13.
*Jungkook pov.*
Taehyung itt durmol a kezeim közt, ami még az én kő lelkemet is meglágyította. Jobban örültem volna, ha a hátamra ugrik és nem a derekamra. Igazából már annak is örülök, hogy rámugrott és elaludt a vállamon. Próbáltam "elijeszteni" magam mellől, de ettől inkább csak még féltékenyebb lettem. Hát ez van. Taehyung tényleg az enyém lesz, nincs mese. Miatta kezdett el dobogni újra a szívem. Az a szív, ami már teljesen bekövesedett és azt hittem sose dobban meg újra. Bevallom, hogy vannak szadista hajlamaim, ami Namjoonnál meg is mutatkozott. De Taet soha sem tudnám bántani. Nagyjából már kezelni is tudom ezt, de ha Taehyungról van szó, nem fog érdekelni semmi. Meg fogom védeni, vagy így vagy úgy, de biztosan.
Időközben arra lettem figyelmes, hogy Taehyung motyogni kezdett. Biztos álmában beszél.
-Ne hagyj el~!-Mondta alig hallhatóan. Miért álmodik mindig ilyet?
-Tae, itt vagyok, csak álmodsz.-Súgtam hátra egyenesen a fülébe.
-Jungkook, neh!
-Itt vagyok Taehyung, ne aggódj. Nem hagylak el soha.-Tudom, hogy csak álmodik, de akkor is muszáj vagyok neki válaszolni, hátha megnyugszik.
-Gyere visszah, én.....Szeretlek! Jungkookh...~-Huhuu...Na ez most hirtelen jött nagyon. Kíváncsi vagyok, hogy vajon tényleg szeret-e. Éreztem, hogy folyton markolássza a hátamat és a vállamat is. Tényleg ennyire fél, hogy egyszer elhagyom? Butus....
Látni akarom az arcát, ezért úgy fogtam a kezemben, mint a kisbabákat. Teljesen könny áztatta volt az arca és még szipogott is. Elég mélyen alszik, ami azt illeti.
Nem tudom, hogy tényleg Hobihoz kéne vinnem, vagy inkább haza.
Minden esetre inkább Hobihoz viszem, mert azt mondta, hogy oda vigyem. Ja, meg persze megnézem mi is volt a szándéka Taehyunggal. Lassan oda is értem a házához és becsengettem.
-Szia...sztok. Jungkook?!-Most biztos letörtem a szarvát. Háh!
-Személyesen. Taet meg akarták 'támadni' az utcán, de még időben utána mentem. Elaludt a karjaim közt, de előtte azt mondta ide hozzam őt. Szóval....
-Ki támadta meg?! Egyébként gyertek be!-Nyitotta kijjebb az ajtót. Hát....Én az ő helyében elvettem volna Taet, majd bebasztam volna az ajtót. De legalább udvarias a srác.
J-Hope bevezetett a nappaliba, ahol leültünk, majd mindenről kérdezgetett, amire röviden és tömören válaszoltam is. Érdekes...Látszik rajta, hogy nagyon szereti és félti Taet...Akárcsak én. De, ahogy mesélte a történetüket, hogy mennyi mindent átéltek már együtt, úgy lettem egyre biztosabb abban, hogy Hobi nem csak barátilag tekint Taehyungra. J-Hopenak nyilván nincs semmi rossz szándéka Taevel és mindennél jobban szereti őt, de azt szeretném, ha Tae örökre mellettem lenne.
-Figyelj Hobi! Nem kertelek, szerelmes vagy Taehyungba, igaz?-Erre egy kicsit lefagyott, majd rám vezette a tekintetét.
-Azt hiszem igen. De mindenek előtt azt szeretném, ha boldog lenne. Szinte már biztos vagyok abban, hogy Taehyung téged szertet Jungkook. Te vagy az, aki változást hozott az életében, persze jó értelemben. Szeret téged, csak még magának sem vallja be. Nem akarok kettőtök közé állni. VISZONT....Az érzéseimet nem tudom csak úgy elfelejteni iránta. Te is tudod, hogy megy ez. De nem leszek vele együtt, ha csak ő maga nem kéri. Mindig meghallgatom a gondolatait és az érzéseit. Ezen nem lehet változtatni. Erre szüksége van. Kérlek ezt értsd meg Jungkook!-Mondta Hobi. Ez a gyerek nem semmi.
-Nyugi. Megértem. Nem foglak elválasztani tőle, hisz legjobb barátok vagytok. De azt azért tisztáznám, hogy nem javaslom a szívás nyomokat Tae nyakán...Vagy bárhol. Eléggé el tud borulni az agyam, ha mások hozzá érnek és onnantól kezdve nem érdekel semmi.-Néztem egyenesen a szemébe. Nem leszek a puszi pajtása. Oké, hogy jó fej Taevel, de velem nem kell annak lennie. Én se leszek vele.
-Szóval továbbra is "ellenség" leszek a szemedben...-Állt fel, majd Taehyung felé vette az irányt.
-Még is mit csinálsz?-Kérdeztem kissé ingerülten.
-Jesszus, csak be akartam vinni a szobába.-Fogadjunk, hogy...
