20.
*Taehyung pov. *
Miután az utolsó óráról is kicsengettek, Jungkookkal mentünk ki az iskola kapuján, ami előtt ott is állt Jimin a kocsijával együtt.
-Sziasztok!
-Szia Jimin.-Köszöntem vissza unottan.
-Csá törpe! Ne csodálkozz, ha Taehyungnak nem látod az életkedvét.
-Nem vagyok töpe! Miért, mi történt?
Jungkook csak Jimin füléhez hajolt és feltehetőleg elmondott neki mindent. Jimin idegességében csak tördelte az ujjait, majd megszólalt.
-Várjatok itt egy kicsit, mindjárt jövök.
-H-Hé Jimin! Mégis hova mész?-Szorítottam meg karjánál a pulcsiját.
-Beszélgetnék ezzel Namjoon fiúcskával.
-Kérlek ne! Csak menjünk haza. Jungkook már meg is verte, de őt nem tartja vissza semmi. Most amúgy sem ő volt az. Ő most nem ártott semmit.
-De, ő küldte rád a sok csicskát.Akkor szétverem én is a fejét! Majd megunja és abba hagyja.-Ki sem néznem Jiminből, hogy ilyen erőszakos, ha nem ismerném.
-Kérlek Jimin, ne! Haza akarok menni és megbeszélni a dolgokat.-Öleltem át Jimint szorosan.
-Hajjjhh.....Rendben. De, ha meglátom az utcán esküszöm, hogy áthajtok rajta.-Szállt be idegesen az autóba, majd Jungkookal követtük mi is a tettét. Útközben felhívtam Hobit és elmondtam neki mindent. Nyilván ő is kiakadt, majd megbeszéltünk egy találkozót.
Pontosabban....Ő is átjön és vele együtt beszéljük meg az érzéseinket. Legalább is az én érzéseimet biztos. Nagyszerű. Szóval Jimin, Hobi és Jungkook is végig fogja hallgatni a szenvedésemet. Király....
Mikor haza értünk, Jimin és Jungkook leültek a kanapéba, míg én készítettem mindenkinek egy szendvicset. Főztem kávét is, bár nem tudom, hogy azt kérnék-e. Amikor kivittem a fiúknak a szendvicseket csak annyit láttam, hogy Jungkook méregeti Jimint, míg Jimin csak nyugodtan ül egy helyben. Nagyot sóhajtottam, majd odaadtam nekik a szendvicseket.
-Öhm...Szerintem nektek is ki kellene békülnetek.-Vakartam meg tarkómat zavaromban.
-Nem értem mire gondolsz Taehyung. Én nem ártottam Jungkooknak semmit.
-Azt tudom Jimin. De Jungkook szinte megöl a szemével téged.
-Megjöttem, sziasztok!-Jött be Hobi is a nappaliba, akinek szintén a kezébe nyomtam egy szendvicset.
-Hát most, hogy itt vagyunk öntsük ki a lelkünket.-Csapta össze kezeit Jungkook, mire mindenki csak bólintott egyet.
-Kezdjük veled Taehyung. Valld be mit érzel irántam. És Jiminék iránt.-Nézték rám mindnyájan.
Ez egy kicsit....NAGYON ZAVARÓ!!!
-Hát.....Jimin, téged szeretlek....Mint barátot. Bevallom, hogy régen, amikor még kisebbek voltunk szerelmes voltam beléd. De aztán ugye elköltöztünk és el akartalak felejteni. Ami sikerült is. De...Vágytam a társaságodra. Egy idő után már nem bírtam nélküled, de ez nem a szerelem miatt van. Hanem valami összeköt minket. Nélküled nem tudnék élni se. És Hobi...Irántad is ugyan ezt érzem. Mind a kettőtöket mélyen a szívembe zártam.
-Nyálaaas.-Vágott közbe Jungkook. Fhuu, de kis mocsok!-Most hallgassuk meg Jimin érzéseit. Kíváncsi vagyok.
-Junkook, kérlek ne csináld ezt.-Szóltam rá, majd megforgatta a szemét és továbbra is Jimint vizslatta.
-Az én érzéseim nagyon egyszerűek. Az egyetlen ember, akit szeretek az Taehyung. Mint legjobb barátot, mint lelki társat.....És, mint szerelmemet. Sajnálom Jungkook, de én nem tudom Taet elfelejteni. De nem hajtok rá, meg semmi ilyesmi.
-Hát nem is ajánlom!
-Jungkook, ne!-Szóltam rá ismételten.
-Ch....Hobi, te jössz.-Mutatott Jungkook Hobira.
-Hát, mint tudjuk, mi Taevel nagyon jól megértjük egymást minden szempontból. És hát...Ugyan azt kell hogy mondjam, mint Jimin. Szeretlek Taehyung! De nem fogok soha semmi olyat tenni veled.
