem a csipszet elbambultam. Miután elropogtattam a kicsit sem egészséges rágcsát, kidobtam a szemétbe a zacskót és már indultam is a lépcső felé, de ekkor kinyílt a bejárati ajtó.
-Miért hazudtál?!-Kiabálta Jungkook mérgesen.
-Részeg vagy Jungkook. Hagyj most békén.
-Nem vagyok részeg! Igen, ittam, de nem olyan sokat. Tisztában vagyok a helyzettel, emiatt ne aggódj. Most komolyan Jiminnel voltál titokban?! Legalább elmondhattad volna! Ez kibaszottul fájt nekem! Mondtam, hogy beléd szerettem Taehyung! Te mégis Jiminnel vagy, pedig engem szeretsz.-Jött egyre közelebb. Én felfutottam a szobámba, de Jungkook jött utánam. Velem szemben megállt, majd ránkzárta az ajtót.
-Jungkook, nem fogok veled együtt lenni, ha szeretlek, ha nem. Mostantól testvérek vagyunk. Hagyd ezt abba! Hova tűnt az a Jungkook, aki reggel még került engem?! Mond!
-Azért kerültelek, mert szerettem volna hagyni neked egy kis szabad teret. Azt akartam, hogy egy idő után kimond, hogy szeretsz engem és, hogy legyek melletted újra. De úgy látszik én vagyok az, aki tényleg nem bírja ki nélküled Taehyung!!
-Aha, persze. Hány csajt döngettél már meg Jungkook?!
-Mi a faszt számít az?!-Lépett ismét egyet felém. Nyakamra kapta tekintetét, majd arca eltorzult.
-Lefeküdtetek?-Kérdezte 'higgadtan' és mély levegőt véve.
-.....Tessék??-Kaptam oda a kezemet. Basszus a foltok....
-Engedted, hogy beléd tegye a farkát?!!??-Ordított, majd ráfogott mindkét csuklómra.
-Nem! Nem tett semmi olyat!
-Akkor ez hogy a kibaszott életbe került ide Taehyung??!
-Nyugodj le Jungkook! Semmi jogod nincs ebbe beleszólni! Elég legyen neked annyi, hogy nem csináltunk semmit.
-Most velem jössz!-Húzott kifelé a szobából.
Áthúzott a szobájába, majd leültetett az ágyra. Na jó, igazából rádobott, de nem érdekel.
Nem akarom, hogy Jungkook tegyen bármit is a testemmel.
Most túl ijesztő....
Ez nem az a Jungkook, akit én ismerek.
-Az enyém vagy Taehyung!
)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))
Uh, eléggé későn hoztam a részt, szóval bocsánatot szeretnék kérni. Tegnap akartam kirakni ezt a részt, de sajnos be kellett menni a suliba beiratkozni és utána már nem volt energiám. De mostmár végre itt van. Remélem elviselhető lett.😅💜
Köszi, hogy elolvastad!😘❤
((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((
Gyorsan felöltöztem, hogy azért nézzek is ki valahogy. Igaz, én nem szoktam nagyon kicicomázni magamat, ezért a jól megszokott bő szabású ruhadarabokat kaptam fel magamra. A végeredmény szerintem szuper. Tettem el pénzt, mivel én akarom kifizetni a mozizást. Tudom, hogy Jimin makacs és nem fogja engedni, hogy én fizessek, de megpróbálom majd kiharcolni. Felhúztam a cipőmet és már csak Jungkookra vártam. Meddig fürdik még? Szó nélkül nem mehetek el. A cetlis megoldás meg eléggé parasztos. Azért annyira nem vagyok gyáva.....Vagy mégis? Nem tudom, de személyesen kell vele beszélnem.
Mire feleszméltem, már csak Jungkookot láttam félmeztelenül magam előtt.
-Öltözz fel! Különben meg fogsz fázni Jungkook.
-De nekem így kényelmes.-Válaszolt. Hát én mondom, hogy ennek valami baj van az agyával.-Egyébként hova készülődsz Tae?
-Én? Hobihoz. Este jövök.-Gyors léptekkel közelítettem meg a bejárati ajtót, ám Jungkook szinte azonnal visszarántott. Istenem már....
