14.
*Jungkook pov.*
Nagyon fasza. Most Tae valószínű besértődött. A szüleim megvető pillantásokat vetnek rám, azért mert megrugtam Taehyungot, ami nem is igaz. Sose bántanám őt. Az már teljesen más dolog, hogy meg akarom érinteni őt és bosszút állni rajta.
-Most mond el, hogy miért rúgtad meg Taet!-Nézett idegesen apa.
-Mert....Össze vesztünk és nem akart hozzám szólni.-Tudom elég gyenge szöveg, de más nem jutott az eszembe.
-Szerinted ezek után majd hozzád fog?-Nevetett anya, amit én is és apa is furcsáltunk.
-Hát....Szeret kötekedni és vissza szólni nekem, szóval szerintem ezért majd kiabálni fog velem. Az is valami.-Oh, de még mennyire ki fog akadni.
-Taehyung nagyon pukkancs. Mióta elvált a legjobb barátjától, nem nagyon nyit senki felé, csak Hobinak nyílt meg eddig teljesen.-A kép...
-Meg szeretném kérdezni, hogy....A legjobb barátja a szobájában lévő képen van rajta?
-Igen. Együtt voltak sülve főve, együtt keltek és együtt aludtak, amikor csak tehették. Megértették egymást és kötődni kezdtek. Sajnos nekünk muszáj volt tovább lépnünk Taevel és elköltöznünk. Szegény Taehyung nagyon maga alatt volt abban a hónapban. A kettőjük közt lévő kötelék még mindig jelen van, csak találkoznijuk kellene egymással, hogy ismét erős legyen ez a kapcsolat.
Taehyung nem akart beszélni vele nagyon sok ideig, mert számára az csak megnehezíti a dolgát. Nem akar vele találkozni, mert tovább akar lépni. Én sem tudom pontosan, hogy miért akarja ennyire elfelejteni őt, de szerintem jót tenne neki, ha találkozna vele. Tényleg nagyon aranyos és kedves fiú volt.
-Hogy hívták azt a fiút?-Nyeltem egy nagyot, majd feszülten vártam a választ.
*Taehyung pov.*
Nem bírom tovább nélküle. 5-6 év telt el azóta, hogy utoljára láttuk egymást. Találkozni akarok vele. Látni, hogy mennyit változott. Hallani a hangját, ami mindig megnyugtatott. Látni az arcát, ami oly gyönyörű volt, amikor nevetni láttam. Az az édes kacaj....Megbabonáz. De...Miért Jungkook jutott eszembe ezekről a gondolatokról? Biztos valami baj van velem.
Gyorsan kikerestem a nevét a hívás listában, majd a képernyőt kezdtem el nézni.
Park Jimin. Miért vagy te ilyen tökéletes? Akár csak Jungkook.
Nagy levegő vétel után hívni kezdtem Jimint, aki meglepően hamar fel is vette a telefont.
-J-Jimin-shi?
-Őőő...Kivel is beszélek?-A hangja...Megváltozott. Egy kicsit mélyebb lett, mint régebben volt, bár ezt selythettem volna.
-K-Kim Taehyung.-Csuklott el a hangom. Basszus, miért érzem azt, hogy sírni fogok?
-Miii?!? Tae? Tényleg te vagy az?!
-Igen Jimin, én vagyok az!
-Uuu....Nagyon hiányoztál és még most is. Elképesztő, azt hittem sose hívsz majd vissza. Mi a helyzet? Találkozni akarok veled! Hol laksz?
-Nyugi Jimin. Én is nagyon szeretnék már találkozni veled. Látni akarlak már nagyon rég óta. Majd mesélek magamról nagyon sok mindent és te is nekem. Mindjárt elküldöm a címünket. Mikor szeretnél átjönni?
-Most!!-Vágta rá egyből.
-Oh, hát rendben. Annyit elmondok, hogy Söulban élünk szóval, nem biztos, hogy a mai nap jó ötlet.-Elég szomorú, hogy elköltöztünk. Már nagyon látni akarom őt.
-Oooo, ne aggódj Taehyung. Én is itt élek. Mi is elköltöztünk azóta. Ezért kellet volna fogadni a hívásaimat, butus! Na, de írd le a címed, én már kocsiban vagyok.-Kocsiban??? Na jó, túl sok minden kavarog bennem.
-Öhm, oké. Addig leteszem. Szia Jimin!
-Szia Tae cica!-Azzal ki is nyomta a telefont. Cica?! Érdekes...Nem szeretem ezeket a 'beceneveket'.
Leírtam neki a címet, majd már futottam is le a konyhába.
-Anyaaaa!!! Jimin ide jön meglátogatni!-Erre csak kipattantak a szemei, majd ugrálni kezdett örömében, amibe én is beszálltam.
-Jeee! Ez szuper! Végre erőt vettél magadon és beszéltél vele, igaz ?-Borzolta össze a hajamat.