-Nagyon jó! Nekem ezek után felesleges megszólalnom, mivel én is kibaszottul beléd szerettem Taehyung. Annyi különbséggel, hogy én szívesen megfektetnélek.-Idegeskedett és csapdosott össze-vissza a levegőbe Jungkook.
-Jungkook, állj már le!
-Csak az igazat mondom Taehyung. Apropó igazság....Most te mondod el az érzéseidet irántam.-Dőlt hátra a kanapén Jungkook.
-Hát izé...Ugye nagyon sokat segítettél nekem mindenben. Megvédtél számtalanszor. Kiálltál mellettem. Mellettem voltál, amikor beteg voltam. Szóval nagyon hálás vagyok....De igazság szerint....Tényleg kezdek...B-Beléd...Szeretni.-Halkult el folyamatosan a hangom, de még így is hallható volt.
-Akkor miért tagadtad magadnak már az első perctől kezdve? Miért nem oldottuk meg? Együtt.
-Az nem olyan könnyű Jungkook. Te is tudod, hogy mostoha testvérek vagyunk. A szüleink bármikor megláthatnak, vagy rájöhetnek a dolgokra. Ki is tagadhatnak. Érted? Ez nagyon nehéz!
-Öhm...Már nem azért Tae, de szerintem vagytok annyira furfangosak és okosak, hogy eltitkoljátok előttük az érzéseiteket. Főleg úgy, hogy keveset vannak itthon a szüleitek a munka miatt.-Mondta Hobi.
-Meg nem muszáj itthon lennetek mindig. Csak az utcán is figyeljetek, hogy ne lássa meg senki olyan, aki elárulhat titeket.
-Oké......Tegyük fel elfogadom ezt a helyzetet. Hogyan tovább? Boruljak Jungkook nyakába, hogy 'szeretlek' és kész? Még nem voltam együtt senkivel. Nem tudom hogy megy ez.
-Szóval....Együtt leszel Jungkookal?-Nyelt egy nagyot Jimin. Valószínűleg nem tetszik neki a jelenlegi helyzet.
Ránéztem Jungkookra, aki nagyban mosolygott. Én csak pirultan kaptam el róla a tekintetemet és földet kezdtem el a tanulmányozni.
-A-Azt....Hiszem....
-Végreeeee! Mióta vártam, hogy kimond ezeket a szavakat Taehyung.
-Nyúlt állam alá Junkook és közeledni kezdett ajka az enyémhez.
Közben gyorsan ránéztem a fiúkra.
Hobi csak mosolygott, mint a tejbe tök. Viszont Jimin...Teljesen el volt keseredve. Mondjuk teljes mértékben megértem.
Gyorsan elhúzodtam Jungkooktól, majd kisiettem a konyhába.
-Kértek valamit inni?-Kérdeztem meg tőlük. Mindenki nemlegesen megrázta a fejét, így hát én ittam egy pohár vizet, majd visszaültem.
-Ugye azért vagyunk most itt, hogy mindent megbeszéljünk. Szóval...Jimin, kérlek ne legyél szomorú. Tudom, hogy nehéz, de kérlek engedj el.
-Rendben. Ne értsd félre, én amúgy is azt akartam, hogy együtt legyetek. Szóval nincs bajom.-Mosolyodott el a végén Jimin. Bárcsak ne lett volna az a mosoly kamu...
Még nyilván beszélgettünk egy darabig, majd sajnos Hobi és Jimin is elmentek. Egyedül vagyok itthon Jungkookkal...Ezt akartam elkerülni.
Én gyorsan felfutottam a szobámba, majd magamra zártam az ajtót. Nem telt bele pár percbe, de már kopogtatott is.
-Taehyuuuuung!! Engedj be! Most mi a baj?-Erre inkább nem is válaszoltam.
-TAEE! Ha nem engedsz be, akkor magamtól megyek be!
-Miii?!! Ne, csak hagyj békén most!-Bújtam be az ágy alá, mert gondolom most be fog jönni. Mondjuk itt simán megtalál engem Jungkook, de mindegy. Egy próbát megér...
Nem sokkal később Jungkook tényleg benyitott, bár nem tudom, hogy hogyan tudta kinyitni az ajtómat.
-......Taehyung, ne szórakozz! Nincs kedvem bújócskázni! Gyere elő, vagy megbüntetlek!-Erre csak megrezzentem egy kicsit, majd elgondolkoztam, hogy milyen büntetésre is gondol.
-Úgy is megtalállak, de annak nem lesz jó vége....-Lépett be a fürdőszobába. Én ki akartam bújni az ágy alól és kimenni az ajtón, de jött vissza a szobámba Jungkook, ezért ott kellett maradnom az ágy alatt. Na szuper...Meg fog találni basszus!
-Tae....Tudod...Én már tudom hol vagy, már csak arra várok, hogy kigyere onnan.-Állt meg az ágy előtt.