-Igen, mellettem alszik, mielőtt kérdeznéd.-Mintha az elmémben olvasna, úgy vágta rá ezt.
-Ami azt illeti, jobb lenne, ha haza vinném.-Már kaptam is fel Taet és a kijárati ajtóhoz vettem az irányt.
-De...Mindegy. Vidd csak haza. Sziasztok.
-Szia.-Mondtam és már ránk is csukta az ajtót. Biztos rosszul esett neki, de nem nagyon érdekel. Az egyetlen ember, aki érdekel az Taehyung. Gyorsan szedtem a lábaimat, hogy minél hamarabb haza érjünk. Hálistennek az úton nem láttam semmilyen kiéhezett faszt, aki rányomulna Taera. Tudom, most itt vagyok vele, de ha egyedül jönne, akkor nem feltétlenül tudnám megvédeni. Örülnék neki, ha mellettem lenne, de ez most jelenlegi helyzetben nem lehetséges.
Már meg is érkeztünk a házhoz és nagy hévvel ki is csaptam azt.
^ ^ ^ ^
| | | |
(Ne gondolj rosszra !😂 Szerk.)
A szüleink már valószínűleg alszanak, de nem érdekel. Gyorsan levettem a cipőnket és már vittem is fel Taehyungot. Hm, talán jobb lenne, ha mellettem aludna. Így hát az én szobámba kötött ki. Nem tudom hogy bírja, de nem kellt fel eddig. Legalább nem kellett hallgatnom a panaszkodását.
Lefektettem az ágyra, majd kerestem neki egy pizsamát. Kár lenne elfedni a tökéletes testét ezért csak egy alsót adok rá. Na jó, meg egy pólót, csak hogy ne fázzon meg. Mikor ezeket meg is szereztem ránéztem Taere.

Esküszöm, ennyire aranyos nem lehet senki és semmi. Mondjuk jobban örülnék neki, ha engem szorongatna és nem azt a párnát. Ezeket a gondolatokat gyorsan elhesegettem és helyette előjöttek a perverz gondolatok, ugyanis eszembe jutott, hogy nekem át kell öltöztetnem őt. Erre a gondolatra megnyaltam a számat és levakarhatatlan perverz mosollyal indultam meg felé.
Mikor az ágy mellé értem, elgondolkoztam, hogy hogyan kéne kivitelezni ezt a hadműveletet úgy, hogy ne kelljen fel. Légyszi, csak most ne kellj fel Taehyung. Lehet most utoljára láthatom a testét meztelenül. Na jó, ez hülyeség, mivel akkor nyitok rá fürdés közben, amikor csak akarok, hála a zár feltörő izének.
Kivettem a kezéből a párnát és hanyatt fektettem. Minden mozdulatomat óvatosan végeztem el, mert ha felkel, akkor tuti olyan nagy hisztit csap, hogy csak na.
Lassan lehúztam róla a pólóját, ami eléggé nehezen ment, de végül sikerült megoldani. Istenem, ez a felsőtest megőrít. Kigomboltam és lehúztam a cipzárt a nadrágján, majd egyszerűen lehúztam róla. Már csak az alsója van hátra. Mielőtt leszedtem volna róla, végig simítottam az egész testén. Combjait kicsit megmarkolásztam, majd kezemet visszavezettem a fenekére. Hogy lehet neki ennyire formás és baszni való segge?! Miért indulok be ennyire tőle?
Nyugi van Jungkook...Nem fogsz semmi rosszat tenni. Csak nyugodj meg. Nyugi...
Lehúztam róla az alsóját is, majd reménytelenül végig mértem a testét. Hát még mindig kibaszottul vonz. Gyorsan megfogtam a tiszta alsót és ráadtam, majd a pólóval is ugyan ezt tettem. Kár, hogy a lelkiismeretem nem hagyja, hogy játszak a testével egy kicsit. Gyorsan én is átöltöztem, ezután csak belezuhantam az ágyba.
Taehyung felé fordultam és újra tanulmányoztam a tökéletes arcát. Hozzá akarok érni. Csak egy kicsit. Csak egy icipicit.
Nem bírtam ki, így kezem egyenesen a combjára tettem. Tae egy kicsit megmozdult, de mivel tudtam, hogy nem kel fel, ezért ott hagytam a kezem. Simogattam, majd ismét felfele kezdett el vándorolni a kezem.
Lágyan végigsimítottam farkán, mire felsóhajtott. Nem is vártam más reakciót. Közeledni kezdtem az arcához, majd ajkai előtt pár milliméterrel megálltam.
-Taehyung...Azt hiszem szeretlek.-Meg szüntettem azt a minimális távolságot is, ami közöttünk volt, így ajkaink szinte egybe forrtak. Na jó, nem, mivel ő nem mozgatja a száját, mivel alszik. Ez nem csak vágy. Többet érzek Tae iránt, mint egy kis vágy. Lehet, hogy helytelen, de leszarom.
