9.
*Jungkook pov.*
Jelenleg délután 3 óra van. Éppen a konyhában babrálok valami ételt, ami ehető és Taehyung jelenlegi állapotára egészséges. Ma már egészen jól érzi magát, de nem engedtem ki a szobámból. Igen, azért van az én szobámban, mert mindig mellette szeretnék lenni, ha valami baj van. Meg amúgy is élvezem a társaságát.
Na de mit főzzek? A zöldség levest vajon szeretni?
-Had segítsek.-Jelent meg mögöttem Taehyung, mire majdnem szívrohamot kaptam.
-Huh, de megijedtem. Mondtam, hogy maradj fent a szobámban. Mi lesz, ha belázasodsz?! Nem fázol?-Néztem mélyen a szemébe.
-Nem leszek lázas. Már teljesen jól vagyok. Amúgy is van rajtam hatezer réteg ruha.
-Ha a hatezer réteg ruha alatt, egy pólót és egy vastag pulóvert értesz, akkor igazad van.-Nevetésben törtem ki, mire szúrós pillantásokat kaptam.
-Megcsapkodjalak Jungkook?!-Puffogott. Hmm...Azt hittem már fel világosítottam erről. Csak azért kegyelmezek neki, mert 'beteg', de ezt most vissza kapja. Oda sétáltam hozzá, majd rácsaptam telt és formás fenekére.
-Ki csapkod kit? Azt hittem ezt már tisztáztuk egyszer.-Odahajoltam füléhez, majd mély hangon közöltem vele, hogy nem a legjobb ötlet mellettem maradnia most.-Jobb lenne mindkettőnknek, ha most visszamennél a szobámba. Majd viszem az ételt.-Súgtam és beleharaptam a fülébe, mire összeszorította a szemét és hátrálni kezdett.
-Szerintem most már inkább a saját szobámba megyek, köszönöm.-Mondta fülig pirosodva és megindult felfele a lépcsőn a szobája felé, de utána szóltam.
-Ne merd megpróbálni! Az én szobámba mész! Átviheted a számodra szükséges dolgokat az én szobámba, de nem maradhatsz a sajátodban.-Mellettem marad. Ebbe nincs bele szólása. Mellettem van a helye.
-Miért?!? Jól vagyok. Egyedül szeretnék lenni.-Jött vissza a konyhába Taehyung. Igaza is lenne, ha nem volnának ezek az érzések bennem. Amiről mellesleg tud is. Ismét felé vettem az irányt, mire ő csak hátrálni kezdett az ellentétes irányba. Addig ment ez, amíg a falhoz nem szorítottam.
-Taehyung. Ne feleselj, csak tedd, amit kértem. Egyébként azért az én szobámba kell menned, mert azt akarom. Ennyire egyszerű. Szeretném, ha mellettem lennél.-Pipacs vörös fejjel szaladt fel a lépcsőn, majd fel a szobámba. Remélhetőleg az én szobámba. De ha nem, akkor sajnos jön a bünti.
*Taehyung pov.*
Mik ezek a kedély változások?!? Egyszer kedves, egyszer perverz, egyszer bunkó....Nem lehet rajta kiigazodni. Vajon, ha lefekszek vele, akkor nem fogok érezni semmit iránta? Lehet nem kellet volna bele mennem. Én tényleg hálás vagyok, hogy segít, még akkor is, ha nyűg vagyok számára, de ettől függetlenül nem kéne ezt tennie.
Gyorsan átmentem a szobámba a telefonomért, töltőért és fülhallgatóért, majd gyorsan visszaszáguldottam Jungkook szobájába. Kinyitottam egy kicsit az ablakot, hogy had szellőzzön a szoba, amit most a nap sugarai teljesen megvilágítottak. Bekapcsoltam a tv-t és valami random filmet kezdtem nézni. Jól betakaróztam, hogy véletlenül se fázzak és nehogy vissza lázasodjak.
Már majdnem bealudtam, de Jungkook betoppant egy tálcával a kezében. A tálcán megpillantottam egy adag zöldség levest és egy pohár üdítőt. Gyógyszer már van az éjjeli szekrényen, szóval azt nem hozott fel.
Mosolyogva ölembe helyezte a tálcát.
-Köszönöm Jungkook. De...Igazából túl sokat teszel értem. Tiszta nyűg vagyok. Sajnálom. Majd kárpótollak valahogy.-Tényleg nagyon sokat tett már így is értem.
-Ne akarj mindent egymagad megoldani! Egyáltalán nem vagy nyűg. És egyáltalán nem sok, amit érted teszek. Ezek csak az elvárt és alap dolgok. Te sem hagynád, hogy melletted szenvedjek és meghaljak. Vagy netán tévedek?-Néha úgy gondolom, hogy szívesen hagynálak meghalni. Jungkoooook! Miért csinálod ezt?!