-Hát akkor kapod a büntit.-Guggolt le az ágy elé, majd rám mosolygott és kihúzott az ágy alól.
-Most komolyan, miért bújtál el?!
-Szerinted Jungkook?!? Miután elmondtam mindent....Azóta olyan fura melletted lenni.
-Miért? Szeretsz. Én is tudom, te is tudod és Jiminék is tudják. Miért fura mellettem lenni?! Ne legyél szégyenlős!-Húzott kifelé a szobából.
-Jungkook! Mit vársz tőlem, mégis mit mondjak?!
-Mi a francért kell túlbonyolítanod a dolgokat Taehyung?! Képzeld el, hogy én is szeretlek téged és te is engem. Szóval csak legyünk egymással!
-O-Oké, de én még mindig nem tudom, hogy milyen együtt lenni valakivel.-Hajtottam le a fejemet, mire Junkook csak neki baszott a falnak, így egy kicsit meg is fájdult a hátam. Kezét a fejem mellé csapta, így teljesen körbezárt. Belenéztem feketén csillogó szemeibe, majd elpirulva csaptam el a fejem másik irányba.
-Nézz rám Taehyung!-Állam alá nyúlva fordította vissza a fejemet, így teljesen rákényszerített a szemkontaktusra.-Az enyém vagy, érted? Csak is az enyém, senki másé! Ha megtudom, hogy bárki hozzád ért, azt megölöm gondolkodás nélkül. Ha esetleg megcsalnál, azért iszonyatosan fájdalmas büntetést kapsz.
-N-Nem csallak meg! Meg i-igérem.-Remegett a hangom, mivel Junkook ilyenkor nagyon-nagyon ijesztő.
-Mostantól csak hozzám tartozol Taehyung. Érted?
-Igen Jungkook.
-Apuci büszke rád.-Hajolt csiga lassúsággal a nyakamhoz, amit megcsókolt több helyen és meg is szívott. Kezeit elvette a faltól és inkább a testemen kószáltak tovább. Miközben ajkaival a nyakamon játszadozott, a kezeit bevezette a pólóm alá és simogatni kezdett, mire remegni kezdtem és ficánkolódni, mivel kissé csiklandozott, de nagyon jó érzés volt. Amikor ujjaival elérte mellbimbóimat, egy sóhaj hagyta el a számat. Viszont amikor már ott tartottunk, hogy csavargatta azokat és nyaldosta is, én már nem bírtam visszafogni a hangom.
-Jh-Junghkook! Mosth már ehlég leszh.
-Na majd azt apuci tudja, hogy mikor mi elég. Egyébként is szemtelen voltál és elbújtál előlem. Nem felejtettem el a büntit sem!
-M-miféle büntih?
-Majd meglátod Tae. -Csókolt meg újból Jungkook. Miközben az ajkaimat falta nagy hevesen, addig levezette kezét a nadrágomhoz. Mivel majdnem mindig mackó nadrágot hordok, ezért könnyedén lehúzta rólam a nadrágot, majd alsón keresztül markolászta a farkamat.
-Ahh, Jhungkookh....Kérlekh hagyjukh itt abbahh!-Harapdáltam a számat az élvezettől, ami nem nagyon tetszett Jungkooknak.
-Ne harapdáld a szádat! Csak én haraphatok rá.-Hirtelen fogta meg a vállamat és terített le a földre.
-Neh! Miérth phont itth ahz emeletih folyosón ahkarod csinálnih ezeketh?!
-Mert most ahhoz van kedvem!-Ennyivel le is zárta a témát Jungkook.
Fejem fölött lefogta a kezeimet, a másik kezével pedig lehúzta rólam az alsót és kezét mozgatni kezdte a farkamon. Úgy vergődtem, mint egy 2 éves.
-Apucinak nagyon tetszik, hogy így szenvedsz az érintéseitől.-Gyorsított a keze munkáján.
-Ahh...Ahpucih?!
-Igen Tae. A te apucid vagyok.
-Deh...Ezh hülyeségh. Mégh cshak időhsebbh seh vagy ahnnyira nálamh.
-Hogy mondod?-Nyálazta be Jungkook 3 ujját, majd a mutató ujját belém is nyomta.
-Ahhhhm....Sh-hemmi!
-Én is így gondoltam. Miután végeztünk, tisztázzuk a szabályokat.-Engedte el a kezeimet, majd a farkamat kezdte el ismételten verni, miközben az ujjait gyömöszölte belém.
-Junghkookh...Mhenjünkh inkábbh be ah szhobábah...-Markolgattam a vállait Jungkooknak a fenomenális érzés miatt.
-Miért, itt nem jó?
-Nhem. Ahnyáékh bhármikorh....Haza érhetnekh.
-Mennyi baj van veled Taehyung...De én így szeretlek.-Nyomott egy csókot a számra és bevitt a szobájába, de sajnos nem jutottunk el az ágyig, mivel ismét a padlón kötöttem ki.