Elváltam ajkaitól, majd hagytam, hogy ismét elnyeljen az álom, de mielőtt ez megtörtént volna, éreztem hogy 2 kar átölelt. Fura, de ettől eléggé boldog lettem, így én is átkaroltam, majd vártam, hogy elaludjak, ami szépen lassan meg is történt.
Reggel
*Taehyung pov.*
Lassan nyitogatni kezdtem a kezdtem a szemem. Szokatlanul kipihentnek éreztem magam, ami eléggé furcsa. Mikor kinyitottam szemeim csak fekete, fehér és szürke dolgokat láttam.
Nem emlékszem, hogy....Várjunk csak egy percet....SZÜRKE?!?? Akkor ez Jungkook szobája. Ne, ne, ne! Nem emlékszem semmire a tegnap estéből, csak annyira, hogy megmentett. Jungkook most nincs a szobában. Miért nem Hobinál vagyok?! Gyorsan kipattantam az ágyból és átrohantam a szobámba. Gyorsan át akartam öltözni, de ekkor eszméltem rá, hogy ő este átöltöztetett pizsamába. És...az alsómat is átcserélte?!? Neeeee! Idegesen rogytam össze a földre. Pár perc, vagy pár óra dühöngés és bánkódás után erőt vettem magamon, majd felöltöztem. Basszus! Ennek nem így kellet volna történnie. Óvatlan vagyok. Én aludtam el a vállán.
Jó, nem érdekel, nem nagy dolog, amíg nem csinált semmit velem.
Finom illatok szállingóznak a levegőben, erre a hasam is felkordult. Hm...Mintha már megtörtént volna ez. Óvatosan lépkedtem lefele a konyha felé, majd megnéztem, hogy ki bűvészkedik a konyhában. Nagy kő esett le a szívemről, amikor megpillantottam anyát.
-Hhhh~!-Fújtam ki a a benntartott levegőt.-Jó reggelt anya!
-Ó...Neked is Tae. Azt hittem Hobinál alszol. Mi történt?-Az baj, ha pontosan én sem tudom?
-Hát....Csak itthon kötöttem ki. Én sem tudom pontosan, hogy hogyan.
-Érdekes. Mindjárt kész a reggeli, úgyhogy szólj Jungkooknak.
-Hol van Jungkook?-Hát a szobájában nincs, mert ott keltem fel.
-Azt hiszem a te szobádban.-Hogy mii?! Hogy ment fel oda úgy, hogy nem is láttam? Plussz még abból a szobából jöttem. Fura...
-De...Mindegy szólok neki.-Siettem egyenesen a szobám felé. Remélem nem kutakodik, mert nyakon vágom!
Nagy hévvel nyitottam ki az ajtót, majd valóban Jungkook nézett vissza rám.
-Jungkook! Miért...~?
-Ki ez?!-Szakította félbe mondani valómat és idegesen állt fel az ágyról, miközben az egyik képemet szorongatta. A képen én voltam és egy gyerekkori barátom, akivel öleltük egymást. Kb. 12 évesek voltunk, amikor ez a kép készült. Amúgy meg miért féltékeny már megint?!
-Mi közöd van hozzá? Egyáltalán minek kutakodsz az én szobámban?!?
-Fogd vissza magad Taehyung. Inkább mond el, hogy ki ez a fiú.-Igazából ő volt az első barátom. Azt hiszem az első szerelmem is, de sose mondtam meg neki, hogy hogyan érzek. Mostanra már elfelejtettem őt, de jó érzés néhanapján visszaemlékezni rá. Nem nagyon beszélünk egymással különböző okok miatt, viszont számomra ő még mindig nagyon fontos személy.
-Válaszolj már Tae!-Kiabált rám Jungkook.
-Csak add vissza!-Mentem hozzá közelebb, majd már vettem volna el tőle, de felemelte a kezét. Már megint kezdi azt a tipikus "úgy is én nyerek, mert jobb vagyok nálad" játékot. Akárhogy nyújtózkodtam, vagy ugráltam, de nem értem el a kezében lévő képet.
-Hiába! Csak mond el ki ez és, hogy mit jelentett számodra ez a gyerek. Utána vissza adom a képet és azt csinálsz, amit akarsz.-Nem hiszek neki. Túl ravasz. Na de nem csak te tudsz játszani másokkal Jungkook.
Erőt vettem magamon, majd mélyen a szemébe néztem. Na, kezdődhet a játék. Kezemmel lágyan végigsimítottam nyakán, majd melléhez vezettem azokat. Egyik kezét az enyémre tette, majd simogatni kezdte, amitől kirázott a hideg. Láttam, hogy hatással vagyok rá, ugyanis az erei kiduzzadtak a kézen és az izmai is befeszültek. Így nagyon szexin néz ki, ami azt illeti. Mi? Nem eshetek bele a saját csapdámba!
Minden mozdulatomat nyilvánvalóan remegve tettem meg, mivel nem tagadom, hogy ő is hatással van rám.
Egyre lejjebb vezettem a kezem, majd pólója alá dugtam. Végigsimitottam kockáin, majd oldalát kezdtem el masszírozni, amitől kicsit meggyengűlt. Szóval ez az egyik gyenge pontja. Nekem is az oldalam a gyenge pontom, szóval nem lesz nehéz megjegyezni. Tovább tartottam vele a szemkontaktust és ismét lejjebb vezettem a kezem. Huh, most légy erős Tae! Nem lesz semmi baj, csak tedd meg!