-Öhm....Érezd jól magad.-Mondta, majd hirtelen elengedett és felment a szobájába. Nagyon zavarodottnak tűnt. Mintha először féltékeny lett volna, aztán meggondolta volna magát. Most....Jungkook már nem akar engem? Erre a gondolatra kicsit elszonytyolodtam, de aztán észbe kaptam, hogy ez amúgy sem lett volna helyes. De......Akkor sem értem, mindegy inkább hagyjuk.
Mielőtt elindultam volna, írtam Jiminnek, hogy akkor a suli előtt várom. Persze Hobinak is írtam, hogyha Jungkook véletlenül felhívná őt, akkor fedezzen.
Mire kiértem a suli elé, ahonnan már a diákok százai indultak haza, addigra már Jimin nagyban ott parkolt a kapu előtt. Odaszaladtam hozzá, majd megöleltem.
-Taehyung, mi ütött beléd? Hirtelen olyan szeleburdi lettél.
-Hm? Oh, bocsánat.-Szabadítottam meg karjaim fogságából, majd piros arccal a földet kezdtem páztázni szemeimmel. Tényleg...Mi ütött belém?
-Nem azért mondtam. Én kifejezetten élveztem, ahogy engem ölelsz, csak tudod-Ölelt át, így teljesen egymásnak simúltunk.-Talán bűntudatom van, hogy te Jungkooké vagy, és én úgymond elveszlek tőle.
-Tessék?! Nincs semmi közöm Jungkookhoz. Legalább is mostmár biztos. Kerül engem és a testi kontaktust is. Ezt úgy értem, mint pl. egy sima kézfogás.-Vázoltam le Jiminnek nagyvonalakban a helyzetet.
-Szóval mostmár nyugodtan nyomulhatok rád?-Nevetett Jimin a saját hülyeségén.-Viccet félre téve...Nem bánod azt, hogy Jungkookkal nem megy a kapcsolat?
-Őszintén....Úgy sem fűztem hozzá nagy reményeket. Mármint értem, hogy szeret, de most mégis a lehető legnagyobb távolságot tartja tőlem. De ez így van jól. Hisz a mostoha testvérem. Nem lehetett volna vele amúgy sem viszonyom.-Nevettem el magam kínosan. Legbelül nagyon is fáj, hogy Jungkook nem küzd tovább úgy értem, mint eddig. Olyan hülye vagyok....
-Figyelj Tae, szerintem induljunk.-Nézett a szemembe, majd derekamon vegíg simította a kezét, mire megremegtem.
-Hm....Még mindig érzékeny a tested, pedig még nem is értem hozzád komolyabban.-Erre kitágultak a szemeim, majd átgondoltam minden egyes szavát. Nem, tuti nem a perverz verzióra gondolt. De akkor....Mindegy, nem agyalok inkább rajta.
Lassan beültünk a kocsiba, nyilván ő vezette a kocsit, én meg mellette az anyós üllésen foglaltam helyet. Útközben beszélgettünk egy-két dologról. Köztük volt az is, hogy mit fogunk majd nézni és hogy ki fog fizetni. Jimin nagyon nem akarta, hogy én fizessek, de addig nyavajogtam, hogy végül beleegyezett. Először nagyon boldog voltam, de aztán mondta, hogy valamit valamiért. Azt mondta Jimin, hogy cserébe ő választ filmet. Erre csak rábólintottam és azt mondta, hogy tuti horror filmet nézünk. Rólam tudni illik, hogy nagyon félek az ilyen filmektől. Egyszerűen nem bírom. Szóval most én jártam rosszul.
Mikor megérkeztünk a moziba, megvettük a jegyeket és a kívánt ennivalót,innivalót, majd helyet foglaltunk egymás mellett.
-Jimin! El se kezdődött, de már nem vagyok jól. Félek.
-Nyugi van Tae! Bármikor átölelhetsz. Vagy bármi. Akár ki is mehetünk, ha már tényleg nem bírod.
-Most már végig nézzük, ha itt vagyunk. De....AISH!! Én sikítozni fogok.-Mondtam, mire Jimin hangos nevetésben tört ki.