-Jó, rendben. Sajnálom. Nyilván én is segítenék neked bármiben. De akármit mondasz, én akkor is kényelmetlenül érzem magam, hogy mindent 'megadsz'. Fogalmazzunk úgy, hogy túl sokat gondoskodsz rólam.-Erre csak mérges pillantásokat kaptam Kooktól. Leült egy székre és az ágy felé fordította és úgy nézett. Miért akar...Birtokolni engem? Amúgy se csináltam semmi rosszat. Jó, lehet nem a megfelelő szavakat használtam...
-Edd meg a levest. Remélem holnap már teljesen jól leszel.-Csak nézett tovább póker arccal. Utoljára akkor nézett rám így, amikor...UGYE NEEEM?! Vagy be van indulva vagy meg akar ölni. Khmm...Inkább nem teszem szóvá, mert bajok lesznek.
-Biztos teljesen jól leszek. Köszönöm.- Mosolyogtam rá, viszont ő továbbra is csak nézett.
-Ne köszönd meg. Egyébként, ha holnap jobban leszel, akkor lefekszünk egymással.-Erre félre nyeltem a levest és köhögni kezdtem. Hogy tudja ezt ilyen semlegesen közölni?!
-Tessék?! Miért pont holnap? Én...Nem tudom.-Ezután gyorsan kezdtem enni, hogy addig se keljen beszélnem vele.
-Úgy gondoltam ki kellene használni, hogy nincsenek itthon a szüleink. Gondolom te sem szeretnéd úgy csinálni, hogy közben itthon vannak a szüleink. Kétlem, hogy vissza tudnád tartani a hangodat.-Ekkor már elmosolyodott és láttam, hogy gondolatai valahol teljesen máshol járnak.
Egyébként nem is értem. Mind a ketten heterók vagyunk, mégis itt tartunk. Miért nem találtak ki az emberre egy gombot, hogy ki lehessen kapcsolni ezeket az érzéseket? Most emiatt vagyok rossz helyzetben. Meg Jungkook is. Csak úgy lehetek tisztába ezekkel az érzésekkel, ha lefekszek vele. Bele gondolni is rossz, ahogy Jungkook meg én... És mi lesz akkor, ha beleszeretek? Nem akarom! Hisz testvérem. Tudom, csak a mostoha testvérem, de akkor is. Nem akarok most mellette lenni egy szobába..........Van egy ötletem. Miután végeztem, Jungkook leviszi a tálcát, én pedig gyorsan befutok majd a szobába és bezárom az ajtót. Úgy nem fog tudni bejönni.
(Biztos vagy te abban Tae?😏 Szerk.)
-Jungkook, ez nagyon finom lett, köszönöm.-Mosolyogtam rá, viszont belül nevettem. Túl sok a 'köszönöm' szó. Nem baj, egy kis nyalizás nem árt.
-Nincs mit. Leviszem a tálcát, Mindjárt jövök.-Mondta, majd már meg is indult kifelé. Én gyorsan kipattantam az ágyból, megragadtam a telefonom és a töltőt, majd már húztam is át a saját szobámba. Magamra zártam az ajtót és háttal bele zuhantam az ágyamba. Ismét a plafont kezdtem el nézni kiterülve. Hallom, hogy Jungkook jön visszafelé és amikor a szobájába ért, csak sóhajtott egyet. Elmosolyodtam, majd lehunytam a szemem egy pár percre, de nem aludtam. Mikor kinyitottam a szemeimet, Jungkookot véltem felfedezni az ágyam mellett karbatett kézzel és kicsit sem kedves pillantásokat vetett felém. Elvitt a szívroham. Már futottam volna ki a szobából, de Jungkook gyorsabb volt, így kezem után nyúlt és visszadobott az ágyra.
-A-a Tae! Nem úgy van az, ahogyan te gondolod. Én elmondtam mit szeretnék, de te csak hederítesz rá.-Miközben mondta lassan felém tornyosult. Úgy próbáltam eltolni, ahogy az erőm csak bírja, de ismét kudarcot vallottam.
-Hogy jutottál be?!-Kérdeztem, miközben még mindig a szabadságomért küzdöttem.
-Nem kell tudnod mindenről. Holnap este jönnek haza a szüleink. Szóval holnap hamar el kell kezdenünk. De az is lehet, hogy ma.Most pedig jár a bünti.
-Kérlek Jungkook! Nem akarom ezt. Légyszíves állj le.-Hiába toltam el magamtól, ami amúgy nem is sikerült, folyamatosan csak közeledett és kezeimet lefogta a fejem felett.
-Miért kéne azt tennem, amit te mondasz? Te se azt csináltad, amit én mondtam. Ne ellenkezz, csak engedd el magad.-Szinte már suttogta a fülembe Jungkook.
-Bocsánat, csak egyedül akartam lenni. Miért baj ez?-Kérdeztem, amit ismét megmosolygott.
