22.
NINCS ÁTOLVASVA
*Taehyung pov.*
Igazából inkább ellenzem ezt az egészet. Nem akarok szabályokkal együtt élni, nem vagyok holmi tárgy.
-Tae...Látom a szemedben a félelmet.
-Jungkook, csak egy gyors kérdés. Szeretsz?
-Milyen kérdés ez? Nyilván valóan szeretlek!
-Akkor szüntesd meg a szabályokat. Ha tényleg szeretsz, akkor nem lesz semmi baj.
-De a szabályzatban egy csomó jó dolog van.
-Nem vagyok tárgy Jungkook! Ha annyira kínozni akarsz eszközökkel a közel jövőben, hát rajta! De én nem fogok babyboy lenni. Én csak egy rendes párkapcsolatot szeretnék. Szóval ezeket a kicseszett szabályokat felejtsük el kérlek!
-Aish! Rendben, de akkor legalább hívj oppának néha.
-Okés!-Mosolyogtam a gyözelmemen, majd levágódtam Jungkook mellé az ágyra.
-Öhm...Akkor nem csináljuk?
-Őőőőő....Lehet tényleg nem a legjobb ötlet, mivel holnap iskola. Meg hát az első alkalmamat nem mostanra terveztem.-Nyomtam egy puszit Jungkook szájára. Olyan puhák, mindjárt elolvadok.
-Hát ez szomorú. Ne felejtsd el, holnap kézilabdára kell mennünk.
-Neee! Jungkook, én annyira félek! Most nem fogok tudni aludni!-Hanyatt vágótam, majd egy párnát szorítottam a fejemhez.
-Mi? Mitől félsz? Hé, ne fojtsd meg magadat butus!-Kuncogva vette el tőlem a párnát.
-Hát mondjuk azért, mert mindenki piszkálni fog, így az önbizalmam is csökkent fog és csak bénázni fogok egész végig.
-Ha valaki be mer szólni, majd annak kitekerem a nyakát, ne aggódj! Ha úgy érzed bénázol, akkor majd segítek.
-Akkor sem tudok aludni.
-Ha nem alszol el, meg foglak érinteni. OTT is....-Vigyorgott Jungkook.
-Kösz, inkább nem.
-Akkor aludj!
-De....Aish, jó éjt!
-Jó éjt Tae!-Egymást átölelve aludtunk el, vagyis inkább aludt el Jungkook. Én még pár órát szenvedtem és jóval csak utána tudtam elaludni.
*Reggel*
Az ébresztő olyan hangosan rikácsolt a fülembe, hogy azt hittem meghalok. Jungkook még álmosan nyöszörgött az ágyába, így jól ki is röhögtem. Először tényleg azt hittem, hogy ő egy tipikus bad boy és még fogja keseríteni az életem, de végül rájöttem, hogy nagyon jó fej. Jó, néha azért...Mindegy. Elmentem a fürdőszobába és megcsináltam a szokásos reggeli rutinom, majd magamra kaptam a ruhámat. Nem vittem túlzásba, csak egy egyszerű bő melegítő nadrág és egy szintén bő póló. Mikor mentem volna le reggelizni, Jungkook még nagyba szunyokált. Na az anyját!!!!
-KELLJ FEL JUNGKOOK!!! NEM LÓGGATSZ, MA KÉZILABDA MEGBESZÉLÉS LESZ, ÉS NEM HAGYHATSZ EGYEDÜÜÜLLL!!!
-Ne ordibálj már Taehyung! Jólvan, fent vagyok! Ne pattogj, 5 perc alatt kész szoktam lenni!
-Aha....Azt az 5 percet szorozd meg hattal.
-Maradj csendbe akkor és menj nélkülem, ha nem tetszik!
-Meg ígérted Jungkook, hogy mellettem leszel. Haladj, én meg csinálok neked valami reggelit.-Mondta kicsit szomorúan, majd lementem és keresgéltem kajákat. Hát...Gyümölcs turmixot csinálok magunknak meleg szendviccsel. A szendvicseket beraktam a melegszendvics sütőbe, aztán neki álltam a turmixnak. Raktam bele erdei gyümölcsöket meg egy kis banánt is, majd a méz, a tej és már össze is turmixoltam.
Mikor mindennel kész voltam, meg is tálaltam, de ahogy sejtettem Jungkook nyilván nem készült el. Elindultam felfelé, de ez a jómadár pont akkor jött le.
