Izgatottan szaladt ki az udvara, majd a cselédeknek szánt lakáshoz indult. A kereset ajtóval szembe megáll, majd nagy mosollyal ajkain kopogtat az ajtón, türelmesen várva, hogy valaki kinyissa.
– Még nem érkeztek meg? De hát apa szerint ma reggel jönnek vissza – szomorodik el Baekhyun, mikor percek elteltével se nyílik ki az ajtó. Lehajtott fejjel menne vissza a palotába, valamivel elütni az időt, mikor is egy ismerős női hang megszólítja őt.
– Baekhyun – szólítja meg a takarítónő, mire melegség járja át egész testét. Mindig is közel állt hozzájuk, lehet mert egész kicsi koruk óta, legtöbbet Yoo anyuka vigyázott az ikrekre, ha a szülök nem tudtak. Emiatt is állnak annyira közel Nayeon-al. Ugyan volt, hogy Taehyung nem játszott velük, de mikor csak ők hárman voltak, nem tudott ellenállni és ő is csatlakozott.
– Ms. Yoo – hajol meg illedelmesen, köszöntve a 40- es éveiben járó nőt. Mosolyogva köszön vissza az ifijü hercegnek.
– Nayeon nem jött velünk – válaszol a fel nem tett kérdésre, mikor észreveszi, hogy a fiú szüntelenül keres valakit.
– Miért? – lebiggyeszti ajkait, úgy nézz az említett lány anyára. Elszomorította a gondolat, hogy a lány nem lesz ott vele. Úgy érezte cserben hagyták, és még csak el se köszönt tőle. Lehet soha többé nem látja, és még csak oda se tudta adni ajándékát, amit saját kezűleg készített a kislány születésnapjára.
– A nagyszüleinél lesz egész nyáron. Szeretne velük is lenni egy kevés időt. De gyere csak Baekhyun, küldött neked valamit – mondata közben kinyitotta az ajtót, majd a herceget előre engedve lép utána a kicsiny lakásba. Baekhyun szeretett itt lenni. Habár nem egy luxus lakosztály, a konyha és az ebédlő annyi mint a saját szobája, ugyan akkor sokkal otthonosabb. Mindig vidám hangulatban töltötte az itt lévő kis szabadidejét, ami soha nem fog elfelejteni. Szerény mosollyal ajkain helyet foglal az egyik széken, majd érdeklődve pislog a nő után, ki keresni kezd valamit. Vajon mi lehet az? Mit szeretne neki adni Nayeon?
– Ez mi lehet? – kíváncsian kiveszi a táskában lapuló dolgot, ami nem más mint egy édes kis vörös maci. Nagy mosollyal veszi magához a plüss állatott, hogy jobban szemügyre vegye. Nagy fekete szemei vannak, apró világos vörös fülei, nagy pisze orra, és hihetetlenül puha a plüss. Már most biztos, hogy ez a kedvenc ajándéka amit valaha kapott. Sőt soha nem fog kapni jobb ajándékot, mint amit Nayeon adott neki.
– Igaza volt Nayeon-nak. Nagyon tetszik, igaz? – boldogan figyeli a herceget, ki egy másodpercre se veszi le szemét a plüss állatkáról – A csokiról meg ne feledkezz – mutat az édességre, ami a zacskó mélyén volt. Kicsit elhúzza az ajkait, majd az édesség után nyúl.
– Ez az öné – nyújtja felé a csokit.
– De Nayeon neked szánta
– Én már a héten ettem édességet. Meg leszek büntetve, ha eszek még – féloldalra húzza az ajkait. Csábító volt az a csoki, ugyanakkor nem akart bajba kerülni, így csak sóvárgott utána. Ms. Yoo látta mennyire szeretné az a csokit, ezért mosolyogva leguggolt a fiú elé.