-Igen...Egy kisebb rendet kéne csapni.-Néztem apára és Jungkookra is. Apa is nagyon boldog, ahogy láttam. Jungkook csak üveges tekintettel nézett engem. Közeledni kezdtem felé, de még mindig azt az üveges tekintetet láttam a szemeiben. Úgy viselkedik, mint aki meghalt. Megsimogattam az arcát, majd ott hagytam rajta puha tenyeremet.
-Jungkook, jól vagy? Úgy nézel ki, mint akiből kiszállt a lelke.-Erre már feleszmélt, majd meglepődötten és gyengéden ellökte a kezem.
Pár másodperc múlva realizálódott és újra felvette a leszarom stílusát.
-Ja. Felmegyek a szobámba, ne zavarjatok!-Megforgatta a szemét, majd lassú léptekkel felment a lépcsőn.
-Ti tudjátok mi a baja Jungkooknak?-Néztem szüleimre, akik csak vállat vontak, majd bele kezdtek a kisebb takarításba. Ez hamar meg is volt, szóval már csak nekem kell készülődni.
-Taehyung, mit készítsek nektek?-Kérdezte anya a konyhából.
-Elég lesz egy tea. Azt Jimin úgyis szereti, süti meg még van, ha jól tudom.
-Igen, van. Előkészítem nektek ezeket, addig készülődj nyugottan.
-Köszi anya.-Montam, majd mint a villám, úgy siettem az elkészülésemmel.
Mit vegyek fel? Áh, önmagamat akarom adni. Felvettem egy fekete mackó nadrágot és egy szintén fekete pólót. Arcomat hideg vízzel megmostam, majd egy kis hidratáló krémet is kentem fel rá. Be is fújtam magam parfümmel, bár azt nem tudom miért. Lehet azért, mert túlságosan érdekel a véleménye.
Tényleg....Smink? Hm, inkább nem rakok fel semmit magamra, csak megigazítom a hajam. Gyorsan magamra kaptam még egy pulcsit, majd bele néztem a tükörbe. Nos, a végeredmény nem is lett olyan rossz, mint ahogy gondoltam.

Már halottam is lentről a csengő hangját, ami azt jelezte, hogy megérkezett a várva várt személy. Ismét egy nagy lélegzet vétel után lenyomtam a kilincset és már nyitottam is ki az ajtót.Azt a rohadt....Ez Jimin? Tényleg ő az? Miért ilyen.....vonzó?!
Csak tág szemekkel néztem rá és ajkaim is elváltak egymástól. Ahogy látom, ő neki is ugyan ez a reakciója felém. Nagyon sokat változott. Éreztem, hogy könnyek gyűlnek a szemembe és lassan le is folytak az arcomon. Az a sok emlék....Te jó ég!
Ekkor az állam alá nyúlt és közelebb hajolt hozzám.
-Nekem is elképesztően hiányoztál Tae! Ne sírj, itt vagyok. Mond, hogy lettél ennyire cuki és vonzó az elmúlt években?-Mért végig tetőtől talpig. Nem én vagyok vonzó, hanem ő.
Hú, nagyon is az.
-Jimin!!!-Itt már nem bírtam ki és olyan szorosan öleltem át őt, ahogy csak bírtam. Vállára hajtottam a fejem, majd mély levegőt vettem. Olyan kellemes illata van. Lehet betegnek hangzik, de egész nap csak az ő illatát szeretném érezni.
-Itt vagyok Taehyung, nyugi. Többet nem engedlek el.-Nem tudom pontosan hogy érti, de mindegy. Én se akarom, hogy elváljunk újra egymástól.
-Bocsánat, hogy megváratlak. Gyere be és beszélgessünk. Annyi mindenről szeretnék már beszélni veled Jimin!-Húztam teljesen be a nappaliba és leültettem a kanapéra. Anyát pillantottuk meg, ahogy hozza a teát és a sütiket. Ja, de nem is anya lenne, ha nem hozna meg egy csomó kaját. Így elég sok kaja díszelgett a kisasztalon.
-Szerbusz Jimin! Nagyon régen láttunk már téged. Nem zavarok, majd Taehyung elmesél mintent rólad. Egyetek egy kicsit, mert sose nőttök meg.-Mosolygott anya, viszont Jimin kicsit csalódott lett ettől, ugyanis pár centivel kisebb nálam. Én ezen is csak nevetni tudtam.
-Taeeeee! Nem vicces kigúnyolni másokat! Hidd el, attól függetlenül, mert kisebb vagyok egy kicsit nálad, még sokkal erősebb és dominánsabb vagyok, mint te.-Mondta Jimin. Egyet értek abban, hogy domináns, de ez most hogy jött ide? Én is lehetnék az...Vagy nem.
-Bocsi Jimin.....Na, de mesélj mi történt veled?!
-Hát...Nem tudok nagyon sok újat mondani. Kissé megváltozott a stílusom. Majd kérdezz te tőlem, mert nem tudok így hirtelen mit mondani. Azt se tudom hol kezdjem. De most mesélj inkább te!-Simított végig az arcomon. Az érintésétől még mindig elkábulok.