-Jegyezd meg Tae. TE. AZ. ENYÉM. VAGY.-Szótagolta, majd hosszasan megcsókolt.-Mellettem van a helyed, sehol máshol. Nem engedlek el és senki másé nem lehetsz, csak az enyém. Érted?-Nézett mélyen a szemembe, azokkal a szinte már fekete szempárjaival.
-Értem, de ez csak a szobám. Ide miért nem jöhetek át egy kicsit? Nem értelek.-Nem akartam mondani neki, de nem vagyok a párja, akit félteni kell mindenkitől.
-Valamiből tanulni kell. Ja, meg ne feledd azt se, hogy valamilyen szinten még mindig beteg vagy.-Nem vagyok már beteg. Istenem már...
-Jungkook! Engedj el!!-Addig rugkapálóztam, hogy véletlenül megrugtam a férfiasságát, mire össze rogyott így én bocsánatot kértem, de szaladtam az ajtó felé, amit nem tudtam kinyitni.
-Mi a franc?! Miért nem nyílik ki az ajtó?! Jungkook...-Ránéztem és észrevettem, hogy lassan kezdi visszanyerni az erejét. Meghaltam. Ezt már tudom.
-Nem vagyok hülye Taehyung. Gondoltam, hogy cselezni fogsz valahogy. Viszont ez nagyon csúnya húzás volt. Két választásod lehet. Az egyik az, hogy nem adod meg magad, de akkor elő veszem a bilincset, így még tehetetlenebb leszel. A másik pedig az, hogy megadod magad, így szabad lehet a kezed és a lábad is. Melyiket választod?
-Mit szeretnél tenni?-Kérdeztem. Nem tudok mit csinálni úgysem. De ez nekem furcsa.
-Nem válaszoltál a kérdésemre.-Indult meg felém Jungkook.
-Megadom magam...-Lehajtott fejjel válaszoltam. Ilyen helyzetekben képtelen vagyok ránézni. Tudom, hogy utálja, amikor nem rá nézek. De akkor sem merek ránézni.
-Helyes. Most én is válaszolok. Egy kis betekintést mutatnék az élvezetbe.-Mondta, majd szokásához híven felkapott és leterített az ágyon.-De mielőtt belekezdenénk bármibe is...Mond el nekem, hogy mit gondolsz rólam. Őszintén.-Ült le az ágy végére Jungkook, majd csak várt a válaszomra.
-Hát...Nem tudok rajtad kiigazodni Jungkook. Egyszer nagyon kedves vagy, egyszer elborúlt elméjű, egyszer teljesen semleges....Fura.
Olyan gyorsan tudod változtatni a viselkedésed, hogy bele bolondulok. Ezek mellett...Jó fej vagy.-Ezen egy kicsit meglepődött, majd ismét közeledni kezdett Jungkook.
-Mond csak Tae...Miért ilyen tökéletes a tested? Folyamatosan meg akarlak érinteni.-Felvezette kezét a pólóm alá, ezért elég rendesen ki is rázott a hideg.
*Jungkook pov.*
Egy csajt sem akartam megtömni ennyire, mint most Taet. Nem akartam ma csinálni vele, de lehet mégis az lesz. Ahogy remeg a kezeim között annyira izgató. Pedig még csak egy kis simit kapott. Látszik, hogy még nem ért hozzá senki. Jobb is, én akarok lenni neki az első. Birtoklási érzetem van felé. Nem akarom, hogy másé legyen, csak az enyém, pedig nem is vagyunk együtt. Talán most el fog múlni ez, ha lefekszek vele.
-Taehyung, te érintetlen vagy?-Simítottam végig farkán nadrágját keresztül, mire élesen szívta be a levegőt. Válaszul csak egy bólintást kaptam. Szóval magához sem nyúlt még. Kimaradt a jóból nagyon sok ideig. De semmi gond, bepótoljuk. Levettem a pólóját és egyből neki is estem. Kiszívtam a nyakát, majd a füléhez hajoltam.
-Kurvára vonzó vagy Taehyung.-Mondtam, majd ajkaimat végig húztam a nyakán, egészen a melléig. Ő végig csak remeg alattam. Lábait egyfolytában mozgatja, majd kezét belevezette sűrű hajzuhatagomba.