Most nem értem Jungkookot. Egyszer olyan kis agresszív, máskor pedig tök kedves. Most is az előbb a folyosón akart agyon baszni és kínozni, de most mégis megenyhült és...Nem tudom elmagyarázni rendesen. Mintha 2 teljesen másik ember lenne. Ketté szakad és az egyik fele kegyetlen, rossz, míg a másik fele kedves, segítőkész és törődő.
Beszarok rajta, esküszöm!
-Szóval Tae....Mostmár elvehetem a szüzességedet?-Suttogta egyenesen a fülembe azzal a mély, szexi rekedtes hangján.
-Nh...Nhem tudohm...
-Hát már három ujjamat benned mozgatom Taehyung és én már nagyon be akarok tenni oda mást is. Mondjuk valami olyasmit, ami nagy, vastag és hosszú. Ami csak a tiéd lehet.
-Nemh jóh ötleth!
-Szóval még nem akarod? -Ezen egy kicsit elgondolkoztam. De akarom...Csak mégse. Vagyis hát nagyon jó érzés, de még csak most jöttünk össze, vagy hogy kell ezt mondani...És basszus...Mocskosnak érzem magam, amiért hagyom a mostoha tesómnak, hogy ilyeneket műveljen a testemmel.
-Gyerekeek! Gyertek le azonnal!-Kiabált fel anya.
-Azonnal!-Kiabált vissza Jungkook.
-Ezt majd még befejezzük Taehyung. Egyébként takard el valamivel a merevedésed. Mondjuk vegyél fel egy hosszabb pulcsit.-Tettem is, amit mondott, majd lementünk anyához és apához.
-Sziasztok! A kézilabda miatt hívtalak le titeket.
-Miféle kézilabdáról van szó? Engem ez nem érint...Ugye?-Néztem értetlenül anyáékra.
-Jungkook....Komolyan nem szóltál neki?-Nézett anya Jungkookra kissé szomorúan.
-Nem. Úgy se ment volna bele. Bár most meg kell vele beszélnem.
-Miről van szó?-Tettem fel a nagy kérdést.
-Kicsikém...Jungkook kért neked egy kézilabdás papírt. Jungkook azt akarja, hogy együtt kézizzetek.
-MIIII?! És....Most kell erről szólni? Minek kértél lapot, ha nem akarok járni?-Néztem Jungkookra idegesen.
-Ne pattogj Taehyung! Szereted a kézilabdát és csak a gyökerek miatt nem jársz rá. De én mostmár itt vagyok melletted és megvédelek mindentől. Legalább azt csinálhatod, amit szeretsz.
-Jungkooknak igaza van. Egyébként is kell a testmozgás.-Magyarázott anya.
-De...Nem lehetett volna ezt megbeszélni? Jó, mindegy. Ha Jungkook mellettem lesz, akkor benne vagyok. De, ha ott mersz hagyni egyszer is....Olyat kapsz, hogy nyulat fogsz!-Néztem fenyegetően Jungkookra, aki nevetni kezdett.
-Nem hagylak egyedül.-Borzolta össze hajamat Jungkook.
-Akkor alá írjuk a papírokat.-Mosolygott anya.-És mikor lesz az első edzés?
-Hát azt majd mondani fogják.-Vont vállat Jungkook.
-Öhm...Fiam! Van egy kis gond.-Szólalt meg apa.
-Mivel?-Nézett furán apára Jungkook.
-Veled...Déli tájékon.-Odakaptam a fejemet, ahogy Jungkook is, majd megpillantottam a hatalmas dudort a gatyáján. Elpirultam, majd öntöttem magamnak egy pohár vizet.
-Ohhh...Előfordul.-Tudta le ennyivel a dolgot. Hogy lehet ennyire lazán venni ezt?!
-Nem tudom, hogy hogyan keletkezett, de remélem nem megint csak játszadozol a lányokkal.-Nézett szigorúan apa Jungkookra.
-Nem rád tartozik. Erről ennyit. Gyere Taehyung, hátra van még matek házi!-Húzott fel Jungkook a lépcsőn, egészen be a szobájába.
-Matek házi, mi?-Fontam össze a kezeimet magam előtt.
-Nem maradhattam előttük álló farokkal.
-Ha nem kezdtél el volna fogdosni engem Jungkook, akkor most nem állna ott lent a szerszámod.
-Ha nem fogod be Taehyung, akkor ez a szerszám jól megszerel téged. Azt hiszem azt meg nem akarod.
Ezek után csendbe maradtam, de Jungkook ismét simogatni kezdett. Erről nem volt szó! Remélem arról a szabályokról megfeledkezett már...
♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡
Sziasztok. Nincs átolvasva, hibákért bocsánat.
Remélem tetszett, sietek a következő résszel.
Köszi, hogy elolvastad!