-Ömmm....Na, hát tudod, hogy apukám elhagyott minket, ezért költözgettünk ide-oda. Hát...Nem nagyon kedvelnek engem az iskolába, és előfordul, hogy bántanak. De nem is ez a lényeg. Anyukám megismerkedett egy férfival és most vele élünk. Ja és egy fia is van, aki a....'Mostoha testvérem'. Jeon Jungkook a neve és eléggé fura fazon, viszont kedves. Igazából mindig változtatja a viselkedését, ezért nem tudok rajta kiigazodni.
-Bántanak az iskolában?!-Szorította meg Jimin az alkarom.
-Ez...Fájh.
-Óóh.....Bocsánat.-Kapta el a kezét az enyémről.
-Nagyon erős vagy. Egyébként igen, bántanak, vagyis csak bántottak. Mostmár Jungkook megvéd és ezért hálás is vagyok neki.-Mosolyogtam.
-Szóval Jungkook....-Suttogta maga elé.
-Hogy?
-Ja, semmi. Csak megjegyzem a nevét.-Mondta, majd kortyolgatni kezdte a teáját.
-Amúgy Jimin....Honnan van a kocsid?
-Táncolni szoktam és ebből jön pénz. Meg egy kávézó vezetője vagyok, ami eléggé forgalmas és abból is elég bevétel jön.
-Csak 1 évvel vagy idősebb nálam, mégis sokkal többet értél el az életben, mint én. Fogadok, hogy gazdag vagy! Bár én is ilyen talpra esett lennék, mint te, Jimin!-Néztem rá csalódottan.
-Hé! Engem is fikáztak eleinte nagyon sokan. Azóta sok minden megváltozott. Ha szeretnéd, tudok neked segíteni elindulni. Dolgozhatnál a kávézómban részmunkaidőben.-Ajánlotta lelkesen Jimin.
-Háááát, nem is tudom, hogy tanulás mellett menne-e. Nem tudom, még gondolkoznom kell rajta egy kicsit.
-Rendben. Nem kell agyon hajszolnod magad, emiatt ne is aggódj. Elég lenne eleinte 2-3 órát bent lenned. Aztán, ha a sulit abba hagytad, majd teljes állást is kapsz. Hozzám is költözhetnél és élhetnénk együtt. Én mindent biztosítanék neked Taehyung.
-Nagyon kedves vagy Jimin, de nem akarok visszaélni vele. Nem is tudom...Olyan, mintha csalnék, vagy nem tudom.
-Ez nem csalás Tae. Csak élsz a lehetőségekkel, mint mindenki más. Ez a megszokott, szóval nem élsz vissza semmivel. Én nagyon szeretlek, szóval örülnék neki, ha mindig mellettem lennél. De mivel te nem szeretnél mellettem lenni, ezért marad a telefonos beszélgetés, vagy találkozunk. Tényleg, megadom én is a címem.-Előhúzott egy kispapírt, majd elkezdte leírni az adatokat, majd mikor végzett, a kezembe nyomta.
-Hidd el, én is ugyan úgy szeretlek téged, mint te engem Jimin! És....Mindig melletted lennék, de ezt jelenleg nem tehetem meg.-Hajtottam le a fejem és a combomat kezdtem el "kaparni".
-Nem hiszem, hogy te úgy szeretsz engem, mint én téged. Khmm, mármint nem annyira. Amikor végzel az iskolával, együtt leszünk, ne aggódj. Miért vagy most ideges? Látom, hogy kaparod magad.
-De nagyon is kedvellek Jimin. Nagyon jó barát vagy. Nincs baj csak....Nem vagyok valami csodálatos és különleges ember. Abban a hitben éltem, hogy már rég elfelejtettél és hogy már nem érdekellek. Jimin, én nem lehetek melletted. Te nagyon jól nézel ki, sikeres vagy és meg sem érdemellek téged. Te tökéletes vagy.-Hadartam el az egészet.
-Butuska! Te jelented nekem az életet. Te vagy számomra maga a tökéletesség, ne butáskodj! Már hogyan tudtalak volna elfelejteni? Mindent meg tennék érted Taehyung. Legszívesebben elrabolnálak, hogy mindig mellettem légy. Tudod te, hogy mennyire hiányoztál? Azt hittem, hogy velem van a baj és azért nem válaszoltál, se kerestél, mert utálsz. Bele őrűltem.
-Nem akartam fájdalmat okozni! Látod milyen kártékony vagyok Jimin?!
-Nem! Állj le ezzel a hülyeséggel! Itt vagyok neked Taehyung és te is nekem. Ez a lényeg. Végre újból láthatjuk egymást. És jól jegyezd meg...-Hajolt egyre közelebb hozzám, de én csak hátrálni kezdtem. Megfogta mindkét karom, a földre nyomott és felém tornyosult.-Nem engedlek el soha többet Taehyung! Nem menekülhetsz előlem! Ha még is megtennéd,-Hajolt a fülemhez.-Akkor megtalállak és elfenekellek.-Mosolygott rám, majd ismét közeledni kezdett az arca enyémhez.