-Nem fogsz sikítozni, ne aggódj.-A hangjától megnyugodtam, viszont autómatikusan rosszra gondoltam. Fuuuj Taehyung, te mocskos fantáziájú perverz állat!!! Jungkook miatt van ez is, le merem fogadni.
-Min gondolkozol Taehyung? Nagyon piros az arcod.-Húzta perverz mosolyra a száját Jimin. Itt mindenki perverz?!?
-S-Semmi. Csak kicsit meleg van.
-Hát nyilván így reagál a tested, ha a közelemben vagy.-Mondta úgy, mintha ez olyan természetes és mindennapi megszólalás lenne. Közben el kezdődött a film.
-M-Mi? Jimin, ezt hogy érted?!
-Shhhh, már elkezdődött a film.-Húzta végig hüvelyk ujját alsó ajkamon hosszasan, amit csillogó szemekkel nézett. Pár másodperc után észbe kapott, majd a vásznat kezdte el nézni, amire rá volt vetítve a film.
Az elején még tök jó volt a film, de aztán jöttek az egyre durvább jelenetek. Vér, vér, vér.....És vér. Mindenhol. Jimin kezét szorongattam, majd amikor már nem bírtam, nem érdekelt más véleménye és mellkasára borultam. Ijedten bújtam egyre jobban hozzá, majd átkarolt. Nem nagyon figyeltem a filmre, jobbnak találtam, ha csukva tartom a szemem. Igazából sokkal jobban érdekelt Jimin szívének a dobbanása és annak a ritmusa.
Kicsit...Hiányzik Jungkook érintése.
MIIII? MÁR MEGINT Ő VAN A FEJEMBEN?!
Ch, nem hiányzik ő senkinek. Se az érintése. Se semmilye!
Nem Taehyung, nem gondolhatsz még most is rá! Gondolj Jiminre.
A film további részére nem is nagyon figyeltem, inkább elmélyültem a gondolataimban. És még az álom is elnyomott lassan. Ki az, aki elalszik egy baromi ijesztő film kellős közepén? Hát én. Gratula.....
Jimin suttogására ébredtem fel végül, majd nagyot nyújtozkodva öleltem át jobban őt. Miután rájöttem, hogy ő nem az én kedvenc plüssöm és nyilvános helyen is vagyunk, gyorsan elengedtem őt, majd tenyereimbe hajtottam a fejem.
-Jó reggelt Taehyung! Hogy tudtál elaludni egy horror filmen?-Kérdezte nevetve Jimin.
-Hát csak megnyugtatott a közelséged és, hogy mellettem voltál.-Törölgettem meg a szemeimet. Várjunk csak....Mit mondtam neki?!? Neeeem! Jungkook gondolata nyugtatott meg. Nem Jimin. Vagy mindketten? De ezt amúgy se mondhatom el neki. Kivagyok már lelkileg.
-Tényleg? Ennek örülök.-Mosolygott, mint a tejbe tök.-Figyelj Tae, nincs kedved átjönni hozzám?-Kicsit meglepődtem és gondolkoztam, hogy ez mennyire lenne rossz ötlet. Végül hezitálva rábólintottam. Kocsiba ülve már mentünk is Jiminhez. A rádióból szólt egyfolytában a zene, így halk éneklésbe kezdtem. Mikor megláttam, hogy Jimin tág szemekkel néz, el szégyelltem magamat.
-Énekelj még!
-T...Tessék?
-Énekelj nekem Taehyung. Gyönyörű hangod van.-Miután ezt kimondta nagyon boldog lettem. Imádok énekelni és örülök, hogy Jiminnek tetszik is. Ám amikor megállt a kocsi kíváncsian szálltam ki a járműből.
Hát ez....Csodaszép!

-Jimiiin!!! Te komolyan egy luxus villában laksz?! Miért nem szóltál?
-Nem értem ez miért baj. Inkább menjünk beljebb. Megmutatok mindent.-Hirtelen kapott fel kezei közé, majd elindult velem az épületbe.
-Képzeld el, van nekem is lábam. Szóval megtennéd, hogy leraksz a földre?! Jimin!-Ütögettem meg vállát.