Ezzel végigsimítottam farkán, mire lecsukta a szemét és sóhajtott egyet.
Kezeimet visszavezettem arcára, majd hüvelyk ujjammal végigsimítottam ajkán. Közeledni kezdtem felé, de kezemet eközben leengedtem. Gyorsan a képre pillantottam, majd kikaptam Jungkook kezéből és rámosolyogtam. Ő csak fagyosan állt egy helyben, viszont én futni kezdtem lefelé. Hallottam, hogy jön utánam, szóval a terv tuti sikert fog aratni. Leértem és gyorsan oda szaladtam anyához.
-Hali anya! Itt van Jungkook!-Mutattam az említettre, miközben elégedetten mosolyogtam.
-Sokáig tartott kivonszolni őt a szobából.-Kacagott anya. Jaj, ha tudná mi folyik köztünk...
-Hát igen, eléggé macerás egy fiú.-Mondtam, erre csak megnyalta a száját és ő is mosolyogni kezdett.
Ch, perverz!
-Üljetek le az asztalhoz és egyetek.-Mondta anya. Leültem a szokásos helyre, majd Jungkook is leült. Hát persze, hogy mellettem foglalt helyet.
-Öhm...Ezt a képet felviszem a szobába és szólok apának is, hogy kész a reggeli.-Felálltam és felvittem a szobámba a képet, majd szóltam apának is, hogy jöjjön enni.
Mindenki leült az asztalhoz. Én Jungkook mellett ültem, velem szemben anya és mellette apa.
Már majdnem végeztem, de Jungkook ezt a pillanatot választotta ki annak, hogy bosszút álljon. Combomra helyezte a kezét és simogatni, majd markolászni kezdett.
Én erre nyilván félre nyeltem a kaját és köhögni kezdtem.
-Fiam, minden rendben?-Nézett rám anya aggódva.
-P...-Persze, csak félre nyeltem az ételt. Sajnálom!-Kamu mosollyal az arcomon folytattam tovább az evést. Viszont Jungkook egyre feljebb vezette a kezét, mire kiesett a villa a kezemből.
-Nagyon vörös vagy Taehyung. Minden rendben?-Kérdezte Jungkook. Nagyon jól színészkedik, mivel sunyi mosolyának se híre, se hamva. Komolyan és aggódva nézett rám, viszont én ráncolni kezdtem a szemöldököm. Nagyon agyafúrt.
-Minden rendben.-Szaporábban faltam a reggelit, hogy minél hamarabb végezzek. Mikor végeztem álltam volna fel, de Jungkook mackó nadrágomba vezette könnyedén a kezét, majd alsón keresztül rámarkolt a farkamra és egyből mozgatni kezdte azt.
-ÁHHMGH!!!-Erre mindenki rám kapta a tekintetét. Persze Jungkook továbbra is játszotta a hülyét, hogy ő nem tud semmit. Kezét tovább mozgatta, csak lassított a tempón. Én az asztalra tettem a könyököm és ráhajoltam.
-Taehyung, mi történt?! Biztos jól vagy?-Kérdezgetett apa.
-Nhemh. Jhung....khookh....Vhéletlen megrhugott.-Néztem Jungkookra könyörgő tekintettel, mire egy nagyon rántott rajtam így kezemmel eltakartam a számat, hogy ne hallatszodjon annyira a belőlem előtörő hatalmas a nyögés.
-Jungkook! Nem hiszem el, hogy véletlen rúgtál volna bele. Ráadásul nagyon fájhat Taenek a hangjából ítélve. Haragszom rád, és csalódtam benned fiam!-Mondta apa.
-Most pedig kísérd fel szépen Taet!-Erre kihúzta a kezét nadrágomból, majd már állt is volna fel.
-Nhem...Nem kell felkisérnie, köszönöm.-Gyors léptekkel haladtam fel a lépcsőn egészen a szobámig.
Hogy volt mersze? Ráadásul a szüleink előtt, akik akármikor észre vehettek volna. Én értem, hogy bosszút akart állni, de ez azért túlzás. Rosszul érzem magam miatta.
Magamhoz kaptam a képet, majd ismét tanulmányozni kezdtem. Az a fiú mindig megértett engem. Lehet fel kellene hívnom....
♡●♡○♡●♡○♡●♡○♡●♡○♡●♡○♡●♡○
Heló heló heló!
Nagyon siettem ezzel a résszel, szóval bocsánat, ha a tartalommal egy kis gond van. Bár remélem, hogy azért tűrhető. A véleményetekre még mindig nagyon kíváncsi vagyok, szóval ha tetszik írjátok le, vagy csak simán
vote-oljátok. Mindkettőnek nagyon örülök. Meg persze az is boldoggá tesz, ha egyáltalán olvassátok a storyt.😅😘❤💜💜💜
CERETLEK TITEKET!