-J-Jimin? Hé, nem hagylak el! De most már szállj le rólam kérlek!-Mintha falnak beszélnék. Vészesen közel került hozzám, majd lepillantottam az ajkaira. Nagyon szép dús ajkai vannak. Biztos jó érzés lenne vele csókolózni. De....Nem akarok. Valami visszatart. Nem tudom pontosan mi, de bármennyire is kecsegtetőek azok az ajkak, én nem tudom vele megtenni. Persze erről sem én döntök most, hiszen ő nagyon izmos és le is fogott, ráadásul teljesen elzárta az utamat. Akkor most csókolózni fogunk? Nem akarok újra belé szeretni. Nem lenne jó. Jimin se szeret engem ÚGY szerintem. Csak játszadozik, vagy csak ki akarja próbálni.
-Mond csak, meddig akartál elmenni? Az idegeimmel játszol ugye tudod?-Halottam meg a lépcső felől az ismerős hangot. Odakaptam a tekintetem és egy ideges, karba tett kezű Jungkookot láttam meg, aki gyilkos pillantásokkal méregeti Jimint.
-Te lennél az a Jungkook? Ha túl teng benned a testvéri védelmezői ösztön, akkor menj és fussál pár mérföldet, majd lenyugszol. Taehyunggal éppen...Beszélgettünk. -Engedett el Jimin, így azonnal fel is ültem.
-Ch, azt csinálsz amit akarsz. Leszarom, dugd csak meg Taehyungot, ha engedi a lelkiismereted. De, ha megteszed....-Mondta idegesen Jungkook, majd mondatát be sem fejezve indult meg a kijárati ajtó felé. Én gyorsan utána futottam, majd megragadtam a kezét.
-Hova mész Jungkook?! Ne menj el!
-Ide figyelj Taehyung! Rám most nincs szükség. Oda megyek, ahova akarok és akkor, amikor akarok. Megvédelek mindentől továbbra is, de ettől nem tudlak megóvni. Te magad lépsz bele a csapdába és még tetszik is neked a helyzet, mert nem tudod mi lesz ennek a következménye. Nem zavarok tovább, ki kell engednem a gőzt. Nyugottan enyelegj csak Jiminnel, nem érdekel. Majd jövök, vagy nem, na csá!-Már ki is viharzott az egész lakásból.
-Gyerekek, mi ez a hangzavar?!-Jött ki anya és apa aggódva.
-Semmi, csak Jungkook elment. Nem tudom, hogy hova, de kicsit idegesnek tűnt.-Mondtam. Eszem ágában sincs elmondani mi történt.
-Semmi baj, mindig ezt csinálja. Úgy is haza fog jönni. Most valószínűleg összefekszik egy csajjal, majd már jön is haza. Nem kell aggódni.-Mesélte apa. Miért érzem azt, hogy folyamatosan kezdek összetörni?
-Na jól van fiúk, mi visszamegyünk a szobánkba, nem zavarunk. -Mondta anya, majd már csoszogtak is vissza a szobájukba.
-Szerintem egy aprócska részletet kihagytál a ti kapcsolatotokból Tae. Jungkook irigykedik, mert majdnem megcsókoltalak. Vonzódik hozzád, ugye?-Erre most mit mondjak?
-Nem tudom Jimin. Elmesélem az egészet az elejétől, hátha te megérted.-Na igen. Ugyan úgy, mint Hobinak, elmeséltem Jiminnek is minden egyes aprócska részletet, ami kettőnk között történt Jungkookal. Megdöbbenve és csendben hallgatta végig a több perces történetemet.
-Huh, hát....Jungkook nem hiszem, hogy csak játszik veled. Mondjuk elég könnyen beléd lehet esni, mivel annyira cuki vagy Taehyung. Ráadásul a tested is tökéletes.-Nyalta meg az ajkát Jimin, mire hangosan nyeltem egy nagyot, erre elnevette magát. Hát tudja kivel szórakozzon...
-Viszont....Átiratkozom a te sulidba. Majd én megvédelek és nem kell Jungkookkal lenned. Le fog rólad szállni.-Ne! Az úgy nem jó. Én szeretek Jungkookal lenni. Rossz érzés lenne, ha nem lenne velem. Jimin és Jungkook is fontos nekem. Mit kéne tennem?
-Ne! Miután végeztem az iskolával, úgy is először a kávézódban fogok dolgozni. Hagyd csak, felesleges. Namjoon már rég leállt a fenyegetésekkel.-Hát muszáj egy kicsit füllentenem na....Mondjuk szerintem tényleg nem bántana többet.
-Ahogy akarod Tae. De akkor is az enyém leszel.
Ekkor még nem nagyon értettem mire akar kijukadni.
•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°
♡Jó napokat!♡
Itt a következő rész, ami remélem tetszett nektek.
Maga a tartalom még engem is meglepett.😂
Nem tudom, hogy Jimin hogy került bele ebbe a seme stílusba, mert a valóságban szerintem Taehyung lenne a seme és Jimin az uke.😂
Bár ez nyilván csak egy kitalált story, szóval...Bármi megeshet!😏😏
Sietek majd a következő résszel!