Mellbimbóijaival eljátszadoztam az ujjaimmal és a számmal egyaránt. Tae sóhajtozott, néha fel is nyögött egyet, amikor jobban megszívtam a bimbóját. Ismét egyre lejjebb mentem és a gyenge pontját kezdem ingerelni, vagyis az oldalát. Végig simítottam rajta, utána odahajoltam és nedves puszikkal leptem el azt, ami nagyon tetszett neki, ugyanis nagyon gyorsan vette a levegőt és hangokat is adott ki mellé. A könyököm pont az ágyékánál volt, így éreztem kicsit sincs nyugalmi állapotban. Mackó nadrágja korcájába akasztottam ujjaim és szépen lassan lefelé kezdtem húzni azt, miközben próbáltam keresni a tekintetét, habár ő most sem mer rám nézni. Taehyung így már csak egy alsógatyát viselt. Rajtam viszont még minden ruha megtalálható volt, így neki is kezdtem a vetkőzésnek. Levettem a nadrágom, majd amikor a pólómat vettem le, egy kezet éreztem meg izmos hasamon. Taehyung annyira beindult, hogy hozzám ért? Merész. Szájára hajoltam és megcsókoltam. Összesimítottam meztelen felsőtestünket, ami eszméletlen jó volt. Taehyung már nagyon lihegett és sóhajtozott. Nem bírtam ki, muszáj voltam ráfognom merevedésére, mire egy hatalmas nyögés szökött ki ajkain. Tetszik. Megpusziltam farkát az anyagon keresztül, mire rándult egyet és Taehyung is felnyögött.
-Szhoríth!-Nyögte Tae.
-Tessék?-Nyilván tudom mi a gond, de azt akarom, hogy ő mondja ki.
-Az alsómh...Nhagyon szoríth.-Sóhajtozta, majd felemelte a csípőjét jelezve, hogy csináljak valamit. Ejnye Taehyung, de kanos lett valaki hirtelen. Ismét oda hajoltam a füléhez és a lehető legszexibb hangomon közöltem vele a tényeket.
-Úgy áll a farkad, mint a szabadság szobor. És olyan kemény, akárcsak a beton. Tehát...Mit szeretnél Tae? Mond el nekem.
-Éhrints megh.-Húzni akarom az agyát egy kicsit.
-Ez nekem nem elég. Mond ki rendesen mit szeretnél Taehyung.
-Khényesztesdh ah.....fharkam. Khérlekh Jhungkhook !-Még mindig nem nézett a szemembe, de ettől most eltekintek, mert már én sem bírok magammal.
-Ahogy kívánod. De...-Nyúltam az álla alá és szembe fordítottam magammal.-Nézz rám. Már a tekinteteddel is úgy felizgatsz, hogy nem bírok magammal.-Elengedtem az állát. Szemébe néztem folyamatosan és lassan lehúztam az alsóját is. Farkát megcsapta a hideg levegő, ezért félre bicsaklott a feje, de a hangját vissza tartotta, ami többé kevésbé sikerült neki. Na, de amit most tenni fogok, az nem marad hang nélkül. Ujjaimmal körbefogtam farkát, majd ütemesen kezdtem fel-le mozgatni a kezemet egyre gyorsabban.
-Gh-HÁH!-Miután nyögött, gyorsan eltakarta kezével a száját, hogy kevesebb hang jöjjön ki.
-Taehyung. Vedd el a kezed, had halljam a hangod. Nekem nagyon bejön.-Ekkor viszont nyelvemmel elkezdtem körözni makkjánál, majd számba engedtem.
-Nehhh!-Ugyan már. Látom rajta, hogy annyira élvezi, hogy mindjárt elmegy.
-Tetszik Taehyung?-Most már kezemmel vertem Tae farkát, majd elkezdtem benyálazni az ujjaimat. Azonban válasz nem érkezett kérdésemre, ezért mutató ujjamat bejáratához illesztettem és elkezdtem benyomni. Olyan hangokat produkált Taehyung, hogy még én is meglepődtem.
-Azhh...Nemh..-Hogy kéreti már magát Taehyung.Feldugtam első ujjam mellé egy másodikat, így kényesztetve belülről, keresve a prosztatáját.
-ÁHHMGH!!-Szóval itt van.
-Megtaláltam.-Jelentettem ki büszkén, majd ujjammal azt bökdöstem folyamatosan.
-Vhalamih...Mhingyátrh..-Gyorsítottam mind kettő kezem tempóján.
-Mindjárt megtapasztalod milyen jó érzés elélvezni kicsi Tae.-Egyre hangosabban és gyorsabban nyögött Taehyung, szóval tudtam, hogy el fog élvezni. Olyan gyorsan mozgattam már a kezeimet, amennyire csak lehetséges.
-Jhun...JHUNGKHOOKH!!!-Ezzel a mellkasára és a kezembe élvezett, amit le is nyaltam. Úgy lihegett, mint aki most futotta le a maratont. Lehunyt szemekkel feküdt kiterülve. Muszáj voltam kecsegtető ajkait megcsókolnom. Nyelvemet is átvezettem szájüregébe, így nyelveink vadul ostromolták egymást.
De nekem ennyi nem elég. Többet akarok Taeből. Az egész lényét akarom. Csak magamnak.
⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠
Háj gájz! Hát nem lett valami jó, de eskü próbálkozom.😇❤
Nyugodtan kifejthetitek a véleményeteket a történettel kapcsolatban.