Szeretlek titeket!❤
♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡
Miután az utolsó óráról is kicsengettek, Jungkookkal mentünk ki az iskola kapuján, ami előtt ott is állt Jimin a kocsijával együtt.
-Sziasztok!
-Szia Jimin.-Köszöntem vissza unottan.
-Csá törpe! Ne csodálkozz, ha Taehyungnak nem látod az életkedvét.
-Nem vagyok töpe! Miért, mi történt?
Jungkook csak Jimin füléhez hajolt és feltehetőleg elmondott neki mindent. Jimin idegességében csak tördelte az ujjait, majd megszólalt.
-Várjatok itt egy kicsit, mindjárt jövök.
-H-Hé Jimin! Mégis hova mész?-Szorítottam meg karjánál a pulcsiját.
-Beszélgetnék ezzel Namjoon fiúcskával.
-Kérlek ne! Csak menjünk haza. Jungkook már meg is verte, de őt nem tartja vissza semmi. Most amúgy sem ő volt az. Ő most nem ártott semmit.
-De, ő küldte rád a sok csicskát.Akkor szétverem én is a fejét! Majd megunja és abba hagyja.-Ki sem néznem Jiminből, hogy ilyen erőszakos, ha nem ismerném.
-Kérlek Jimin, ne! Haza akarok menni és megbeszélni a dolgokat.-Öleltem át Jimint szorosan.
-Hajjjhh.....Rendben. De, ha meglátom az utcán esküszöm, hogy áthajtok rajta.-Szállt be idegesen az autóba, majd Jungkookal követtük mi is a tettét. Útközben felhívtam Hobit és elmondtam neki mindent. Nyilván ő is kiakadt, majd megbeszéltünk egy találkozót.
Pontosabban....Ő is átjön és vele együtt beszéljük meg az érzéseinket. Legalább is az én érzéseimet biztos. Nagyszerű. Szóval Jimin, Hobi és Jungkook is végig fogja hallgatni a szenvedésemet. Király....
Mikor haza értünk, Jimin és Jungkook leültek a kanapéba, míg én készítettem mindenkinek egy szendvicset. Főztem kávét is, bár nem tudom, hogy azt kérnék-e. Amikor kivittem a fiúknak a szendvicseket csak annyit láttam, hogy Jungkook méregeti Jimint, míg Jimin csak nyugodtan ül egy helyben. Nagyot sóhajtottam, majd odaadtam nekik a szendvicseket.
-Öhm...Szerintem nektek is ki kellene békülnetek.-Vakartam meg tarkómat zavaromban.
-Nem értem mire gondolsz Taehyung. Én nem ártottam Jungkooknak semmit.
-Azt tudom Jimin. De Jungkook szinte megöl a szemével téged.
-Megjöttem, sziasztok!-Jött be Hobi is a nappaliba, akinek szintén a kezébe nyomtam egy szendvicset.
-Hát most, hogy itt vagyunk öntsük ki a lelkünket.-Csapta össze kezeit Jungkook, mire mindenki csak bólintott egyet.
-Kezdjük veled Taehyung. Valld be mit érzel irántam. És Jiminék iránt.-Nézték rám mindnyájan.
Ez egy kicsit....NAGYON ZAVARÓ!!!
-Hát.....Jimin, téged szeretlek....Mint barátot. Bevallom, hogy régen, amikor még kisebbek voltunk szerelmes voltam beléd. De aztán ugye elköltöztünk és el akartalak felejteni. Ami sikerült is. De...Vágytam a társaságodra. Egy idő után már nem bírtam nélküled, de ez nem a szerelem miatt van. Hanem valami összeköt minket. Nélküled nem tudnék élni se. És Hobi...Irántad is ugyan ezt érzem. Mind a kettőtöket mélyen a szívembe zártam.
-Nyálaaas.-Vágott közbe Jungkook. Fhuu, de kis mocsok!-Most hallgassuk meg Jimin érzéseit. Kíváncsi vagyok.
-Junkook, kérlek ne csináld ezt.-Szóltam rá, majd megforgatta a szemét és továbbra is Jimint vizslatta.
-Az én érzéseim nagyon egyszerűek. Az egyetlen ember, akit szeretek az Taehyung. Mint legjobb barátot, mint lelki társat.....És, mint szerelmemet. Sajnálom Jungkook, de én nem tudom Taet elfelejteni. De nem hajtok rá, meg semmi ilyesmi.
-Hát nem is ajánlom!
-Jungkook, ne!-Szóltam rá ismételten.
-Ch....Hobi, te jössz.-Mutatott Jungkook Hobira.
-Hát, mint tudjuk, mi Taevel nagyon jól megértjük egymást minden szempontból. És hát...Ugyan azt kell hogy mondjam, mint Jimin. Szeretlek Taehyung! De nem fogok soha semmi olyat tenni veled.