♡○♡●♡○♡●♡○♡●♡○♡●♡○♡●♡○♡●
Taehyung itt durmol a kezeim közt, ami még az én kő lelkemet is meglágyította. Jobban örültem volna, ha a hátamra ugrik és nem a derekamra. Igazából már annak is örülök, hogy rámugrott és elaludt a vállamon. Próbáltam "elijeszteni" magam mellől, de ettől inkább csak még féltékenyebb lettem. Hát ez van. Taehyung tényleg az enyém lesz, nincs mese. Miatta kezdett el dobogni újra a szívem. Az a szív, ami már teljesen bekövesedett és azt hittem sose dobban meg újra. Bevallom, hogy vannak szadista hajlamaim, ami Namjoonnál meg is mutatkozott. De Taet soha sem tudnám bántani. Nagyjából már kezelni is tudom ezt, de ha Taehyungról van szó, nem fog érdekelni semmi. Meg fogom védeni, vagy így vagy úgy, de biztosan.
Időközben arra lettem figyelmes, hogy Taehyung motyogni kezdett. Biztos álmában beszél.
-Ne hagyj el~!-Mondta alig hallhatóan. Miért álmodik mindig ilyet?
-Tae, itt vagyok, csak álmodsz.-Súgtam hátra egyenesen a fülébe.
-Jungkook, neh!
-Itt vagyok Taehyung, ne aggódj. Nem hagylak el soha.-Tudom, hogy csak álmodik, de akkor is muszáj vagyok neki válaszolni, hátha megnyugszik.
-Gyere visszah, én.....Szeretlek! Jungkookh...~-Huhuu...Na ez most hirtelen jött nagyon. Kíváncsi vagyok, hogy vajon tényleg szeret-e. Éreztem, hogy folyton markolássza a hátamat és a vállamat is. Tényleg ennyire fél, hogy egyszer elhagyom? Butus....
Látni akarom az arcát, ezért úgy fogtam a kezemben, mint a kisbabákat. Teljesen könny áztatta volt az arca és még szipogott is. Elég mélyen alszik, ami azt illeti.
Nem tudom, hogy tényleg Hobihoz kéne vinnem, vagy inkább haza.
Minden esetre inkább Hobihoz viszem, mert azt mondta, hogy oda vigyem. Ja, meg persze megnézem mi is volt a szándéka Taehyunggal. Lassan oda is értem a házához és becsengettem.
-Szia...sztok. Jungkook?!-Most biztos letörtem a szarvát. Háh!
-Személyesen. Taet meg akarták 'támadni' az utcán, de még időben utána mentem. Elaludt a karjaim közt, de előtte azt mondta ide hozzam őt. Szóval....
-Ki támadta meg?! Egyébként gyertek be!-Nyitotta kijjebb az ajtót. Hát....Én az ő helyében elvettem volna Taet, majd bebasztam volna az ajtót. De legalább udvarias a srác.
J-Hope bevezetett a nappaliba, ahol leültünk, majd mindenről kérdezgetett, amire röviden és tömören válaszoltam is. Érdekes...Látszik rajta, hogy nagyon szereti és félti Taet...Akárcsak én. De, ahogy mesélte a történetüket, hogy mennyi mindent átéltek már együtt, úgy lettem egyre biztosabb abban, hogy Hobi nem csak barátilag tekint Taehyungra. J-Hopenak nyilván nincs semmi rossz szándéka Taevel és mindennél jobban szereti őt, de azt szeretném, ha Tae örökre mellettem lenne.
-Figyelj Hobi! Nem kertelek, szerelmes vagy Taehyungba, igaz?-Erre egy kicsit lefagyott, majd rám vezette a tekintetét.
-Azt hiszem igen. De mindenek előtt azt szeretném, ha boldog lenne. Szinte már biztos vagyok abban, hogy Taehyung téged szertet Jungkook. Te vagy az, aki változást hozott az életében, persze jó értelemben. Szeret téged, csak még magának sem vallja be. Nem akarok kettőtök közé állni. VISZONT....Az érzéseimet nem tudom csak úgy elfelejteni iránta. Te is tudod, hogy megy ez. De nem leszek vele együtt, ha csak ő maga nem kéri. Mindig meghallgatom a gondolatait és az érzéseit. Ezen nem lehet változtatni. Erre szüksége van. Kérlek ezt értsd meg Jungkook!-Mondta Hobi. Ez a gyerek nem semmi.
-Nyugi. Megértem. Nem foglak elválasztani tőle, hisz legjobb barátok vagytok. De azt azért tisztáznám, hogy nem javaslom a szívás nyomokat Tae nyakán...Vagy bárhol. Eléggé el tud borulni az agyam, ha mások hozzá érnek és onnantól kezdve nem érdekel semmi.-Néztem egyenesen a szemébe. Nem leszek a puszi pajtása. Oké, hogy jó fej Taevel, de velem nem kell annak lennie. Én se leszek vele.
-Szóval továbbra is "ellenség" leszek a szemedben...-Állt fel, majd Taehyung felé vette az irányt.
-Még is mit csinálsz?-Kérdeztem kissé ingerülten.
-Jesszus, csak be akartam vinni a szobába.-Fogadjunk, hogy...