I LÁV DZSU! 😘
⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠
Jelenleg délután 3 óra van. Éppen a konyhában babrálok valami ételt, ami ehető és Taehyung jelenlegi állapotára egészséges. Ma már egészen jól érzi magát, de nem engedtem ki a szobámból. Igen, azért van az én szobámban, mert mindig mellette szeretnék lenni, ha valami baj van. Meg amúgy is élvezem a társaságát.
Na de mit főzzek? A zöldség levest vajon szeretni?
-Had segítsek.-Jelent meg mögöttem Taehyung, mire majdnem szívrohamot kaptam.
-Huh, de megijedtem. Mondtam, hogy maradj fent a szobámban. Mi lesz, ha belázasodsz?! Nem fázol?-Néztem mélyen a szemébe.
-Nem leszek lázas. Már teljesen jól vagyok. Amúgy is van rajtam hatezer réteg ruha.
-Ha a hatezer réteg ruha alatt, egy pólót és egy vastag pulóvert értesz, akkor igazad van.-Nevetésben törtem ki, mire szúrós pillantásokat kaptam.
-Megcsapkodjalak Jungkook?!-Puffogott. Hmm...Azt hittem már fel világosítottam erről. Csak azért kegyelmezek neki, mert 'beteg', de ezt most vissza kapja. Oda sétáltam hozzá, majd rácsaptam telt és formás fenekére.
-Ki csapkod kit? Azt hittem ezt már tisztáztuk egyszer.-Odahajoltam füléhez, majd mély hangon közöltem vele, hogy nem a legjobb ötlet mellettem maradnia most.-Jobb lenne mindkettőnknek, ha most visszamennél a szobámba. Majd viszem az ételt.-Súgtam és beleharaptam a fülébe, mire összeszorította a szemét és hátrálni kezdett.
-Szerintem most már inkább a saját szobámba megyek, köszönöm.-Mondta fülig pirosodva és megindult felfele a lépcsőn a szobája felé, de utána szóltam.
-Ne merd megpróbálni! Az én szobámba mész! Átviheted a számodra szükséges dolgokat az én szobámba, de nem maradhatsz a sajátodban.-Mellettem marad. Ebbe nincs bele szólása. Mellettem van a helye.
-Miért?!? Jól vagyok. Egyedül szeretnék lenni.-Jött vissza a konyhába Taehyung. Igaza is lenne, ha nem volnának ezek az érzések bennem. Amiről mellesleg tud is. Ismét felé vettem az irányt, mire ő csak hátrálni kezdett az ellentétes irányba. Addig ment ez, amíg a falhoz nem szorítottam.
-Taehyung. Ne feleselj, csak tedd, amit kértem. Egyébként azért az én szobámba kell menned, mert azt akarom. Ennyire egyszerű. Szeretném, ha mellettem lennél.-Pipacs vörös fejjel szaladt fel a lépcsőn, majd fel a szobámba. Remélhetőleg az én szobámba. De ha nem, akkor sajnos jön a bünti.
*Taehyung pov.*
Mik ezek a kedély változások?!? Egyszer kedves, egyszer perverz, egyszer bunkó....Nem lehet rajta kiigazodni. Vajon, ha lefekszek vele, akkor nem fogok érezni semmit iránta? Lehet nem kellet volna bele mennem. Én tényleg hálás vagyok, hogy segít, még akkor is, ha nyűg vagyok számára, de ettől függetlenül nem kéne ezt tennie.
Gyorsan átmentem a szobámba a telefonomért, töltőért és fülhallgatóért, majd gyorsan visszaszáguldottam Jungkook szobájába. Kinyitottam egy kicsit az ablakot, hogy had szellőzzön a szoba, amit most a nap sugarai teljesen megvilágítottak. Bekapcsoltam a tv-t és valami random filmet kezdtem nézni. Jól betakaróztam, hogy véletlenül se fázzak és nehogy vissza lázasodjak.
Már majdnem bealudtam, de Jungkook betoppant egy tálcával a kezében. A tálcán megpillantottam egy adag zöldség levest és egy pohár üdítőt. Gyógyszer már van az éjjeli szekrényen, szóval azt nem hozott fel.
Mosolyogva ölembe helyezte a tálcát.
-Köszönöm Jungkook. De...Igazából túl sokat teszel értem. Tiszta nyűg vagyok. Sajnálom. Majd kárpótollak valahogy.-Tényleg nagyon sokat tett már így is értem.
-Ne akarj mindent egymagad megoldani! Egyáltalán nem vagy nyűg. És egyáltalán nem sok, amit érted teszek. Ezek csak az elvárt és alap dolgok. Te sem hagynád, hogy melletted szenvedjek és meghaljak. Vagy netán tévedek?-Néha úgy gondolom, hogy szívesen hagynálak meghalni. Jungkoooook! Miért csinálod ezt?!