Köszi, hogy elolvastad!💜
°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•
Nagyon fasza. Most Tae valószínű besértődött. A szüleim megvető pillantásokat vetnek rám, azért mert megrugtam Taehyungot, ami nem is igaz. Sose bántanám őt. Az már teljesen más dolog, hogy meg akarom érinteni őt és bosszút állni rajta.
-Most mond el, hogy miért rúgtad meg Taet!-Nézett idegesen apa.
-Mert....Össze vesztünk és nem akart hozzám szólni.-Tudom elég gyenge szöveg, de más nem jutott az eszembe.
-Szerinted ezek után majd hozzád fog?-Nevetett anya, amit én is és apa is furcsáltunk.
-Hát....Szeret kötekedni és vissza szólni nekem, szóval szerintem ezért majd kiabálni fog velem. Az is valami.-Oh, de még mennyire ki fog akadni.
-Taehyung nagyon pukkancs. Mióta elvált a legjobb barátjától, nem nagyon nyit senki felé, csak Hobinak nyílt meg eddig teljesen.-A kép...
-Meg szeretném kérdezni, hogy....A legjobb barátja a szobájában lévő képen van rajta?
-Igen. Együtt voltak sülve főve, együtt keltek és együtt aludtak, amikor csak tehették. Megértették egymást és kötődni kezdtek. Sajnos nekünk muszáj volt tovább lépnünk Taevel és elköltöznünk. Szegény Taehyung nagyon maga alatt volt abban a hónapban. A kettőjük közt lévő kötelék még mindig jelen van, csak találkoznijuk kellene egymással, hogy ismét erős legyen ez a kapcsolat.
Taehyung nem akart beszélni vele nagyon sok ideig, mert számára az csak megnehezíti a dolgát. Nem akar vele találkozni, mert tovább akar lépni. Én sem tudom pontosan, hogy miért akarja ennyire elfelejteni őt, de szerintem jót tenne neki, ha találkozna vele. Tényleg nagyon aranyos és kedves fiú volt.
-Hogy hívták azt a fiút?-Nyeltem egy nagyot, majd feszülten vártam a választ.
*Taehyung pov.*
Nem bírom tovább nélküle. 5-6 év telt el azóta, hogy utoljára láttuk egymást. Találkozni akarok vele. Látni, hogy mennyit változott. Hallani a hangját, ami mindig megnyugtatott. Látni az arcát, ami oly gyönyörű volt, amikor nevetni láttam. Az az édes kacaj....Megbabonáz. De...Miért Jungkook jutott eszembe ezekről a gondolatokról? Biztos valami baj van velem.
Gyorsan kikerestem a nevét a hívás listában, majd a képernyőt kezdtem el nézni.
Park Jimin. Miért vagy te ilyen tökéletes? Akár csak Jungkook.
Nagy levegő vétel után hívni kezdtem Jimint, aki meglepően hamar fel is vette a telefont.
-J-Jimin-shi?
-Őőő...Kivel is beszélek?-A hangja...Megváltozott. Egy kicsit mélyebb lett, mint régebben volt, bár ezt selythettem volna.
-K-Kim Taehyung.-Csuklott el a hangom. Basszus, miért érzem azt, hogy sírni fogok?
-Miii?!? Tae? Tényleg te vagy az?!
-Igen Jimin, én vagyok az!
-Uuu....Nagyon hiányoztál és még most is. Elképesztő, azt hittem sose hívsz majd vissza. Mi a helyzet? Találkozni akarok veled! Hol laksz?
-Nyugi Jimin. Én is nagyon szeretnék már találkozni veled. Látni akarlak már nagyon rég óta. Majd mesélek magamról nagyon sok mindent és te is nekem. Mindjárt elküldöm a címünket. Mikor szeretnél átjönni?
-Most!!-Vágta rá egyből.
-Oh, hát rendben. Annyit elmondok, hogy Söulban élünk szóval, nem biztos, hogy a mai nap jó ötlet.-Elég szomorú, hogy elköltöztünk. Már nagyon látni akarom őt.
-Oooo, ne aggódj Taehyung. Én is itt élek. Mi is elköltöztünk azóta. Ezért kellet volna fogadni a hívásaimat, butus! Na, de írd le a címed, én már kocsiban vagyok.-Kocsiban??? Na jó, túl sok minden kavarog bennem.
-Öhm, oké. Addig leteszem. Szia Jimin!
-Szia Tae cica!-Azzal ki is nyomta a telefont. Cica?! Érdekes...Nem szeretem ezeket a 'beceneveket'.
Leírtam neki a címet, majd már futottam is le a konyhába.
-Anyaaaa!!! Jimin ide jön meglátogatni!-Erre csak kipattantak a szemei, majd ugrálni kezdett örömében, amibe én is beszálltam.
-Jeee! Ez szuper! Végre erőt vettél magadon és beszéltél vele, igaz ?-Borzolta össze a hajamat.