-Igen, mellettem alszik, mielőtt kérdeznéd.-Mintha az elmémben olvasna, úgy vágta rá ezt.
-Ami azt illeti, jobb lenne, ha haza vinném.-Már kaptam is fel Taet és a kijárati ajtóhoz vettem az irányt.
-De...Mindegy. Vidd csak haza. Sziasztok.
-Szia.-Mondtam és már ránk is csukta az ajtót. Biztos rosszul esett neki, de nem nagyon érdekel. Az egyetlen ember, aki érdekel az Taehyung. Gyorsan szedtem a lábaimat, hogy minél hamarabb haza érjünk. Hálistennek az úton nem láttam semmilyen kiéhezett faszt, aki rányomulna Taera. Tudom, most itt vagyok vele, de ha egyedül jönne, akkor nem feltétlenül tudnám megvédeni. Örülnék neki, ha mellettem lenne, de ez most jelenlegi helyzetben nem lehetséges.
Már meg is érkeztünk a házhoz és nagy hévvel ki is csaptam azt.
^ ^ ^ ^
| | | |
(Ne gondolj rosszra !😂 Szerk.)
A szüleink már valószínűleg alszanak, de nem érdekel. Gyorsan levettem a cipőnket és már vittem is fel Taehyungot. Hm, talán jobb lenne, ha mellettem aludna. Így hát az én szobámba kötött ki. Nem tudom hogy bírja, de nem kellt fel eddig. Legalább nem kellett hallgatnom a panaszkodását.
Lefektettem az ágyra, majd kerestem neki egy pizsamát. Kár lenne elfedni a tökéletes testét ezért csak egy alsót adok rá. Na jó, meg egy pólót, csak hogy ne fázzon meg. Mikor ezeket meg is szereztem ránéztem Taere.

Esküszöm, ennyire aranyos nem lehet senki és semmi. Mondjuk jobban örülnék neki, ha engem szorongatna és nem azt a párnát. Ezeket a gondolatokat gyorsan elhesegettem és helyette előjöttek a perverz gondolatok, ugyanis eszembe jutott, hogy nekem át kell öltöztetnem őt. Erre a gondolatra megnyaltam a számat és levakarhatatlan perverz mosollyal indultam meg felé.
Mikor az ágy mellé értem, elgondolkoztam, hogy hogyan kéne kivitelezni ezt a hadműveletet úgy, hogy ne kelljen fel. Légyszi, csak most ne kellj fel Taehyung. Lehet most utoljára láthatom a testét meztelenül. Na jó, ez hülyeség, mivel akkor nyitok rá fürdés közben, amikor csak akarok, hála a zár feltörő izének.
Kivettem a kezéből a párnát és hanyatt fektettem. Minden mozdulatomat óvatosan végeztem el, mert ha felkel, akkor tuti olyan nagy hisztit csap, hogy csak na.
Lassan lehúztam róla a pólóját, ami eléggé nehezen ment, de végül sikerült megoldani. Istenem, ez a felsőtest megőrít. Kigomboltam és lehúztam a cipzárt a nadrágján, majd egyszerűen lehúztam róla. Már csak az alsója van hátra. Mielőtt leszedtem volna róla, végig simítottam az egész testén. Combjait kicsit megmarkolásztam, majd kezemet visszavezettem a fenekére. Hogy lehet neki ennyire formás és baszni való segge?! Miért indulok be ennyire tőle?
Nyugi van Jungkook...Nem fogsz semmi rosszat tenni. Csak nyugodj meg. Nyugi...
Lehúztam róla az alsóját is, majd reménytelenül végig mértem a testét. Hát még mindig kibaszottul vonz. Gyorsan megfogtam a tiszta alsót és ráadtam, majd a pólóval is ugyan ezt tettem. Kár, hogy a lelkiismeretem nem hagyja, hogy játszak a testével egy kicsit. Gyorsan én is átöltöztem, ezután csak belezuhantam az ágyba.
Taehyung felé fordultam és újra tanulmányoztam a tökéletes arcát. Hozzá akarok érni. Csak egy kicsit. Csak egy icipicit.
Nem bírtam ki, így kezem egyenesen a combjára tettem. Tae egy kicsit megmozdult, de mivel tudtam, hogy nem kel fel, ezért ott hagytam a kezem. Simogattam, majd ismét felfele kezdett el vándorolni a kezem.
Lágyan végigsimítottam farkán, mire felsóhajtott. Nem is vártam más reakciót. Közeledni kezdtem az arcához, majd ajkai előtt pár milliméterrel megálltam.
-Taehyung...Azt hiszem szeretlek.-Meg szüntettem azt a minimális távolságot is, ami közöttünk volt, így ajkaink szinte egybe forrtak. Na jó, nem, mivel ő nem mozgatja a száját, mivel alszik. Ez nem csak vágy. Többet érzek Tae iránt, mint egy kis vágy. Lehet, hogy helytelen, de leszarom.
Elváltam ajkaitól, majd hagytam, hogy ismét elnyeljen az álom, de mielőtt ez megtörtént volna, éreztem hogy 2 kar átölelt. Fura, de ettől eléggé boldog lettem, így én is átkaroltam, majd vártam, hogy elaludjak, ami szépen lassan meg is történt.