-Jó, rendben. Sajnálom. Nyilván én is segítenék neked bármiben. De akármit mondasz, én akkor is kényelmetlenül érzem magam, hogy mindent 'megadsz'. Fogalmazzunk úgy, hogy túl sokat gondoskodsz rólam.-Erre csak mérges pillantásokat kaptam Kooktól. Leült egy székre és az ágy felé fordította és úgy nézett. Miért akar...Birtokolni engem? Amúgy se csináltam semmi rosszat. Jó, lehet nem a megfelelő szavakat használtam...
-Edd meg a levest. Remélem holnap már teljesen jól leszel.-Csak nézett tovább póker arccal. Utoljára akkor nézett rám így, amikor...UGYE NEEEM?! Vagy be van indulva vagy meg akar ölni. Khmm...Inkább nem teszem szóvá, mert bajok lesznek.
-Biztos teljesen jól leszek. Köszönöm.- Mosolyogtam rá, viszont ő továbbra is csak nézett.
-Ne köszönd meg. Egyébként, ha holnap jobban leszel, akkor lefekszünk egymással.-Erre félre nyeltem a levest és köhögni kezdtem. Hogy tudja ezt ilyen semlegesen közölni?!
-Tessék?! Miért pont holnap? Én...Nem tudom.-Ezután gyorsan kezdtem enni, hogy addig se keljen beszélnem vele.
-Úgy gondoltam ki kellene használni, hogy nincsenek itthon a szüleink. Gondolom te sem szeretnéd úgy csinálni, hogy közben itthon vannak a szüleink. Kétlem, hogy vissza tudnád tartani a hangodat.-Ekkor már elmosolyodott és láttam, hogy gondolatai valahol teljesen máshol járnak.
Egyébként nem is értem. Mind a ketten heterók vagyunk, mégis itt tartunk. Miért nem találtak ki az emberre egy gombot, hogy ki lehessen kapcsolni ezeket az érzéseket? Most emiatt vagyok rossz helyzetben. Meg Jungkook is. Csak úgy lehetek tisztába ezekkel az érzésekkel, ha lefekszek vele. Bele gondolni is rossz, ahogy Jungkook meg én... És mi lesz akkor, ha beleszeretek? Nem akarom! Hisz testvérem. Tudom, csak a mostoha testvérem, de akkor is. Nem akarok most mellette lenni egy szobába..........Van egy ötletem. Miután végeztem, Jungkook leviszi a tálcát, én pedig gyorsan befutok majd a szobába és bezárom az ajtót. Úgy nem fog tudni bejönni.
(Biztos vagy te abban Tae?😏 Szerk.)
-Jungkook, ez nagyon finom lett, köszönöm.-Mosolyogtam rá, viszont belül nevettem. Túl sok a 'köszönöm' szó. Nem baj, egy kis nyalizás nem árt.
-Nincs mit. Leviszem a tálcát, Mindjárt jövök.-Mondta, majd már meg is indult kifelé. Én gyorsan kipattantam az ágyból, megragadtam a telefonom és a töltőt, majd már húztam is át a saját szobámba. Magamra zártam az ajtót és háttal bele zuhantam az ágyamba. Ismét a plafont kezdtem el nézni kiterülve. Hallom, hogy Jungkook jön visszafelé és amikor a szobájába ért, csak sóhajtott egyet. Elmosolyodtam, majd lehunytam a szemem egy pár percre, de nem aludtam. Mikor kinyitottam a szemeimet, Jungkookot véltem felfedezni az ágyam mellett karbatett kézzel és kicsit sem kedves pillantásokat vetett felém. Elvitt a szívroham. Már futottam volna ki a szobából, de Jungkook gyorsabb volt, így kezem után nyúlt és visszadobott az ágyra.
-A-a Tae! Nem úgy van az, ahogyan te gondolod. Én elmondtam mit szeretnék, de te csak hederítesz rá.-Miközben mondta lassan felém tornyosult. Úgy próbáltam eltolni, ahogy az erőm csak bírja, de ismét kudarcot vallottam.
-Hogy jutottál be?!-Kérdeztem, miközben még mindig a szabadságomért küzdöttem.
-Nem kell tudnod mindenről. Holnap este jönnek haza a szüleink. Szóval holnap hamar el kell kezdenünk. De az is lehet, hogy ma.Most pedig jár a bünti.
-Kérlek Jungkook! Nem akarom ezt. Légyszíves állj le.-Hiába toltam el magamtól, ami amúgy nem is sikerült, folyamatosan csak közeledett és kezeimet lefogta a fejem felett.
-Miért kéne azt tennem, amit te mondasz? Te se azt csináltad, amit én mondtam. Ne ellenkezz, csak engedd el magad.-Szinte már suttogta a fülembe Jungkook.
-Bocsánat, csak egyedül akartam lenni. Miért baj ez?-Kérdeztem, amit ismét megmosolygott.