-Nagyon jó! Nekem ezek után felesleges megszólalnom, mivel én is kibaszottul beléd szerettem Taehyung. Annyi különbséggel, hogy én szívesen megfektetnélek.-Idegeskedett és csapdosott össze-vissza a levegőbe Jungkook.
-Jungkook, állj már le!
-Csak az igazat mondom Taehyung. Apropó igazság....Most te mondod el az érzéseidet irántam.-Dőlt hátra a kanapén Jungkook.
-Hát izé...Ugye nagyon sokat segítettél nekem mindenben. Megvédtél számtalanszor. Kiálltál mellettem. Mellettem voltál, amikor beteg voltam. Szóval nagyon hálás vagyok....De igazság szerint....Tényleg kezdek...B-Beléd...Szeretni.-Halkult el folyamatosan a hangom, de még így is hallható volt.
-Akkor miért tagadtad magadnak már az első perctől kezdve? Miért nem oldottuk meg? Együtt.
-Az nem olyan könnyű Jungkook. Te is tudod, hogy mostoha testvérek vagyunk. A szüleink bármikor megláthatnak, vagy rájöhetnek a dolgokra. Ki is tagadhatnak. Érted? Ez nagyon nehéz!
-Öhm...Már nem azért Tae, de szerintem vagytok annyira furfangosak és okosak, hogy eltitkoljátok előttük az érzéseiteket. Főleg úgy, hogy keveset vannak itthon a szüleitek a munka miatt.-Mondta Hobi.
-Meg nem muszáj itthon lennetek mindig. Csak az utcán is figyeljetek, hogy ne lássa meg senki olyan, aki elárulhat titeket.
-Oké......Tegyük fel elfogadom ezt a helyzetet. Hogyan tovább? Boruljak Jungkook nyakába, hogy 'szeretlek' és kész? Még nem voltam együtt senkivel. Nem tudom hogy megy ez.
-Szóval....Együtt leszel Jungkookal?-Nyelt egy nagyot Jimin. Valószínűleg nem tetszik neki a jelenlegi helyzet.
Ránéztem Jungkookra, aki nagyban mosolygott. Én csak pirultan kaptam el róla a tekintetemet és földet kezdtem el a tanulmányozni.
-A-Azt....Hiszem....
-Végreeeee! Mióta vártam, hogy kimond ezeket a szavakat Taehyung.
-Nyúlt állam alá Junkook és közeledni kezdett ajka az enyémhez.
Közben gyorsan ránéztem a fiúkra.
Hobi csak mosolygott, mint a tejbe tök. Viszont Jimin...Teljesen el volt keseredve. Mondjuk teljes mértékben megértem.
Gyorsan elhúzodtam Jungkooktól, majd kisiettem a konyhába.
-Kértek valamit inni?-Kérdeztem meg tőlük. Mindenki nemlegesen megrázta a fejét, így hát én ittam egy pohár vizet, majd visszaültem.
-Ugye azért vagyunk most itt, hogy mindent megbeszéljünk. Szóval...Jimin, kérlek ne legyél szomorú. Tudom, hogy nehéz, de kérlek engedj el.
-Rendben. Ne értsd félre, én amúgy is azt akartam, hogy együtt legyetek. Szóval nincs bajom.-Mosolyodott el a végén Jimin. Bárcsak ne lett volna az a mosoly kamu...
Még nyilván beszélgettünk egy darabig, majd sajnos Hobi és Jimin is elmentek. Egyedül vagyok itthon Jungkookkal...Ezt akartam elkerülni.
Én gyorsan felfutottam a szobámba, majd magamra zártam az ajtót. Nem telt bele pár percbe, de már kopogtatott is.
-Taehyuuuuung!! Engedj be! Most mi a baj?-Erre inkább nem is válaszoltam.
-TAEE! Ha nem engedsz be, akkor magamtól megyek be!
-Miii?!! Ne, csak hagyj békén most!-Bújtam be az ágy alá, mert gondolom most be fog jönni. Mondjuk itt simán megtalál engem Jungkook, de mindegy. Egy próbát megér...
Nem sokkal később Jungkook tényleg benyitott, bár nem tudom, hogy hogyan tudta kinyitni az ajtómat.
-......Taehyung, ne szórakozz! Nincs kedvem bújócskázni! Gyere elő, vagy megbüntetlek!-Erre csak megrezzentem egy kicsit, majd elgondolkoztam, hogy milyen büntetésre is gondol.
-Úgy is megtalállak, de annak nem lesz jó vége....-Lépett be a fürdőszobába. Én ki akartam bújni az ágy alól és kimenni az ajtón, de jött vissza a szobámba Jungkook, ezért ott kellett maradnom az ágy alatt. Na szuper...Meg fog találni basszus!
-Tae....Tudod...Én már tudom hol vagy, már csak arra várok, hogy kigyere onnan.-Állt meg az ágy előtt.