Reggel
*Taehyung pov.*
Lassan nyitogatni kezdtem a kezdtem a szemem. Szokatlanul kipihentnek éreztem magam, ami eléggé furcsa. Mikor kinyitottam szemeim csak fekete, fehér és szürke dolgokat láttam.
Nem emlékszem, hogy....Várjunk csak egy percet....SZÜRKE?!?? Akkor ez Jungkook szobája. Ne, ne, ne! Nem emlékszem semmire a tegnap estéből, csak annyira, hogy megmentett. Jungkook most nincs a szobában. Miért nem Hobinál vagyok?! Gyorsan kipattantam az ágyból és átrohantam a szobámba. Gyorsan át akartam öltözni, de ekkor eszméltem rá, hogy ő este átöltöztetett pizsamába. És...az alsómat is átcserélte?!? Neeeee! Idegesen rogytam össze a földre. Pár perc, vagy pár óra dühöngés és bánkódás után erőt vettem magamon, majd felöltöztem. Basszus! Ennek nem így kellet volna történnie. Óvatlan vagyok. Én aludtam el a vállán.
Jó, nem érdekel, nem nagy dolog, amíg nem csinált semmit velem.
Finom illatok szállingóznak a levegőben, erre a hasam is felkordult. Hm...Mintha már megtörtént volna ez. Óvatosan lépkedtem lefele a konyha felé, majd megnéztem, hogy ki bűvészkedik a konyhában. Nagy kő esett le a szívemről, amikor megpillantottam anyát.
-Hhhh~!-Fújtam ki a a benntartott levegőt.-Jó reggelt anya!
-Ó...Neked is Tae. Azt hittem Hobinál alszol. Mi történt?-Az baj, ha pontosan én sem tudom?
-Hát....Csak itthon kötöttem ki. Én sem tudom pontosan, hogy hogyan.
-Érdekes. Mindjárt kész a reggeli, úgyhogy szólj Jungkooknak.
-Hol van Jungkook?-Hát a szobájában nincs, mert ott keltem fel.
-Azt hiszem a te szobádban.-Hogy mii?! Hogy ment fel oda úgy, hogy nem is láttam? Plussz még abból a szobából jöttem. Fura...
-De...Mindegy szólok neki.-Siettem egyenesen a szobám felé. Remélem nem kutakodik, mert nyakon vágom!
Nagy hévvel nyitottam ki az ajtót, majd valóban Jungkook nézett vissza rám.
-Jungkook! Miért...~?
-Ki ez?!-Szakította félbe mondani valómat és idegesen állt fel az ágyról, miközben az egyik képemet szorongatta. A képen én voltam és egy gyerekkori barátom, akivel öleltük egymást. Kb. 12 évesek voltunk, amikor ez a kép készült. Amúgy meg miért féltékeny már megint?!
-Mi közöd van hozzá? Egyáltalán minek kutakodsz az én szobámban?!?
-Fogd vissza magad Taehyung. Inkább mond el, hogy ki ez a fiú.-Igazából ő volt az első barátom. Azt hiszem az első szerelmem is, de sose mondtam meg neki, hogy hogyan érzek. Mostanra már elfelejtettem őt, de jó érzés néhanapján visszaemlékezni rá. Nem nagyon beszélünk egymással különböző okok miatt, viszont számomra ő még mindig nagyon fontos személy.
-Válaszolj már Tae!-Kiabált rám Jungkook.
-Csak add vissza!-Mentem hozzá közelebb, majd már vettem volna el tőle, de felemelte a kezét. Már megint kezdi azt a tipikus "úgy is én nyerek, mert jobb vagyok nálad" játékot. Akárhogy nyújtózkodtam, vagy ugráltam, de nem értem el a kezében lévő képet.
-Hiába! Csak mond el ki ez és, hogy mit jelentett számodra ez a gyerek. Utána vissza adom a képet és azt csinálsz, amit akarsz.-Nem hiszek neki. Túl ravasz. Na de nem csak te tudsz játszani másokkal Jungkook.
Erőt vettem magamon, majd mélyen a szemébe néztem. Na, kezdődhet a játék. Kezemmel lágyan végigsimítottam nyakán, majd melléhez vezettem azokat. Egyik kezét az enyémre tette, majd simogatni kezdte, amitől kirázott a hideg. Láttam, hogy hatással vagyok rá, ugyanis az erei kiduzzadtak a kézen és az izmai is befeszültek. Így nagyon szexin néz ki, ami azt illeti. Mi? Nem eshetek bele a saját csapdámba!
Minden mozdulatomat nyilvánvalóan remegve tettem meg, mivel nem tagadom, hogy ő is hatással van rám.
Egyre lejjebb vezettem a kezem, majd pólója alá dugtam. Végigsimitottam kockáin, majd oldalát kezdtem el masszírozni, amitől kicsit meggyengűlt. Szóval ez az egyik gyenge pontja. Nekem is az oldalam a gyenge pontom, szóval nem lesz nehéz megjegyezni. Tovább tartottam vele a szemkontaktust és ismét lejjebb vezettem a kezem. Huh, most légy erős Tae! Nem lesz semmi baj, csak tedd meg!