-Jegyezd meg Tae. TE. AZ. ENYÉM. VAGY.-Szótagolta, majd hosszasan megcsókolt.-Mellettem van a helyed, sehol máshol. Nem engedlek el és senki másé nem lehetsz, csak az enyém. Érted?-Nézett mélyen a szemembe, azokkal a szinte már fekete szempárjaival.
-Értem, de ez csak a szobám. Ide miért nem jöhetek át egy kicsit? Nem értelek.-Nem akartam mondani neki, de nem vagyok a párja, akit félteni kell mindenkitől.
-Valamiből tanulni kell. Ja, meg ne feledd azt se, hogy valamilyen szinten még mindig beteg vagy.-Nem vagyok már beteg. Istenem már...
-Jungkook! Engedj el!!-Addig rugkapálóztam, hogy véletlenül megrugtam a férfiasságát, mire össze rogyott így én bocsánatot kértem, de szaladtam az ajtó felé, amit nem tudtam kinyitni.
-Mi a franc?! Miért nem nyílik ki az ajtó?! Jungkook...-Ránéztem és észrevettem, hogy lassan kezdi visszanyerni az erejét. Meghaltam. Ezt már tudom.
-Nem vagyok hülye Taehyung. Gondoltam, hogy cselezni fogsz valahogy. Viszont ez nagyon csúnya húzás volt. Két választásod lehet. Az egyik az, hogy nem adod meg magad, de akkor elő veszem a bilincset, így még tehetetlenebb leszel. A másik pedig az, hogy megadod magad, így szabad lehet a kezed és a lábad is. Melyiket választod?
-Mit szeretnél tenni?-Kérdeztem. Nem tudok mit csinálni úgysem. De ez nekem furcsa.
-Nem válaszoltál a kérdésemre.-Indult meg felém Jungkook.
-Megadom magam...-Lehajtott fejjel válaszoltam. Ilyen helyzetekben képtelen vagyok ránézni. Tudom, hogy utálja, amikor nem rá nézek. De akkor sem merek ránézni.
-Helyes. Most én is válaszolok. Egy kis betekintést mutatnék az élvezetbe.-Mondta, majd szokásához híven felkapott és leterített az ágyon.-De mielőtt belekezdenénk bármibe is...Mond el nekem, hogy mit gondolsz rólam. Őszintén.-Ült le az ágy végére Jungkook, majd csak várt a válaszomra.
-Hát...Nem tudok rajtad kiigazodni Jungkook. Egyszer nagyon kedves vagy, egyszer elborúlt elméjű, egyszer teljesen semleges....Fura.
Olyan gyorsan tudod változtatni a viselkedésed, hogy bele bolondulok. Ezek mellett...Jó fej vagy.-Ezen egy kicsit meglepődött, majd ismét közeledni kezdett Jungkook.
-Mond csak Tae...Miért ilyen tökéletes a tested? Folyamatosan meg akarlak érinteni.-Felvezette kezét a pólóm alá, ezért elég rendesen ki is rázott a hideg.
*Jungkook pov.*
Egy csajt sem akartam megtömni ennyire, mint most Taet. Nem akartam ma csinálni vele, de lehet mégis az lesz. Ahogy remeg a kezeim között annyira izgató. Pedig még csak egy kis simit kapott. Látszik, hogy még nem ért hozzá senki. Jobb is, én akarok lenni neki az első. Birtoklási érzetem van felé. Nem akarom, hogy másé legyen, csak az enyém, pedig nem is vagyunk együtt. Talán most el fog múlni ez, ha lefekszek vele.
-Taehyung, te érintetlen vagy?-Simítottam végig farkán nadrágját keresztül, mire élesen szívta be a levegőt. Válaszul csak egy bólintást kaptam. Szóval magához sem nyúlt még. Kimaradt a jóból nagyon sok ideig. De semmi gond, bepótoljuk. Levettem a pólóját és egyből neki is estem. Kiszívtam a nyakát, majd a füléhez hajoltam.
-Kurvára vonzó vagy Taehyung.-Mondtam, majd ajkaimat végig húztam a nyakán, egészen a melléig. Ő végig csak remeg alattam. Lábait egyfolytában mozgatja, majd kezét belevezette sűrű hajzuhatagomba.