-Hm, jó idő érzéked van Jungkook. Pont most mentem volna fel hozzád, hogy szidhassalak.-Kuncogtam, majd ránéztem. Huh, a kutya fáját neki...Nagyon jól nézett ki. A ruhája egy fekete szaggatott farmer, ami kicsit feszült, egy fekete bőbb póló és a haja kivasalva kissé a szemébe lógott. Néhány gyűrűt is viselt és a táskáját féloldalasan cipelte le a hátán.
-Miért maradtál csendbe Taehyung?
-Semmi, csak...Jól nézel ki. Mármint nem, vagyis....Ahhjj, oké! Tetszel, és akkor mi van?!
-Nem mondtam semmit.
-....Mindegy. Csináltam reggelit. Meleg szendvics és turmix.-Miután ezt kimondtam, Jungkook gyors léptekkel közelítette meg a pultot és nyamnyogni is kezdett.
-Finom?
-Uhum....Te nem eszel?
-Én már reggeliztem az alatt az
"5 perc" alatt, amíg te készülődtél.-Vettem fel a cipőmet, majd a nappaliban vártam Jungkookot, aki hamar végzett is. Amikor vette fel a fekete kis bakkancsát, mögé settenkedtem és a seggére csaptam. Annyira kecsegtetett. Jóízűen nevettem mindaddig, amíg meg nem fordult és gyilkos tekintettel nem kezdett el nézni engem.
-Most tudod mi jön...-Nem is bírtam felfogni mit mondott, mert neki vágott a felnak, majd egyből az ajkaimra tapadt. Nyelvét is átdugta a szájüregembe és kegyetlenül ostromolt tovább. Hirtelen fogott a csoklómra, majd elrántva a faltól lökött rá a kanapéra úgy, hogy én hassal essek rá. Mellém állt és ő is rácsapott egy hatalmasat a fenekemre mire sikoltozni kezdtem.
-Megmondtam! Sose. Leszek. Uke. Egy. Kapcsolatban!!! Ne csapkodd a seggem Taehyung, majd én a tiéd! Még adtam volna neked, de sajnos kézi labda is lesz. Szóval majd később visszakapod. Talán másmilyen formában.-Mosolyodott el, majd elindult a suli felé, engem otthagyva a házban. Gyorsan megfogtam a cuccaimat és utána futottam.
-Jhungkook!! Álljh!
-Nem kértem, hogy fuss utánam.
-Te most tényleg a pasim vagy? Olyan vagy most, mint....Mint aki utálna engem. És miért öltöztél ilyen bad guy-osan?
-Taehyung, nem értem miről beszélsz. Mindig így viselkedek.
-Igen, pontosan! Mindig változik a hozzá állásod és a viselkedésed! Ez baromira nem jó. Egyébként...Gondolkoztam és....Szeretném, ha csak testvérek lennénk. De komolyan...Annyi mindenen átmentünk már a pár hét alatt, de én új lappal szeretnék kezdeni mindent. Kérlek Jungkook...Legyünk csak testvérek.
-Te hallod magad?! Nem! Az enyém vagy Taehyung!
-A testvéred vagyok. Hagyjuk ezt a kapcsolatot kérlek.-Kezdtem el könnyezni.
-Mi a....Jólvan. Ha szenvedni akarsz, szenvedj csak. De akkor megint olyan leszek, mint előtte. Hidd el Taehyung, nem fogod sokáig bírni. Tenni fogok érte, hogy ismét velem legyél.
-Nyilván fáj, de így jobb lesz mindkettőnknek. Nem leszek veled. Szimplán csak a testvéred leszek, mint ahogy annak lennie kell. Tudom, hogy ez hirtelen jött, de...Ez nekem nyomasztó.
-Te tudod. Egyébként nagy hülyeséget csinálsz Tae, csak úgy mondom.
-Ki fogok szeretni belőled!-Kezdtem el sírni az utca közepén. Lehet hülye vagyok, de ez így helyes! Testvérek vagyunk basszus. Hogy nem sül le a képemről a bőr?! Vágyat kezdtem érezni az iránt, hogy Jungkook megérintsen. Undorító vagyok...