-Azt mondtad megnyugtat a közelségem, szóval....Most kérlek nyugodj le egy kicsit. Mindjárt ott vagyunk.-Tettem, amit kért. Nem sokkal utána be is értünk a konyhába. Vagyis...Hát ez egy kerti konyha volt. Vagy valami olyasmi, de baromira tetszett. Nagyon szép és hangulatos.

-Mit szeretnél enni Taehyung?
-Öhm...Köszönöm, de nem vagyok éhes.
-De valamit enned kell.
-Ettünk a moziba.
-Az nem elég. Így is sovány vagy Taehyung. Rendelek pizzát.
-Ne! Nem bírnék amúgy se enni.
-Egy szendvicset se?
-Azt se. Tényleg nem vagyok éhes. Nem kívánok semmit most.
-Tae....Anorexiás vagy?!?
-MI?! Dehogy is. Egyszerűen csak nincs étvágyam. Köszi, kedves vagy, de tényleg nem kérek semmit, csak egy pohár vizet.-Mondtam. Jimin hangosan fújta ki a levegőt, majd beinvitált a benti konyhába. Odament a hűtőhőz és öntött egy pohár narancslevet, majd a kezembe nyomta.
-Kérlek Taehyung! Legalább ezt idd meg mind.
-Jó, megiszom.-Fogtam meg a poharat, majd az utolsó cseppig meg is ittam. Megköszöntem, majd még beszélgettünk egy kicsit. Valami furát kezdtem el érezni a hasamban.
-Jimin...Volt valami abban a narancslében? Csak mert valami fura....Fura érzés a hasamban.
-Igen, volt. Nemsokára éhes leszel. Rendelek pizzát.-Felelte mosolyogva.
-De....Jimin! Ha nem vagyok éhes, akkor nem vagyok éhes.
-Enned kell. Hidd el, jobb lesz.
-Jólvan....Annyira izé vagy Jimin.
-Csak aggódom érted. Tényleg olyan, mintha anorexiás lennél Taehyung.
-De nem vagyok az!-Mondtam. Közben Jimin bevezetett a nappaliba, ahol elkezdtünk játszani. Tipikus Uno kártyajáték. Nagyon sokat nevettünk egymás hülyeségén. Egy idő után megérkezett a pizza is, majd bekapcsoltuk a tv-t és enni kezdtük a pizzát.
-Milyen filmet szeretnél nézni Taehyung?-Kérdezte Jimin.
-Mindegy. Válassz egyet te.-Mosolyogtam, majd bevágtam még egy szelet pizzát.
-Akkor folytassuk a mozis filmet, mivel bealudtál rajta.-Nevetett és tényleg elindította.
-Jimin, kérlek ne! Ne!
-Nyugi Tae! Bármikor ide bújhatsz mellém, elvégre 'megnyugtat téged a közelségem'.-Idézte szavaimat Jimin.
-Inkább nézzünk micimackót. Na...Kapcsód má' el!-Mondtam parasztosan, mire mind a ketten felnevettünk, ám Jimin rám nyújtotta a nyelvét, ezzel jelezve, hogy esze ágában sincs elkapcsolni. Megforgattam a szememet és nézni kezdtem a véresebbnél véresebb filmet. Végül reszketve Jimin karjai között kötöttem ki.
-Jh...Jhimin! Kapcsold el!
-Ne félj!-Suttogta a fülembe. Én ott ültem az ölébe, ő pedig mögöttem és átkarolva nézte, ahogy szenvedek.
-De félek...
-Nincs mitől Tae. Ez csak egy film. Ráadásul itt vagyok melletted, szóval csak nyugi.-Harapott rá gyengéden fülemre. Sokkosan ültem tovább mozdulatlanul. Lassan véget ért a film. Nos, még mindig remegek, de az is sokkolt, amit Jimin tett nemrég.
-Taehyung, nem akarsz itt aludni?
-Nem lehet. Haza kell mennem. Most amúgy sem a legjobb. Holnap iskola.
-Uhmm....Akkor haza viszlek.
-Köszönöm Jimin. Mármint a mai napot. Nagyon jól éreztem magamat.
-Én köszönöm. Nyilván én is csodálatosan éreztem magam veled Taehyung. Tényleg.....Jungkook lehet észre fog venni minket, ha haza viszlek.
-Nem baj. Elintézem majd.