-Hát akkor kapod a büntit.-Guggolt le az ágy elé, majd rám mosolygott és kihúzott az ágy alól.
-Most komolyan, miért bújtál el?!
-Szerinted Jungkook?!? Miután elmondtam mindent....Azóta olyan fura melletted lenni.
-Miért? Szeretsz. Én is tudom, te is tudod és Jiminék is tudják. Miért fura mellettem lenni?! Ne legyél szégyenlős!-Húzott kifelé a szobából.
-Jungkook! Mit vársz tőlem, mégis mit mondjak?!
-Mi a francért kell túlbonyolítanod a dolgokat Taehyung?! Képzeld el, hogy én is szeretlek téged és te is engem. Szóval csak legyünk egymással!
-O-Oké, de én még mindig nem tudom, hogy milyen együtt lenni valakivel.-Hajtottam le a fejemet, mire Junkook csak neki baszott a falnak, így egy kicsit meg is fájdult a hátam. Kezét a fejem mellé csapta, így teljesen körbezárt. Belenéztem feketén csillogó szemeibe, majd elpirulva csaptam el a fejem másik irányba.
-Nézz rám Taehyung!-Állam alá nyúlva fordította vissza a fejemet, így teljesen rákényszerített a szemkontaktusra.-Az enyém vagy, érted? Csak is az enyém, senki másé! Ha megtudom, hogy bárki hozzád ért, azt megölöm gondolkodás nélkül. Ha esetleg megcsalnál, azért iszonyatosan fájdalmas büntetést kapsz.
-N-Nem csallak meg! Meg i-igérem.-Remegett a hangom, mivel Junkook ilyenkor nagyon-nagyon ijesztő.
-Mostantól csak hozzám tartozol Taehyung. Érted?
-Igen Jungkook.
-Apuci büszke rád.-Hajolt csiga lassúsággal a nyakamhoz, amit megcsókolt több helyen és meg is szívott. Kezeit elvette a faltól és inkább a testemen kószáltak tovább. Miközben ajkaival a nyakamon játszadozott, a kezeit bevezette a pólóm alá és simogatni kezdett, mire remegni kezdtem és ficánkolódni, mivel kissé csiklandozott, de nagyon jó érzés volt. Amikor ujjaival elérte mellbimbóimat, egy sóhaj hagyta el a számat. Viszont amikor már ott tartottunk, hogy csavargatta azokat és nyaldosta is, én már nem bírtam visszafogni a hangom.
-Jh-Junghkook! Mosth már ehlég leszh.
-Na majd azt apuci tudja, hogy mikor mi elég. Egyébként is szemtelen voltál és elbújtál előlem. Nem felejtettem el a büntit sem!
-M-miféle büntih?
-Majd meglátod Tae. -Csókolt meg újból Jungkook. Miközben az ajkaimat falta nagy hevesen, addig levezette kezét a nadrágomhoz. Mivel majdnem mindig mackó nadrágot hordok, ezért könnyedén lehúzta rólam a nadrágot, majd alsón keresztül markolászta a farkamat.
-Ahh, Jhungkookh....Kérlekh hagyjukh itt abbahh!-Harapdáltam a számat az élvezettől, ami nem nagyon tetszett Jungkooknak.
-Ne harapdáld a szádat! Csak én haraphatok rá.-Hirtelen fogta meg a vállamat és terített le a földre.
-Neh! Miérth phont itth ahz emeletih folyosón ahkarod csinálnih ezeketh?!
-Mert most ahhoz van kedvem!-Ennyivel le is zárta a témát Jungkook.
Fejem fölött lefogta a kezeimet, a másik kezével pedig lehúzta rólam az alsót és kezét mozgatni kezdte a farkamon. Úgy vergődtem, mint egy 2 éves.
-Apucinak nagyon tetszik, hogy így szenvedsz az érintéseitől.-Gyorsított a keze munkáján.
-Ahh...Ahpucih?!
-Igen Tae. A te apucid vagyok.
-Deh...Ezh hülyeségh. Mégh cshak időhsebbh seh vagy ahnnyira nálamh.
-Hogy mondod?-Nyálazta be Jungkook 3 ujját, majd a mutató ujját belém is nyomta.
-Ahhhhm....Sh-hemmi!
-Én is így gondoltam. Miután végeztünk, tisztázzuk a szabályokat.-Engedte el a kezeimet, majd a farkamat kezdte el ismételten verni, miközben az ujjait gyömöszölte belém.
-Junghkookh...Mhenjünkh inkábbh be ah szhobábah...-Markolgattam a vállait Jungkooknak a fenomenális érzés miatt.
-Miért, itt nem jó?
-Nhem. Ahnyáékh bhármikorh....Haza érhetnekh.
-Mennyi baj van veled Taehyung...De én így szeretlek.-Nyomott egy csókot a számra és bevitt a szobájába, de sajnos nem jutottunk el az ágyig, mivel ismét a padlón kötöttem ki.