De újra kezdek mindent vele. Jobb lesz vele a kapcsolatom, de nem lehetek vele párkapcsolatban. Igen, nagyon szeretem őt, de el fogom nyomni ezt az érzést. A családom érdekében...Anya mindig mondja egyébként is, hogy milyen aranyos lányokat ismer és, hogy nekem mikor lesz már barátnőm...Lehet keresek valakit, aki elfeledtet velem mindent. Ahh, de nekem ez már túl sok így érzelmileg. Inkább várok.
Az úton csöndben maradtunk, majd mikor beértünk Hobi szaladt a nyakamba.
-Sziiijjjaaa! Hát Jungkook? Jól megvagytok?
-Én...Nem akarom őt. Értsd meg Hobi, minden vágyam, hogy ő csak a testvérem legyen.
-Hát te nem vagy százas Taehyung! Akkor egyáltalán minek kezdtél bele? És abba bele gondoltál, hogy ez Jungkookra hogy fog hatni? Mert, ha össze-vissza fog kúrogatni csajokat, az miattad lesz.
-Nem érdekel! Legalább lesz még egy indok, hogy miért ne legyek vele együtt. Csak testvérek vagyunk.
-Istenem Taehyung! Jó, mindegy te tudod. De ez akkor is szemétség volt.
-Lehet. De nekem is fáj, nehogy azt higyje.
-Akkor minek csináltad ezt?
-Én......Nem vagyok képes együtt lenni Jungkookkal egy ideig. Témát lezárom.
-Jólvan. Jungkooknak szurkolok, mert szerintem nem sokáig fogod bírni.-Mosolygott Hobi.
-Tényleg?! Ch....Szerzek magamnak barátnőt és akkor majd meglátjuk...
-Ugyan már Taehyung!
-Nem érdekel! Inkább menjünk be arra a szaros matek órára!
-Látod, Jungkook máris hatott rád! Eddig nem beszéltél csúnyán.
-Ne beszélj róla soha többet kérlek.-Léptem be nagy hévvel a terembe, majd bezuhantam a pad mögé.
Az óra igazából unalmasan telt, mert csak gyakoroltunk. A többi óra is nagyon hamar eltelt. Mikor az összes óra véget ért, mentem volna már haza, de a tudat nagyon fejbe csapott. Retkes kézi labda...Visszafordultam és a csarnok felé vettem az irányt. Ott volt már Jungkook is és a többiek is.
-Na itt van már ez a jószág is.-Nevettek a többi fiúk, mire én csak idegesen léptem be közéjük. Jungkook nyilván nem csinált semmit, mivel már nem vagyunk együtt. Hálistennek....
-Még egy ilyet meghallok, kibaszlak innen titeket.-Mondta az edző.
-Kicsit késtél Tae. Öltözz át kérlek és ma már kezdünk is.-Bólintottam és bementem az öltözőbe. Szerencse, hogy még késtem, mert ha velük kellett volna átöltöznöm, akkor biztos gúnyolódtak volna rajtam még pár sort. Mikor visszamentem, az edző egyből futtatni kezdett minket, majd bemelegítettünk. A sok suttyó mögöttem pofázott valamit, de csak annyit halottam, hogy a seggemről beszélnek.
Hobinak igaza volt. Régen sokkal szelidebb voltam...Mindegy, az ember változik, Jungkooknak biztosan nincs köze ehhez.
-Na ugyebár van köztetek olyan, aki már tud kézizni valamilyen szinten és nagyon elhiszik, hogy ők a királyok, pedig még mindnyájan kis porba fingóak vagytok! És vannak azért még eléggé kezdők is, szóval mindent csak szépen sorjában.-Miután még magyarázott egy kicsit az edző labda került a kezünkbe. Mutattak különböző dobás technikákat, semmi különös. Aztán az volt a feladat, hogy nagyon messzire állítottak minket a kaputól és el kellett találni kapufélfát. Hát a sok egoista fasznak nem sikerült, mivel nyilván csak a pofájuk nagy, mint azt megszokhattuk. Mikor én voltam a soron, csak elmosolyodtam. Sokan azt hinnék, hogy egy szerencsétlen vagyok mindenben, deee.....A labdákhoz és a célzáshoz nagyon értek. Bemértem az irányt és már lendítettem is a karom. Nah....El is tálaltam. Én voltam az egyedüli, aki el tudta találni ilyen messziről. Mikor hátra fordultam mosolyogva mindenki tátotta a száját.