-Igen...Egy kisebb rendet kéne csapni.-Néztem apára és Jungkookra is. Apa is nagyon boldog, ahogy láttam. Jungkook csak üveges tekintettel nézett engem. Közeledni kezdtem felé, de még mindig azt az üveges tekintetet láttam a szemeiben. Úgy viselkedik, mint aki meghalt. Megsimogattam az arcát, majd ott hagytam rajta puha tenyeremet.
-Jungkook, jól vagy? Úgy nézel ki, mint akiből kiszállt a lelke.-Erre már feleszmélt, majd meglepődötten és gyengéden ellökte a kezem.
Pár másodperc múlva realizálódott és újra felvette a leszarom stílusát.
-Ja. Felmegyek a szobámba, ne zavarjatok!-Megforgatta a szemét, majd lassú léptekkel felment a lépcsőn.
-Ti tudjátok mi a baja Jungkooknak?-Néztem szüleimre, akik csak vállat vontak, majd bele kezdtek a kisebb takarításba. Ez hamar meg is volt, szóval már csak nekem kell készülődni.
-Taehyung, mit készítsek nektek?-Kérdezte anya a konyhából.
-Elég lesz egy tea. Azt Jimin úgyis szereti, süti meg még van, ha jól tudom.
-Igen, van. Előkészítem nektek ezeket, addig készülődj nyugottan.
-Köszi anya.-Montam, majd mint a villám, úgy siettem az elkészülésemmel.
Mit vegyek fel? Áh, önmagamat akarom adni. Felvettem egy fekete mackó nadrágot és egy szintén fekete pólót. Arcomat hideg vízzel megmostam, majd egy kis hidratáló krémet is kentem fel rá. Be is fújtam magam parfümmel, bár azt nem tudom miért. Lehet azért, mert túlságosan érdekel a véleménye.
Tényleg....Smink? Hm, inkább nem rakok fel semmit magamra, csak megigazítom a hajam. Gyorsan magamra kaptam még egy pulcsit, majd bele néztem a tükörbe. Nos, a végeredmény nem is lett olyan rossz, mint ahogy gondoltam.

Már halottam is lentről a csengő hangját, ami azt jelezte, hogy megérkezett a várva várt személy. Ismét egy nagy lélegzet vétel után lenyomtam a kilincset és már nyitottam is ki az ajtót.Azt a rohadt....Ez Jimin? Tényleg ő az? Miért ilyen.....vonzó?!
Csak tág szemekkel néztem rá és ajkaim is elváltak egymástól. Ahogy látom, ő neki is ugyan ez a reakciója felém. Nagyon sokat változott. Éreztem, hogy könnyek gyűlnek a szemembe és lassan le is folytak az arcomon. Az a sok emlék....Te jó ég!
Ekkor az állam alá nyúlt és közelebb hajolt hozzám.
-Nekem is elképesztően hiányoztál Tae! Ne sírj, itt vagyok. Mond, hogy lettél ennyire cuki és vonzó az elmúlt években?-Mért végig tetőtől talpig. Nem én vagyok vonzó, hanem ő.
Hú, nagyon is az.
-Jimin!!!-Itt már nem bírtam ki és olyan szorosan öleltem át őt, ahogy csak bírtam. Vállára hajtottam a fejem, majd mély levegőt vettem. Olyan kellemes illata van. Lehet betegnek hangzik, de egész nap csak az ő illatát szeretném érezni.
-Itt vagyok Taehyung, nyugi. Többet nem engedlek el.-Nem tudom pontosan hogy érti, de mindegy. Én se akarom, hogy elváljunk újra egymástól.
-Bocsánat, hogy megváratlak. Gyere be és beszélgessünk. Annyi mindenről szeretnék már beszélni veled Jimin!-Húztam teljesen be a nappaliba és leültettem a kanapéra. Anyát pillantottuk meg, ahogy hozza a teát és a sütiket. Ja, de nem is anya lenne, ha nem hozna meg egy csomó kaját. Így elég sok kaja díszelgett a kisasztalon.
-Szerbusz Jimin! Nagyon régen láttunk már téged. Nem zavarok, majd Taehyung elmesél mintent rólad. Egyetek egy kicsit, mert sose nőttök meg.-Mosolygott anya, viszont Jimin kicsit csalódott lett ettől, ugyanis pár centivel kisebb nálam. Én ezen is csak nevetni tudtam.
-Taeeeee! Nem vicces kigúnyolni másokat! Hidd el, attól függetlenül, mert kisebb vagyok egy kicsit nálad, még sokkal erősebb és dominánsabb vagyok, mint te.-Mondta Jimin. Egyet értek abban, hogy domináns, de ez most hogy jött ide? Én is lehetnék az...Vagy nem.
-Bocsi Jimin.....Na, de mesélj mi történt veled?!
-Hát...Nem tudok nagyon sok újat mondani. Kissé megváltozott a stílusom. Majd kérdezz te tőlem, mert nem tudok így hirtelen mit mondani. Azt se tudom hol kezdjem. De most mesélj inkább te!-Simított végig az arcomon. Az érintésétől még mindig elkábulok.