Most nem értem Jungkookot. Egyszer olyan kis agresszív, máskor pedig tök kedves. Most is az előbb a folyosón akart agyon baszni és kínozni, de most mégis megenyhült és...Nem tudom elmagyarázni rendesen. Mintha 2 teljesen másik ember lenne. Ketté szakad és az egyik fele kegyetlen, rossz, míg a másik fele kedves, segítőkész és törődő.
Beszarok rajta, esküszöm!
-Szóval Tae....Mostmár elvehetem a szüzességedet?-Suttogta egyenesen a fülembe azzal a mély, szexi rekedtes hangján.
-Nh...Nhem tudohm...
-Hát már három ujjamat benned mozgatom Taehyung és én már nagyon be akarok tenni oda mást is. Mondjuk valami olyasmit, ami nagy, vastag és hosszú. Ami csak a tiéd lehet.
-Nemh jóh ötleth!
-Szóval még nem akarod? -Ezen egy kicsit elgondolkoztam. De akarom...Csak mégse. Vagyis hát nagyon jó érzés, de még csak most jöttünk össze, vagy hogy kell ezt mondani...És basszus...Mocskosnak érzem magam, amiért hagyom a mostoha tesómnak, hogy ilyeneket műveljen a testemmel.
-Gyerekeek! Gyertek le azonnal!-Kiabált fel anya.
-Azonnal!-Kiabált vissza Jungkook.
-Ezt majd még befejezzük Taehyung. Egyébként takard el valamivel a merevedésed. Mondjuk vegyél fel egy hosszabb pulcsit.-Tettem is, amit mondott, majd lementünk anyához és apához.
-Sziasztok! A kézilabda miatt hívtalak le titeket.
-Miféle kézilabdáról van szó? Engem ez nem érint...Ugye?-Néztem értetlenül anyáékra.
-Jungkook....Komolyan nem szóltál neki?-Nézett anya Jungkookra kissé szomorúan.
-Nem. Úgy se ment volna bele. Bár most meg kell vele beszélnem.
-Miről van szó?-Tettem fel a nagy kérdést.
-Kicsikém...Jungkook kért neked egy kézilabdás papírt. Jungkook azt akarja, hogy együtt kézizzetek.
-MIIII?! És....Most kell erről szólni? Minek kértél lapot, ha nem akarok járni?-Néztem Jungkookra idegesen.
-Ne pattogj Taehyung! Szereted a kézilabdát és csak a gyökerek miatt nem jársz rá. De én mostmár itt vagyok melletted és megvédelek mindentől. Legalább azt csinálhatod, amit szeretsz.
-Jungkooknak igaza van. Egyébként is kell a testmozgás.-Magyarázott anya.
-De...Nem lehetett volna ezt megbeszélni? Jó, mindegy. Ha Jungkook mellettem lesz, akkor benne vagyok. De, ha ott mersz hagyni egyszer is....Olyat kapsz, hogy nyulat fogsz!-Néztem fenyegetően Jungkookra, aki nevetni kezdett.
-Nem hagylak egyedül.-Borzolta össze hajamat Jungkook.
-Akkor alá írjuk a papírokat.-Mosolygott anya.-És mikor lesz az első edzés?
-Hát azt majd mondani fogják.-Vont vállat Jungkook.
-Öhm...Fiam! Van egy kis gond.-Szólalt meg apa.
-Mivel?-Nézett furán apára Jungkook.
-Veled...Déli tájékon.-Odakaptam a fejemet, ahogy Jungkook is, majd megpillantottam a hatalmas dudort a gatyáján. Elpirultam, majd öntöttem magamnak egy pohár vizet.
-Ohhh...Előfordul.-Tudta le ennyivel a dolgot. Hogy lehet ennyire lazán venni ezt?!
-Nem tudom, hogy hogyan keletkezett, de remélem nem megint csak játszadozol a lányokkal.-Nézett szigorúan apa Jungkookra.
-Nem rád tartozik. Erről ennyit. Gyere Taehyung, hátra van még matek házi!-Húzott fel Jungkook a lépcsőn, egészen be a szobájába.
-Matek házi, mi?-Fontam össze a kezeimet magam előtt.
-Nem maradhattam előttük álló farokkal.
-Ha nem kezdtél el volna fogdosni engem Jungkook, akkor most nem állna ott lent a szerszámod.
-Ha nem fogod be Taehyung, akkor ez a szerszám jól megszerel téged. Azt hiszem azt meg nem akarod.
Ezek után csendbe maradtam, de Jungkook ismét simogatni kezdett. Erről nem volt szó! Remélem arról a szabályokról megfeledkezett már...
♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡
Sziasztok. Nincs átolvasva, hibákért bocsánat.
Remélem tetszett, sietek a következő résszel.
Köszi, hogy elolvastad!
Szeretlek titeket!❤
♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡
Коментарі