-Hát rendben. Egyébként...-Hajolt vészesen közel az arcomhoz.-Mondták már, hogy csodaszép szemeid vannak?
-N...Nem tudom. Minden esetre köszönöm, hogy te így gondolod.-Mosolyogtam, majd eltávolodtam tőle.
-Félsz Taehyung?
-....Mitől?
-Semmi, inkább haza viszlek, mert késő van.-Furán néztem rá, majd elindultunk a kocsi felé.
Elindultunk haza, de most út közben nem beszéltünk olyan sokat.
Mitől félnék? A filmtől nem félek....Mostmár....De mire értette ezt Jimin? Magára?
-Jimin?
-Tessék.
-Öhm...Amikor kérdezted, hogy
félek-e, azt magadra értetted?
-Arra is.-Mosolygott.
-És még? Mire?
-Magára a helyzetre értettem legfőképpen.-Ezen egy kicsit elgondolkoztam, majd leesett, hogy alig pár cm-re volt a szája az enyémtől.
-Nem féltem.-Miért hiszi azt, hogy mindentől félek? Tőle nem félek és nem is fogok. Az se érdekel, ha megcsókol. Nem érdekel, nekem a barátom marad akkor is. Persze az eléggé fura lenne....
-De féltél.
-Jimin, hidd el, hogy nem féltem.
-Nem hiszem el, mert láttam rajtad, hogy féltél.
-Nem! Még is mitől kellet volna félnem Jimin?!-Ekkor megállt az út szélén és rámszegezte tekintetét.
-Mondjuk attól, hogy megcsókollak, vagy, hogy mocskos dolgokat művelek majd veled.-Válaszolta kicsit ingerülten.
-Nem érdekel. Nem féltem és nem is fogok félni.
-Ebben ne legyél olyan biztos,
kicsi Tae!
-De biztos vagyok benne. Nem fogok félni tőled, bármit is teszel.-Mondtam.
Hirtelen a biztonsági öv vissza csapódott a helyére, így Jimin teljesen szabadon mozoghatott. Az enyémet is kikapcsolta, majd erőszakosan az ajkaimra tapadt. Nyelvét is átdugta szájüregembe, ajkaimat harapdálta és szívta. Kezemet vállára tettem és el akartam lökni, de ez kudarcba fulladt.
Ez így nem jó érzés...
Áttért a nyakamra, amit szintén erőszakosan kiszívott jó néhány helyen.
-Jhiminh!
-Mondtam, hogy ne legyél biztos abban, hogy nem félsz tőlem.
-De én....Nem félek. Csak nem akarom. Hiszen olyan durva vagy.
-Miért, ha nem lennék durva, akkor csinalhatnám veled?
-Nem hinném. De akkor legalább nem fájna ennyire az érintésed.
-Sajnálom Taehyung. Elkapott a hév, nem akartam ennyire durván csinálni, csak bizonyítani akartam, hogy te igenis félsz attól, hogy egyszer letámadlak.
-Jimin, te vagy a legjobb barátom. Mégis miért félnék tőled? Tudom, hogy ha úgy van, vissza tudod fogni magad.
-Értem.-Bekötött engem és magát, majd a ismét a házunk felé vettük az irányt.-De mi van akkor, ha annyira elvesztem majd a fejemet, hogy nem bírok leállni? És ha nem tudok majd betelni ennyivel?-Simított végig a combomon.
-Nem fog megtörténni. Vagy, ha mégis, akkor.....Megütlek.-Mondtam teljesen komolyan, mire kinevetett.
-Hidd el, ha kanos vagyok, akkor nem érdekel semmi és akár BDSM is szóba kerülhet. Szóval kerülj el minden érintkezést velem, mert nagyon könnyen be tudok indulni tőled.-Markolt bele a combomba, mire beharaptam a számat, hogy ne nyögjek, majd mosolyogva visszarakta kezét a kormányra.
Mi az a BDSM? Inkább rá se kérdezek.
Nos, igyekszem minél kevesebbet találkozni Jiminnel. Vagyis....Ajhh, ez így nagyon nehéz. Nem fogom őt kerülni.
Mikor haza értünk, elköszöntem Jimintől és bementem.
-Sziasztok!-Köszöntem hangosan.