-Most mi van?
-Kim Taehyung....Nem tudom hogyan csinálta ezt, de ha csak a véletlen műve, akkor nem tudok rá mit mondani.
-Hogyan lenne véletlen?!-Álltam vissza, majd ismét eltaláltam a kapufélfát a labdával.-Látja?
-Nem tudom hogyan csinálod ezt fiam, de van aki még odáig el se tud dobni. Viszont te...Nem csak, hogy ilyen erővel tudsz dobni, de még pontosan is.
-Köszönöm. Az a titkom, hogy nem nagy az arcom és nem játszom magamat mire fel, és koncentrálok, ahelyett, hogy mások seggéről beszélnék.-Válaszoltam, majd a szekálóim felé fordultam, akik idegesen huppantak le a földre.
-Mindegy. Legalább tudjuk, hogy benned van valami. Na jó, mára ennyi elég. Holnap ugyan itt, ugyan ekkor! Kim Taehyung, maga se késsen! Látom magában a tehetséget.-Büszkén mentem vissza átöltözni, ám az örömöm se tartott sokáig. Mikor öltöztem vissza drága Chiaki úgy döntött, hogy molesztal picit. Sajnos én külön öltözőbe vagyok és ő át jött hozzám.
-Nagyon jó voltál ma Taehyung. Velem nem lennél ilyen jó?
-Menj a közelemből!-Remegtem meg, majd felhúztam a pólómat gyorsan.
-Most hol van az a kemény Taehyung? Hm?-Lökött le a padra, hogy leüljek.
-Nem volt szándékomban keményedni, csak mindössze egy aprócska üzenetet adni nektek.
-Mindjárt adok én neked olyan aprócska üzenetet!-Éreztem meg öklét bal arcfelemen. Iszonyatosan fájt és el is dőltem az ütés következtében. A szám is kicsattant. Na remek...
-Na ide figyelj! Velünk te nem beszélsz így többet, vagy meghalsz! Világos?!-Lökött le a földre, majd a hasamat kezdte el rúgdosni és a mellkasomat. Hát a jól megszokott napi verés. Remélem most nem töri el semmim...
-Nem hallom hülye gyerek!!!-Kezdett el fojtogatni.
-Vh-Vhi...Lágos!
-Jaj, te szegény! Látom nehezedre esik a beszéd. Akkor ordíts a fájdalomtól, ha már beszélni nem tudsz a repedt bordáidtól!-Ekkor rátaposott erőből a bokámra, mire az reccsent egyet, de nem tört el. Vagyis azt hiszem nem tört el. Én torkom szakadtából ordítottam VOLNA, de Chiaki nyilván nem hagyta. A számat lefogta és erősen nyomta.
-Kuss!-Várt egy pár percet mikor már nem ordibáltam és egyszerűen elment. Nekem már az orromból és a számból is folyt a vér. Levegőt sem kaptam rendesen. Lábra se tudok állni. Erőm sincs felkelni. Na majd valaki rám talál. Erőm sincs felkelni, viszont a földön folyamatosan csak azt látom, hogy az én vérem folyik. Miért csinálják ezt velem? A telefonom folyamatosan rezeg. Gondolom Jungkook az. Majd biztos azt hiszi, hogy haza mentem, azért nem veszem fel. Hát sajnos nem....Lehet nem is fogok innen többet haza jutni. Mi van, ha itt döglök meg?
Na ez a gondolatom hamar meg is cáfolódott úgy, hogy Jungkook rontotta rám az ajtót.
-Mi a fasz?! Ki~
-N...-Nh..Nheh! Mh...Mhenjh ihnenn!-Mondtam ki nehezen a szavakat.
-A testvéred vagyok, megvédelek hülye gyerek!-Kapott fel a kezei közé, mire fájdalmasan kiabáltam. Jungkook elvitt valami iskola orvoshoz, de hirtelen elsötétült minden. Na de jó...Ismét.
×+×+×+×+×+×+×+×+×+×+×+×+×+×+×+
Sziasztok. Na végre itt vagyok a következő résszel. Kár, hogy kaka lett. Siettem és sietni is fogok a következő részekkel. Nem ígérem, hogy olyan sűrűn hozom majd a részeket, mint az elején, de írni fogom folyamatosan. Szeretlek titeket!😍💜❤
×+×+×+×+×+×+×+×+×+×+×+×+×+×+×
*Taehyung pov.*
Igazából inkább ellenzem ezt az egészet. Nem akarok szabályokkal együtt élni, nem vagyok holmi tárgy.