-Ömmm....Na, hát tudod, hogy apukám elhagyott minket, ezért költözgettünk ide-oda. Hát...Nem nagyon kedvelnek engem az iskolába, és előfordul, hogy bántanak. De nem is ez a lényeg. Anyukám megismerkedett egy férfival és most vele élünk. Ja és egy fia is van, aki a....'Mostoha testvérem'. Jeon Jungkook a neve és eléggé fura fazon, viszont kedves. Igazából mindig változtatja a viselkedését, ezért nem tudok rajta kiigazodni.
-Bántanak az iskolában?!-Szorította meg Jimin az alkarom.
-Ez...Fájh.
-Óóh.....Bocsánat.-Kapta el a kezét az enyémről.
-Nagyon erős vagy. Egyébként igen, bántanak, vagyis csak bántottak. Mostmár Jungkook megvéd és ezért hálás is vagyok neki.-Mosolyogtam.
-Szóval Jungkook....-Suttogta maga elé.
-Hogy?
-Ja, semmi. Csak megjegyzem a nevét.-Mondta, majd kortyolgatni kezdte a teáját.
-Amúgy Jimin....Honnan van a kocsid?
-Táncolni szoktam és ebből jön pénz. Meg egy kávézó vezetője vagyok, ami eléggé forgalmas és abból is elég bevétel jön.
-Csak 1 évvel vagy idősebb nálam, mégis sokkal többet értél el az életben, mint én. Fogadok, hogy gazdag vagy! Bár én is ilyen talpra esett lennék, mint te, Jimin!-Néztem rá csalódottan.
-Hé! Engem is fikáztak eleinte nagyon sokan. Azóta sok minden megváltozott. Ha szeretnéd, tudok neked segíteni elindulni. Dolgozhatnál a kávézómban részmunkaidőben.-Ajánlotta lelkesen Jimin.
-Háááát, nem is tudom, hogy tanulás mellett menne-e. Nem tudom, még gondolkoznom kell rajta egy kicsit.
-Rendben. Nem kell agyon hajszolnod magad, emiatt ne is aggódj. Elég lenne eleinte 2-3 órát bent lenned. Aztán, ha a sulit abba hagytad, majd teljes állást is kapsz. Hozzám is költözhetnél és élhetnénk együtt. Én mindent biztosítanék neked Taehyung.
-Nagyon kedves vagy Jimin, de nem akarok visszaélni vele. Nem is tudom...Olyan, mintha csalnék, vagy nem tudom.
-Ez nem csalás Tae. Csak élsz a lehetőségekkel, mint mindenki más. Ez a megszokott, szóval nem élsz vissza semmivel. Én nagyon szeretlek, szóval örülnék neki, ha mindig mellettem lennél. De mivel te nem szeretnél mellettem lenni, ezért marad a telefonos beszélgetés, vagy találkozunk. Tényleg, megadom én is a címem.-Előhúzott egy kispapírt, majd elkezdte leírni az adatokat, majd mikor végzett, a kezembe nyomta.
-Hidd el, én is ugyan úgy szeretlek téged, mint te engem Jimin! És....Mindig melletted lennék, de ezt jelenleg nem tehetem meg.-Hajtottam le a fejem és a combomat kezdtem el "kaparni".
-Nem hiszem, hogy te úgy szeretsz engem, mint én téged. Khmm, mármint nem annyira. Amikor végzel az iskolával, együtt leszünk, ne aggódj. Miért vagy most ideges? Látom, hogy kaparod magad.
-De nagyon is kedvellek Jimin. Nagyon jó barát vagy. Nincs baj csak....Nem vagyok valami csodálatos és különleges ember. Abban a hitben éltem, hogy már rég elfelejtettél és hogy már nem érdekellek. Jimin, én nem lehetek melletted. Te nagyon jól nézel ki, sikeres vagy és meg sem érdemellek téged. Te tökéletes vagy.-Hadartam el az egészet.
-Butuska! Te jelented nekem az életet. Te vagy számomra maga a tökéletesség, ne butáskodj! Már hogyan tudtalak volna elfelejteni? Mindent meg tennék érted Taehyung. Legszívesebben elrabolnálak, hogy mindig mellettem légy. Tudod te, hogy mennyire hiányoztál? Azt hittem, hogy velem van a baj és azért nem válaszoltál, se kerestél, mert utálsz. Bele őrűltem.
-Nem akartam fájdalmat okozni! Látod milyen kártékony vagyok Jimin?!
-Nem! Állj le ezzel a hülyeséggel! Itt vagyok neked Taehyung és te is nekem. Ez a lényeg. Végre újból láthatjuk egymást. És jól jegyezd meg...-Hajolt egyre közelebb hozzám, de én csak hátrálni kezdtem. Megfogta mindkét karom, a földre nyomott és felém tornyosult.-Nem engedlek el soha többet Taehyung! Nem menekülhetsz előlem! Ha még is megtennéd,-Hajolt a fülemhez.-Akkor megtalállak és elfenekellek.-Mosolygott rám, majd ismét közeledni kezdett az arca enyémhez.