Ezzel végigsimítottam farkán, mire lecsukta a szemét és sóhajtott egyet.
Kezeimet visszavezettem arcára, majd hüvelyk ujjammal végigsimítottam ajkán. Közeledni kezdtem felé, de kezemet eközben leengedtem. Gyorsan a képre pillantottam, majd kikaptam Jungkook kezéből és rámosolyogtam. Ő csak fagyosan állt egy helyben, viszont én futni kezdtem lefelé. Hallottam, hogy jön utánam, szóval a terv tuti sikert fog aratni. Leértem és gyorsan oda szaladtam anyához.
-Hali anya! Itt van Jungkook!-Mutattam az említettre, miközben elégedetten mosolyogtam.
-Sokáig tartott kivonszolni őt a szobából.-Kacagott anya. Jaj, ha tudná mi folyik köztünk...
-Hát igen, eléggé macerás egy fiú.-Mondtam, erre csak megnyalta a száját és ő is mosolyogni kezdett.
Ch, perverz!
-Üljetek le az asztalhoz és egyetek.-Mondta anya. Leültem a szokásos helyre, majd Jungkook is leült. Hát persze, hogy mellettem foglalt helyet.
-Öhm...Ezt a képet felviszem a szobába és szólok apának is, hogy kész a reggeli.-Felálltam és felvittem a szobámba a képet, majd szóltam apának is, hogy jöjjön enni.
Mindenki leült az asztalhoz. Én Jungkook mellett ültem, velem szemben anya és mellette apa.
Már majdnem végeztem, de Jungkook ezt a pillanatot választotta ki annak, hogy bosszút álljon. Combomra helyezte a kezét és simogatni, majd markolászni kezdett.
Én erre nyilván félre nyeltem a kaját és köhögni kezdtem.
-Fiam, minden rendben?-Nézett rám anya aggódva.
-P...-Persze, csak félre nyeltem az ételt. Sajnálom!-Kamu mosollyal az arcomon folytattam tovább az evést. Viszont Jungkook egyre feljebb vezette a kezét, mire kiesett a villa a kezemből.
-Nagyon vörös vagy Taehyung. Minden rendben?-Kérdezte Jungkook. Nagyon jól színészkedik, mivel sunyi mosolyának se híre, se hamva. Komolyan és aggódva nézett rám, viszont én ráncolni kezdtem a szemöldököm. Nagyon agyafúrt.
-Minden rendben.-Szaporábban faltam a reggelit, hogy minél hamarabb végezzek. Mikor végeztem álltam volna fel, de Jungkook mackó nadrágomba vezette könnyedén a kezét, majd alsón keresztül rámarkolt a farkamra és egyből mozgatni kezdte azt.
-ÁHHMGH!!!-Erre mindenki rám kapta a tekintetét. Persze Jungkook továbbra is játszotta a hülyét, hogy ő nem tud semmit. Kezét tovább mozgatta, csak lassított a tempón. Én az asztalra tettem a könyököm és ráhajoltam.
-Taehyung, mi történt?! Biztos jól vagy?-Kérdezgetett apa.
-Nhemh. Jhung....khookh....Vhéletlen megrhugott.-Néztem Jungkookra könyörgő tekintettel, mire egy nagyon rántott rajtam így kezemmel eltakartam a számat, hogy ne hallatszodjon annyira a belőlem előtörő hatalmas a nyögés.
-Jungkook! Nem hiszem el, hogy véletlen rúgtál volna bele. Ráadásul nagyon fájhat Taenek a hangjából ítélve. Haragszom rád, és csalódtam benned fiam!-Mondta apa.
-Most pedig kísérd fel szépen Taet!-Erre kihúzta a kezét nadrágomból, majd már állt is volna fel.
-Nhem...Nem kell felkisérnie, köszönöm.-Gyors léptekkel haladtam fel a lépcsőn egészen a szobámig.
Hogy volt mersze? Ráadásul a szüleink előtt, akik akármikor észre vehettek volna. Én értem, hogy bosszút akart állni, de ez azért túlzás. Rosszul érzem magam miatta.
Magamhoz kaptam a képet, majd ismét tanulmányozni kezdtem. Az a fiú mindig megértett engem. Lehet fel kellene hívnom....
♡●♡○♡●♡○♡●♡○♡●♡○♡●♡○♡●♡○
Heló heló heló!
Nagyon siettem ezzel a résszel, szóval bocsánat, ha a tartalommal egy kis gond van. Bár remélem, hogy azért tűrhető. A véleményetekre még mindig nagyon kíváncsi vagyok, szóval ha tetszik írjátok le, vagy csak simán
vote-oljátok. Mindkettőnek nagyon örülök. Meg persze az is boldoggá tesz, ha egyáltalán olvassátok a storyt.😅😘❤💜💜💜
CERETLEK TITEKET!
♡○♡●♡○♡●♡○♡●♡○♡●♡○♡●♡○♡●
Коментарі