-Tae...Látom a szemedben a félelmet.
-Jungkook, csak egy gyors kérdés. Szeretsz?
-Milyen kérdés ez? Nyilván valóan szeretlek!
-Akkor szüntesd meg a szabályokat. Ha tényleg szeretsz, akkor nem lesz semmi baj.
-De a szabályzatban egy csomó jó dolog van.
-Nem vagyok tárgy Jungkook! Ha annyira kínozni akarsz eszközökkel a közel jövőben, hát rajta! De én nem fogok babyboy lenni. Én csak egy rendes párkapcsolatot szeretnék. Szóval ezeket a kicseszett szabályokat felejtsük el kérlek!
-Aish! Rendben, de akkor legalább hívj oppának néha.
-Okés!-Mosolyogtam a gyözelmemen, majd levágódtam Jungkook mellé az ágyra.
-Öhm...Akkor nem csináljuk?
-Őőőőő....Lehet tényleg nem a legjobb ötlet, mivel holnap iskola. Meg hát az első alkalmamat nem mostanra terveztem.-Nyomtam egy puszit Jungkook szájára. Olyan puhák, mindjárt elolvadok.
-Hát ez szomorú. Ne felejtsd el, holnap kézilabdára kell mennünk.
-Neee! Jungkook, én annyira félek! Most nem fogok tudni aludni!-Hanyatt vágótam, majd egy párnát szorítottam a fejemhez.
-Mi? Mitől félsz? Hé, ne fojtsd meg magadat butus!-Kuncogva vette el tőlem a párnát.
-Hát mondjuk azért, mert mindenki piszkálni fog, így az önbizalmam is csökkent fog és csak bénázni fogok egész végig.
-Ha valaki be mer szólni, majd annak kitekerem a nyakát, ne aggódj! Ha úgy érzed bénázol, akkor majd segítek.
-Akkor sem tudok aludni.
-Ha nem alszol el, meg foglak érinteni. OTT is....-Vigyorgott Jungkook.
-Kösz, inkább nem.
-Akkor aludj!
-De....Aish, jó éjt!
-Jó éjt Tae!-Egymást átölelve aludtunk el, vagyis inkább aludt el Jungkook. Én még pár órát szenvedtem és jóval csak utána tudtam elaludni.
*Reggel*
Az ébresztő olyan hangosan rikácsolt a fülembe, hogy azt hittem meghalok. Jungkook még álmosan nyöszörgött az ágyába, így jól ki is röhögtem. Először tényleg azt hittem, hogy ő egy tipikus bad boy és még fogja keseríteni az életem, de végül rájöttem, hogy nagyon jó fej. Jó, néha azért...Mindegy. Elmentem a fürdőszobába és megcsináltam a szokásos reggeli rutinom, majd magamra kaptam a ruhámat. Nem vittem túlzásba, csak egy egyszerű bő melegítő nadrág és egy szintén bő póló. Mikor mentem volna le reggelizni, Jungkook még nagyba szunyokált. Na az anyját!!!!
-KELLJ FEL JUNGKOOK!!! NEM LÓGGATSZ, MA KÉZILABDA MEGBESZÉLÉS LESZ, ÉS NEM HAGYHATSZ EGYEDÜÜÜLLL!!!
-Ne ordibálj már Taehyung! Jólvan, fent vagyok! Ne pattogj, 5 perc alatt kész szoktam lenni!
-Aha....Azt az 5 percet szorozd meg hattal.
-Maradj csendbe akkor és menj nélkülem, ha nem tetszik!
-Meg ígérted Jungkook, hogy mellettem leszel. Haladj, én meg csinálok neked valami reggelit.-Mondta kicsit szomorúan, majd lementem és keresgéltem kajákat. Hát...Gyümölcs turmixot csinálok magunknak meleg szendviccsel. A szendvicseket beraktam a melegszendvics sütőbe, aztán neki álltam a turmixnak. Raktam bele erdei gyümölcsöket meg egy kis banánt is, majd a méz, a tej és már össze is turmixoltam.
Mikor mindennel kész voltam, meg is tálaltam, de ahogy sejtettem Jungkook nyilván nem készült el. Elindultam felfelé, de ez a jómadár pont akkor jött le.