– Mit szólnál ha ketten ennénk meg? Tudod, hogy úgyse mondom el senkinek. Hm? Ez lesz a mi kis titkunk. De cserébe meg kell ígérned, hogy legközelebb, nem kergeted el Choi néni tyúkjait, rendben? – a kínos emlékre csupán a konyha egy pontjába nézz, majd bólint miképpen értette, és nem tesz több ilyet. Nem volt szép dolog tőle, ez igaz, de Choi néni is mindig oda engedi a tyúkokat, ahol ők Taehyung-al játszani szoktak. Valamit tennie kellett, ha már a bátya inkább elment onnan.
– Jó napot Ms. Yoo – dugja be a fejét az említett herceg – Baekhyun, apánk keres téged.
– Hol voltál Baekhyun? – kérdezi a király, amint a tárgyalóterembe értek az ikrek – Nem számít, beszélnünk kell – jelenti ki, mielőtt bármit is mondhatna a kérdezett.
– Tudok Min királyról. Csak azt nem, hogy mit kereset itt – csak akkor tudatosul benne mit mondott, mikor már túl késő volt. A legidősebb fiú értetlenül pillant testvérére, aki épp attól fél, hogy meg lesz büntetve. Csupán egyszer volt, de többen nem kíván a szobájában lenni, úgy hogy nem beszélhet senkivel és ki se jöhet onnan.
– Megint hallgatóztál? Tudod jól, hogy nem illik, főleg egy hercegnek.
– Taehyung miért volt ott? Nekem miért nem szabadott veletek lennem? – bukik ki a hercegből, ami nyomja szívét.
– Mert ő a trónörökös, és akkor az ő jövőjét beszéltük meg. Most pedig mehetek a szobátokba – jelenti ki ellentmondást nem tűrően. Nem szerette mikor ilyen szigorú volt az apjuk, de nem tehetett semmit. Nem mondhatta el, hogy attól mert a bátyja a trónörökös, neki is joga van tudni mi történik vele. Vagy mi fog, mert attól még az ikertestvére.
Az idő csak úgy elrepült és észre se vette, hogy már nyár vége van. Ami azt jelentette, Nayeon hamarosan visszajön. Viszont annyira el volt foglalva Baekhyun, hogy erről teljesen megfeledkezett. Egyik nap a két herceg valamin összevesztek.
– Ez nem igazság – szólal fel a fiatalabb, lábával dobbantva egyet.
– Baekhyun, gyerekesen viselkedsz – sóhajt fel Taehyung, lehunyva szemeit.
– 12 évesek vagyunk, még gyerekek, és igazságot akarok!
– Először nyugodj meg, aztán folytatjuk, rendben? – kérdezi sokkal kedvesebben az idősebb, amire Baekhyun megnyugszik – Feltételezzük, én vagyok Min király és megkérdezem miért akarsz te is király lenni – fogja meg a kezét, hogy a palota gyönyörű kertjébe vezesse őt.
– Koronát szeretnék viselni, és idővel apa lenni – mosolyodik el a szép emlékre. Azonban testvére nem úgy reagál, ahogy azt ő szerette volna. Elneveti magát, amin Baekhyun nagyon megsértődik – Ezen miért kell nevetni? – kérdezi dühösen.
– Aranyos vagy öcsi, de nem válaszoltál jól. Egy királynak gondoskodnia kell a népről, igazságot tenni, harc nélkül.
– Én arról nem tehetek, hogy te nem értelmezted jól – vonja meg a vállát – Ha valóban ilyen egy jó király, akkor viszont apa nem az. Nem igazság alapján válassza ki a leendő királyt – az apja válaszát meg sem várva indul el a kertből, a kis titkos helyre, amit még Nayeon-al találtak. Ha valami bántotta őket, akkor mindig ide jöttek, azonban most tudta, hogy egyedül lesz. Ugyanis a lány még a nagyszüleinél van.
– Mikor jössz végre vissza? – nézz fel az égre, de arra nem számít, hogy valaki megfogja a vállát.
– Hát itt vagy? Már kerestelek – mosolyra húzza ajkait, mikor megtalálja a herceget.