Mellbimbóijaival eljátszadoztam az ujjaimmal és a számmal egyaránt. Tae sóhajtozott, néha fel is nyögött egyet, amikor jobban megszívtam a bimbóját. Ismét egyre lejjebb mentem és a gyenge pontját kezdem ingerelni, vagyis az oldalát. Végig simítottam rajta, utána odahajoltam és nedves puszikkal leptem el azt, ami nagyon tetszett neki, ugyanis nagyon gyorsan vette a levegőt és hangokat is adott ki mellé. A könyököm pont az ágyékánál volt, így éreztem kicsit sincs nyugalmi állapotban. Mackó nadrágja korcájába akasztottam ujjaim és szépen lassan lefelé kezdtem húzni azt, miközben próbáltam keresni a tekintetét, habár ő most sem mer rám nézni. Taehyung így már csak egy alsógatyát viselt. Rajtam viszont még minden ruha megtalálható volt, így neki is kezdtem a vetkőzésnek. Levettem a nadrágom, majd amikor a pólómat vettem le, egy kezet éreztem meg izmos hasamon. Taehyung annyira beindult, hogy hozzám ért? Merész. Szájára hajoltam és megcsókoltam. Összesimítottam meztelen felsőtestünket, ami eszméletlen jó volt. Taehyung már nagyon lihegett és sóhajtozott. Nem bírtam ki, muszáj voltam ráfognom merevedésére, mire egy hatalmas nyögés szökött ki ajkain. Tetszik. Megpusziltam farkát az anyagon keresztül, mire rándult egyet és Taehyung is felnyögött.
-Szhoríth!-Nyögte Tae.
-Tessék?-Nyilván tudom mi a gond, de azt akarom, hogy ő mondja ki.
-Az alsómh...Nhagyon szoríth.-Sóhajtozta, majd felemelte a csípőjét jelezve, hogy csináljak valamit. Ejnye Taehyung, de kanos lett valaki hirtelen. Ismét oda hajoltam a füléhez és a lehető legszexibb hangomon közöltem vele a tényeket.
-Úgy áll a farkad, mint a szabadság szobor. És olyan kemény, akárcsak a beton. Tehát...Mit szeretnél Tae? Mond el nekem.
-Éhrints megh.-Húzni akarom az agyát egy kicsit.
-Ez nekem nem elég. Mond ki rendesen mit szeretnél Taehyung.
-Khényesztesdh ah.....fharkam. Khérlekh Jhungkhook !-Még mindig nem nézett a szemembe, de ettől most eltekintek, mert már én sem bírok magammal.
-Ahogy kívánod. De...-Nyúltam az álla alá és szembe fordítottam magammal.-Nézz rám. Már a tekinteteddel is úgy felizgatsz, hogy nem bírok magammal.-Elengedtem az állát. Szemébe néztem folyamatosan és lassan lehúztam az alsóját is. Farkát megcsapta a hideg levegő, ezért félre bicsaklott a feje, de a hangját vissza tartotta, ami többé kevésbé sikerült neki. Na, de amit most tenni fogok, az nem marad hang nélkül. Ujjaimmal körbefogtam farkát, majd ütemesen kezdtem fel-le mozgatni a kezemet egyre gyorsabban.
-Gh-HÁH!-Miután nyögött, gyorsan eltakarta kezével a száját, hogy kevesebb hang jöjjön ki.
-Taehyung. Vedd el a kezed, had halljam a hangod. Nekem nagyon bejön.-Ekkor viszont nyelvemmel elkezdtem körözni makkjánál, majd számba engedtem.
-Nehhh!-Ugyan már. Látom rajta, hogy annyira élvezi, hogy mindjárt elmegy.
-Tetszik Taehyung?-Most már kezemmel vertem Tae farkát, majd elkezdtem benyálazni az ujjaimat. Azonban válasz nem érkezett kérdésemre, ezért mutató ujjamat bejáratához illesztettem és elkezdtem benyomni. Olyan hangokat produkált Taehyung, hogy még én is meglepődtem.
-Azhh...Nemh..-Hogy kéreti már magát Taehyung.Feldugtam első ujjam mellé egy másodikat, így kényesztetve belülről, keresve a prosztatáját.
-ÁHHMGH!!-Szóval itt van.
-Megtaláltam.-Jelentettem ki büszkén, majd ujjammal azt bökdöstem folyamatosan.
-Vhalamih...Mhingyátrh..-Gyorsítottam mind kettő kezem tempóján.
-Mindjárt megtapasztalod milyen jó érzés elélvezni kicsi Tae.-Egyre hangosabban és gyorsabban nyögött Taehyung, szóval tudtam, hogy el fog élvezni. Olyan gyorsan mozgattam már a kezeimet, amennyire csak lehetséges.
-Jhun...JHUNGKHOOKH!!!-Ezzel a mellkasára és a kezembe élvezett, amit le is nyaltam. Úgy lihegett, mint aki most futotta le a maratont. Lehunyt szemekkel feküdt kiterülve. Muszáj voltam kecsegtető ajkait megcsókolnom. Nyelvemet is átvezettem szájüregébe, így nyelveink vadul ostromolták egymást.
De nekem ennyi nem elég. Többet akarok Taeből. Az egész lényét akarom. Csak magamnak.
⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠
Háj gájz! Hát nem lett valami jó, de eskü próbálkozom.😇❤
Nyugodtan kifejthetitek a véleményeteket a történettel kapcsolatban.
I LÁV DZSU! 😘
⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠
Коментарі