-Hm, jó idő érzéked van Jungkook. Pont most mentem volna fel hozzád, hogy szidhassalak.-Kuncogtam, majd ránéztem. Huh, a kutya fáját neki...Nagyon jól nézett ki. A ruhája egy fekete szaggatott farmer, ami kicsit feszült, egy fekete bőbb póló és a haja kivasalva kissé a szemébe lógott. Néhány gyűrűt is viselt és a táskáját féloldalasan cipelte le a hátán.
-Miért maradtál csendbe Taehyung?
-Semmi, csak...Jól nézel ki. Mármint nem, vagyis....Ahhjj, oké! Tetszel, és akkor mi van?!
-Nem mondtam semmit.
-....Mindegy. Csináltam reggelit. Meleg szendvics és turmix.-Miután ezt kimondtam, Jungkook gyors léptekkel közelítette meg a pultot és nyamnyogni is kezdett.
-Finom?
-Uhum....Te nem eszel?
-Én már reggeliztem az alatt az
"5 perc" alatt, amíg te készülődtél.-Vettem fel a cipőmet, majd a nappaliban vártam Jungkookot, aki hamar végzett is. Amikor vette fel a fekete kis bakkancsát, mögé settenkedtem és a seggére csaptam. Annyira kecsegtetett. Jóízűen nevettem mindaddig, amíg meg nem fordult és gyilkos tekintettel nem kezdett el nézni engem.
-Most tudod mi jön...-Nem is bírtam felfogni mit mondott, mert neki vágott a felnak, majd egyből az ajkaimra tapadt. Nyelvét is átdugta a szájüregembe és kegyetlenül ostromolt tovább. Hirtelen fogott a csoklómra, majd elrántva a faltól lökött rá a kanapéra úgy, hogy én hassal essek rá. Mellém állt és ő is rácsapott egy hatalmasat a fenekemre mire sikoltozni kezdtem.
-Megmondtam! Sose. Leszek. Uke. Egy. Kapcsolatban!!! Ne csapkodd a seggem Taehyung, majd én a tiéd! Még adtam volna neked, de sajnos kézi labda is lesz. Szóval majd később visszakapod. Talán másmilyen formában.-Mosolyodott el, majd elindult a suli felé, engem otthagyva a házban. Gyorsan megfogtam a cuccaimat és utána futottam.
-Jhungkook!! Álljh!
-Nem kértem, hogy fuss utánam.
-Te most tényleg a pasim vagy? Olyan vagy most, mint....Mint aki utálna engem. És miért öltöztél ilyen bad guy-osan?
-Taehyung, nem értem miről beszélsz. Mindig így viselkedek.
-Igen, pontosan! Mindig változik a hozzá állásod és a viselkedésed! Ez baromira nem jó. Egyébként...Gondolkoztam és....Szeretném, ha csak testvérek lennénk. De komolyan...Annyi mindenen átmentünk már a pár hét alatt, de én új lappal szeretnék kezdeni mindent. Kérlek Jungkook...Legyünk csak testvérek.
-Te hallod magad?! Nem! Az enyém vagy Taehyung!
-A testvéred vagyok. Hagyjuk ezt a kapcsolatot kérlek.-Kezdtem el könnyezni.
-Mi a....Jólvan. Ha szenvedni akarsz, szenvedj csak. De akkor megint olyan leszek, mint előtte. Hidd el Taehyung, nem fogod sokáig bírni. Tenni fogok érte, hogy ismét velem legyél.
-Nyilván fáj, de így jobb lesz mindkettőnknek. Nem leszek veled. Szimplán csak a testvéred leszek, mint ahogy annak lennie kell. Tudom, hogy ez hirtelen jött, de...Ez nekem nyomasztó.
-Te tudod. Egyébként nagy hülyeséget csinálsz Tae, csak úgy mondom.
-Ki fogok szeretni belőled!-Kezdtem el sírni az utca közepén. Lehet hülye vagyok, de ez így helyes! Testvérek vagyunk basszus. Hogy nem sül le a képemről a bőr?! Vágyat kezdtem érezni az iránt, hogy Jungkook megérintsen. Undorító vagyok...