-Szia kicsim. Sokáig elvoltatok Jiminnel. Gyere, egyél!-Mondta anya.
-Hát igen, eléggé jól éreztük magunkat. Most ettem Jiminnél, szóval nem eszek.-Válaszoltam. Várjunk csak....Ők honnan tudják, hogy én Jiminnél voltam?
-Egyébként Jungkookot ne keresd. Elment inni. Nem tudjuk pontosan miért, csak elviharzott itthonról.
-Mikor?
-Hát azután, miután mondtuk neki, hogy elmentél Jiminnel.-Válaszolt apa.
-Micsoda?!? Ti amúgy is honnan tudtok arról, hogy vele mentem el???-Akadtam ki teljesen.
-Nem értem mi a baj. Az iskola előtt láttuk, hogy elmentél Jiminnel.-Válaszolt anya.
-Értem.-Szaladtam fel a szobámba, majd a pizsamámat elővéve trappoltam át a fürdőszobámba. Most elég hamar végeztem, így lementem a konyhába, ahol már teljes sötétség uralkodott. Tehát anyáék már elmentek aludni. Én is gyorsan ittam egy pohár vizet, majd elővettem egy zacskó csipszet. Leültem a kanapéra és miközben ettem a csipszet elbambultam. Miután elropogtattam a kicsit sem egészséges rágcsát, kidobtam a szemétbe a zacskót és már indultam is a lépcső felé, de ekkor kinyílt a bejárati ajtó.
-Miért hazudtál?!-Kiabálta Jungkook mérgesen.
-Részeg vagy Jungkook. Hagyj most békén.
-Nem vagyok részeg! Igen, ittam, de nem olyan sokat. Tisztában vagyok a helyzettel, emiatt ne aggódj. Most komolyan Jiminnel voltál titokban?! Legalább elmondhattad volna! Ez kibaszottul fájt nekem! Mondtam, hogy beléd szerettem Taehyung! Te mégis Jiminnel vagy, pedig engem szeretsz.-Jött egyre közelebb. Én felfutottam a szobámba, de Jungkook jött utánam. Velem szemben megállt, majd ránkzárta az ajtót.
-Jungkook, nem fogok veled együtt lenni, ha szeretlek, ha nem. Mostantól testvérek vagyunk. Hagyd ezt abba! Hova tűnt az a Jungkook, aki reggel még került engem?! Mond!
-Azért kerültelek, mert szerettem volna hagyni neked egy kis szabad teret. Azt akartam, hogy egy idő után kimond, hogy szeretsz engem és, hogy legyek melletted újra. De úgy látszik én vagyok az, aki tényleg nem bírja ki nélküled Taehyung!!
-Aha, persze. Hány csajt döngettél már meg Jungkook?!
-Mi a faszt számít az?!-Lépett ismét egyet felém. Nyakamra kapta tekintetét, majd arca eltorzult.
-Lefeküdtetek?-Kérdezte 'higgadtan' és mély levegőt véve.
-.....Tessék??-Kaptam oda a kezemet. Basszus a foltok....
-Engedted, hogy beléd tegye a farkát?!!??-Ordított, majd ráfogott mindkét csuklómra.
-Nem! Nem tett semmi olyat!
-Akkor ez hogy a kibaszott életbe került ide Taehyung??!
-Nyugodj le Jungkook! Semmi jogod nincs ebbe beleszólni! Elég legyen neked annyi, hogy nem csináltunk semmit.
-Most velem jössz!-Húzott kifelé a szobából.
Áthúzott a szobájába, majd leültetett az ágyra. Na jó, igazából rádobott, de nem érdekel.
Nem akarom, hogy Jungkook tegyen bármit is a testemmel.
Most túl ijesztő....
Ez nem az a Jungkook, akit én ismerek.
-Az enyém vagy Taehyung!
)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))
Uh, eléggé későn hoztam a részt, szóval bocsánatot szeretnék kérni. Tegnap akartam kirakni ezt a részt, de sajnos be kellett menni a suliba beiratkozni és utána már nem volt energiám. De mostmár végre itt van. Remélem elviselhető lett.😅💜
Köszi, hogy elolvastad!😘❤
((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((
Коментарі