-J-Jimin? Hé, nem hagylak el! De most már szállj le rólam kérlek!-Mintha falnak beszélnék. Vészesen közel került hozzám, majd lepillantottam az ajkaira. Nagyon szép dús ajkai vannak. Biztos jó érzés lenne vele csókolózni. De....Nem akarok. Valami visszatart. Nem tudom pontosan mi, de bármennyire is kecsegtetőek azok az ajkak, én nem tudom vele megtenni. Persze erről sem én döntök most, hiszen ő nagyon izmos és le is fogott, ráadásul teljesen elzárta az utamat. Akkor most csókolózni fogunk? Nem akarok újra belé szeretni. Nem lenne jó. Jimin se szeret engem ÚGY szerintem. Csak játszadozik, vagy csak ki akarja próbálni.
-Mond csak, meddig akartál elmenni? Az idegeimmel játszol ugye tudod?-Halottam meg a lépcső felől az ismerős hangot. Odakaptam a tekintetem és egy ideges, karba tett kezű Jungkookot láttam meg, aki gyilkos pillantásokkal méregeti Jimint.
-Te lennél az a Jungkook? Ha túl teng benned a testvéri védelmezői ösztön, akkor menj és fussál pár mérföldet, majd lenyugszol. Taehyunggal éppen...Beszélgettünk. -Engedett el Jimin, így azonnal fel is ültem.
-Ch, azt csinálsz amit akarsz. Leszarom, dugd csak meg Taehyungot, ha engedi a lelkiismereted. De, ha megteszed....-Mondta idegesen Jungkook, majd mondatát be sem fejezve indult meg a kijárati ajtó felé. Én gyorsan utána futottam, majd megragadtam a kezét.
-Hova mész Jungkook?! Ne menj el!
-Ide figyelj Taehyung! Rám most nincs szükség. Oda megyek, ahova akarok és akkor, amikor akarok. Megvédelek mindentől továbbra is, de ettől nem tudlak megóvni. Te magad lépsz bele a csapdába és még tetszik is neked a helyzet, mert nem tudod mi lesz ennek a következménye. Nem zavarok tovább, ki kell engednem a gőzt. Nyugottan enyelegj csak Jiminnel, nem érdekel. Majd jövök, vagy nem, na csá!-Már ki is viharzott az egész lakásból.
-Gyerekek, mi ez a hangzavar?!-Jött ki anya és apa aggódva.
-Semmi, csak Jungkook elment. Nem tudom, hogy hova, de kicsit idegesnek tűnt.-Mondtam. Eszem ágában sincs elmondani mi történt.
-Semmi baj, mindig ezt csinálja. Úgy is haza fog jönni. Most valószínűleg összefekszik egy csajjal, majd már jön is haza. Nem kell aggódni.-Mesélte apa. Miért érzem azt, hogy folyamatosan kezdek összetörni?
-Na jól van fiúk, mi visszamegyünk a szobánkba, nem zavarunk. -Mondta anya, majd már csoszogtak is vissza a szobájukba.
-Szerintem egy aprócska részletet kihagytál a ti kapcsolatotokból Tae. Jungkook irigykedik, mert majdnem megcsókoltalak. Vonzódik hozzád, ugye?-Erre most mit mondjak?
-Nem tudom Jimin. Elmesélem az egészet az elejétől, hátha te megérted.-Na igen. Ugyan úgy, mint Hobinak, elmeséltem Jiminnek is minden egyes aprócska részletet, ami kettőnk között történt Jungkookal. Megdöbbenve és csendben hallgatta végig a több perces történetemet.
-Huh, hát....Jungkook nem hiszem, hogy csak játszik veled. Mondjuk elég könnyen beléd lehet esni, mivel annyira cuki vagy Taehyung. Ráadásul a tested is tökéletes.-Nyalta meg az ajkát Jimin, mire hangosan nyeltem egy nagyot, erre elnevette magát. Hát tudja kivel szórakozzon...
-Viszont....Átiratkozom a te sulidba. Majd én megvédelek és nem kell Jungkookkal lenned. Le fog rólad szállni.-Ne! Az úgy nem jó. Én szeretek Jungkookal lenni. Rossz érzés lenne, ha nem lenne velem. Jimin és Jungkook is fontos nekem. Mit kéne tennem?
-Ne! Miután végeztem az iskolával, úgy is először a kávézódban fogok dolgozni. Hagyd csak, felesleges. Namjoon már rég leállt a fenyegetésekkel.-Hát muszáj egy kicsit füllentenem na....Mondjuk szerintem tényleg nem bántana többet.
-Ahogy akarod Tae. De akkor is az enyém leszel.
Ekkor még nem nagyon értettem mire akar kijukadni.
•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°
♡Jó napokat!♡
Itt a következő rész, ami remélem tetszett nektek.
Maga a tartalom még engem is meglepett.😂
Nem tudom, hogy Jimin hogy került bele ebbe a seme stílusba, mert a valóságban szerintem Taehyung lenne a seme és Jimin az uke.😂
Bár ez nyilván csak egy kitalált story, szóval...Bármi megeshet!😏😏
Sietek majd a következő résszel!
Köszi, hogy elolvastad!💜
°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•
Коментарі