De újra kezdek mindent vele. Jobb lesz vele a kapcsolatom, de nem lehetek vele párkapcsolatban. Igen, nagyon szeretem őt, de el fogom nyomni ezt az érzést. A családom érdekében...Anya mindig mondja egyébként is, hogy milyen aranyos lányokat ismer és, hogy nekem mikor lesz már barátnőm...Lehet keresek valakit, aki elfeledtet velem mindent. Ahh, de nekem ez már túl sok így érzelmileg. Inkább várok.
Az úton csöndben maradtunk, majd mikor beértünk Hobi szaladt a nyakamba.
-Sziiijjjaaa! Hát Jungkook? Jól megvagytok?
-Én...Nem akarom őt. Értsd meg Hobi, minden vágyam, hogy ő csak a testvérem legyen.
-Hát te nem vagy százas Taehyung! Akkor egyáltalán minek kezdtél bele? És abba bele gondoltál, hogy ez Jungkookra hogy fog hatni? Mert, ha össze-vissza fog kúrogatni csajokat, az miattad lesz.
-Nem érdekel! Legalább lesz még egy indok, hogy miért ne legyek vele együtt. Csak testvérek vagyunk.
-Istenem Taehyung! Jó, mindegy te tudod. De ez akkor is szemétség volt.
-Lehet. De nekem is fáj, nehogy azt higyje.
-Akkor minek csináltad ezt?
-Én......Nem vagyok képes együtt lenni Jungkookkal egy ideig. Témát lezárom.
-Jólvan. Jungkooknak szurkolok, mert szerintem nem sokáig fogod bírni.-Mosolygott Hobi.
-Tényleg?! Ch....Szerzek magamnak barátnőt és akkor majd meglátjuk...
-Ugyan már Taehyung!
-Nem érdekel! Inkább menjünk be arra a szaros matek órára!
-Látod, Jungkook máris hatott rád! Eddig nem beszéltél csúnyán.
-Ne beszélj róla soha többet kérlek.-Léptem be nagy hévvel a terembe, majd bezuhantam a pad mögé.
Az óra igazából unalmasan telt, mert csak gyakoroltunk. A többi óra is nagyon hamar eltelt. Mikor az összes óra véget ért, mentem volna már haza, de a tudat nagyon fejbe csapott. Retkes kézi labda...Visszafordultam és a csarnok felé vettem az irányt. Ott volt már Jungkook is és a többiek is.
-Na itt van már ez a jószág is.-Nevettek a többi fiúk, mire én csak idegesen léptem be közéjük. Jungkook nyilván nem csinált semmit, mivel már nem vagyunk együtt. Hálistennek....
-Még egy ilyet meghallok, kibaszlak innen titeket.-Mondta az edző.
-Kicsit késtél Tae. Öltözz át kérlek és ma már kezdünk is.-Bólintottam és bementem az öltözőbe. Szerencse, hogy még késtem, mert ha velük kellett volna átöltöznöm, akkor biztos gúnyolódtak volna rajtam még pár sort. Mikor visszamentem, az edző egyből futtatni kezdett minket, majd bemelegítettünk. A sok suttyó mögöttem pofázott valamit, de csak annyit halottam, hogy a seggemről beszélnek.
Hobinak igaza volt. Régen sokkal szelidebb voltam...Mindegy, az ember változik, Jungkooknak biztosan nincs köze ehhez.
-Na ugyebár van köztetek olyan, aki már tud kézizni valamilyen szinten és nagyon elhiszik, hogy ők a királyok, pedig még mindnyájan kis porba fingóak vagytok! És vannak azért még eléggé kezdők is, szóval mindent csak szépen sorjában.-Miután még magyarázott egy kicsit az edző labda került a kezünkbe. Mutattak különböző dobás technikákat, semmi különös. Aztán az volt a feladat, hogy nagyon messzire állítottak minket a kaputól és el kellett találni kapufélfát. Hát a sok egoista fasznak nem sikerült, mivel nyilván csak a pofájuk nagy, mint azt megszokhattuk. Mikor én voltam a soron, csak elmosolyodtam. Sokan azt hinnék, hogy egy szerencsétlen vagyok mindenben, deee.....A labdákhoz és a célzáshoz nagyon értek. Bemértem az irányt és már lendítettem is a karom. Nah....El is tálaltam. Én voltam az egyedüli, aki el tudta találni ilyen messziről. Mikor hátra fordultam mosolyogva mindenki tátotta a száját.
-Most mi van?
-Kim Taehyung....Nem tudom hogyan csinálta ezt, de ha csak a véletlen műve, akkor nem tudok rá mit mondani.
-Hogyan lenne véletlen?!-Álltam vissza, majd ismét eltaláltam a kapufélfát a labdával.-Látja?
-Nem tudom hogyan csinálod ezt fiam, de van aki még odáig el se tud dobni. Viszont te...Nem csak, hogy ilyen erővel tudsz dobni, de még pontosan is.
-Köszönöm. Az a titkom, hogy nem nagy az arcom és nem játszom magamat mire fel, és koncentrálok, ahelyett, hogy mások seggéről beszélnék.-Válaszoltam, majd a szekálóim felé fordultam, akik idegesen huppantak le a földre.
-Mindegy. Legalább tudjuk, hogy benned van valami. Na jó, mára ennyi elég. Holnap ugyan itt, ugyan ekkor! Kim Taehyung, maga se késsen! Látom magában a tehetséget.-Büszkén mentem vissza átöltözni, ám az örömöm se tartott sokáig. Mikor öltöztem vissza drága Chiaki úgy döntött, hogy molesztal picit. Sajnos én külön öltözőbe vagyok és ő át jött hozzám.
-Nagyon jó voltál ma Taehyung. Velem nem lennél ilyen jó?
-Menj a közelemből!-Remegtem meg, majd felhúztam a pólómat gyorsan.
-Most hol van az a kemény Taehyung? Hm?-Lökött le a padra, hogy leüljek.
-Nem volt szándékomban keményedni, csak mindössze egy aprócska üzenetet adni nektek.
-Mindjárt adok én neked olyan aprócska üzenetet!-Éreztem meg öklét bal arcfelemen. Iszonyatosan fájt és el is dőltem az ütés következtében. A szám is kicsattant. Na remek...
-Na ide figyelj! Velünk te nem beszélsz így többet, vagy meghalsz! Világos?!-Lökött le a földre, majd a hasamat kezdte el rúgdosni és a mellkasomat. Hát a jól megszokott napi verés. Remélem most nem töri el semmim...
-Nem hallom hülye gyerek!!!-Kezdett el fojtogatni.
-Vh-Vhi...Lágos!
-Jaj, te szegény! Látom nehezedre esik a beszéd. Akkor ordíts a fájdalomtól, ha már beszélni nem tudsz a repedt bordáidtól!-Ekkor rátaposott erőből a bokámra, mire az reccsent egyet, de nem tört el. Vagyis azt hiszem nem tört el. Én torkom szakadtából ordítottam VOLNA, de Chiaki nyilván nem hagyta. A számat lefogta és erősen nyomta.
-Kuss!-Várt egy pár percet mikor már nem ordibáltam és egyszerűen elment. Nekem már az orromból és a számból is folyt a vér. Levegőt sem kaptam rendesen. Lábra se tudok állni. Erőm sincs felkelni. Na majd valaki rám talál. Erőm sincs felkelni, viszont a földön folyamatosan csak azt látom, hogy az én vérem folyik. Miért csinálják ezt velem? A telefonom folyamatosan rezeg. Gondolom Jungkook az. Majd biztos azt hiszi, hogy haza mentem, azért nem veszem fel. Hát sajnos nem....Lehet nem is fogok innen többet haza jutni. Mi van, ha itt döglök meg?
Na ez a gondolatom hamar meg is cáfolódott úgy, hogy Jungkook rontotta rám az ajtót.
-Mi a fasz?! Ki~
-N...-Nh..Nheh! Mh...Mhenjh ihnenn!-Mondtam ki nehezen a szavakat.
-A testvéred vagyok, megvédelek hülye gyerek!-Kapott fel a kezei közé, mire fájdalmasan kiabáltam. Jungkook elvitt valami iskola orvoshoz, de hirtelen elsötétült minden. Na de jó...Ismét.
×+×+×+×+×+×+×+×+×+×+×+×+×+×+×+
Sziasztok. Na végre itt vagyok a következő résszel. Kár, hogy kaka lett. Siettem és sietni is fogok a következő részekkel. Nem ígérem, hogy olyan sűrűn hozom majd a részeket, mint az elején, de írni fogom folyamatosan. Szeretlek titeket!😍💜❤
×+×+×+×+×+×+×+×+×+×+×+×+×+×+×
Коментарі